Folytatódik a katalán szappanopera

Publikálás dátuma
2018.05.08 07:32
Megannyi kétes lépése ellenére nem ábrándultak ki honfitársai a volt vezetőből Fotó: AFP/Odd Andersen
Fotó: /
Pártja továbbra is kiáll a több mint fél éve bujkáló Carles Puigdemont egykori katalán vezető mellett. Az elhúzódó krízis a többi autonóm régió gazdaságára is súlyos hatással lehet.

A jelek nem sikerült kiábrándítania a pártja tagjait Carles Puigdemontnak, a Junt per Catalunya (JuntsxCat) ugyanis ismét azt szeretné, ha a jelenleg berlini „önkéntes száműzetésben” élő politikus lenne a katalán régió vezetője. Az El País spanyol napilap információi szerint szeretnék, ha ez legkésőbb jövő hét hétfőn valósággá válna. Eduard Pujol, a párt szóvivője szerint ezzel a döntéssel hűek lennének a december 21-i előrehozott regionális voksolás eredményéhez, hiszen ezen a függetlenségpárti erők kerültek fölénybe.

Puigdemontot a függetlenségi mozgalomban betöltött szerepe miatt Spanyolországban és egész Európában – egyebek között – zendülés, lázadás és hűtlen kezelés miatt körözik. A több évtizedes börtönbüntetés elkerülése érdekében először Belgiumba utazott, majd európai utazásai közben végül március 25-én, Németországban kapta el a rendőrség, jelenleg itt várja, hogy kiadják-e Spanyolországnak. Párttársai azonban nem menekülésként értékelik, hogy más függetlenségpárti politikusokkal ellentétben börtön helyett az emigrációt választotta. Noha a jelenlegi helyzet kialakulásában ő is jelentős szerepet játszott – akárcsak a madridi vezetés – úgy vélik, Puigdemont a legalkalmasabb arra, hogy vezesse a régiót, ahol a tavaly decemberi előrehozott választások óta nem sikerült vezetőt választani. Ennek érdekében a függetlenségpárti többségű parlament pénteken elfogadta azt a törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy a régió elnökjelöltjét annak távollétében is megválaszthassák. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Puigdemont – Berlinből – előterjesztheti a programját, s a katalán törvényhozásban voksolhatnak a személyéről akkor is, ha nincs jelen. Ez ideális megoldás lenne Puigdemontnak. Bár korábban azt ígérte, hogy hazatér, amennyiben a decemberi regionális választást a függetlenségpárti erők nyerik, később azt bizonygatta, hogy a távolból is lehet vezetni egy régiót.

A törvénymódosítás a várakozásoknak megfelelően nagy felháborodás követte, a madridi központi kormány jelezte, hogy megtámadja az alkotmánybíróságon. A katalán parlament egységpárti képviselői sürgették a függetlenségpártiakat, hogy olyan személyt jelöljenek, aki „törvényes” módon lehet elnök, s a megválasztása keresztülvihető. A szocialisták szerint Puigdemont jelölése nem más, mint „időhúzás”, hiszen aligha lehet keresztülvinni a gyakorlatban. Válaszként csupán annyi érkezett a JuntsxCat részéről, hogy ha most nem is sikerül végigvinni az elképzelésüket, később biztosan diadalt aratnak.

Márpedig az idő nagyon szorítja a függetlenségpártiakat. Az elkövetkező hetek döntő jelentőségűek lesznek. Amennyiben nem sikerül május 22-én vezetőt választani, feloszlatják a parlamentet, és új választásokat írnak ki. Katalóniában a decemberi választások óta négy sikertelen próbálkozáson vannak túl. Az elhúzódó válság nem csupán a katalánoknak vagy a madridi vezetésnek rossz hír, hanem a többi autonóm régiónak is. A kormányzó Néppárt (PP) és a szocialisták (PSOE) regionális vezetői is sürgetik Mariano Rajoy kormányfőt, hogy ne várja meg, míg Katalóniában új kormány alakul, hanem mihamarabb dolgozzák ki az autonóm régiók új finanszírozási modelljét. Hétfői sajtóértesülések szerint az ország többi részén már igen türelmetlenek, és szeretnék, ha a miniszterelnök végre megkezdené a tárgyalásokat velük, és prezentálná az elképzeléseit, hiszen a katalán függetlenségpártiak jó előre jelezték, hogy semmiképp sem hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni. A finanszírozási rendszer reformja 2014 óta húzódik, és Rajoy korábban azt ígérte, hogy ebben a hónapban megkezdődnek a tárgyalások, amire szakértők szerint különösen az oktatás és az egészségügy fejlesztése miatt van nagy szükség.

