Előfizetés

Kácsor Zsolt: Boldog szomorú tárca

Kácsor Zsolt
Publikálás dátuma
2018.05.05. 09:15
Közös fotón (szelfin) is szerepelhetne a már felnőtt Kosztolányi az öreg Jókai Mórral és az örök fiatal Mikszáth Kálmánnal - Nép

Akadt a minap két nyugodt, magányos, meditatív órám az évek óta tartó hajszában, mert ültem a kiürített albérletemben, és a költöztetőket vártam, de éppen két órát késtek, nem délután kettőre jöttek, ahogy ígérték, hanem négyre – türelmesen üldögéltem hát a könyvekkel teli dobozok, ruhákkal megpakolt zsákok, becsomagolt festmények, rézkarcok és személyre szabott Tettamanti-képek között, azaz körülöttem hevert az összes fontos evilági vagyontárgyam, volt időm gondolkodni, hogy vajon hová is jutottunk, magyarok. Könyvek, festmények, grafikák, egy Tánách, egy laptop, egy parányi szoba, csak ennyi, nekem ennyi elég a túléléshez – de nem tudom, hogy velünk mi lesz, magyarok. Igaza volt Spiró Györgynek, amikor a Népszavának azt mondta: ez most megint a török kor. Jókor mondta. Április 8-án harmadjára is az az országos döntés született, hogy saját magunk törökjei leszünk. Akár tizenöt évig fog tartani, akár százötvenig, nem lesz rá mentség. Hiszen mi magunk hívtuk meg a padisahot, hogy foglalja el Budát. Ezt is túl fogjuk élni, hadd tegyem hozzá. De nekem könnyű, a zseniális Kosztolányit olvasom, és van kenyerem, borom is van, van gyermekem és nincs feleségem, szívem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem, és ha járok a bús Budapesten, nem tudnak egész idegennek.

A költöztetőkre várva Kosztolányit olvasni nem csak azért jó, mert a nyelve olyan modern, hogy föl sem tűnik az a száz év, ami közben eltelt. Pedig gondoljunk csak bele: holott nem is egy nyelven írtak, akár közös fotón is szerepelhetne a már felnőtt Kosztolányi az öreg Jókai Mórral és az örök fiatal Mikszáth Kálmánnal. Egymás mellé állhatnának egy közös szelfire, pedig Jókai és Mikszáth már-már középkor (na jó, túlzok), Kosztolányi meg már-már XXI. század (na jó, megint túlzok). Szóval miért is jó ismerni Kosztolányit, mármint az írásain túl? Hát azért, kedves magyarok, pardon, kedves törökök, mert ha Kosztolányi ma élne, megint olyan szélsőjobbos volna, mint valaha, sőt, a Magyar Időkben vagy a Magyar Hírlapban akár saját rovatot is kapna – miképpen kapott is a Tanácsköztársaság után, amikor a hírhedten antiszemita Pardon rovatot vezette. A fasizmus és Mussolini iránti lelkesedése is közismert. Szóval a költöztetőkre várva Kosztolányit olvastam, és arra figyelmeztettem magamat, hogy nem kell mindig heveskedni. Mit érdekel engem, hogy ki kicsoda, s miféle rovatot vezetett? Tudok róla, ez a fontos. Mit érdekel, hogy azt a szépséges nevét olyan könyvhöz adta, amelynek bevezetőjét őfőméltósága vitéz nagybányai Horthy Miklós írta? Forrófejűn ítélkezni, ledorongolni, a saját magunk morális elveit másokon számon kérni nem kell. Tessék Kosztolányi Dezsőt olvasni, és arra az örömre gondolni, amit ma áraszt.

