Olasz kormányalakítás: ha nincs megegyezés, szakértői kormány jöhet

Publikálás dátuma
2018.05.07 15:18
Matteo Salvini és Silvio Berlusconi sajtótájékoztatót tart az államfővel történt egyeztetés után. Fotó: Silvia Lore / NurPhoto
Fotó: /
Utolsó kísérletet tett az olasz államfő az új kormány létrehozására. Sergio Mattarella mindenképp elkerülné a gyors előrehozott választásokat.

Sergio Mattarella olasz elnök elvesztette a türelmét az olasz parlamenti pártokkal kapcsolatban. Az államfő utolsó kísérletet tett arra, hogy működőképes kormányt hozzon létre. Mattarella elsődleges célja: elkerülni az előrehozott parlamenti választást, hiszen szerinte ez hazárdjátékkal érne fel Olaszország jelenlegi gazdasági helyzetében, amikor számos az ország szempontjából igen fontos intézkedést kellene elfogadni, ráadásul semmi garancia sincs arra, hogy egy idő előtti voksolással sikerülne kiutat találni a jelenlegi, nem éppen biztató válságból. Az alapvető gond az, hogy míg korábban a bal- és a jobboldal határozta meg az ország belpolitikáját, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) felemelkedésével három olyan politikai blokk alakult ki, amelyek más és más ideológiát képviselnek és képtelenek a megegyezésre.

Kezdetben az M5S és a március 4-én megrendezett választáson az élen végzett jobboldali szövetség próbálkozott az új kabinet életre hívásával. A „csillagosok” kormányfőjelöltje, Luigi Di Maio egyezkedett erről Matteo Salvinivel, a voksoláson a legtöbb mandátumot szerzett jobboldali blokk vezetőjével, a jobboldali radikális Északi Liga (LN) vezetőjével. Két kérdésben azonban nem tudtak közös nevezőre jutni. Egyrészt abban, melyikük legyen a miniszterelnök, másrészt pedig Di Maio hiába követelte Salvinitől, hogy szabaduljon meg a számukra elfogadhatatlan Silvio Berlusconi személyétől. Di Maio egyébként hétvégén újra kísérletet tett a populista koalíció feltámasztásával, azt javasolta Salvininek, együtt döntsék el, ki legyen a következő miniszterelnök.

Miután az M5S és az LN egyezkedései zátonyra futottak, az Öt Csillag Mozgalom a választáson leszerepelt Demokrata Párttal (PD) kezdett tárgyalni. Hamar kiderült azonban, mennyire megosztott a PD. Miközben a párt új elnöke, Maurizio Martina hajlandónak mutatkozott az M5S-szel való kormányzati együttműködésre, a voksolást követően lemondani kényszerült pártelnök, volt miniszterelnök Matteo Renzi minden kooperáció lehetőségét elutasította, s ragaszkodott ahhoz, hogy a demokraták vonuljanak ellenzékbe. Mivel Renzi befolyása továbbra is óriási a párton belül, ezért az ő nézetei kerekedtek felül.

Ezután egyértelműen kiderült: patthelyzet alakult ki. Sergio Mattarella ezért hétfőre magához rendelte a pártvezetőket, hogy egy utolsó kísérletet tegyen a megegyezésre. Di Maio ugyan azt javasolta, már májusban tartsanak idő előtti voksolást, ezt azonban az államfő elutasította. Az M5S vezetőjének sietsége alighanem arra vezethető vissza, hogy bár a közvélemény-kutatások szerint a „csillagosok” nagyjából ugyanúgy szerepelnének, mint március elején, az egyes időközi választások ezzel szemben azt mutatták, hogy a párt felül van mérve. Egy előrehozott választás egyértelműen az Északi Ligának lenne a legjobb, amelyet már minden közvéleménykutató 20 százalék felett mér. Ettől függetlenül nem vehető készpénznek, hogy egy jobboldali koalíció elegendő mandátumot szerezne a kormányalakításhoz, mert a LN népszerűségének növekedésével egyúttel folyamatosan csökken a Berlusconi által fémjelzett Forza Italia támogatottsága.

Salvini azt javasolta az elnöknek, hogy decemberig egy jobboldali kormány maradjon hatalmon, így ezen idő alatt fogadnák el a költségvetési törvényt, valamint a választási reformot, amely – egy új voksolást követően – tisztább viszonyokat teremtene. Ezután pedig előrehozott voksolást rendeznének. Salvini süket fülekre talált felhívásával. Di Maio ugyanis ragaszkodna a június 24-én megrendezendő voksoláshoz.

Mattarella elképzeléseitől nem állna ugyan távol egy jobboldali kisebbségi kormány kinevezése, ettől függetlenül valószínűtlen az, hogy a pártok képesek legyenek erről közös nevezőre jutni. A legvalószínűbb, hogy az államfő szakértői kormányt nevez ki, amelynek feladata a legégetőbb törvények elfogadása lesz. Paolo Gentiloni hivatalban lévő miniszterelnök ezt úgy kommentálta: aki nemet mond az államfő elképzeléseire, az Olaszországra mond nemet.