2018.05.08 07:32

Tessék panaszt tenni: hírhamisítóhoz illő választ küldött az ellenzéknek Papp Dániel

Publikálás dátuma
2019.01.16 21:15

Fotó: Népszava/
Személyeskedő, kioktató hangvételű levélben reagált a kritikus kérdésekre az MTVA vezérigazgatója.
Levélben fordult Papp Dániel MTVA-vezérhez Hadházy Ákos és Szél Bernadett ellenzéki képviselő, 11 kérdésükben pedig a közmédia hírtorzító, manipuláló gyakorlatára próbálta felhívni a figyelmet.  
jogerősen is hírhamisítónak nevezhető Papp-ot többek között saját helyzetéről is kérdezték: „Hogyan lehet valaki az MTVA vezérigazgatója, aki még 2011-ben úgy vágta meg a Daniel Cohn-Bendit-riportot, mintha a zöldpárti EP-képviselő elmenekült volna a kérdései elől, miközben erről szó sem volt? Továbbra is tiltakozik-e amiatt az állítás miatt, hogy Ön hírt hamisított?”
Papp nem tiltakozott, ehelyett annyit írt, hogy „Az MTVA vezérigazgatóját – a törvény értelmében – a Médiatanács elnöke nevezi ki határozatlan időre. E jogköre diszkrecionális.” Hadházyék arra is rákérdeztek, „hogyan sikerült 2012-ben, az Operánál rendezett tüntetésről úgy bejelentkezni, hogy a riporter háta mögött csak rendőrök meg az üres Andrássy út látszódjon?”
Innentől kezdve az MTVA vezére többször is ugyanazt a fordulatot ismételgette a kérdések kapcsán: ha a levélíróknak problémájuk van egy műsorral, forduljanak panasszal a Duna Médiaszolgáltató Zrt-hez. Ez volt a válasza arra, hogy a köztévé híradójában egy évekkel korábban, feltehetően Kairóban készült videót tettek közzé, azt állítva, hogy a kölni szilveszteri események láthatók rajta – de arra is, ha az MTVA-nál úgy vágják meg és közlik módosítva a Pukli Istvánról készült videójukat, hogy az a vágás miatt teljesen új jelentést kap.
A levélváltásnak vannak kifejezetten vicces momentumai is, például az, amikor 
a kérdésre – „belefér-e a közszolgálati alapelvekbe, hogy egy bevándorlásellenes AfD-politikus játssza a hétköznapi, migránsoktól rettegő németet a köztévé riportjában?” – Papp kioktatja a képviselőket, hogy nincs joguk számon kérni egy riporter vagy szerkesztő döntéseit.
Papp arra is frappáns választ adott, hogyan egyeztethető össze a szakma szabályaival, hogy a köztévé híradójában szereplő bangladesi migráns Boszniában egyik nap még békés menekült, másik nap már a határőrökkel harcol? „Úgy, hogy az egyik nap még békés menekültnek mutatkozik, a másik nap pedig agresszív migránsként viselkedik” - válaszolta az MTVA vezére. 
A helyzet az, hogy ez konkrétan nem igaz: a Comment.com olvasója ugyanis egymás mellé illesztette a köztévé két említett felvételét, és látszik, hogy a megszólaltatott bangladesi férfi ugyanabban a beszédhelyzetben van, a hangalámondásos narrációt viszont egyszerűen megváltoztatták.
2019.01.16 21:15

