– Tom Stoppard mondta, és én is azt vallom: akkor kezdj dolgozni egy művön, ha nem csupán egy, hanem legalább két olyan ötleted is van, amelyeket kombinálhatsz – mondta Wes Anderson Berlinben egy sajtónak tartott kerekasztal beszélgetésen. Ahogy mesélte, két társírójával, Jason Schwatzmannal és Roman Coppolával olyan kutyákról akartak történetet mesélni, akiket kihajítottak egy szemétdombra, másrészt pedig, elsősorban Akira Kurosawa és Hayao Miyazaki előtt tisztelegve, japán tematikájú művet forgatni. Anderson úgy képzelte el a művet, mintha azt Kurosawa 1962-ben forgatta volna le sci-fiként. Hozzátette: ő sosem úgy ül le írni, hogy már fejében van az egész film, hanem útközben alakul az ötlet. Hogy legyen a sztoriban egy kisfiú, vagy például, hogy a kutyafalka kizárólag alfahímekből álljon. Arra a kérdésünkre, hogy miért pont a kutyák voltak az ötlet katalizátorai, a rendező elárulta: a kutyák egyben emberek is, hiszen úgy beszélnek, gondolkodnak, mint mi és, persze jelképezik az emberiség összes kisebbséget: bárki lehet manapság üldözött, akit a politikusok annak kiáltanak ki.
Amúgy Wes Anderson nem annyira lelkes, ha a politikáról faggatják, pedig ez egyre húsbavágóbb kérdés, hiszen a 2014-es Grand Budapest Hotel esetében is sorsokat pecsétlek meg hatalmi változások és fordulatok. A kutyák szigete kapcsán nem ment bele abba, hogy a filmben a Hashima – Csatahajó sziget parafrázisba konkrét utalásként tekintene, hanem inkább hangsúlyozta, hogy amit látunk az egy elképzelt politikai rezsim és sokkal inkább a szülőhelyén – azaz Texasban – tapasztalható anomáliák alapján alkotta meg. A Kutyák szigetében látható viszonyokat tíz éve kezdték el papírra vetni, akkoriban úgy gondolták, hogy eléggé vad világképet festenek, ám ahogy telt az idő, társíróival azon kapták magukat: már a jelen történései is egyre több ihletet adnak. „Nem akartunk görbe tükröt mutatni a világnak, de az lett belőle” – húzta alá Wes Anderson.
Kérdés, hogyan tud három „nyugati” ennyit a japán világról. Meg hogyan sikerült egy félig japán nyelvű forgatókönyvet létrehozni, amikor köztudott tény: a dialógusok nagyon fontosak Wes Anderson számára. A válasz: Kunichi Nomura japán színész, író, DJ és rádiós műsorvezető segítségével, aki évekkel korábban kísérte Andersont, amikor a filmes a szigetországba látogatott. A kapcsolat köztük azóta is megmaradt, és a rendező folyamatosan a segítségét kérte Nomurának a dialógusok kapcsán. Eleinte azt gondolta, hogy ez mindössze pár e-mail lesz és kész, ám végül egy éveken keresztül tartó társírói státusszá fejlődött. Azaz az átnézésből újra fordítás lett, méghozzá időkorláttal: na, itt nem a határidőre kell gondolni, hanem arra, hogy egy Wes Anderson filmben egy-egy dialógusnak megszabott ideje van. Ha pedig valaki már volt japán-angol tolmácsolási helyzetben, tudja: az előbbi nyelven minden sokkal, de sokkal hosszabb. Kunuchi Nomura most már mosolyogva mondja azt, hogy a feladat rettenetes volt. De meglett a jutalma: végül a japán szinkronhangokat is ő dirigálta, köztük persze saját magát, mert Anderson kabalából rá osztotta Kobayashi főpolgármester szerepét.
Anderson egyébként azt mondja: sokan bolondnak tartották, amiért nem számítógépes animációval oldotta meg a Kutyák szigetét. De hát ő ahhoz túlságosan dandy alkat!
Kritikánkat a Kutyák szigete című filmről ide kattintva olvashatja.