Az invazív faj, amely a sziget páratlan élővilágát, különösen madárvilágát fenyegette, a 19. században jelent meg a szigeten, amikor a délre tartó hajósok, a fóka- és bálnavadászok egyik bázisává vált. A hajók legénysége nem is volt tudatában, hogy velük érkeztek a szigetre a patkányok és egerek.
A The Guardian beszámolja szerint a rágcsálók elterjedése drámai hatással volt a madárvilágra: a szigeten nincsenek fák, a madarak a talajon fészkeltek, és mivel nem számítottak a ragadozókra, tojásaik és maguk is szabad prédává váltak. A Déli-Georgia-szigeten két madárfaj is él, amelyek máshol nem találhatók meg a világon: a déli-georgiai anthus, amely a verébalakúak rendjébe tartozik, és a nyílfarkú réce. Ezek a fajok is veszélybe kerültek, akárcsak a pingvinek és más tengeri madárpopulációk.
A sziget patkánymentesítésére egy évtizede kezdődött el az a tízmillió fontos (3,5 milliárd forintos) költségvetésű projekt, amely most a végéhez ért. Mike Richardson, a projekt vezetője szerdán bejelentette: több ellenőrzés után a befejező kutatás is azt igazolta, hogy nincs több patkány a szigeten.
"Legjobb tudomásunk szerint két és fél évszázada először patkánymentes a sziget" - mondta.
A projekt keretében három fázisban szórták meg a szigetet a patkányokat elpusztító több száz tonna mérgezett csalival. A feladat nem volt könnyű, többször fordult elő, hogy bár egy populációt sikerült kiirtani, felbukkant egy másik. Az utolsó adag mérget két éve szórták ki, a tudósok azóta folyamatosan vizsgálták, hogy megjelennek-e a patkányok. Új-Zélandról érkezett speciálisan kiképzett kutyákkal is átkutatták a szigetet. A patkányokat messziről kiszagoló kutyák mintegy 2500 kilométert vizsgáltak át gazdáikkal, gyakran rendkívül szeszélyes időjárási körülmények között is. Csak azt követően nyilvánították sikeresnek a projektet, miután semmi nyomát nem találták esetleg még rejtőző patkánypopulációnak vagy egereknek.
A projektet a Dél-georgiai Örökségvédelmi Alap, a sziget védelmére létrehozott közhasznú szervezet vezette, amelyhez csatlakozott a Déli-Georgia-sziget Barátai elnevezésű amerikai szervezet. A brit kormány szintén támogatta a vállalkozást, de a finanszírozás zömét magánalapok és jótékony adományozók biztosították. A szigetre látogató évi több ezer turista is jelentős adományokkal járult hozzá a program sikeréhez. A tudósok bíznak benne, hogy a sikeres modell a világ más tájain is például szolgálhat a helyi őshonos fajokat veszélybe sodró invazív fajok kiirtásában.
A Déli-Georgia-szigetről 1775-ben Cook kapitány készítette az első feljegyzést egyik felfedezőútja alkalmával. A bálnavadászat hőskorában mintegy kétezer ember élt a szigeten, manapság azonban már csak jószerével két nagy kutatóbázis személyzete alkotja a lakosságot. A sziget mintegy 160 kilométer hosszú és 350 hektárnyi területű, legnagyobb részét hó és jég borítja.
A szigeten található a világ szinte teljes medvefóka-állományának szaporodó helye, és az elefántfóka-populáció fele is ott él, továbbá négy veszélyeztetett pingvinfaj és mintegy 30 millió madár, 81 faj fészkel ott.
