Józsefváros - Pártfüggetlen lehet az ellenzéki jelölt

Publikálás dátuma
2018.05.03. 07:06
Nyócker - Zichy Nándor Szobra a Lőrinc pap téren - Fotó: Németh András Péter

Néhány napon belül megnevezheti a baloldali ellenzék, hogy kit indít közös jelöltként Józsefvárosban a július 8-i időközi polgármester-választáson. Az erről szóló szerdai egyeztetésen hat párt – az MSZP, az LMP, a Demokratikus Koalíció, a Párbeszéd, a Momentum, valamint a Liberálisok – vett részt, és egyebek mellett megállapodtak abban is, hogy nem indulnak egymás ellen a XV. kerületi időközi voksoláson sem. A józsefvárosi jelöltről egyelőre annyit lehet tudni, hogy nem pártpolitikus.

– A tárgyalásokon abban is megegyeztünk, hogy a jövőben csak akkor vesszük elő az előválasztások ötletét, ha tárgyalásos úton nem sikerül megállapodni a közös induló személyéről – mondta lapunknak Horváth Csaba, a szocialisták fővárosi politikusa. Azt is megjegyezte, hogy miután több párt is "átmeneti állapotban van" a választás után, a következő tárgyalási fordulót csak a pártstratégák megismerése után tartják meg. A cél, hogy a későbbi együttműködés alapelveit lefektessük még a nyár előtt – fogalmazott Horváth Csaba. A későbbi vidéki választások esetében az együttműködést kiterjeszthetik a Jobbikra is, azonban ehhez a tárgyalófelek szerint az kell, hogy „a Jobbik ne szélsőséges, hanem demokratikus irányt vegyen”.

A szerdai egyeztetésről egyébként utólag az összes résztvevő pozitívan nyilatkozott, Ungár Péter LMP-s országgyűlési képviselő például "jelentős reményről" beszélt, míg Gy. Németh Erzsébet, a DK fővárosi képviselője szerint az előválasztás és a tárgyalásos út is megfelelő a közös induló kijelölésére. 

Több helyen újraszámolták a listás szavazatokat
Eddig négy helyen rendelte el a Kúria a listás szavazatok újraszámlálását, azonban több beadványról még nem döntött a testület. Patyi András, a Nemzeti Választási Bizottság elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy egyetlen parlamenti mandátum sorsát sem döntik el azok a szavazókörök, ahol újraszámolást kértek. "Több mint tízezer kétszáz szavazókör van, ebből négyről tudjuk, hogy felbontják az urnát. Ezek nem tartalmaznak annyi szavazólapot, hogy ha minden szavazatot rossz helyre könyveltek is volna, mandátumváltozás legyen" – mondta.



Szerző

Dózerolással nem lehet megszüntetni a gettókat

Publikálás dátuma
2018.05.03. 07:03
ZSÁKUTCA - A szerencsések 3-4 milliót kaphatnak a lakásukért, de ennyi nemelég az újrakezdéshez FOTÓK: DRASKOVICS ÁDÁM
Noha önmagában bontással még soha nem számolták fel a nyomort, a kormány szegénységpolitikája továbbra sem mutat túl ezen:a cél, hogy nem legyenek szem előtt a szegények.

– Hibát követ el a kőbányai önkormányzat, ha a kerületben lévő gettókat úgy akarja felszámolni, hogy elbontja az érintett házakat. Nyugat-Európában már belátták, hogy dózerolással nem lehet egy ilyen problémát megoldani – mondta a Népszavának Ladányi János szociológus, aki szerint törvényszerű, hogy a Hős utcai és a Bihari utcai épületek elbontása után máshol jönnek majd létre gettók. – Ezek az emberek nem fognak eltűnni. Inkább gondoskodni kellene az emberhez méltó elhelyezésükről – tette hozzá.

Ladányi János szerint a józsefvárosi szanálások is megmutatták: sokan kiszorultak a város határain kívülre, mert a kártalanítás csak arra volt elegendő, hogy valamelyik gettósodó faluban vegyenek lakást. Ezeken a településeken azonban még kevésbé találtak munkát, mint a VIII. kerületben, a fővárosban ugyanis legalább feketén el tudtak helyezkedni. Ennek a folyamatnak az lett a vége, hogy újra feljöttek Budapestre és az aluljáróban kötötték ki. A Hős utcába is sokan úgy kerültek, hogy előtte más szanálások áldozatai lettek – mondta.