Így vártam a költöztetőkre, akik elvittek messzire: Budáról át Pestre, a XI. kerületből éppen az ellenkezőjébe: a IX.-be. Négy órakor egy ötvenes ember jött egy huszonéves fiúval. Később kiderült, hogy az ötvenes ember igazából majdnem 70, a huszonéves meg elmúlt 30. Csak hát elég jó kondiban vannak. 1500 forintot kap egy rakodó egy órára, de ha emeleti a fuvar, és nincsen lift, akkor elképzelhető a felár. A csaknem 70 éves ember volt a főnök. A 30-as fiú már 12 éve költöztet, de ez csak a másodállása, egyébként autószerelő. Csak abból nem tud megélni. Napközben a műhelyben hajt, amikor pihennie kellene, akkor meg költöztet. Nem volt jókedvű. De az ötvenes ember, aki igazából majdnem 70 volt, vidámnak tűnt, s amikor szétnézett a kiürített lakásban, megcsillant a szeme: csak ennyi? Ennyi mondtam, ennyim van, szerintem nekem ennyi elég. Más nem kell, több nem kell. Aztán azt kérdezte: ha jól emlékszem, a Lottóházba megyünk, ugye? Igen, bólintottam, hátha szerencsém lesz. Segítettem nekik rakodni, nagyon profik voltak, de nem bírtam nézni, hogy ők cipekednek, én meg csak bámészkodom. Különben is, mit nézzek e földön, az ürességet? A kincset a mélyen, a kincset, a régit, a padlón? A kincset, ami nincs meg?

Pakoltam én is a semmit, s eszembe jutott, hogy tán én is megkapom a magam 1500 forintját. Azt mondták, hogy a teherautó egy órára 4500 forint. Megvoltunk 1,5-2 óra alatt, magamban kiszámoltam hát, hogy ez tehát 9000 forint lesz, plusz a két rakodó bére két órára 6000, az összesen 15 ezer. Meg voltam elégedve. Gyors, pontos, szakszerű munka. S milyen jól elbeszélgettünk közben. Kérdezték, amikor mentünk át a Duna fölött, hogy mivel foglalkozom, mire mondtam, hogy boldog, szomorú tárcákat írok lapoknak. Rá is kérdeztek, hogy mennyit kapok egy ilyen tárcáért, mire mondtam, hogy 8 ezer forintot. S hogy mennyi idő alatt írom meg? Félóra, egy óra, válaszoltam, de előtte ki kell találni. A 30 éves fiú, aki óránként csak 1500 forintot kap, az én 8 ezer forintom hallatán keserűen összepréselte a száját. Nem szólt. Gondoljátok meg, ti nagyurak.

A számla végül persze 23 ezer lett. De nem szóltam. Még ki tudtam fizetni. Búcsúzóul a majdnem 70 éves ember kérdezte meg, hogy miről írok legközelebb, az életről?

Mit is mondtam volna?

Nem. Nem arról.

Éppen az ellenkezőjéről.

Sebes György: Hatvanegy év

Publikálás dátuma
2018.05.05. 09:08
Vigyázat szülővel vagyok! - Forrás: TV2

Nem kétséges, a 61 nem kerek szám. Tehát nem is szükséges ünnepelni, hogy 1957 május 1-én indult meg a Magyar Televízió rendszeres adása. Hosszú próbálgatás után, de továbbra is csak kísérleti jelleggel, nagyon rövid műsoridővel. Ám ez mégiscsak egy születésnap, a hazai televíziózásé is, tehát éppenséggel meg lehetett volna emlékezni róla. Csakhogy az egykori MTV mai utóda mintha kissé szégyellné az örökségét. Ugyanakkor az is igaz, hogy a régi televíziósok többsége aligha vállalna közösséget a főadót, vagyis az M1-et a jelenlegi hatalom szolgálatába állító hírcsatorna irányítóival. Még azokkal a munkatársakkal sem, akik gond és gondolkodás nélkül készítik ennek a kormányzati propaganda-adónak a műsorait.

