A világ nagy kedvence: Barcelona

Publikálás dátuma
2018.05.07 07:40
Az ősi táncok a mágikus rítusok szabályai szerint épülnek föl Fotók: Shutterstock
Spanyolország második legnagyobb városa, és Katalónia fővárosa, a világ egyik leghíresebb, legszebb, legizgalmasabb és leghangulatosabb metropolisza.

A katalán főváros a legtöbb bakancslistán szerepel. Ez azonban, például Rómától, vagy a horvát városoktól eltérően nem ősrégi épületeinek, és több ezer éves történelmének köszönhető, épp ellenkezőleg: Barcelona a modernizmus fővárosa, és a 20. századi avantgarde művészet legbátrabb szárnypróbálgatásainak helyszíne, valamint a modern várostervezés egyik legjobb példája.

De nemcsak ettől más Barcelona. A La Sagrada Família (Szent Család-templom) szemmel láthatóan sokat nőtt, mióta utoljára erre jártunk, eléggé valószínűnek tűnik, hogy tartani tudják a Gaudí zseniális székesegyházának befejezésére kitűzött 2026-os határidőt. Akkor lesz épp egy évszázada annak, hogy megkezdődött a világ egyik legismertebb templomának építése. Belül, úgy tűnik, minden a helyén van, éterien lebeg a megfeszített Krisztus, az üvegablakok ezer színben varázsolják foltossá a padlót. A vaskapun ott áll magyarul is az idézet a Miatyánkból, de mindkét oldalon, a Krisztus Születése és Szenvedése homlokzatot összekötő részeken még dolgoznak a daruk. Sok turista tolong a Placa Gaudí takaros parkjában, hogy megtalálja az útikönyvek szerint legmenőbb pontot a fotózásra: azt, ahol a víztükörben megkétszereződve nyúlnak a magasba a tornyok. De sajnos, sok a turista a pénztárnál is: igaz, itt többnyire még kibírható a sor akkor is, ha nem vettünk a neten jegyet.

Güell Park

Güell Park

Nem úgy a másik Gaudi-csodánál, a Güell parknál. Ahol csak zsilipelve bocsátanak be és most, hogy a fő attrakciónak számító terasz egy részét felújítás miatt lezárták, többnyire hosszú órákkal későbbre ad csak ki jegyet a kassza. Itt mindenképpen hasznos az online jegyvásárlás, ha le akarunk huppanni a híres mozaikpadok egyikére és közelről akarjuk csodálni a mintákat. A park egyébként még mindig ingyen járható be napozó gekkóival, buja fáival és virágaival, grottójával, pazar kilátásával - kivéve a teraszt.

A Passeig de Grácián könnyű kiszúrni a Gaudí tervezte házakat, még akkor is, ha a járdát nézzük. Itt is sokan ácsorognak és fotózzák a sziklaként magasló és hullámzó Casa Milát, a pikkelyes kerámiatetejével fekvő sárkányra hasonlító Casa Batllót. Az előbbi tetőteraszáról csodálatos a (fizetős) panoráma, de bebarangolhatjuk az utóbbit is.

Casa Battlo

Casa Battlo

Ha már panoráma: két hegye is van Barcelonának, ahova érdemes feljutni. A Tibidabóra függővasúttal (június és szeptember között) vagy a híres kék villamossal. Esetleg egy darabig fogaskerekűvel, de annak végállomásáról ritkán indul a zsúfolt busz, amire nem biztos, hogy felférünk. A hegyen a kilátáson kívül több látványosság is van. Köztük a régi és az új vidámpark, szolid régi és adrenalinnövelő új attrakcióival. Meg a Sagrat Cor, a párizsi Sacrré-Cour mintájára épült kétszintes bazilika, csúcsán a hatalmas Krisztus-szoborral.

