Folytatódik a katalán szappanopera

Publikálás dátuma
2018.05.08. 07:32
Megannyi kétes lépése ellenére nem ábrándultak ki honfitársai a volt vezetőből Fotó: AFP/Odd Andersen
Pártja továbbra is kiáll a több mint fél éve bujkáló Carles Puigdemont egykori katalán vezető mellett. Az elhúzódó krízis a többi autonóm régió gazdaságára is súlyos hatással lehet.

A jelek nem sikerült kiábrándítania a pártja tagjait Carles Puigdemontnak, a Junt per Catalunya (JuntsxCat) ugyanis ismét azt szeretné, ha a jelenleg berlini „önkéntes száműzetésben” élő politikus lenne a katalán régió vezetője. Az El País spanyol napilap információi szerint szeretnék, ha ez legkésőbb jövő hét hétfőn valósággá válna. Eduard Pujol, a párt szóvivője szerint ezzel a döntéssel hűek lennének a december 21-i előrehozott regionális voksolás eredményéhez, hiszen ezen a függetlenségpárti erők kerültek fölénybe.

Puigdemontot a függetlenségi mozgalomban betöltött szerepe miatt Spanyolországban és egész Európában – egyebek között – zendülés, lázadás és hűtlen kezelés miatt körözik. A több évtizedes börtönbüntetés elkerülése érdekében először Belgiumba utazott, majd európai utazásai közben végül március 25-én, Németországban kapta el a rendőrség, jelenleg itt várja, hogy kiadják-e Spanyolországnak. Párttársai azonban nem menekülésként értékelik, hogy más függetlenségpárti politikusokkal ellentétben börtön helyett az emigrációt választotta. Noha a jelenlegi helyzet kialakulásában ő is jelentős szerepet játszott – akárcsak a madridi vezetés – úgy vélik, Puigdemont a legalkalmasabb arra, hogy vezesse a régiót, ahol a tavaly decemberi előrehozott választások óta nem sikerült vezetőt választani. Ennek érdekében a függetlenségpárti többségű parlament pénteken elfogadta azt a törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy a régió elnökjelöltjét annak távollétében is megválaszthassák. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Puigdemont – Berlinből – előterjesztheti a programját, s a katalán törvényhozásban voksolhatnak a személyéről akkor is, ha nincs jelen. Ez ideális megoldás lenne Puigdemontnak. Bár korábban azt ígérte, hogy hazatér, amennyiben a decemberi regionális választást a függetlenségpárti erők nyerik, később azt bizonygatta, hogy a távolból is lehet vezetni egy régiót.

A törvénymódosítás a várakozásoknak megfelelően nagy felháborodás követte, a madridi központi kormány jelezte, hogy megtámadja az alkotmánybíróságon. A katalán parlament egységpárti képviselői sürgették a függetlenségpártiakat, hogy olyan személyt jelöljenek, aki „törvényes” módon lehet elnök, s a megválasztása keresztülvihető. A szocialisták szerint Puigdemont jelölése nem más, mint „időhúzás”, hiszen aligha lehet keresztülvinni a gyakorlatban. Válaszként csupán annyi érkezett a JuntsxCat részéről, hogy ha most nem is sikerül végigvinni az elképzelésüket, később biztosan diadalt aratnak.

Márpedig az idő nagyon szorítja a függetlenségpártiakat. Az elkövetkező hetek döntő jelentőségűek lesznek. Amennyiben nem sikerül május 22-én vezetőt választani, feloszlatják a parlamentet, és új választásokat írnak ki. Katalóniában a decemberi választások óta négy sikertelen próbálkozáson vannak túl. Az elhúzódó válság nem csupán a katalánoknak vagy a madridi vezetésnek rossz hír, hanem a többi autonóm régiónak is. A kormányzó Néppárt (PP) és a szocialisták (PSOE) regionális vezetői is sürgetik Mariano Rajoy kormányfőt, hogy ne várja meg, míg Katalóniában új kormány alakul, hanem mihamarabb dolgozzák ki az autonóm régiók új finanszírozási modelljét. Hétfői sajtóértesülések szerint az ország többi részén már igen türelmetlenek, és szeretnék, ha a miniszterelnök végre megkezdené a tárgyalásokat velük, és prezentálná az elképzeléseit, hiszen a katalán függetlenségpártiak jó előre jelezték, hogy semmiképp sem hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni. A finanszírozási rendszer reformja 2014 óta húzódik, és Rajoy korábban azt ígérte, hogy ebben a hónapban megkezdődnek a tárgyalások, amire szakértők szerint különösen az oktatás és az egészségügy fejlesztése miatt van nagy szükség.

Nyugatra vándorolnak a napszámosok is

Publikálás dátuma
2018.05.08. 07:06
Fotó: Hornyák Dániel

Egyre nagyobb gondot okoz a 800-900 hektárnyi hazai szamóca földön a szüret. Hiába emelkedtek az elmúlt években az alkalmi munkabérek – ma már 800-1400 forint közöttiek az óradíjak – alig lehet megfelelő napszámost találni. A legalacsonyabb napszámot a szabolcsi szamócásokban dolgozók kapják, a magasabb összeget pedig a Pest-, illetve Győr-Sopron-Moson megyében keresik az alkalmi munkások. Szamóca szürettel a közmunkásbér kétszeresét, háromszorosát is megkereshetik a napszámosok.