Így hát az idei május elseje (is) úgy telt el, hogy szinte sehol semmi sem emlékeztetett arra a régi - sokaknak átkos - korszakra, amikor a műsoroknak még volt valami közük a munka ünnepéhez (amely mára a munkavállalók napja lett). A Duna TV-n legalább volt egy egyórás Önök kérték összeállítás, na de hol van ez az egykori legendás Felvonulók kérték című adáshoz képest. Utóbbi sem azért maradt meg az utókor emlékezetében, mert annyira jó volt, hanem a belőle készült paródia-sorozat okán. Amelyben - a sokarcú Gálvölgyi János mellett - szerepet vállaltak a kifigurázott adások készítői is. Szegvári Katalin - aki az "igaziban" a szintén legendás riporterrel, Kovalik Károllyal felváltva szólította le a már jó előre kiválasztott felvonulókat - a különböző alakokat megjelenítő Gálvölgyit kérdezte. És a paródia frenetikus lett, utólag is megismerhetjük belőle az akkor még ifjú - alig 25-30 éves - MTV, valamint a magyar televíziózás valamennyi gondját-baját, gyerekbetegségét.

Napjainkban azonban már ezen is túlléptünk. Az állami (Duna) tévé éppúgy nem törődik május elsejével, mint a kereskedelmi csatornák. Közös bennük még az is, hogy nehezen tudják eldönteni, minek tekintsék a munkanapok áthelyezése miatt hosszú hétvégéket és -elejéket. Az RTL Klubon például ilyenkor következetesen szünetel a két hétköznapi szappanopera, a Barátok közt és az Éjjel-nappal Budapest. Ugyanakkor hétfőn és kedden már drukkolhattak a nézők a Konyhafőnök idei döntőjébe jutott hat versenyzőnek. A Dunán is jelentkezett mindkét nap a sikeres Honfoglaló című vetélkedő, hétfőn még leadták a híres amerikai sorozat, a Kártyavár újabb epizódját is, tehát úgy tettek, mintha átlagos - és dolgos - nap végén kellene szórakoztatni a közönséget.

A TV2 sem szüneteltette ezen a két napon jól bevált hétköznapi adásrendjét. Előbb tehát láthattuk a Bezár a bazár című vetélkedőnek álcázott átverő-show-t, később pedig a celebeket megmozgató Drágám, add az életed című szörnyűséget. A kettő között - majdnem kétórás időtartamban - elindították az óriási reklámkampánnyal beharangozott új műsorukat, melynek sokat mondó címe: Vigyázat, szülővel vagyok! Nemrég még ugyanez gyerekkel volt, nagyon cuki szereplőkkel, de róluk feltehetően már nem lehetett több bőrt lehúzni. Így most az ismert emberek a szüleiket vitték a stúdióba. Ez is nagyon cuki, szem nem marad szárazon és ami a legfontosabb, rengetegszer meg lehet szakítani reklámokkal. A komolyabb műsorokra vágyó nézők pedig lényegében kimenőt kapnak a TV2-től, amelynek nyilván még így is megéri ez a sok tingli-tangli. A filmek ezen az adón éjfél körül kezdődnek, ami nagyon barátságos időpont a másnap reggel munkába induló tömegeknek. De ők a jelek szerint nem számítanak. A kérdés csak az, lehet-e ilyen programokkal nézőszámot emelni, vagy csak az etetés és az ámítás a fontos.