Renzi igazolva érzi magát
Bár Luigi Di Maio a választási kampányban igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy pártja már nem euroszkeptikus, a jelek szerint erről nem mindenki gondolkodik így az Öt Csillag Mozgalomban. Alapítója, Beppe Grillo ugyanis a Putsch című folyóiratban kifejtette, miután nem létezik egységes Európa, s külön kezelendő az északi és déli országok költségvetése, ezért népszavazást kell kiírni az ország euróövezeti tagságáról. Hamar érkezett Matteo Renzi volt kormányfő válasza, aki szerint Grillo ezzel megerősítette őt: igaza volt abban, hogy elutasítja az együttműködést az M5S-szel.

2018.05.07 15:18
Frissítve: 2018.05.07 20:23

Hulk Hogan Szaúd-Arábiában: így működik a sportdiplomácia

Publikálás dátuma
2018.12.16 13:32

Fotó: AFP/ FAYEZ NURELDINE
Félmeztelen izomkolosszusok verik egymást lapossá a ringben – effajta látványra az ember egy konzervatív iszlám monarchiában aligha számít. Pedig a pankráció már Szaúd-Arábiába is megérkezett, és a szaúdiak imádják. A komoly modernizációs reformokat megélő királyság tízéves megállapodást kötött a WWE-vel, a világ legnagyobb pankrációs szórakoztató cégével, melynek keretében idén áprilisban és novemberben már két nagyszabású műsort is rendeztek. A sztárokat valósággal körülrajongták, a több tízezer fő befogadására alkalmas stadionok csordulásig teltek a szurkolókkal. Felléptek a legnagyobb nevek, de visszatért a korábban rasszista megjegyzése miatt eltiltott legenda, Hulk Hogan is. Igaz, modernizáció ide vagy oda, női sportolók azért még nem szállhattak ringbe. A műsor persze nem olcsó: becslések szerint idén 20-50 millió dollárjába került Rijádnak, hogy a sivatagba csábítsa a pankrátorokat.
Hogy miért éri meg ez a szaúdiaknak? Mert a sportolókat és a sportot határokon, vallásokon és kultúrákon átívelve mindenhol szeretik. A sportdiplomácia erejét már Rijádban is felismerték, az utóbbi időben sorra csábították magukhoz a rangos eseményeket. Ezzel több legyet ütnek egy csapásra: egyrészt saját közönségüket is szórakoztatják, másrészt a külföldieket is bevonzzák, és az országnak is jó hírét viszik. Elvégre hogyan lehetne jobb országimázst építeni annál, mint amihez a világ egyik legdrágább és legjobb focistája, a brazil Neymar adja az arcát? Vagy ha a másik szupersztár, az idén az olasz Juventusba igazoló Christiano Ronaldo rúgja a bőrt? Márpedig a szaúdiak nem aprózzák el, a leghíresebb, legismertebb nevekre csapnak le. Októberben például a brazil nemzeti válogatottak hívták meg egy barátságos összecsapásra, amin a szaúdi zöld súlymok végül 2-0-ás vereséget szenvedtek. Néhány napra rá Brazília-Argentítna barátságos labdarúgó mérkőzést is rendeztek Dzsiddában, s bár a beszámolók szerint az 1-0-ra végződő meccsen a fiúk nem izzadtak meg túlságosan, és Lionel Messi sem vállalta a szereplést, a nagyérdemű mégiscsak olyan neveknek tapsolhatott, mint Neymar, a Liverpool támadója, Roberto Firmino, vagy a Barcelona tehetsége, Philippe Coutinho. A sivatagi viszonylatban hűvösnek számító jövő év januárjában sem mindennapi találkozót rendeznek majd Rijádban: az olasz szuperkupában a Juventus és az AC Milan csap össze. Az olasz bajnok és kupagyőztes már korábban is többször külföldön játszott, volt például, hogy Dohában, Washingtonban, Sanghajban népszerűsítették a sportágat. Szaúd-Arábiában a futball egyébként az egyik legkedveltebb sportnak számít, a nemzeti tizenegy, a zöld sólymok ki is jutott az idei világbajnokságra. Csoportjukból ugyan nem jutottak tovább, azonban tisztesen helytálltak, a Szaláhhal felálló Egyiptomot is legyőzték. 
Koránt sem a foci azonban az egyetlen sport, amit az országba csábítottak. Szombaton ugyancsak a szaúdi fővárosból rajtolt el a Formula E szezon is, méghozzá igen látványos műsorral: Felipe Massa brazil autóversenyző az ország ikonikus állatával, a villámgyors vándorsólyommal mérte össze sebességét. Hogy ki győzött, az alábbi videóból kiderül. 
Az elektromos versenyautók sorozatát ugyan csak 2012-ben alapították, és csak négy éve startolt el, de egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Idén szeptemberben két brit nagyközépsúlyú bokszoló, George Groves és Callum Smith verekedtek a WBA világbajnoki és a WBC „gyémánt” címéért Dzsiddában. Tavaly az úgynevezett monster truckok, óriási négykerekű gépszörnyek szántották fel az arénát. Ugyancsak idén decemberre volt kiírva a Szalmán Király Tenisz Verseny is, amelyen a világ két legjobbja, Rafael Nadal és Novak Djokovics is megmérkőzött volna, ám végül a spanyol sérülése miatt ezt a meccset későbbre halasztották.
Az effajta események egyébként külföldiek előtt is nyitottak, elektronikusan külön vízum igényelhető, ami nem csak a sportversenyre való belépésre jogosít, de korlátozottan az országban is lehet vele járni. Szaúd-Arábia fiatal trónörökösének, Mohammed bin Szalmánnak nagyratörő terve, hogy 2030-ig csökkentse az ország gazdaságának olajtól való függőségét. Ennek érdekében a koronaherceg az utóbbi években számos reformot meghirdetett, például engedélyezték a nőknek, hogy focimeccsekre járjanak, hogy autót vezessenek, de része az újításoknak a sportesemények beengedése és a nyitás a turizmus felé is. A koronahercegnek ugyanakkor nem csupán a társadalom lassú változásával, és a belső konzervatívabb ellenzékkel kell megküzdenie, de a meghívott sportolók és csapatok is rendre a bírálatok célkeresztjébe kerülnek, amiért az emberi jogok kapcsán sokat kritizált iszlám királyságban szerepelnek. A herceg és az ország megítélésének az utóbbi időben rengeteget ártott, hogy egy Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán októberben meggyilkolták a rendszerrel kritikus újságírót, Dzsamál Hasogdzsit. A sportszervezetek általában azzal nyugtatják az aggályoskodókat, hogy „szigorúan szemmel tartják” a helyzetet. Persze a shownak mindig folytatódnia kell, a legalább 33 milliós érintetlen és dúsgazdag piacról senki nem mond le szívesen.
2018.12.16 13:32
Frissítve: 2018.12.16 13:43