– A napszámoshiány egyik oka, hogy sokan Ausztriába, Németországba mennek mezőgazdasági idénymunkára mert ott 8-10 eurós, 2500-3100 forintos órabérrel számolhatnak, s ezzel a magyar gazdák nem versenyezhetnek – mondta Apáti Ferenc, FruitVeb-Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács alelnöke. Emiatt az évi átlagosan 10 ezer tonnás hazai szamóca termés betakarítása is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. A szakember megjegyezte: van olyan szamóca nagytermelő, aki éppen a munkaerő hiány miatt hagyott fel ennek a gyümölcsnek a termesztésével.

Elvileg Romániából, Ukrajnából és a Vajdaságból is jöhetnének alkalmi vendégmunkások, ám észak-keleti szomszédunkból az emberek inkább Lengyelországba mennek. A román alkalmi munkások pedig meg sem állnak Olaszországig, Spanyolországig. A Vajdaságból is szívesebben mennek az emberek Ausztriába. Az agrárium megsegítésére szánt közmunka program alkalmatlan a munkaerőhiány megoldására, mert az abban résztvevő emberek jelentős része nem rendelkezik még azokkal a minimális ismeretekkel sem, amelyek a kertészeti ágazatban elengedhetetlenek.

Azért is nehéz a szamóca szüretre embert találni, mert a legtöbb kertészeti ágazathoz képest is csak rövid időre képes foglalkoztatni az alkalmi munkásokat. A tavaszi-nyár eleji betakarítási időszak mellett az augusztustól októberig tartó ültetési, földmunka feladatokkal együtt is legföljebb 4-6 hónapi elfoglaltságot kínálhatnak a szamócás gazdák. Amikor viszont van munka, akkor sok ember kell: szedési időszakban hektáronként 8-15 napszámos is elkel.

Apáti szerint az elkövetkező 10 évben sem javul a hazai munkaerő helyzet. A társadalom elöregedése, a kivándorlás, az egyes kistérségek kiürülése nem sok jóval kecsegtet. Emiatt mind kiélezettebbé válik majd a munkaerőért folytatott küzdelem, ami további béremeléseket gerjeszt a kertészeti ágazatban is. Ez pedig megjelenik majd a gyümölcs árában is.

Szerző

Érik az eper, nincs, aki szedje

Publikálás dátuma
2018.05.08. 07:05
ELSZÍVÓ HATÁS - Nezdei Sándorné szerint ezer forintos órabérért sem találni már embert a faluban. Az állástalanok inkább a könny

A kocsi hőmérője 27 fokot mutat, a tűző napon is izzasztó a meleg, de azonmód kellemesnek tűnik a kinti klíma, amikor belépünk a fóliasátor úgy ötven fokába és 98 százalékos páratartalmába. Ilyen miliőben állni és lélegezni is megterhelő, nemhogy hajladozni negyven centis magasságban – ahogyan azt jelenleg százak teszik Csökölyben, ahol az áprilisi melegek előrehozták az eperszezon kezdetét.

A kis, belső-somogyi településen az 1960-as évek óta eprésznek, a legenda szerint Madarász Jóska egy gigei barátjától vette az ötletet, hogy a helyi, homokos föld igencsak jó talaja lenne a szamócának: s való igaz, a helyi eper illata és zamata miatt hamar messze földön híressé vált. A csökölyi eper fogalom, mondhatni, igazi brand – mint a makói hagyma vagy a csányi dinnye –, nem véletlen, hogy az élelmes kereskedők rendre odabiggyesztik árujuk fölé a kis táblára az ár mellé, hogy portékájuk a somogyi faluból származik, még akkor is, ha spanyol vagy görög importgyümölcsöt kínálnak.

– Ha tényleg annyi eper teremne a faluban, mint amennyit ezzel a névvel eladnak, Kaposvárig nyúlnának az ágyások, ami azért harminc kilométer – jegyezi meg sokatmondón az egyik csökölyi gazda, aki hozzáteszi, szerencsére egyelőre a márkahamisítás nem tudta elvenni a helyi gyümölcs jó hírnevét.

A csalók mellett sokkal inkább az időjárás és a munkaerő hiánya zavarja a csökölyieket. Előbbi miatt az elmúlt évtizedben talán, ha két esztendő akadt, amikor a tervezett mennyiséget tudták szüretelni, a fagy, a viharok, s persze a májusi jégesők sokszor átírták a terveket – az eper ugyanis igencsak érzékeny, a legkisebb időjárásbeli kilengéseket is megsínyli.

– Tudom, mindenki azt hiszi, csak panaszkodni tudunk – legyint Sarkadi Istvánné. – De ez a mostani extrém meleg sem az igazi. Túl gyorsan érik a gyümölcs, nincs ideje megnőni a szemeknek.

