Előfizetés

Elhallgat a gitárzene?

Publikálás dátuma
2018.05.05. 07:47
Legenda - A Gibson-gitárok hangzása olyan nevekkel forrt össze az utóbbi 116 évben, amelyek nélkül elképzelhetetlen a XX. század
Csődvédelmet kért a Gibson hangszergyártó cég. Ha a vállalatot nem sikerül megmenteni, az egyetemes popkultúra fontos szereplőjét veszítjük el.

Csődvédelmet kért a világ egyik legismertebb hangszergyártó cége, a Gibson. A pénzügyi mélypontot az idézte elő, hogy a vállalat elektronikushangszer-beruházásai nemhogy nem hozták meg a várt sikert, de a cég hatalmas tartozásokat halmozott fel miattuk.

Noha a Gibson mintegy 70 százalékban olyan partnereknek tartozik, akik nem akarják okvetlenül beszántani a legendás hangszergyártót, közel sem biztos, hogy sikerül kilábalni a krízisből. A gyár körülbelül nyolcszáz dolgozót foglalkoztat. Sokan a Gibson ügyvezető igazgatóját, Henry Juszkiewiczet vádolják rossz döntések egész sorozatával: a vezető a jól bevált recept helyett bizonytalan kísérleteket tett, hogy a gitárgyártó megvesse a lábát az elektronikus zenei eszközök piacán. A zuhanás másik oka a popipar általános tendenciáiban keresendő: az utóbbi évtizedben a gitárzene totálisan visszaszorult a slágerlistákon, a helyét átvette a hiphop, a country-hangzás előtérbe kerülése a popban és az EDM-ben (a nyári fesztiválokat jelenleg is uraló elektronikus tánczene) pedig az akusztikus gitároknak kedvezett. Ebben komoly szerepe volt például Taylor Swiftnek, aki maga is country-énekesként indult. Mindezek miatt másfél millió helyett már csak egymillió elektromos gitár fogy évente – és nem csak a Gibson, hanem a nagy rivális Fender is komoly anyagi gondokkal küzd. A gitárvirtuózok helyett a jelen sztárjai a DJ-k – akiket például jóval rentábilisabb meghívni egy fesztiválra, mint a komoly hangtechnikai igényekkel érkező, több fős zenekarokat.

A Gibson Companyt 1902-ben alapította Orville Gibson Kalamazooban. Bármily furcsa is, a cég eredetileg mandolingyártásra szakosodott: Gibson jóval korábban sikeres mandolingyártó volt ugyanis. A vállalat egyébként a ma napig gyárt mandolint, de banjót és sok egyéb hangszert is – a hírek szerint a csődvédelem épp ezeknek tesz majd keresztbe, a Gibson ugyanis a gitárgyártásra kíván fókuszálni. Hogy ez a fentiek tükrében okos taktika-e? Jó kérdés. Sokak szerint az EDM az utolsókat rúgja, a popzene pedig folyamatosan változik, így elképzelhető, hogy hamarosan feltűnik egy „gitárhős”, aki egymaga képes megváltoztatni a trendeket.

Akinek bármi köze volt valaha is a könnyűzenéhez vagy a dzsesszhez, tudja: a poptörténelem a Gibson nélkül talán egészen másként alakult volna. A Gibson-gitárok hangzása olyan nevekkel forrt össze az utóbbi 116 évben, amelyek nélkül elképzelhetetlen a XX. század zenéje. A leghíresebb egyértelműen B. B. King Lucille nevű hangszere. King valójában több gitárra is használta az elnevezést – az eredeti Lucille egy Gibson L-30-as modell volt, amely túlélt egy lakástüzet is. Elvisnek külön gyűjteménye volt Gibson gitárokból: pályafutása kezdetén egy 1956-os J-200-as akusztikus gitáron játszott, de zenélt Gibson Dove-on, filmjeiben pedig fel-feltűnt a kezében a J-45 és az LG1 is.

S hogy melyik az a Gibson, amelyikből a legtöbb fogyott a cég fennállása során? A cég szerint az SG Standard, ami 1961-ben taszította le a trónról a legendás Les Paul modellt. Ez utóbbi – amely nevét a legendás dzsesszgitárosról kapta – a poptörténet emblematikus tárgya: megszámlálhatatlan, hány lemezborítón köszön vissza például. (Hogy csak egyet említsünk. Joan Jett hófehér Les Paulja látható a Bad Reputation kislemezének borítóján.) Az SG Standardhez pedig olyan nevek köthetők, mint Eric Claptoné, Pete Townshendé (The Who), Carlos Santanáé vagy Jimi Hendrixé. Clapton szín alapján becézi gitárjait: van köztük Blackie és Brownie is.