A kőbányai vezetés egyébként rendre Ladányi János húsz évvel ezelőtt íródott tanulmányára hivatkozik, amikor az elbontás lehetőségéről beszél. Ebben arról ír a szociológus, hogy eleve hiba volt felépíteni ezeket a soklakásos épületeket, mert rengeteg szegény ember koncentrálódott egy helyen. – Ez azonban nem azt jelenti, hogy le kell bontani a házakat. A célom mindössze annyi volt: megakadályozni, hogy újra hasonló tömböket húzzanak fel. Akkoriban ugyanis ez a lehetőség felmerült a döntéshozók körében. Felháborító, hogy az írásomra hivatkozik a kerület vezetése, pedig már levélben is jeleztem nekik, félreértelmezik, amit írtam – fogalmazott.

A tanulmányban Ladányi János azt írja, hogy nem szabad elbontani a házakat, mert nagyon kevés önkormányzati lakás épül, és arra is kitér, mit lehet tenni szanálás helyett. – Nem bontani kell a bérlakásokat, hanem építeni. Ha a Hős utcában rendőrségi problémák vannak, akkor a rendőrség tegye dolgát – mondta, azt is megjegyezve, hogy szerinte az önkormányzat és a rendőrség is nagyban felelős a kialakult problémákért. – Nem kezelték megfelelően a helyzetet, és most is azzal foglalkoznak inkább, hogyan lehetne utcára tenni embereket – tette hozzá.

Hasonlóan látják a Hős utcai lakók is. A házban élők érthetetlennek tartják a rendőrség tétlenségét, valamint az önkormányzat éveken át tartó félrenézését is. A bűnözés mellett gondot okoz, hogy a takarítás tavaly nyári megszüntetése után a házak között szeméttelep jött létre, néhányan ugyanis a felsőbb emeletekről egyszerűen kiöntik az udvarra a háztartási hulladékot. Ráadásul a hátrahagyott lakásokban nagy a fluktuáció, és egy-egy lakócserénél cserélődnek a bútorok is. A patkányok elszaporodtak, sok helyi emiatt már arra számít, hogy a hatóságok közegészségügyi okokra hivatkozva zárják le az épületeket. A Hős utcaiakat segítő Kontúr Egyesület igyekszik ugyan a konténerszállítást megszervezni, azonban – állításuk szerint – az önkormányzattól hiába kértek ebben segítséget.

A ház az elmúlt években több százmilliós adósságot halmozott fel, ez az összeg azonban igen egyenlőtlenül oszlik el. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a lakók több mint a fele rendesen fizet, vagy csak kezelhető adóssággal rendelkezik, és igyekszik normális körülményeket teremteni. – Rendszeresen összedobjuk a pénzt a takarításra, de néhányan újra és újra teleszemetelik a házat – mondta egy lány, aki azt is megjegyezte, hogy nem tudja, miért nem tettek azok ellen semmit, akik hosszú éveken keresztül nem fizettek. Urbanovszky Zsuzsanna, a Kontúr Egyesület elnöke is úgy látja, a két ház lakóit már régóta magukra hagyták, mert sem az önkormányzat, sem a Kőbányai Vagyonkezelőhöz tartozó társasházkezelő nem fordít rájuk kellő figyelmet.

A lakók eddig semmilyen tájékoztatást nem kaptak a jövőről sem, így azt sem tudják, hogy mi lesz velük azután, hogy elbontják a házakat. Arról például, hogy a jelenlegi tervek szerint a megüresedő telken rekreációs sportközpontot tervez az önkormányzat, lapunk korábbi cikkéből értesültek. – Nekünk nem mondott senki semmit. A polgármester senkivel nem áll szóba, nem tudom mi lesz velünk – mondta elkeseredetten egy idős asszony. Cikkünk megjelenése után a Kontúr Egyesület is érdeklődött az önkormányzatnál, hogy mit terveznek pontosan, ám állításuk szerint a polgármesteri kabinet titkárnője értesítette őket arról, hogy „az önkormányzat vezetése nem látja lehetségesnek”, hogy személyes tájékoztatást adjanak.

A terület rendezésére kapott 2,1 milliárd forintos állami támogatást egyébként feltehetően a kisajátításokra, valamint a cserelakásként felajánlott önkormányzati lakásokra költik majd. A legnagyobb probléma természetesen a kártalanítás, illetve az önkormányzati tulajdonban lévő lakásokban élők elhelyezése lesz. A két érintett épületben mintegy 200 háztartás található még, amelyekből csaknem 150 van magántulajdonban, így nekik a lakások piaci értékét mindenképpen ki kell fizetni. Ezek az ingatlanok azonban jellemzően 3-4 millió forintot érnek, ebből a pénzből pedig kizárt, hogy valaki másik lakást tudjon venni Budapesten. Sokan tartanak emiatt attól, hogy a gyámüggyel fenyegetik majd őket, hajléktalanként ugyanis nem élhet gyerek, azonnal elvennék a szülőktől.