Vagyis egy szabvány, hatkilós ládába darabra sokkal több kerül, ami persze mennyiségileg veszteség. És az epresek szerint minden forintnak helye van, hiszen a gyümölcs nemcsak munka-, de meglehetősen pénzigényes is.

– A fóliás epret, ha első szezonos, februárban kell palántázni – avat be az eprészés rejtelmeibe Sarkadiné. – Egy palánta, fajtától függően 40-70 forint, egy hektárra kimegy belőlük vagy ötvenezer. Ami alapból 2-3,5 millió forint. Utána folyamatosan kezelni kell, gyomlálni és permetezni kell, utóbbi két hónapon át hetente kétszer esedékes, alkalmanként 30-40 ezer forint, ami megint szűk egymillió forint. Közben levelezni és locsolni is kell, a szabadföldit az érés előtt két-háromnaponta ismét vegyszerezni, ugyanis az atka és a csimasz pillanatok alatt végez a terméssel.

Egy átlagos, fél-kéthektáros földterületen ehhez persze nem elég a család, munkásokat kell felvenni, akik 800-1000 forintot kapnak órabérként.

– Illetve mostanában szívesen fizetnénk, csak éppen nincs ember – tárja szét a kezét Nezdei Sándorné. – A faluban alig találni valakit, a szomszédos községekből kell toboroznunk a szedőket.

Pedig Csökölyben a legfrissebb, márciusi adatok szerint is 13,5 százalékos a munkanélküliség, ami cirka száz állástalant jelent, ezen kívül a faluban leginkább közmunkára számíthatnak a helyiek – akiket utóbbival jellemzően meg is elégszenek.

– Asszonyoknak való az a hajladozás – ingatja a fejét a presszó teraszán üldögélők közül József, aki maga is közmunkás. – Nem bírja férfiember a hatvan fokot a sátorban, meg aztán a dereka sem erre való az embernek.

A többiek bólogatnak, s akkor sem találunk támogatót köztük, amikor megjegyezzük, az eperszezon alatt akár a közmunkásbér három-négyszeresét is össze lehet szüretelni, ami bizonyosan jól mutatna a családi büdzsében.

– Kihajtják az emberből a szuszt – állítja Péter, majd nagyot kortyol a söréből. – Hajnalban kell kezdeni, még szinte meg sem virradt, már az eperföldön gürizik az ember. Aztán délelőtt vége, este viszont menni kell megint. S akkor nem elég a meló, még a szúnyogok is megesznek.

Olyan pontosan írja le a munkát, hogy megkockáztatjuk, kipróbálta már, ám kiderül, mások történetei alapján festi le ilyen plasztikusan a megpróbáltatásokat…

– Amióta van közmunka, nagyjából nem kapunk embert a faluból – bosszankodik az egyik epertermelő. – Némi fűkaszálásért meg árokkaparásért megkapják a közmunkások a havi ötvenezer forintjukat, de néha még ennyit sem kell csinálniuk, csak regisztrálják őket, aztán felveszik a pénzt. Utána pedig, amíg kitart a járandóság, ülnek a kocsmában, isznak és cigiznek.

– Gigéből, Jákóból vannak szedőink – ismeri el Nezdei Sándorné, aki az idén hat fóliasátorban 20 ezer palántáról szüretelhet. – Két-három faluból kell összeimádkozni az embereket olyan munkára, amire tíz éve még válogathattuk a csökölyieket. Nekünk amúgy szerencsénk van, jó a csapat, megbízható, dolgos emberek. Akad köztük, aki napi nyolc órában dolgozik normál munkahelyen, s előtte meg utána jön epret szedni.

A szüret pedig nem várhat, ha beindul a szezon, a kereskedők az egész országból érkeznek a faluba, akad, amelyik kisbusszal, mások teherkocsival viszik a termést. Ők is tudják: már a fóliasátras íze is messze veri az importét, a bakhátas, illetve szabad földi pedig valóban egyedülálló. Nem véletlen, hogy több kereskedő az osztrák határ mellől jár Csökölybe, s a Lajtán túl árulja a gyümölcsöt.

– Jelenleg hétezer forintot adnak egy hat kilós ládáért – állítja Sarkadi Istvánné, vagyis úgy 1150 forintra jön ki kilója. A piacon pedig most még elkérnek érte kilónként 2500-3000 forintot. A vásárlók persze azt hiszik, a termelő gazdagodik meg az eperből, pedig éppen csak annyit ad, hogy valahogy megéljen belőle az ember.

– Nem véletlen, hogy egyre többen abbahagyták már – erősíti meg egy középkorú gazda. – Régebben szinte minden háznál foglalkoztak eperrel, ma már csak a falu harmadában. Az áruért kapott pénz nagyjából a fele a haszon, már, ha a befektetett munkát nem forintosítom. Persze nem is szabad: ha visszaosztja az ember munkaórára, elszégyelli magát, hogy mennyiért dolgozott. De hát valamiből meg kell élni, nem járhat mindenki dolgozni a városba. Nekünk ez jutott: a hírneves csökölyi eper.

Szerző