A Montjuic múzeumairól és kertjeiről, épített vízeséséről, parkjairól híres. Lábánál látható az 1929-es világkiállításra épített letisztult Barcelona pavilon, Mies van der Rohe munkája, a direkt ide készült és ikonikussá vált bőr-acél Barcelona-székkel. A hegyoldalt a Museu Nacional d'Art de Catalunya (Katalóniai Nemzeti Művészeti Múzeum) uralja, amely Európa egyik legfontosabb középkori kiállítását mondhatja magáénak - komplett templomfalakkal, freskókkal, szobrokkal, festményekkel a román kortól a gótikán át a reneszánszig. A teraszról körpanoráma nyílik a városra. Ugyancsak a hegyen van a Miró-múzeum, messziről felismerhető a szobrász egyik legismertebb alkotásáról. A környéken sétálva parkok, botanikus kertek kínálnak pihenést, a csúcson lévő kastélytól pedig lélegzetállító a látvány. Ha a függővasúttal jövünk le, a Ramblák kikötő felőli végénél, egy régi hajógyárban a tengerészeti múzeumot is megnézhetjük.

Barcelona egyik fő csábereje kétségkívül a sok kilométeres tengerpart. Ahova jól esik kiheverni, leülni a homokra telepedett vendéglők és kávézók valamelyikének teraszán, mindenféle tengeri herkentyűket enni és hozzá bort kóstolgatni (Spanyolország talán az egyetlen hely a világon, ahol nem lőhetünk mellé a ház borával). Elsétálni a Kolumbusz-szoborig, vagy a másik irányba az egykori olimpiai falu magasságáig, ahol befelé indulva a ma talán legizgalmasabb negyedhez, a Poblenouhoz érünk. Az ipari-raktári környékből menő hellyé nővő kerületben Sant Martí felé tartva egymást érik a tematikus kávézók, új szállodák, felhőkarcolók, hangulatos, raktárból kialakított régiségkereskedések, bárok, felújított régi házak.

Sok mindenről nem esett szó most. A Rambláról, az egyetem csodálatos régi épületéről, ahol a narancsfák és medencék között a füvön heverő diákok évszázadok óta etetik az iskola saját macskáit. A gótikus városrészről, a katedrálisról, a fenséges, papagájoktól hangos Park de la Ciutadelláról, a labirintusról. A rengeteg kiállítóhelyről, az öt palotában szétosztott Picasso múzeumról, a város környéki történelmi kirándulóhelyekről, köztük a Montserrat kolostorról. De talán majd máskor.

Gasztronómia

Egységes spanyol konyháról nem beszélhetünk, az országban jellemző ételek földrajzi egységenként, és éghajlati övenként változnak, hiszen a múlt század elejéig a hatalmas távolságok, és földrajzi akadályok (hegyek, külön szigetek) miatt a kommunikáció nehézkes volt az egyes tartományok között.

Spanyolország egyik fő nemzeti étele a paella, amely Valenciából származik. Fő összetevői a rizs, a sáfrány, és az olívaolaj, ezen kívül tengeri falatokkal, hússal, és zöldségekkel körítik.

Népszerű szokás a tapas fogyasztása. Ezt általában este 9-11 között, vacsora előtt fogyasztják. Általában többféle, igen erősen ízesített tengeri falatokból, esetleg húsból, és kolbászból áll. A jamón serrano vékony szeletekben, nyersen felszolgált sonka, hasonló az olasz prosciuttohoz.

Egy másik tradicionális spanyol szokás a churro fogyasztása desszertként. A ropogós édességet, mely vízből, sóból és lisztből áll, megcukrozzák és általában forró csokoládéba mártogatják. Szintén népszerű desszert a crema catalana, mely tojássárgából készült krémből áll, felszínét karamellízált cukorral fedik be.

A gazpacho Andalúziából származik, de egész Spanyolországban találkozhatunk vele. Hidegen felszolgált leves, amelynek fontos összetevője a paradicsom, ezen kívül olívaolajat, fokhagymát, uborkát, erős paprikát, száraz kenyeret, ecetet tartalmazhat, de nincs két étterem, vagy két település, ahol ugyanolyan gazpachot készítenek.

Természetesen, mediterrán országként a legjellemzőbb mindenféle tengeri hal, és egyéb tengeri élőlények fogyasztása. Rendkívül népszerű a tintahal. Spanyolországban sokszor a hal saját tintájában főzik meg. Ha polipot kóstolnánk, akkor érdemes Pulpo a la Gallegat (galíciai polip) kérni.