Tamás Ervin: Andrassew sámlija

Publikálás dátuma
2019.01.16 21:08

Fotó: /
Az Andrassew Iván emlékesten, a budapesti Spinoza színpadon január 14-én elhangzott, a Népszava négy éve elhunyt publicisztikai rovatvezetőjéről elnevezett díj idei nyerteseit méltató beszéd.
A Fekete doboz volt egykoron a gyűjtőhelye azoknak a dokumentumfilmeknek, amelyek rendszerszintű kritikát fogalmaztak meg, ezért a nyilvánosság szűk szegleteiben vetíthették csak őket. Alkotóik közül az egyik ikonikus figura ma a legvérmesebben védi az egyre autokratikusabb Orbán-kormányt, mintha nem venné észre, hogy bizonyos elemei kísértetiesen hasonlítanak a Kádár János fémjelezte kor világához, igaz, ott a korrupció tétjei sokkalta pitibbek voltak. Ráadásul akkoriban a valóságnak volt még valami helyi értéke, bemutatása közérdeklődésre tarthatott számot. A legális tájékoztatás is többrétű volt, folyóiratok sora jelentetett meg komoly szociográfiákat, az Élet és Irodalom utolsó oldalán riporttal szerepelni az újságírónak felért egy lovaggá ütéssel, s ne feledjük: a Magyarország felfedezése sorozat kötetei olyan példányszámban találtak olvasóra, amely ma elképzelhetetlen lenne. A valóságnak nincs sok becsülete. Kiment a divatból. Persze vannak bátor oknyomozók, akik jobbára anyagi visszaélések után erednek, a vagyonnyilatkozatokban meg nem említett lakások, földek, ki tudja honnan és hogyan származott pénzek tulajdonosai pedig még csak nem is magyarázkodnak – minek? Legtöbbjük mindent megúszik. Hogy a nagypályásokról ne is beszéljünk. A hatalmi gúla tetején mintha teljesen elvesztették volna valóságérzéküket, a propagandahadtáp maga teszi közzé a várbeli Gundel-menza étlapját, hogy igazolja a főnök puritánságát a puritánsággal nem jellemezhető, frissen felszentelt munkahelyén. A valóság megismerésének igénye társadalmi méretekben is alábbhagyott, ki-ki fanatikus táborokba gyömöszölődve ugrik kliséknek, elmeháborodott hírek, képtelenségek regimentje cibálja rettegéssé, gyűlöletté, demagóg egyoldalúsággá ítéletalkotásunkat. A józanságot, az értelmes diskurzust a cselédszobába szorítják, mert csak a hatalom megőrzésének művészete a fontos – az igazságkeresők munkái hatástalanok, a semmibe vesznek, jobban, mint eddig bármikor. És most itt állunk Andrassew Iván két sámlijával, mert a nagy tekintetű kuratórium idén úgy döntött – juszt is divatba hozza a valóságot, s nem a szokásos eggyel, hanem kettővel jutalmazza azokat, akik szerintük a legtöbbet tettek a valóság kendőzetlen nyomon követéséért. Csillag Ádám és Kácsor Zsolt a két végén fogta meg ezt a munkát. Csillag Ádám évtizedek óta kánikulában, hóban és fagyban viszi kameráját azokra a helyszínekre, ahol történik valami – anno a Dunaszaurusz, mint a rendszerváltás egyik jelképes témája fogta meg őt, ma nincs olyan tüntetés, megmozdulás, ahonnan hiányozna. A jövő szomorú és tanulságos dokumentumtára lehet az anyag, amelynek szerzője. Kácsor Zsolt szépírói eszközökkel, szelídebben harap. Tárcái történetei mélyen emberiek, mindennaposak, mégis lebegnek, úgy képes maróan kritikus, ironikus lenni, hogy közben megértő, egy utcán szerzett ismerős kalandjai tágabb bepillantást engednek a morális elsivatagosodásba, mint némelyik leleplező, ezer káefté szálait kibogozni próbáló akta. Ami ehhez a laudációhoz sajnos még hozzátartozik: ők, ketten, sok-sok pályatársukkal egyetemben jelenleg az egzisztenciális fenyegetettség állapotában élnek és akkor még finoman fogalmaztam. Az ő helyzetük nem a rendszerváltás szégyene, hanem a rendszeré. És még sajnálatosabb, hogy a néhány jeles halott emlékét őrző díjak ápolói messze nincsenek abban a helyzetben,hogy ezen változtassanak. Nincsenek állami pénzen felújított ingatlanjaink, nem oszthatunk járadékot, nem tarthatunk fényes ünneplést. A méltatás, a szerény jutalom, ez az este leginkább az erkölcsi megbecsülésé. Ennyit tehetünk. A sámli egyébként nem azért van, hogy leüljetek, pihenjetek. Álljatok rá nyugodtan. Lássatok és lássanak.
2019.01.16 21:08