Híres még Jimmy Page (Led Zeppelin) személyre szabott ’59-es Les Paulja, de ezen a típuson zenél Slash, Billy Gibbons (ZZ Top), és ezen játszott minden idők egyik legnagyobb metálgitárosa, az 1982-ben, mindössze 26 esztendősen repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt Randy Rhoads is. A Gibson stílusfüggetlen: Bob Marley kezében éppúgy láthattuk, mint a Def Leppard-gitáros Steve Clarknál. A bevállalósabbak a V betűt formázó Flying V modellt imádják: Keith Richards, Eddie van Halen és Tom Petty kezében is megszokott látvány volt a típus – de Hendrixnek is volt ilyenje, természetesen egyedi díszítéssel.

A legendás gitárok alaposan felértékelődhetnek, ha a Gibson végül tényleg becsődöl – igaz, manapság sem olcsók. Pláne nem a hírességekhez köthető darabok: Eric Clapton 1964-es Gibsonja 847500 dollárért kelt el egy aukción. A jó állapotú, 1958 és 1960 közötti Gibson Les Paul Standardek eleve dollármilliókért kelnek el. John Lennon akusztikus Gibsonját, amelyet a Please Please Me felvételei alatt használt, sokáig elveszettnek hitték. 2015-ben 2,41 millió dollárért vásárolta meg a szerencsés licitáló.

Alföldi-ügy - Színházi csönd, némi felhanggal

Publikálás dátuma
2018.05.05. 07:46
Fotó: Vajda József
A színházi szervezetek közül egyedül a Független Előadó-művészeti Szövetség lépett fel hivatalosan, az ellen, hogy az egyik darabot, melyben Alföldi Róbert szerepel lemondták Pécsett. A többi szakmai szervezet hivatalosan nem formált véleményt.

Nem tárgyalták a tervezett pécsi Alföldi-előadás lemondásának az ügyét, tehát hivatalos álláspont sem született - mondta Keszég László, a Magyar Színházi Társaság elnöke. Magánemberként abszurditásnak nevezte, ami történt, hozzátéve, hogy nem lehet rálépni erre az útra. Vissza kellene térni a józan észhez. Keszég szerint a kulturális élet szereplőinek nem lehet feladni ezt a játszmát, kérlelhetetlenül képviselni kell a józan észt, nem felülni a propagandának, a saját szemünknek kell hinni. Ezt kell tenni, mert más eszközei a Társaságnak nincsenek. A Társaság egy civil szervezet – jegyezte meg.

Megkerestük a Magyar Teátrumi Társaságot is, de ők sem foglalkoztak hivatalosan az üggyel. Az egyik vezető annyit mondott, ha egy befogadóhelynek nem tetszik az előadás, ne hívják meg, ha meghívják, játsszák le, mert egyébként fölösleges magyarázkodásba fullad az egész.

Fotó: Lakatos Péter

Fotó: Lakatos Péter

Nagy sajtóvisszhangot váltott ki, hogy a pécsi Zsolnay Központ miután meghirdették, váratlanul indoklás nélkül lemondta Az igenis, miniszterelnök úr! című előadást, ( jelenet a darabból a fotón) amelyben Alföldi Róbert is szerepel. A színházi szakma, beleértve a szakmai szervezeteket, viszont, mint a fentiekből is kiderül, szinte csöndben szemlélte az eseményeket. Egyedül a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) tiltakozott, mégpedig egy nyílt levéllel, melyet Vincze Balázsnak, a Zsolnay Örökségkezelő Kft. ügyvezetőjének címzett. 

Lavina
Az Átrium Színház produkciójának lemondása több következménnyel is járt. Egyrészt a meghirdetett pécsi időponttal egy időben május 27-re a szigetvári Vigadó Kulturális Központban kétszer is lejátsszák Az igenis, miniszterelnök úr! című előadást, másrészt a Zsolnay Színház munkatársa, Kiss Mónika bejelentette, hogy nem szervez további előadásokat a helyszínre, tiltakozásul a történtek miatt.