– Nekem ne adjanak pénzt, én inkább egy önkormányzati lakást akarok. Nem is bánnám, ha ezt az egészet ledózerolnák – mondta lapunknak egy asszony, véleményével pedig nincs egyedül. A legtöbben ugyanis már menekülnének onnan, a közbiztonság, a szemét, valamint a vizesedő falak miatt. Az eddigi felajánlott lakások némelyike viszont szintén szörnyű környéken helyezkedik el, gyakori célpont például a Tárna utca, illetve az elbontás előtt álló Bihari utca is. Arra a felvetésünkre, hogy hogyan tudná az önkormányzat rendezni ezt a helyzetet, mindenki csak ingatta a fejét. – Nem hiszem, hogy rendezik a helyzetet, mert akkor segíteniük kellene nekünk – mondta az egyik lakó.

Szerző

Az egymásra mutogatás most ágyaz meg egy újabb kétharmadnak

Publikálás dátuma
2018.05.03. 07:00
Fotók: Vajda József
Az utóbbi egy évben semmilyen innováció nem érhető tetten az ellenzéki politikában, és a baloldal meg sem próbálta elmagyarázni az embereknek, kik is ők a világban - miközben hitelességi deficittel és teljes szervezetlenséggel küszködött. A nagy balos néppárt pedig illúzió - interjú Schiffer Andrással, az LMP egykori elnökével.

– Azt mondja, az ellenzéki pártokat az Orbán-ellenesség cementezi össze, nem az értékközösség. Akkor miként értékeli, hogy az LMP azt kommunikálja: ő akarja szervezni és egybe fogni e formációk együttműködését?

– Szemtelenül hadd mondjam azt: sehogy.

– Miért?
– Egyszerűen nem érdekel különösebben a napi politikai taktikázgatás.

– Akkor mi érdekli?
– Inkább az, hogy van-e, lesz-e olyan ellenzéki erő Magyarországon, amely képes felmutatni egy ellen-narratívát Orbán Viktor víziójával szemben. Ez nem megy ráolvasásra: első lépésben fel kell tárni a '89-es rendszer akadálytalan összeomlásának, illetve az orbáni autokratikus rendszer elfogadottságának az okait. Ezzel adósunk vagyunk – mindannyian, akik az utóbbi nyolc évben ellenzéki oldalon politizáltunk. Narratíva alatt azt értem, hogy például az Orbán-franchise az egyszerű embert sikerrel helyezte el térben és időben: kijelölte a helyüket helyben és a glóbuszon, múlthoz és jövőhöz egyaránt viszonyítva. Miközben ellenzéki oldalon, pártonként eltérő mértékben ugyan, de egyszerre ütközött ki a narratíva-, a hitelesség- és a szervezettség-hiány.

– Úgy érti, a kormányfő megmondta, hogy balra van a gonosz Európa, jobbra vannak a rettenetes migránsok, közöttük mi magyarok – akikre asszonyerőszakolós, munkanélküli jövő vár, ha a kabinet nem tartja távol a menekülteket?

– A térbeli elhelyezés alatt azt értem, hogy ma magukat baloldalinak valló szereplők nem kerülhetik meg, hogy a globális kapitalizmus válságáról beszéljenek. Nem tehetnek úgy, mintha nem létezne tőke-munka, sőt, tőke-természet ellentét, nem létezne kizsákmányolás, csak éppen ezek a jelenségek ma globálisan jelentkeznek. A globális válságjelenségeket – és nem szűkíteném ezt a migrációra – először Orbán Viktor érzékelte, és le is gyártott egy jobboldali populista narratívát. Aminek egyik eleme a multiellenesség. Csakhogy miközben az Orbán-kormány retorikája roppant multiellenes, gyakorlatilag a német nagytőke cselédjévé teszi a magyar munkásokat, s ezt nem tudtuk hatékonyan leleplezni. A baloldali politikának világossá kellene tennie, hogy a nemzet az utolsó „védvonal” a globálisan szerveződő nagytőkével szemben: ha úgy tetszik, a XXI. századi baloldal elkerülhetetlenül nemzeti – és nem internacionalista. Az ellenzék nemhogy nem végezte el a „világértelmezési” munkát, de kísérletet sem tett rá – az utóbbi egy évben semmiképp. Mindeközben hatalmas hitelességi deficittel küszködött. Az MSZP-ről és a DK-ról annyit, hogy ott még mindig azok osztják a lapokat, akiknek a katasztrófa-kormányzása tisztára seperte az utat a NER előtt. A Jobbik néppártosodása pedig ingatag, mert Vona Gábor két év alatt akarta megvalósítani azt a politikai irányváltást, amit Orbán Viktor is csak tíz év alatt tudott levezényelni. Szavahihetőség dolgában még az LMP állt a legjobban…

