Harmadik nekifutás

Kínomban vihogni kezdtem nemrég, amikor egy Facebook-csoportban azt a jótanácsot olvastam: a budapestiek figyeljék erősen a kormányzati előterjesztéseket, mert nagyon fontos, hogy a társadalmi vitában kellő erővel hallassák a hangjukat az esetleges önkormányzati átalakításokról. Hamar kiderült persze, hogy a hozzászóló jó néhány éve Németországban él. Alighanem elfelejtette - vagy tán soha nem is tapasztalta -, Orbán Viktor országában hogyan megy a nagy rendszerek átalakítása. Nem is meséltem hát neki a blőd nemzeti konzultációkról, meg a derült égből lecsapó új nemzeti alaptantervekről, csak annyit válaszoltam: hogy ha kíváncsi rá, kiderült-e már, mit tervez a Fidesz Budapesttel, figyelje a következő százezres tüntetésről szóló híreket.

Tüntetés lesz ma is, az új parlament megalakulására időzítve. Ez a demonstráció lényegében mindent elmond a sorban harmadik országlására készülő Orbán-rezsimről. Egyrészről ott az erőfeszítés, hogy minden törvényes és törvénytelen módon megakadályozzák az elégedetlenek Kossuth téri jelenlétét - azon demonstrálókét egyébként, akikről lassan egy hónapja harsogja a kormánypropaganda, hogy nem többek maroknyi bajkeverő Soros-bérencnél. Másrészről meg jól látható a lázadók elkeseredése: hiszen egy olyan hatalommal szemben, amely másodszor nyert választást a "folytatjuk" semmitmondó szlogenjével, érveket nem, legfeljebb végletes indulatokat lehet felmutatni.

Bármilyen abszurd is, e pillanatban senki sem tudja, hogy tulajdonképpen mi ellen kellene demonstrálni, hiszen az ég adta világon semmi sem nyilvános a kormány elképzeléseiből. Fognak valamit csinálni az önkormányzatokkal, kiváltképp a renitens Budapesttel - gondoljuk, de hogy mi az a valami, az legeredményesebben egyelőre a béljóslás eszközrendszerével deríthető fel. Csak nem hagyják, hogy ránk omoljon az egészségügy - reméljük, aztán vagy tesznek ellene valamit, vagy nem. Készül az új alaptanterv - halljuk egy jó ideje, de hogy ez újabb katasztrófához vezet-e az oktatásügyben, vagy elindul valamiféle titkos józanodás, azt senki sem tudja. Ugyanígy titok az is, hogy valóban megpróbálják-e kizeccölni az országot az Európai Unióból, vagy csak keménykednek, mint a szalonspicces ifjúság az aratóbálon.

Nyolc év alatt egy dolog derült ki az Orbán-kormányokról: miközben a mélyben kíméletlen következetességgel zajlott a hatalom és az anyagi javak koncentrálása, valamint a Fidesz leválthatatlanságának biztosítása, a felszín, azaz a kormányzás ötletparádévá silányult. Mintha csak az irányítaná a döntéshozókat, hogy újra és újra kicselezzék, meglepjék az ellenfelet. Mint 2010-ben, amikor a kormányprogram helyett Széll Kálmán-tervet kaptunk, élén a pálinkafőzés liberalizálásával. Vagy amikor a gránitszilárdságú alkotmány negyedik módosítását a rezsicsökkentéssel öntötték nyakon. Így legfeljebb remélhetjük, hogy valahol, egy fiókban eldugva azért létezik kormányprogram. S hogy az több, mint a Kemény Ferenc-terv, amelynek rendületlen végrehajtása immár a legjobb úton terel minket az olimpia megrendezése felé.