Rihay-Kovács Zita, a szervezet vezetője lapunknak elmondta, hogy több tag jelezte megdöbbenését a történetek miatt, ezért döntöttek a nyílt levél mellett. Ebben többek közt ezt írják: „Egyetlen ilyen incidens is elég ahhoz, hogy bizalmatlanságot szüljön, de egyúttal olyan precedenst is teremt, amely pillanatok alatt széleskörű szakmai, művészi és morális zülléshez vezethet. (…) Öntől szeretnénk első kézből megtudni, hogy mi történt. S ha nyilvánosan is ki tud állni a saját döntése mellett, kérjük, tegye meg!” Az április 27-én eljuttatott levélre egyelőre nem érkezett válasz.

Rihay-Kovács Zita elmondta, hogy nem veszik le a témát a napirendről, vagyis a következő elnökségi ülésükön, illetve a közgyűlésen újra előveszik az ügyet. Az elnöknő szerint ha egy hónapon belül nem érkezik a levelükre válasz, akkor újabb akcióba kezdenek. Emellett párbeszédet kezdeményeznek a többi szervezettel az üggyel kapcsolatban.

III. Richárd megy Pécsre
Pécs jelen állás szerint egyébként nem „ússza meg” Alföldi Róbertet, hiszen a Radnóti Színház III. Richárd című előadását, melynek címszerepét Alföldi játssza, beválogatták a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramjába. Szücs Gábor, a POSZT fesztiváligazgatója, arra a kérdésre, hogy lenne-e bármi probléma Alföldi Róbert júniusra tervezett pécsi fesztiválszereplésével, azt válaszolta, eddig semmiféle gond nem vetődött fel.



Ez a mi történetünk, a mi traumánk

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2018.05.05. 07:45
Slágertémák Dan Lungu úgy véli, az, hogy Magyarországon is azok a művek sikeresek, amelyek a diktatúrával, a kommunizmussal, a
A gazdasági migráció olykor visszafordíthatatlan állapotok elé állítja a családokat, gyerekek tízezrei nőnek fel szülők nélkül Romániában – mondta el lapunknak Dan Lungu. Az író nemrég magyarul megjelent regénye is e témát dolgozza fel.

- Társadalmi és lelki problémákat egyaránt ábrázol regényeiben, ugyanakkor kiemelkedő a humor, az irónia, az önirónia jelenléte. Ez általánosságban jellemző a román szerzőkre, vagy az ön írói stílusából ered?

- Ez a saját látásmódom. Ez a szemlélet a román klasszikusokra – Ion Luca Caragiale kivételével – nem igazán jellemző. Ha egy irodalom elmegy a humor felé, sok esetben nem tartják igazán komolynak. Én minden könyvemben igyekszem tartani az egyensúlyt. Ez a valósághoz való viszonyomat is tükrözi, úgy vélem, könnyebb elérni, megérinteni az olvasókat, ha a humor eszközeivel közelítünk.

- A magyar olvasóközönség a román irodalom kapcsán leggyakrabban a kommunizmus, a diktatúra, és a korrupció témáira asszociál. Miért alakult ez így?

- Számos olyan irodalmi alkotás van, amely e témákat dolgozza fel, s mivel ezek voltak érdekesek a Nyugat számára is, ezekből jelent meg a legtöbb fordítás. Ezért alakult ki ez a látszat, holott a román irodalom nagyon sokszínű, de más témákat kevésbé fordítottak le. A szomszédos országok irodalmai sok esetben nyugati közvetítéssel jutnak el egymáshoz térségünkben. Nagyon befolyásolja a közép-európai kultúrák közötti kapcsolatokat, hogy mire fogékonyak Nyugaton. Az, hogy Magyarországon is azok a művek sikeresek, amelyek a diktatúrával, a kommunizmussal, a korrupcióval kapcsolatosak, azért van, mert vannak hasonló tapasztalatok.

- A most megjelent A kislány, aki Istent játszott című regényében aprólékosan ábrázolja a migrációban élők és az otthon maradtak életét egyaránt. Hogyan gyűjtött forrásokat a regényhez?

- Rengeteg kutatómunkát végeztem. Elmentem Rómába, és két hétig a román emigránsok között laktam. Belülről figyeltem az életmódjukat. Sok román hajléktalanként tengődik, éjszakára behúzódnak a Tiburtina vasútállomás hídja alá. Hozzájuk is eljutottam, és a beszélgetésekből ismertem meg a történeteiket. Olyan emberrel is találkoztam, akivel közös ismerőseink is voltak a szülővárosomból. Az illető megkért, ne mondjam el otthon senkinek, hogy ő Rómában hajléktalan. Nagyon sokat dolgozik, és azért nem fizet albérletet, hogy minél több pénzt hazaküldhessen. Ami a gyerekekről szóló romániai részeket illeti, az egyrészt a saját gyerekeim és a környezetük életéből, másrészt lélektani megfigyelésekből és tanulmányokból származik. Néhány jelenetbe saját gyerekkori élményeimet is beleszőttem.