– … pont a „Lehet Más a Politikát” vádolják köpönyegforgatással, mondván: az Orbán-rezsim megdöntéséről beszélt, mégsem működött együtt, vagy csak nagyon kevés helyen a többi ellenzéki formációval, az eredmény pedig a Fidesz kétharmada.
– A kérdés nem az, hogy az LMP a saját közösségi döntéseit áthágva, helyenként miért lépegetett vissza. És a kérdés nem is az, hogy esetleg több helyen kellett volna-e visszalépnie. Az igazi kérdés az, ha egyszer az LMP legitim fórumai úgy döntöttek, állva maradnak a jelöltek, akkor miért nem érveltek álláspontjuk mellett, miért nem magyarázták el a választóknak, milyen okok alapján tart ki a párt a függetlenségi doktrínája mellett.

– Kívülről ez úgy tűnt, hogy az LMP egyszerre hangsúlyozza különállását, próbálja lerabolni az MSZP és a DK bázisát, illetve kér bocsánatot a választóktól azért mert nem kapaszkodik össze az ellenzéki formációkkal.
– Erre mondom azt, hogy még egy rossz stratégia is jobb, mint a stratégia teljes hiánya. Az LMP volt abban kedvező pozícióban, hogy hatalompolitikai értelemben (értsd: ellenzék-kormánypárt relációban) középen állt. Azaz az LMP-nek volt érdemi lehetősége, hogy kormánypárti szavazóknak menekülő-útvonalat biztosítson. Tekintettel arra, hogy sehol a világon nincsen kormányváltás elégséges számú kormánypárti szimpatizáns átcsábítása nélkül, így az úgynevezett külön-utasság – paradox módon – akár jobban is szolgálhatná a kormányváltást, mint ugyanannak a vékonyka tortaszeletnek (értsd: ellenzéki bázis) a folyamatos újraosztása. Csakhogy a párt ezt a „menekültbefogadó-pozíciót” egyetlen fotóval felszámolta: egy képpel, amin az LMP képviselői Gyurcsány Ferenccel egyeztetnek. Néha úgy tűnik, ma Gyurcsánynak van a legtöbb esze ellenzéki oldalon.

– Ön miként írná le az utolsó hetek történéseit?
– Teljes ellenzéki káoszként – ami kétharmadhoz segítette a Fideszt. Az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekkel Dunát lehetett rekeszteni, csakhogy a kampányfinisben kiderült, tulajdonképpen egyikőjük sem készül kormányt alakítani. Majd jön a szakértői kormány. Persze. Vicc.

– Azért a hitelesség kedvéért: Karácsony Gergely az MSZP-Párbeszéd jelöltje kompromisszumok nélküli kormányváltásról beszélt.
– Hiába, ha az MSZP vidéki szervezettsége 2010-ben még ott volt a szeren, de mára gyakorlatilag lenullázódott. Ha úgy tetszik, az LMP szintjére süllyedt.

– Hogy mondta?
– 2016-os visszalépésemnél is beszéltem róla, hogy az LMP felett egy szervezettségi üvegplafon húzódik. És addig nem is lesz kormányváltó erő, amíg ezt a problémát nem orvosolja. De ennek ellenére az LMP volt a legsikeresebb ellenzéki párt 130 ezerrel növelte a szavazói létszámát négy év alatt, míg a 2014-es összefogás pártjaira bő negyedmillióval voksoltak kevesebben. És az LMP még így is fel tudott fogni menekülő kormánypártiakat: ezt mutatja, hogy három konzervatív budai kerületben, illetve a jobbra húzó XVI. kerületben is jól szerepeltek a jelöltjei. Épp azért aljas a bukott álbaloldal érvelése, hogy az LMP miatt vesztek el budapesti választókerületek. Ha komolyan gondolták volna az összefogást, akkor ők léptetik vissza jelöltjeiket – hiszen olyan tradicionális jobboldali kerületekről volt szó, ahol szinte soha nem nyert a ballib-oldal favoritja.

– A többiek szerint azért az ő embereik lettek volna a befutók, mert sokkal népszerűbbek voltak az LMP-jelöltjeinél.