Szerző

Bevált Macron terve

Publikálás dátuma
2019.03.21 10:00
Hétfőn az Elyseé- palotában 60 meghívott közszereplővel, órákon át élő adásban vitázott Emmanuel Macron
Fotó: AFP/ MICHEL EULER
Április közepén teszi közzé javaslatait Emmanuel Macron. Kérdés, várható-e irányváltás eddigi politikájában. A miniszterelnök kételkedik ebben.
December óta nem volt példa oly mértékű erőszakra a sárgamellényesek párizsi tüntetésén, mint most szombaton. A megmozdulás résztvevői ablakokat törtek be, autókat, s a Champs-Elysées-n üzleteket gyújtottak fel, a rendőrség közbelépése nyomán pedig könnygáz lepte el a fővárost. Emmanuel Macron hétfőn ezért tüntetési tilalmat vezetett be a főváros egyes részein. Ezekkel az erőszakos cselekményekkel a sárgamellényesek óriási szívességet tesznek Emmanuel Macronnak. Illetve csak azt érik el, hogy mozgalmuk lassan, de biztosan kifulladjon, hiszen az ilyen megnyilvánulásokkal a franciák többsége nem tud azonosulni. Hogy Macron mennyire lesz képes politikai tőkét kovácsolni ezekből a túlkapásokból, erről még korai beszélni. Annyit mindenesetre elértek, hogy a francia köztársasági elnök jelentősen változtatott politikáján. Addig az elit, a bankárok, a gazdagok államfőjének számított, ám a mozgalom hatására olyan intézkedéseket hozott, amelyekkel jelentős gesztusokat tett a szegényebb rétegeknek. Elindította konzultációját, országszerte egy sor gyűlést tartottak, amelyen arra kereste a választ, a társadalom milyen változásokat akar politikájában. Nyilván nem véletlen, hogy erre épp az európai parlamenti választások közeledtével került sor, de – eddig legalábbis – ez a húzása sikeresnek bizonyult, hiszen a közvélemény-kutatások szerint túlvan a holtponton, egyes irodák szerint egyetlen hónap alatt 5.8 százalékot javított megítélésén. Amikor Macront 2017-ben elnökké választották, a választással egy időben jelent meg a Forradalom című műve, amiben hű képet adott a társadalom állapotáról, s amelynek kis híján önmaga is áldozatává vált. Leírta, mennyire megosztottak a franciák. Az egyik oldalon a metropoliszok lakossága áll, a másikon pedig a perifériának is nevezett Franciaország. S ez utóbbi lázadozott az elnökkel szemben. A konzultáció két hónapig tartott, múlt pénteken zárult le. Ezt az „odafigyelés”, „meghallgatás” szakaszának nevezhetnénk, most azonban elérkezik a cselekvés ideje, amikor Macronnak megfelelő következtetéseket kell levonnia az elhangzottakból. A franciák túlnyomó többsége nem hiszi azt, hogy a társadalmi párbeszédnek bármi pozitív következménye is lesz. Azt viszont nehéz megmondani, hogy a konzultációnak volt-e szerepe a sárgamellényesek mozgalmának térvesztésében. Az államfő azonban igenis komolyan vette saját kezdeményezését, amit az is jelez, hogy országszerte a két hónap alatt összesen 10 ezer találkozót tartottak. A megkérdezettek elsősorban adóügyi, ökológiai, illetve a demokráciát érintő kérdésekre voltak kíváncsiak. Azok, akik az esténként, illetve hétvégenként megrendezett vitákon részt vettek, úgy érezték: számít a véleményük. A viták során különféle felvetések hangzottak el. A bodeaux-i prefektúrában található Marsa nevű apró település polgármestere például azt kifogásolta, a Bodeaux-ból Párizsba haladó TGV minden tíz percben olyan zajt csinál, hogy attól félnek, nyomban összedőlnek a házak. Ez is a város és a vidék ellentétére mutat rá. A városok jól járnak egyes infrastrukturális beruházásokkal, a vidéki falvak csak a hátrányokat látják. Hogy a felvetéseknek lesz-e bármilyen eredményük, ez a következő hetekben dől el. Macron a tervek szerint április közepén – szűk másfél hónappal az európai parlamenti választást megelőzően – vonja le következtetéseit a több százezer elhangzott javaslatból. A köztársasági elnök minden egyes fellépése során „konkrét konzekvenciákat” ígért. Mi várható? Édouard Philippe miniszterelnök igyekezett lehűteni a kedélyeket. Szerinte azt nem lehet várni, hogy az elnök rengeteg új javaslattal álljon elő. A kormányfő már a konzultáció ötlete iránt sem lelkesedett, úgy vélte, az számos veszélyt rejt magában. A francia parlamentben a minap úgy fogalmazott, az egész kezdeményezés célja, hogy nemzeti konszenzus alakuljon ki a legfőbb kérdéseket illetően. Az Ifop közvélemény-kutató vezetője, Jérome Fourquet úgy véli, Macronnak a kezdeményezéssel az volt a célja, hogy mobilizálja választóit. A felmérések szerint ezt a törekvését siker koronázta, hiszen pártja, a LREM 24, a Marine Le Pen által irányított, jobboldali radikális Nemzeti Gyűlés (RN) pedig 21 százalékon áll, miközben két hónapja utóbbi párt több intézet szerint is megelőzte az elnök által létrehozott tömörülést.

