Jégkorong -Mennyből a pokolba - Másodpercek hiányoztak

Kevesebb mint 16 másodperc hiányzott a csodához, hogy a magyar jégkorong-válogatott a briteket legyőzve feljusson az A-csoportba: a finn Jarmo Tolvanen dirigálta nemzeti csapat hiába vezetett két góllal kilenc perccel a rendes játékidő vége előtt, a szigetországiak az utolsó pillanatban egyenlítettek, s ezzel megnyerték a budapesti divízió 1/A csoportos világbajnokságot – a magyar válogatott végül büntetőkkel veszített a ráadásban és a negyedik helyen zárt.

Hajdanvolt iskolai matematika órákon nem számolgattak annyit a magyar hokiszurkolók, mint a budapesti divízió 1/A jégkorong-világbajnokság utolsó napján: a rengeteg meglepetés-eredménynek és a körbeveréseknek köszönhetően még a két pénteki mérkőzés – Szlovénia-Kazahsztán 5-3, Nagy-Britannia-Olaszország 4-3 – sem lehetett tudni, mely két csapat jut fel, s ki búcsúzik egy nappal később. Az első szombati derbi után aztán eldőlt, a lengyelek lifteznek le a divízió 1/B-be, s a kazahok csatlakoztak a szintén 9 pontos britekhez, ám hogy ez a pontmennyiség mire lesz elegendő, arról elsősorban a szlovén-olasz derbi döntött. A két, tavaly még A-csoportos gárda ennek megfelelően végletekig kiélezett meccset vívott egymással, s végül az olaszok kevesebb mint 3 másodperccel a vége előtt ütötték be a győztes gólt. Ezzel az is eldőlt, hogy a vb-t záró magyar-brit összecsapáson a rendes játékidős hazai győzelem magyar – és kazah – feljutást ér, bármilyen brit pontszerzés – akár egy hosszabbításos zakó - esetén pedig a szigetországiak és az olaszok készülhetnek a jövő évi, szlovákiai A-vb-re.

Főként a britek szereplése számított komoly meglepetésnek, hiszen egy esztendeje még a divízió 1/B-ben vitézkedtek, s az előzetes esélylatolgatások alapján mindenki őket várta kiesőnek, ám az elmúlt hét bebizonyította: minden idők legkiegyensúlyozottabb divízió 1/A mezőnye randevúzott a Papp László Budapest Sportarénában. Ennek ellenére mindenki remélte, legalább a vb utolsó mérkőzésén érvényesül a papírforma…

Főleg, hogy míg Jarmo Tolvanen csapata – pénteken szünnapos lévén – rápihenhetett a sorsdöntő derbire, addig az ellenfél az olaszok elleni meccsel a lábában készülődött, hogy 12 hónapon belül két osztályt ugorjon. Az már a mérkőzés előtt kiderült, Sofron István könyöksérülése nem jött rendbe, így a társaknak az osztrák Villach csatára nélkül kellett nekifeszülniük a sorsdöntő összecsapásnak, melyen a lengyelek ellen bevált sorokat küldte jégre a finn mester. Méghozzá végre telt ház előtt, és persze elképesztő hangulatban, ami miatt még a legnagyobb A-csoportos hokinemzetek is irigylik a magyar csapatot.
Láthatóan a briteket is megfogta az atmoszféra, ugyanis meglehetősen elfogódottan kezdtek, s alig két perc múlva már emberhátrányba kerültek. Újabb másfél múltán pedig már gólhátrányba: egy szépen megjátszott emberelőnyös figura végén Chris Bodo emelt Ben Bowns kapujába. A másik oldalon ugyanakkor kimaradt a fór, egyenlő létszámnál pedig kifejezetten jól dolgoztak a mieink, így a briteknek nem sikerült épkézláb támadást felépíteniük. Nem úgy a magyarok, Vas János szépen húzott be jobbról az ellen harmadába, centerezését Magosi Bálint lőtte egyből, majd a kipattanóból Sebők Balázs ismételhetett – Bowns mindkét esetben óriási bravúrral hárított. Vay Ádámnak viszont kevesebb dolga akadt, ugyanis a vb korábbi mérkőzéseivel ellentétben ezúttal hátul is rendkívül fegyelmezetten és precízen dolgozott a csapat, mely így előnnyel vonulhatott az első pihenőre.