– Lehet, hogy ismertebbek és ezért népszerűbbek voltak, de az LMP jelöltjei meg győztek volna. Nézzük meg a Belvárost: az LMP-s Csárdi Antal még olyan választókörökben is fideszes ellenfele nyakára ment, ahol még akkor sem nyert a ballibjelölt, amikor kiborult a vörös tinta – például 1994-ben vagy 2002. őszén. Arról van szó, hogy a polgári, jobbközép rétegekben a Fidesz erodálódott. De még egyszer mondom: ezek a kiábrándult emberek semmiképp nem szavaznának egy régi MSZP-SZDSZ-es jelöltre. Szóval amennyiben az ellenzék tovább folytatja ezt a blame gamet (lásd: egymásra mutogatás), akkor egy 2022-es, kétharmados Fidesz-győzelemnek ágyaz meg.

– Aminek ellenszerét sokan egy nagy ellenzéki néppártban látják, amelyik feloldja a jelen formációit. Létrejöhet ilyesmi vagy csak illúzió?
– Két koncepció rajzolódik ki. Az egyik, hogy oldjunk fel minden pártot egy nagy Orbán-váltó erőben. A másik forgatókönyv pedig az, hogy legyen egy párt, amelyik nemcsak az ellenzéki szavazókat tudja „összemágnesezni”, de képes kormánypárti szavazókat is bevonzani. Hogy ez mennyiben illúzió? Sokat elárul, hogy az utóbbi bő egy évben nem volt semmilyen ellenzéki innováció – kivéve a Jobbik béruniós kezdeményezését. Ez volt az egyetlen kezdeményezés, amely a már indulatba hozott ellenzéki szavazókon kívül másokat is meg akart szólítani, azaz nem a meglévő kis ellenzéki tortát szeletelte volna tovább.

– Az alapvédekezés úgy hangzik, hogy a Fidesz-szimpatizánsok érzelmileg kötődnek Orbán Viktorhoz és pártjához, és lehetetlen kiszakítani őket politikai közösségükből.
– Ez a mondás legfeljebb arra jó, hogy leplezze, miszerint az ellenzéki pártok meg sem próbáltak kormányzati szimpatizánsokat meggyőzni. Miközben a Fidesz bemerészkedett az ellenzék térfelére. Az utódpárt (értsd: MSZP) egyik komoly versenyelőnye volt a rendszerváltás után, hogy a biztonságot hozzákötötték az emberek – a 2006-os kampány is jog-, lét- és szociális biztonságról szólt. A migránsok megérkezésével, pontosabban a kerítésépítéssel viszont „áthúzták” a biztonság ígéretét jobboldalra. És ezzel az ígérettel – noha mérésem nincs, csak a kvóta-népszavazás végeredménye – rá tudott rabolni az MSZP táborára. Azzal pedig, hogy az utóbbi másfél évben a Fidesz és a kormány „fullba nyomta a kretént” Soros- és menekültügyben, hatalmas darabokat szakított ki a Jobbik táborából.

– Becsülne?
– Megkockáztatom, hogy a Jobbik táborából egy félmilliós tömeget elvitt, de százezres a veszteség az MSZP és a DK szavazói között is. Ez a bővülés pedig elviselte, hogy 100-150 ezer jobbközép értelmiségi esetleg más pártra szavaz. És akkor itt a válasz a gyűjtőpárti kérdésre: szép gondolat, amit a tüntetők megfogalmaztak, miszerint egyesíteni kell a szivárványt és az árpád-sávot – csakhogy ez reprodukálja a sikertelenséget. Tudniillik nem a pártok a megosztottak, nem a gonosz pártvezetők akadályozzák az összefogást, hanem a társadalom ilyen tagolt.

– A Fidesz is rengeteg irányzatot fog össze, mégis működik.
– Mert van egy közösséget teremtő, egybeabroncsozó üdvtörténet. Ha az ellenzéki oldaltól mindössze annyira futja, hogy „Orbán takarodjon és mi becsszóra kevesebbet fogunk lopni”, nos ez kevés. Különösen akkor, ha a kórus első sorában ott tátognak azok is, akiknek ez előéletük alapján nehezen hihető. Az, hogy mechanikusan próbálunk összeilleszteni össze-nem-tartozó részecskéket , nem pótolja sem a narratívát, sem a hitelességet, sem a szervezettséget.

Névjegy
Az 1971-ben született Schiffer András 1995-ben az ELTE hallgatójaként szerzett jogi diplomát, és 1999-től dolgozik ügyvédként. Négy éven át volt a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője. Alapítója az LMP-nek, amelynek országgyűlési képviselője, frakcióvezetője és társelnöke is volt. 2016 tavaszán bejelentette, lemondott minden tisztségéről is kiszáll a politikából, de a párt tagja marad.

Szerző