A hétköznap általában sorozatokat ismétlő csatornák ezzel szemben úgy tettek, mintha ez a két plusz munkaszüneti nap hétvége lenne. Náluk olyankor hosszabb filmeket is leadnak, és most is így tettek. A többség már sokszor látott amerikai szuperprodukciókat szerkesztett a programba, így például a Mindörökké Batman-t, a Vasember 3. és a Halálos fegyver 4. részét, továbbá az Eredetet Leonardo DiCaprióval. E napok alkalmat szolgáltattak a Story4 tévét is működtető Digital Media and Communications Zrt.-nek, hogy kissé változtasson portfólióján. A Story4 néven ezentúl az eddigi Story5 fut majd, a Story4 pedig a TV4 nevet kapta. A szintén hozzájuk tartozó Galaxy TV-ből Galaxy4 lett, de ami a legfontosabb: elindítottak egy új filmes csatornát Film4 elnevezéssel. Már korábban jelezték, hogy tavaly jelentősen csökkent adásaik nézettsége, az idén viszont fejleszteni kívánnak, hogy vissza tudjanak kapaszkodni a nagyok közé. Így aztán azt is sikerült elérniük, hogy a nagyobb szolgáltatók már felvették kínálatukba az új csatornát is, bár annak műsora az első napokban még nem volt olvasható a képernyőn.

Ez a fejlemény viszont jól jelzi, hogy a kereskedelmi tévék között változatlanul nagy verseny zajlik. Naivitás lenne azonban azt feltételezni, hogy a nyertes a néző lehet. Ők csak áttételesen számítanak, mint a reklámok célzottjai és fogyasztói. Tény, hogy közben persze műsorokat is kell nekik adni, de ezek leginkább csak arra valók, hogy minél többször megszakítsák őket.

A Magyar Televízió első adásától valóban messzire jutottunk 61 év alatt, de ez együtt jár a nézők egyre fokozottabb etetésével is. A remény csak az lehet: talán már nem hagyják magukat.

Sebes György: Hatvanegy év

Publikálás dátuma
2018.05.05. 09:08
Vigyázat szülővel vagyok! - Forrás: TV2

Nem kétséges, a 61 nem kerek szám. Tehát nem is szükséges ünnepelni, hogy 1957 május 1-én indult meg a Magyar Televízió rendszeres adása. Hosszú próbálgatás után, de továbbra is csak kísérleti jelleggel, nagyon rövid műsoridővel. Ám ez mégiscsak egy születésnap, a hazai televíziózásé is, tehát éppenséggel meg lehetett volna emlékezni róla. Csakhogy az egykori MTV mai utóda mintha kissé szégyellné az örökségét. Ugyanakkor az is igaz, hogy a régi televíziósok többsége aligha vállalna közösséget a főadót, vagyis az M1-et a jelenlegi hatalom szolgálatába állító hírcsatorna irányítóival. Még azokkal a munkatársakkal sem, akik gond és gondolkodás nélkül készítik ennek a kormányzati propaganda-adónak a műsorait.

Így hát az idei május elseje (is) úgy telt el, hogy szinte sehol semmi sem emlékeztetett arra a régi - sokaknak átkos - korszakra, amikor a műsoroknak még volt valami közük a munka ünnepéhez (amely mára a munkavállalók napja lett). A Duna TV-n legalább volt egy egyórás Önök kérték összeállítás, na de hol van ez az egykori legendás Felvonulók kérték című adáshoz képest. Utóbbi sem azért maradt meg az utókor emlékezetében, mert annyira jó volt, hanem a belőle készült paródia-sorozat okán. Amelyben - a sokarcú Gálvölgyi János mellett - szerepet vállaltak a kifigurázott adások készítői is. Szegvári Katalin - aki az "igaziban" a szintén legendás riporterrel, Kovalik Károllyal felváltva szólította le a már jó előre kiválasztott felvonulókat - a különböző alakokat megjelenítő Gálvölgyit kérdezte. És a paródia frenetikus lett, utólag is megismerhetjük belőle az akkor még ifjú - alig 25-30 éves - MTV, valamint a magyar televíziózás valamennyi gondját-baját, gyerekbetegségét.