A második harmadban elsőként Kóger Dániel lövésénél hördült fel a publikum, a pakk ugyanis átcsorgott Bownson, ám egyúttal a bal kapuvas mellett is elcsúszott. Ettől eltekintve az előző játékrésznél kevesebb lövést és helyzetet hozott ez az időszak, láthatóan mindkét csapat a biztonságra törekedett: fontosabb volt, hogy ne kapjanak gólt, minthogy esetleg lőjenek egyet. Így aztán az újabb brit kiállítással komoly esélyt kapott a hazai gárda, nem tudott élni vele, noha négyszer is tesztelte a brit kapust. Hamarost jött azonban a következő lehetőség, ugyanis az ellen elcserélte magát, ám hiába a jó lehetőség, Kevin Wehrs kétszer is ügyetlenkedett a kékvonalnál – a másodikból csak a szerencsének köszönhetően nem ütött gólt az ellenfél. Ahogy pedig ilyenkor lenni szokott, a harmad vége előtt a britek kerültek emberelőnybe, de ezt a hátrány is szépen kivédekezte a magyar csapat, s ezzel le is pörgött a középső játékrész – már csak egy harmadra álltunk a nagy álom beteljesülésétől…

Az utolsó húsz percet egy remek Sebők-Erdély Csanád akció vezette fel, de a pakk ismét elakadt Bownsban, nem úgy bő minutummal később, amikor Hári János centerezése Erdélyről már a kapus mögé pottyant. A közönség ünnepelt, a bírók azonban videóztak egyet – jó öt percig… -, ám végül – s ekkor szinte felrobbant az aréna - megadták a találatot!
Mindent egy lapra tettek fel a szigetországiak, de a magyar védelem állta a sarat, vagy ha mégis eljutott lövésig a rivális, Vay állta útját a korongnak. A túloldalon Erdély dönthette volna el a mérkőzést, ám szólója végén Bownsba lőtt. Bő tíz perccel a mérkőzés vége előtt gyújtott rá először a nagyérdemű Az éjjel soha nem érhet véget! örökbecsűre, s ahogy fogytak a percek, úgy fokozódott az öröm és a lelkesedés az arénában – csak a nagyjából kétszáz brit drukker volt csöndben és szomorkodva a kakasülőn. A közönséggel ellentétben a jégen azért fogyott a szufla, néha már be-becsúszott egy-egy hiba, s bár Vay egy darabig minden bakit kompenzált, kilenc perccel a vége előtt Robert Dowd lövése utat talált mellette a jobb alsó sarokba. Ettől persze kissé megzavarodtak a mieink, az ellen pedig új erőre kapott, ami egy magyar kiállításban teljesedett ki, melyet azonban ismét sikerült kibekkelni. Kínos lassúsággal peregtek a percek, a britek pedig, hiába játszottak péntek este brutális meccset az olaszokkal, nem akartak elfogyni, s egyre többször teremtettek idegborzoló pillanatokat a magyar kapu előtt.
- Harcoljatok! – jött a biztatás a lelátóról szűk négy perccel a rendes játékidő vége előtt, s ezzel nem is volt baj, csakhogy a rivális is odatette magát, a mieink pedig néha le-lemaradtak az ellen játékosairól, s ennek újabb emberhátrány lett a vége. Melyben Hári ellopott egy korongot a brit kékvonalon, befűzte a védőket, akik csak büntetőt érőn tudták megállítani – a rávezetést azonban Bowns mamuttal védte… A hátrányt viszont így is sikerült kivédekezni, s már csak egy perc volt hátra, amikor a szigetországiak időt kértek, s persze levitték a kapusukat mezőnyjátékosért cserébe. Három éve Krakkóban a lengyelek ugyanezzel próbálkoztak, akkor Szirányi Bence lőtt emlékezetes, üres kapus gólt, mely biztossá tette a feljutást, most azonban 25 másodperccel a dudaszó előtt a britek alakítottak ki ziccert, de Vay ekkor még óriásit védett, tíz szekundummal később viszont Robert Farmer centerezését maga mögé ejtette az egész tornán remekül teljesítő magyar kapus…

Döbbent csend telepedett az arénára, hiszen 15,8 másodpercen múlt a nagy álom beteljesülése, a döntetlen azonban, függetlenül a hosszabbítás végkimenetelétől Nagy-Britannia – és Olaszország - osztályváltását jelentette. A valójában tét nélküli ráadásban védekezés híján aztán tíz másodpercenként forogtak veszélyben a kapuk, gól azonban nem esett, így következhettek a büntetők, melyeket a britek lőttek jobban, így végül behúzták a nem sokkal korábban még magyar sikerrel kecsegtető mérkőzést.

Divízió 1/A világbajnokság, Budapest

Magyarország-Nagy-Britannia 2-3 (1-0, 0-0, 1-2) – büntetők után
Gól: Bodo (Nagy G., Sarauer 4.), Erdély (Hári, 42.), illetve Dowd (Brooks, Richardson, 51.), Farmer (60.), O’Connor (győztes büntető).

Kiállítás: 10, illetve 8 perc.
További eredmények: Kazahsztán-Lengyelország 6-1 (2-0, 2-1, 2-0), Olaszország-Szlovénia 4-3 (1-1, 2-2, 1-0).
A világbajnokság végeredménye: 1. Nagy-Britannia, 2. Olaszország 9, 3. Kazahsztán 9, 4. Magyarország, 5. Szlovénia 6, 6. Lengyelország 3.

(Nagy-Britannia és Olaszország feljutott az A-csoportba, Lengyelország kiesett a Divízió 1/B-be. Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény döntött.)