Előbb egy hadsereg, majd egy tárgyalócsoport felállításáról döntött Koszovó

Publikálás dátuma
2018.12.16 09:43
A koszovói parlament
Fotó: ANADOLU AGENCY/ Erkin Keci
A Szerbiával való konfliktus területcserés rendezése is ismét felmerülhet, miután megkezdi munkáját az ellenzék által hevesen bírált tárgyalócsoport.
Megszavazta a koszovói parlament annak a tárgyalócsoportnak a felállítását, amely a jövőben a Szerbiával folytatandó párbeszédet fogja vezeti - közölte a Koha Ditore című napilap vasárnap. A pristinai képviselőház szombati döntése egy igencsak feszültségekkel terhelt időszakban született:
a parlament ugyanis egy nappal korábban szavazta meg a koszovói hadsereg felállítására vonatkozó törvénycsomagot, amit Szerbia, a NATO és Oroszország is élesen bírált.
A túlnyomó többségében albánok lakta, a szerbek által vallásuk és kultúrájuk bölcsőjének tekintett Koszovó 2008-ban vált függetlenné Szerbiától, de ezt Belgrád azóta sem ismeri el. A két fél között 2013-ban brüsszeli közvetítéssel kezdődött párbeszéd a kétoldalú kapcsolatok rendezéséről, ám valódi előrelépés az utóbbi öt évben nem történt. A szerb és a koszovói államfő is többször azt hangoztatta az év során, hogy minél hamarabb kompromisszumos megoldásra van szükség. Hashim Thaci koszovói köztársasági elnök a nyár elején a területcserét is felvetette a két fél között. Ezzel az ellenzék nem értett egyet, és követelte, hogy tiltsák el Tachit a tárgyalások vezetésétől. A kormánypártok ekkor egy, tárgyalásokat vezető testület felállítását kezdeményezték, a létrehozásáról azonban csak most döntött az országgyűlés.
Az ellenzék nem értett egyet a kormánypárti, ellenzéki és civil megbízottakból álló, 12 tagú tárgyalócsoport felállításával sem, ezért bojkottálta az ülést.
A területcserére vonatkozó elképzelések szerint a többségében albánok lakta dél-szerbiai Presevó-völgy, valamint Bujanovac és Medvedja települések Koszovóhoz kerülnének, míg a szerbek lakta Észak-Koszovót Szerbiához csatolnák. A területcsere vagy egy lehetséges határmódosítás lehetőségét sem a Pristinát mindig is támogató Washington, sem Brüsszel nem vetette el egyértelműen, aggályok merültek viszont fel arra vonatkozóan, hogy egy ilyen lépés lehetővé tehetné a teljes etnikai tisztogatást abban a térségben, ahol éppen ennek kísérlete miatt tört ki konfliktus 1998-ban.
2018.12.16 09:43