Csődvédelmet kért a világ egyik legismertebb hangszergyártó cége, a Gibson. A pénzügyi mélypontot az idézte elő, hogy a vállalat elektronikushangszer-beruházásai nemhogy nem hozták meg a várt sikert, de a cég hatalmas tartozásokat halmozott fel miattuk.
Noha a Gibson mintegy 70 százalékban olyan partnereknek tartozik, akik nem akarják okvetlenül beszántani a legendás hangszergyártót, közel sem biztos, hogy sikerül kilábalni a krízisből. A gyár körülbelül nyolcszáz dolgozót foglalkoztat. Sokan a Gibson ügyvezető igazgatóját, Henry Juszkiewiczet vádolják rossz döntések egész sorozatával: a vezető a jól bevált recept helyett bizonytalan kísérleteket tett, hogy a gitárgyártó megvesse a lábát az elektronikus zenei eszközök piacán. A zuhanás másik oka a popipar általános tendenciáiban keresendő: az utóbbi évtizedben a gitárzene totálisan visszaszorult a slágerlistákon, a helyét átvette a hiphop, a country-hangzás előtérbe kerülése a popban és az EDM-ben (a nyári fesztiválokat jelenleg is uraló elektronikus tánczene) pedig az akusztikus gitároknak kedvezett. Ebben komoly szerepe volt például Taylor Swiftnek, aki maga is country-énekesként indult. Mindezek miatt másfél millió helyett már csak egymillió elektromos gitár fogy évente – és nem csak a Gibson, hanem a nagy rivális Fender is komoly anyagi gondokkal küzd. A gitárvirtuózok helyett a jelen sztárjai a DJ-k – akiket például jóval rentábilisabb meghívni egy fesztiválra, mint a komoly hangtechnikai igényekkel érkező, több fős zenekarokat.
A Gibson Companyt 1902-ben alapította Orville Gibson Kalamazooban. Bármily furcsa is, a cég eredetileg mandolingyártásra szakosodott: Gibson jóval korábban sikeres mandolingyártó volt ugyanis. A vállalat egyébként a ma napig gyárt mandolint, de banjót és sok egyéb hangszert is – a hírek szerint a csődvédelem épp ezeknek tesz majd keresztbe, a Gibson ugyanis a gitárgyártásra kíván fókuszálni. Hogy ez a fentiek tükrében okos taktika-e? Jó kérdés. Sokak szerint az EDM az utolsókat rúgja, a popzene pedig folyamatosan változik, így elképzelhető, hogy hamarosan feltűnik egy „gitárhős”, aki egymaga képes megváltoztatni a trendeket.
Akinek bármi köze volt valaha is a könnyűzenéhez vagy a dzsesszhez, tudja: a poptörténelem a Gibson nélkül talán egészen másként alakult volna. A Gibson-gitárok hangzása olyan nevekkel forrt össze az utóbbi 116 évben, amelyek nélkül elképzelhetetlen a XX. század zenéje. A leghíresebb egyértelműen B. B. King Lucille nevű hangszere. King valójában több gitárra is használta az elnevezést – az eredeti Lucille egy Gibson L-30-as modell volt, amely túlélt egy lakástüzet is. Elvisnek külön gyűjteménye volt Gibson gitárokból: pályafutása kezdetén egy 1956-os J-200-as akusztikus gitáron játszott, de zenélt Gibson Dove-on, filmjeiben pedig fel-feltűnt a kezében a J-45 és az LG1 is.
S hogy melyik az a Gibson, amelyikből a legtöbb fogyott a cég fennállása során? A cég szerint az SG Standard, ami 1961-ben taszította le a trónról a legendás Les Paul modellt. Ez utóbbi – amely nevét a legendás dzsesszgitárosról kapta – a poptörténet emblematikus tárgya: megszámlálhatatlan, hány lemezborítón köszön vissza például. (Hogy csak egyet említsünk. Joan Jett hófehér Les Paulja látható a Bad Reputation kislemezének borítóján.) Az SG Standardhez pedig olyan nevek köthetők, mint Eric Claptoné, Pete Townshendé (The Who), Carlos Santanáé vagy Jimi Hendrixé. Clapton szín alapján becézi gitárjait: van köztük Blackie és Brownie is.
Híres még Jimmy Page (Led Zeppelin) személyre szabott ’59-es Les Paulja, de ezen a típuson zenél Slash, Billy Gibbons (ZZ Top), és ezen játszott minden idők egyik legnagyobb metálgitárosa, az 1982-ben, mindössze 26 esztendősen repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt Randy Rhoads is. A Gibson stílusfüggetlen: Bob Marley kezében éppúgy láthattuk, mint a Def Leppard-gitáros Steve Clarknál. A bevállalósabbak a V betűt formázó Flying V modellt imádják: Keith Richards, Eddie van Halen és Tom Petty kezében is megszokott látvány volt a típus – de Hendrixnek is volt ilyenje, természetesen egyedi díszítéssel.
A legendás gitárok alaposan felértékelődhetnek, ha a Gibson végül tényleg becsődöl – igaz, manapság sem olcsók. Pláne nem a hírességekhez köthető darabok: Eric Clapton 1964-es Gibsonja 847500 dollárért kelt el egy aukción. A jó állapotú, 1958 és 1960 közötti Gibson Les Paul Standardek eleve dollármilliókért kelnek el. John Lennon akusztikus Gibsonját, amelyet a Please Please Me felvételei alatt használt, sokáig elveszettnek hitték. 2015-ben 2,41 millió dollárért vásárolta meg a szerencsés licitáló.