- A regény az érem mindkét oldalát megmutatja: a kislány és édesanyja történetét párhuzamosan ismerjük meg. Miért választotta ezt a formát?

- Eredetileg csak a gyerek szemszögéből szerettem volna ábrázolni az egész történetet, és az anya hiányát mutattam volna be. De rájöttem, sokkal jobb egyensúlyt teremteni, és az anya sorsát nem csupán a gyerek vágyakozásán keresztül, hanem a maga realitásában is bemutatni.

- Dragomán György a könyvbemutatón kiemelte: ez a Mi történetünk.

- Szerintem ez mindannyiunk problémája. Az otthonhagyott, elhagyott gyerekeké azonban sokkal nagyobb gond Romániában, mert ott tízezrekre tehető azoknak a száma, akik az utcán nevelkednek vagy akiket a nagyszülők nevelnek, amíg a szülők nyugaton pénzt keresnek. Nagyon elszomorító és rémisztő helyzet, mert az utóbbi időben már elterjedt az öngyilkosság is a 11-12 évesek körében. Egyáltalán nem vagyok migráció-, vagy mobilitásellenes; nagyon is jónak tartom, hogy az emberek szabadon közlekedhessenek, és oda menjenek, ahová akarnak. Az otthoni és a kinti körülmények közti különbségek azonban rendkívül nagyok, erre a problémára szeretném felhívni a figyelmet a regényemben. A gazdasági fellendülés reményével külföldre távozóknak általában tönkremegy az életük.

- Kinek a traumája ez igazán?

- Nincs nyertes a történetben. Ez mindenki traumája, általános probléma. Azt tartom jónak, hogy a családok együtt menjenek ki, és emberi körülmények között vállaljanak munkát. A saját színvonaluknak megfelelően próbáljanak más országban boldogulni, ne a családok felrobbantásán keresztül.

- A regénybeli gyerekek mind teljesen másképp reagálnak erre a helyzetre. Ki tud egyáltalán alakulni bennük bármilyen női-, férfikép?

- Ezek részletkérdések. A helyzet az, ami igazán tipikus: hogy anyátlanul, vagy apátlanul kell felnőnie egy gyereknek. Ez az állapot abnormális. A regényben fontos kérdés, hogy Raditán, a főszereplőn kívül már senki nem akarja, hogy az anyja hazajöjjön Olaszországból. Annyira megszokják, hogy rendszeresen küldi haza a pénzt, és hogy azzal magasabb életszínvonalon élnek, hogy már nem is vágynak utána. Azért akartam a kislányon keresztül ábrázolni ezt a helyzetet, mert egyedül benne van meg a vágy; hogy fontosabb az anya a pénznél. Az is fontos tapasztalat volt, hogy a kint élők gyakran megveszik a román újságokat, és nagyon örülnek az otthoni rossz híreknek, mert azzal igazolják magukat, hogy milyen jó, hogy ők eljöttek. Megváltoznak az emberek azáltal, hogy a család szétszakad. Megváltozik, az is aki elment, megváltoznak azok is akik otthon maradtak, s amikor újra egyesíteni akarják a családot, azért válik lehetetlenné, mert a szétszakított családrészek gondolkodása teljesen átalakul.

- Dragomán György ezekre a gyerekekre a Skype-árvák kifejezést használta. A Skype-jelenetben azt látjuk, hiába tudnak egymással kommunikálni, nincs lehetőség érintésre. A könyv nyelvhasználata is e példához hasonlítható, akármennyire is pontos és részletes az, amit a nyelv kifejez, mégsem tud eljutni a falon túlra.

- Mindenképp távolsági kapcsolat lesz köztük. Még akkor is, ha a Skype-on keresztül megvalósul egyfajta közelség. Ez a nyelvben is előkerül, valóban. Ebben a kapcsolat gazdagságának elsekélyesedése, és az elidegenedés jelenik meg. Az anya egy idő után öntudatlanul keveri az olasz és román szavakat, amitől a kislány megijed, mert azt hiszi, végül elfelejt románul. A távolság csak nő közöttük. Azért is választottam gyerekszereplőt, mert ezek a félelmek bennük sokkal reálisabbak és erőteljesebbek, mint ahogy azt egy felnőtt érzékelné.