Napjainkban azonban már ezen is túlléptünk. Az állami (Duna) tévé éppúgy nem törődik május elsejével, mint a kereskedelmi csatornák. Közös bennük még az is, hogy nehezen tudják eldönteni, minek tekintsék a munkanapok áthelyezése miatt hosszú hétvégéket és -elejéket. Az RTL Klubon például ilyenkor következetesen szünetel a két hétköznapi szappanopera, a Barátok közt és az Éjjel-nappal Budapest. Ugyanakkor hétfőn és kedden már drukkolhattak a nézők a Konyhafőnök idei döntőjébe jutott hat versenyzőnek. A Dunán is jelentkezett mindkét nap a sikeres Honfoglaló című vetélkedő, hétfőn még leadták a híres amerikai sorozat, a Kártyavár újabb epizódját is, tehát úgy tettek, mintha átlagos - és dolgos - nap végén kellene szórakoztatni a közönséget.

A TV2 sem szüneteltette ezen a két napon jól bevált hétköznapi adásrendjét. Előbb tehát láthattuk a Bezár a bazár című vetélkedőnek álcázott átverő-show-t, később pedig a celebeket megmozgató Drágám, add az életed című szörnyűséget. A kettő között - majdnem kétórás időtartamban - elindították az óriási reklámkampánnyal beharangozott új műsorukat, melynek sokat mondó címe: Vigyázat, szülővel vagyok! Nemrég még ugyanez gyerekkel volt, nagyon cuki szereplőkkel, de róluk feltehetően már nem lehetett több bőrt lehúzni. Így most az ismert emberek a szüleiket vitték a stúdióba. Ez is nagyon cuki, szem nem marad szárazon és ami a legfontosabb, rengetegszer meg lehet szakítani reklámokkal. A komolyabb műsorokra vágyó nézők pedig lényegében kimenőt kapnak a TV2-től, amelynek nyilván még így is megéri ez a sok tingli-tangli. A filmek ezen az adón éjfél körül kezdődnek, ami nagyon barátságos időpont a másnap reggel munkába induló tömegeknek. De ők a jelek szerint nem számítanak. A kérdés csak az, lehet-e ilyen programokkal nézőszámot emelni, vagy csak az etetés és az ámítás a fontos.

A hétköznap általában sorozatokat ismétlő csatornák ezzel szemben úgy tettek, mintha ez a két plusz munkaszüneti nap hétvége lenne. Náluk olyankor hosszabb filmeket is leadnak, és most is így tettek. A többség már sokszor látott amerikai szuperprodukciókat szerkesztett a programba, így például a Mindörökké Batman-t, a Vasember 3. és a Halálos fegyver 4. részét, továbbá az Eredetet Leonardo DiCaprióval. E napok alkalmat szolgáltattak a Story4 tévét is működtető Digital Media and Communications Zrt.-nek, hogy kissé változtasson portfólióján. A Story4 néven ezentúl az eddigi Story5 fut majd, a Story4 pedig a TV4 nevet kapta. A szintén hozzájuk tartozó Galaxy TV-ből Galaxy4 lett, de ami a legfontosabb: elindítottak egy új filmes csatornát Film4 elnevezéssel. Már korábban jelezték, hogy tavaly jelentősen csökkent adásaik nézettsége, az idén viszont fejleszteni kívánnak, hogy vissza tudjanak kapaszkodni a nagyok közé. Így aztán azt is sikerült elérniük, hogy a nagyobb szolgáltatók már felvették kínálatukba az új csatornát is, bár annak műsora az első napokban még nem volt olvasható a képernyőn.

Ez a fejlemény viszont jól jelzi, hogy a kereskedelmi tévék között változatlanul nagy verseny zajlik. Naivitás lenne azonban azt feltételezni, hogy a nyertes a néző lehet. Ők csak áttételesen számítanak, mint a reklámok célzottjai és fogyasztói. Tény, hogy közben persze műsorokat is kell nekik adni, de ezek leginkább csak arra valók, hogy minél többször megszakítsák őket.

A Magyar Televízió első adásától valóban messzire jutottunk 61 év alatt, de ez együtt jár a nézők egyre fokozottabb etetésével is. A remény csak az lehet: talán már nem hagyják magukat.