Olaszország;kormánykoalíció;

A művészeket is megihlette Berlusconi, Salvini és Di Maio különös hármasa Fotó: Fanny Carrier/AFP

- Csütörtökön dől el Itália sorsa

Olaszországban minden korábbinál nagyobb az esély arra, hogy sikerül megállapodni a következő kormánykoalícióról, de még bármi megtörténhet.

Az új kabinet életre hívásról szóló tárgyalásokkal megbízott parlamenti elnök, Roberto Fico múlt héten azt közölte, valamiféle pozitív előrelépés tapasztalható a megbeszélések során, ám – Európa megkönnyebbülésére – nem a két populista párt, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a jobboldali radikális Északi Liga köthet koalíciót egymással, hanem az M5S és az eddig kormányzó szociáldemokrata Demokrata Párt (PD).

Sokáig minden jel arra vallott, hogy az M5S kormányfőjelöltje, Luigi Di Maio a bevándorlásellenes Matteo Salvinivel, a LN vezetőjével lép koalícióra. Ez amolyan horror forgatókönyvvel ért volna fel az EU szempontjából. A parlament és a szenátus elnöki tisztségéről sikerült is megállapodniuk, amivel felsejlett egy euroszkeptikus populista koalíció rémképe. Salvini egy ízben meg is jegyezte, többet beszél telefonon Di Maióval, mint a saját édesanyjával. Ám a megbeszélések során számos akadály merült fel. Elsősorban nem is ideológiaiak, függetlenül attól, hogy az M5S egy tradicionálisan baloldali irányvonalat követ, az LN pedig inkább áll közel a szélsőjobbhoz, mint a jobbközéphez. Az alapvető probléma az volt, hogy mindkét politikus ragaszkodott a miniszterelnöki tisztséghez. Salvini arra hivatkozott, azért illeti meg őt a kormányfői bársonyszék, mert a jobboldali pártszövetségből az ő politikai ereje szerepelt legjobban. Di Maio viszont azzal érvelt, hogy a pártok közül az M5S kapta a legtöbb voksot a március 4-én megrendezett választáson.

A másik ellentét szintén személyi okok miatt merült fel. Di Maio minden követ megmozgatott azért, hogy Salvini szakítson a „csillagosokat” folyamatosan bíráló Silvio Berlusconival. Az Északi Liga elnöke azonban nem volt hajlandó erre. Miután a két kérdésben nem tudtak közös nevezőre jutni, Di Maiónak be kellett látnia: nincs értelme tovább tárgyalni Salvinivel. A két párt közötti egyeztetésekkel megbízott szenátusi elnök, Maria Casellati pedig közölte a köztársasági elnökkel: ez az opció végérvényesen zátonyra futott. Ezután bízta meg az államfő Ficót a kormányalakítási egyeztetésekkel a PD és az M5S között.

Az M5S listavezetője számára egyáltalán nem rossz hír, hogy mégis a PD felé kellett fordulnia. Di Maio ugyanis már a parlamenti választást követően jelezte, hogy elsődlegesen a Demokrata Párttal kíván koalícióra lépni. Csakhogy a voksoláson siralmasan szerepelt PD lemondott elnöke, Matteo Renzi volt miniszterelnök elutasította a párt részvételét egy következő kormánykoalícióban. „Ellenzékbe vonulunk és nincs is lehetőség a megegyezésre” – hangzott Renzi mantrája. Elvben maga mögött tudhatja a PD frakciójának nagyobbik fele és a párt vezetésének támogatását. Az olasz belpolitika alighanem legtekintélyeseb személyiségének tartott Sergio Mattarella elnök azonban a parlamenti elnök Fico révén arról próbálta meggyőzni Renziéket: ha elutasítják az együttműködést, akkor előrehozott választást kell kiírni, s egy új voksolás sem változtatna a jelenlegi erőviszonyokon. A PD még valamit rontana is a felmérések szerint a voksoláshoz képest, az Északi Liga viszont erősödne 4-6 százalékkal.

A demokraták hasonló helyzetbe kerülhetnek, mint a német szociáldemokraták. Bár az SPD a tavaly szeptemberi német parlamenti választás után elutasította a nagykoalíció folytatását, mivel azonban egy előrehozott választással még nagyobbat bukott volna, ezért újfent az uniópártokkal való kormányzati együttműködés mellett döntött. S az is hasonlóság, hogy Németországban szintén sokat tett a hivatalban lévő elnök, Frank-Walter Steinmeier az SPD koalíciós szerepvállalásáért. A PD vezetőségének most mérlegelnie kell, mennyit veszíthet akkor, ha kikényszerítené az idő előtti voksolást. A demokraták ideiglenes elnöke, Maurizio Martina múlt héten azt közölte, komoly ellentétek vannak az M5S és a PD között, ám azt is hozzátette, segíteni akarnak Itáliának ebben a roppant kényes helyzetben.

E hét csütörtökjén dől el a következő olasz kormány sorsa. A Demokrata Párt vezetése ekkor tanácskozik arról, mégiscsak hajlandó-e koalícióra lépni az M5S-szel. Ha új választást rendeznének, arra nem kerülne sor október előtt. Ám az is elképzelhető, hogy akár hosszú hónapokig szakértői kormány áll majd az ország élén. Csütörtök mindenesetre Európa szempontjából is rendkívül fontos nap lesz.