- A címben is szereplő Isten-játék utalhat rá, hogy milyen mértékben dönthetünk a sorsunkról. A regény végén azonban azzal szembesülünk, hogy amikor nagy szükség lenne rá, a játék csődöt mond.

- A kislány magára hagyottságában azt találja ki, hogy saját élete ellenőrzését át kell vennie. Erre találja ki ezt a játékot. Az az érzése, hogy így befolyásolni tudja az eseményeket. Mivel a nagymamájától hallotta, hogy a jó Isten tart ellenőrzése alatt mindent, ő is utánozni kezdi. Eljátszik a gondolattal, hogy így talán az édesanyját is haza tudja csábítani. A végén ennek a játéknak az illúziója omlik össze. A regény összes történése és Radita játékai mind csak előkészítik a tulajdonképpeni nagy drámát, ami a regény vége után következik, miután hazatér az anya. Otthagyott egy normális családot, és amikor visszatér, egy helyrehozhatatlan állapot fogadja.

- A migráció a román társadalom jelenlegi legnagyobb problémája? Vagy inkább a sokat emlegetett korrupciós ügyek?

- Ezek a kérdések nem választhatók el egymástól. Ok-okozati összefüggés van a korrupció és az emberek ilyen helyzetbe kerülése között, és íróként úgy vélem, a személyes sorson keresztül lehet megmutatni a társadalmi kérdéseket. Például az is, hogy ennek az anyának el kell mennie és külföldön munkát vállalnia, többek között annak köszönhető, hogy Romániában a fejlesztési pénzek okkult csatornákon folynak el és gyakran maffiózók zsebében kötnek ki. Félelmetes, de mégis, a jelenlegi román hatalom még mindig a korruptakat próbálja megmenteni. Az igazságügyi törvények és a Büntetőtörvénykönyv módosításával is a korruptaknak próbál kedvezni. Ezért vonulnak az emberek az utcára, ez ellen tiltakoznak Romániában. Ennek van nagy visszhangja, ezért gondolják azt Magyarországon is, hogy a korrupció a legjellemzőbb.

- A regényben az Olaszországban élő románok közt is van széthúzás. Mit gondol, miért nem tudunk összefogni, szolidaritást vállalni egymással? Nem csupán a románokra, a Kelet-Európai népekre is gondolok.

- Ez nagyon bonyolult kérdés, és valószínűleg mély mentalitásbéli gyökerei vannak, amelyek nem megoldhatók egyik pillanatról a másikra. Úgy vélem, hogy a nacionalista diskurzus az, ami leginkább megoszt. Amikor nacionalizmusról beszélek, a szélsőségekre, nem pedig az egészséges patriotizmusra, hazafiságra gondolok. A szélsőséges nacionalizmus fordítja szembe egymással a népeket itt Közép-Európában.

- Könnyíthet ezen az irodalom?

- Önmagában az irodalom erre képtelen. Viszont bizonyos értékek felmutatásával, bizonyos modellek megjelenítésével, népszerűsítésével hozzájárulhat egy másfajta szemlélet kialakításához, vagyis közvetve hathat a társadalomra. A művészet az árnyalatok megjelenítésével és felmutatásával a "nacionalista talibanizmus", vagyis a nemzeti fundamentalizmus ellen harcol, amely viszont épp leegyszerűsíti a dolgokat. Azzal, hogy felmutatod az árnyalatokat, s a dolgokat a maguk bonyolultságában mutatod be, a toleranciát segíted.

- Ehhez a politikusoknak és a szószólóknak is ezt az álláspontot kellene képviselniük.

- Én ezért ösztönzöm a kulturális élet szereplőit, általában az értelmiségieket a politikai szerepvállalásra, különben ezeknek a „táliboknak” a kezében maradunk. Sokan azért viszolyognak a politikai szerepvállalástól, mert azt mondják, mocskos dolog a politika. De ha távol tartjuk magunkat tőle, akkor még mocskosabb lesz.

Névjegy - Dan Lungu
1969-ben született, román író és szociológus. Prózáit, regényeit számos nyelvre lefordították, magyarul eddig négy műve jelent meg (Tyúkok a mennyben, Hogyan felejtsünk el egy nőt, Egy komcsi nyanya vagyok, A kislány, aki Istent játszott). Egy komcsi nyanya vagyok című művéből színdarab készült a Katona József Színházban. Politikai tevékenységet is folytat, 2016 óta az USR - Mentsétek meg Romániát elnevezésű új párt szenátora. Pályázott a Romániai Írószövetség elnöki tisztségéért is, a választás eredménye a napokban derül ki.