Előfizetés

Új dalokat vett fel az ABBA - 35 év után

Publikálás dátuma
2018.04.27. 16:43
Az ABBA 1980-ban. Fotó: ROGER TURESSON / SCANPIX SWEDEN / AFP
A svéd popcsapat visszatért a stúdióba, és 1982 után új anyagot vettek fel - írja a 444.hu. Az új számok nem várt következményei annak, hogy nemrég úgy döntöttek, összeraknak egy virtuális valóság turnét, tette közzé az ABBA az Instagramon.

 "Mintha állt volna az idő, és csak nyaralni lettünk volna" - írják közleményükben. Nem tudni, hogy az új számok pontosan mikor jelennek meg. Ami biztos, hogy az egyik dal, az I Still Have Faith in You egy decemberi tévéműsorban lesz először hallható.

Az 1972-ben alapított zenekar a hetvenes évek egyik legnépszerűbb popformációja volt. A Bjorn Ulvaeus, Benny Andersson Agnetha Faltskog és Anni-Frid Lyngstad felállású zenekar 1974-ben nyerte meg az Eurovíziós Dalfesztivált, utána pedig közelt 400 millió lemezt adtak el világszerte. Eddigi utolsó dalukat 1982-ben rögzítették.

❤️ #abbaofficial #abba

@ abbaofficial által megosztott bejegyzés,

Szeretünk gyűlölni

Valamelyest ráfizetéses üzletnek bizonyult a külhoni voksvadászat, hiszen minden erőfeszítés ellenére a környező országok potenciális levélszavazóinak kevesebb mint tíz százaléka élt a lehetőséggel. Az elmúlt négy évben arányosan csökkent is a szavazókedv, 2014-hez viszonyítva 11 százalékkal kevesebben vettek részt az idei választáson, annak ellenére, hogy segítők sora vitte házhoz az állampolgárságot, a regisztrációt, igény esetén segített az űrlapok kitöltésében, és elszállította a magyar külképviseletekre vagy a legközelebbi magyarországi választási körzethez a levélszavazatokat.

Pedig 2014 után az Orbán-kormány gyakorlatilag felügyelete alá vonta szinte a teljes erdélyi médiát: a határon túli magyar szavazó ugyanazt a magyar közmédiát fogyasztja, mint mi, ugyanazt az uszítást látja-hallgatja nap mint nap. És a kormány kezére játszhatott a Demokratikus Koalíció akciója is, amelyet a legtöbb külhoni a teljes közösséget célzó és megalázó gyűlöletkampányként élt meg - még akkor is, ha nem kettős állampolgár.

A fenti jelenségekről írva a minap abban reménykedtem, hogy a számok és a józan ész képes szertefoszlatni a kilóra megvett, a magyarországi polgár jövőjét fenyegető határon túli magyar sztereotípiáját; vagy legalább enyhíti a forrongó indulatokat és gondolkodásra készteti azokat, akik oly könnyen szórják a mocskot-átkot saját nemzettársaikra. De aztán elolvastam a kommenteket a cikk online változata alatt.

Ezek is csak azt a szörnyű sejtelmet igazolják, hogy mi, magyarok szeretünk gyűlölködni, mindaddig nem engedjük el gyűlöletünk tárgyát, míg újat nem kapunk helyette. A választási eredménytől lesújtott, reményvesztett baloldali választótáborban folyamatosan megfogalmazódik a kérdés, miként lehetett ennyire sikeres a kormányzat gyűlöletpropagandája, miként lehetett ennyi embert elhülyíteni a migráns- és Soros-veszéllyel. Talán úgy, ahogy a baloldalon a székely lett az ügyeletes mumus. Mert gyűlölni nemcsak tudunk, szeretünk is mi, magyarok - ideológiai-politikai hovatartozástól függetlenül.

Szeretünk gyűlölni

Valamelyest ráfizetéses üzletnek bizonyult a külhoni voksvadászat, hiszen minden erőfeszítés ellenére a környező országok potenciális levélszavazóinak kevesebb mint tíz százaléka élt a lehetőséggel. Az elmúlt négy évben arányosan csökkent is a szavazókedv, 2014-hez viszonyítva 11 százalékkal kevesebben vettek részt az idei választáson, annak ellenére, hogy segítők sora vitte házhoz az állampolgárságot, a regisztrációt, igény esetén segített az űrlapok kitöltésében, és elszállította a magyar külképviseletekre vagy a legközelebbi magyarországi választási körzethez a levélszavazatokat.

Pedig 2014 után az Orbán-kormány gyakorlatilag felügyelete alá vonta szinte a teljes erdélyi médiát: a határon túli magyar szavazó ugyanazt a magyar közmédiát fogyasztja, mint mi, ugyanazt az uszítást látja-hallgatja nap mint nap. És a kormány kezére játszhatott a Demokratikus Koalíció akciója is, amelyet a legtöbb külhoni a teljes közösséget célzó és megalázó gyűlöletkampányként élt meg - még akkor is, ha nem kettős állampolgár.

A fenti jelenségekről írva a minap abban reménykedtem, hogy a számok és a józan ész képes szertefoszlatni a kilóra megvett, a magyarországi polgár jövőjét fenyegető határon túli magyar sztereotípiáját; vagy legalább enyhíti a forrongó indulatokat és gondolkodásra készteti azokat, akik oly könnyen szórják a mocskot-átkot saját nemzettársaikra. De aztán elolvastam a kommenteket a cikk online változata alatt.

Ezek is csak azt a szörnyű sejtelmet igazolják, hogy mi, magyarok szeretünk gyűlölködni, mindaddig nem engedjük el gyűlöletünk tárgyát, míg újat nem kapunk helyette. A választási eredménytől lesújtott, reményvesztett baloldali választótáborban folyamatosan megfogalmazódik a kérdés, miként lehetett ennyire sikeres a kormányzat gyűlöletpropagandája, miként lehetett ennyi embert elhülyíteni a migráns- és Soros-veszéllyel. Talán úgy, ahogy a baloldalon a székely lett az ügyeletes mumus. Mert gyűlölni nemcsak tudunk, szeretünk is mi, magyarok - ideológiai-politikai hovatartozástól függetlenül.