Nem várnak konkrét eredményt

Az Elabe iroda által megkérdezettek 70 százaléka szerint a konzultáció nem segít majd a válság legyűrésében. Kedvezőbb képet fest a helyzetről a konzervatív Le Figaro megbízásából készített közvélemény-kutatás. Eszerint 70 százalék jó kezdeményezésnek tartja a párbeszédet, 83 százalék pedig annak a véleményének adott hangot, hogy a franciák egyfajta esélyt kaptak arra, hogy szabadon, korlátozások nélkül fejezzék ki magukat az ország helyzetéről, illetve arról, milyen lehetőségeket látnak az előrelépésre. Ám ebből a felmérésből is az derül ki, az emberek kételkednek abban, hogy a kezdeményezésnek lesz-e bármiféle eredménye. 

Frissítve: 2019.03.21 10:00

Statisztika nyet: Putyin betiltotta a csökkenést

Publikálás dátuma
2019.03.21 09:26

Fotó: AFP/ MLADEN ANTONOV
Az orosz elnök a kimutatások minőségére panaszkodott, erre új igazgatót kapott az orosz statisztikai hivatal - az eredmény nem maradt el.
Már több éve folyamatosan csak romlottak a számok, mire az orosz statisztikai hivatal úgy döntött: nem közöl többé havi jelentéseket a lakosság reáljövedelméről. Ez az a szám, ami az infláció torzításától függetlenítve mutatja meg, mennyit keresnek az emberek, vagyis általa lehet összehasonlítani, hogy könnyebb volt-e fizetésből élni mondjuk például Vlagyimir Putyin kelet-ukrajnai háborúja, és az annak nyomában járó nyugati szankciók előtt, mint most.
A New York Times azt írja, már egy ideje gyanakvással figyelték a statisztikai hivatalt, a Roszstatot a közgazdászok. Ha nem régebben, akkor azóta, hogy tavaly decemberben új igazgató került annak élére. Mindössze pár nappal azt követően, hogy Putyin a kimutatások rossz minőségére kezdett panaszkodni.
Az új igazgató, Pavel Malkov mindent meg is tett, hogy a korábbi minőségen változtasson: a korábbi adatokat átnézve azonnal kimutatta, hogy például 2016-ban voltaképpen nőtt az ország GDP-je, és nem csökkent, a tavalyi évről pedig azt jelentette a hivatal, hogy az orosz gazdaság 2,3 százalékal gyarapodott. Ez bőven meghaladta a független elemzők által egybehangzóan jelzett 1,7 százalékos növekedést, fogalmaz a Times cikkét kiszúró 444.hu. A statisztikai hivatal az építési szektor decemberi növekedésére hivatkozott, azt pedig csak később ismerték el, hogy tévedésből az előző hónapok adatait is belekeverték a decemberi adatsorba. Ennek ellenére, nem módosítottak a szakértők egybehangzó véleménye szerint teljesen irreális GDP-adatukon.
A Times szerint Oroszországban az állami ellenőrzés alatt álló tömegtájékoztatás amúgy is mindent megtesz, hogy rózsás képet fessen az ország helyzetéről. Mint írják, van olyan rádióadó, ahol az az előírás, hogy a hírblokknak pozitív hírrel kell zárulnia. Például ha süt a nap, akkor azzal. Ugyancsak a Times szerint Oroszországban 2014-17 között folyamatosan csökkent a reáljövedelem, és 2018-ban csak azért emelkedett elenyésző mértékben, mert beleszámolták a nyugdíjasoknak adott egyszeri bónuszt is.
Frissítve: 2019.03.21 10:36