Szabad választás szükségállapot mellett

Publikálás dátuma
2018.05.10. 07:38
Fotó: AFP/Johan Ordonez

Elképzelhetetlen hiteles és szabad választás rendkívüli állapot fenntartása mellett, ott, ahol minden ellenvéleményt ennyire szigorúan büntetnek, fogalmazott tegnap Zeid Ra'ad Al-Hussein, az előrehozott török elnökválasztás kapcsán. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa közleményben szólította fel az Erdogan-rezsimet, függesszék fel a szükségállapotot és tegyék lehetővé a ténylegesen szabad választások lebonyolítását. Törökországban a 2016 júliusi puccskísérlet óta hétszer hosszabbították meg a rendkívüli állapotot. Al-Hussein korábban is bírálta Ankarát a tömeges letartóztatások, elbocsátások és egyéb megtorlások, jogsértések miatt. A közösségi médiában egyre népszerűbb a Tamam-Elég! hastag, amely Recep Tayyip Erdoganra vonatkozik. Tegnapig másfél millió török használta a Tamamt.

Szerző

Izraelben is dúl a sorosozás

Tizennégy napon belül el kell hagynia a zsidó államot a Human Right Watch (HRW) nemzetközi jogvédő szervezet igazgatójának, Omar Shakirnak, akit az Izrael ellenes bojkott támogatásával vádolnak. A HRW ugyan cáfolta a vádakat és jelezte, hogy bírósághoz fordul, a belügyminisztérium szerdai közleménye szerint azonban Shakir évek óta az Izrael elleni, antiszemita felhangokkal tele nemzetközi bojkottmozgalom, a BDS ((Bojkott, tőkekivonás és szankciók) aktivistája, ezért visszavonja tőle a tartózkodási engedélyt. A BDS civil mozgalomként indult a palesztin területeken zajló izraeli telepépítések ellen és kiterjed a gazdaságon túl a kultúrára, tudományra is, ezért szakította meg több neves külföldi egyetem is a tudományos együttműködést izraeli kutatóműhelyekkel. A mozgalom erősen emlékeztet a 20. századi antiszemita kampányokra, főképp a náci „Zsidótól ne vásárolj!” jelszóra emlékeztet.”

Nem Shakirról van szó, hanem arról, hogy szájkosarat próbálnak tenni a HRW-re, elhallgattatni az emberi jogok izraeli sérelméért következetesen szót emelő szervezetet, szögezte le közleményében a Human Right Watch. Nem véletlenül, a Netanjahu kormányok idején ugyanis sorozatban születtek a civil szervezeteket orosz mintára korlátozó törvények. 2016 júliusában a knesszet szűk többséggel ugyan (57-48) megszavazta a civilszervezetek külföldi finanszírozásának bejelentési kötelezettségéről szóló, “átláthatósági” törvénytervezetet. A jogszabályt ugyan a Bájt Hájehudi telepespárt politikusa, Ajeled Saked igazságügyi miniszter kezdeményezte, de Benjamin Netanjahu miniszterelnök támogatta. E törvény szerint a költségvetésük több mint felét külföldi kormányzati intézmények által biztosított pénzforrásokból fedező civilszervezeteknek minden hivatalos okmányukban és hirdetésükben nyomtatott formában és az interneten is jelezniük kell, hogy külföldről kapnak pénzügyi támogatást. Eredeti formájában megkülönböztető jelvényt is kellett volna hordaniuk a parlamentben és a kormányzati intézményekben e szervezetek képviselőinek. A knesszet végül egy szelídebb változatot fogadott el, e kitétel nélkül, mert a szavazáskor iszonyú botrány keletkezett, több ellenzéki tiltakozót kivezettek a teremből. Noha az Európai Unió is figyelmeztette Izraelt, hogy a törvény fenyegeti az ország demokratikus berendezkedését, egy évvel később további szigorítás következett, amikor immár a Likudhoz (Netanjahu pártja, a kormánykoalíció vezető ereje) tartozó képviselő, Miki Zohar benyújtotta a Lex Sorost, tovább szigorítva a civil szervezetek külföldi finanszírozását. Az indoklás szerint azért, mert ezek a civilszervezetek Izrael lejáratásán dolgoznak külföldi pénzből, a legaktívabb e téren pedig a Soros György Nyílt Társadalom alapítványa.

Az izraeli kormány nem vett célba minden civil szervezetet, csakis azokat, amelyek a palesztinok emberi jogaiért emelnek szót a megszállt területeken, és azokat, amelyek ellenzik a megszállást.

Történelmi beismerés
A szíriai háború során Izrael több alkalommal bombázott szír területen olyan célpontokat, amelyek az iráni hadsereghez vagy a libanoni Hezbollahoz kötődnek, de Tel-Aviv sohasem szólalt meg ezek kapcsán. Szerdán Izrael első alkalommal ismerte el, hogy hadserege légicsapást mért egy szíriai légi támaszpontra. Ezt maga a védelmi miniszter, Jiszráel Kac jelentette be. "Az irániak támadással fenyegettek, és mi ezt meghiúsítottuk"- közölte Kac néhány órával a Damaszkusztól délre történt támadás után. Izrael azt már korábban egyértelműen jelezte, nem tűri el az iráni katonai térhódítást határai közelében.

Szerző

Megfélemlített újságírók

Publikálás dátuma
2018.05.10. 07:32
A rendőrség néhány elkövetőt elfogott, de a megrendelők után általában nem nyomoz Fotó: AFP/Savo Prelevic
Montenegróban rálőttek a Vijesti című lap ismert munkatársára. A 49 éves Olivera Lakicet lábsérülésekkel szállították kórházba.

A podgoricai média közlése szerint az újságíró nincs életveszélyben. Lakic a lap főszerkesztőjének, Mihailo Jovovicnak elmondta, egy ismeretlen férfi lőtt rá, aki aztán két másik személlyel menekült el a helyszínről. „Egyszerűen nem találok szavakat. Meddig történhetnek meg még ilyen esetek?” – közölte a meglőtt Lakic. Az újságírónő a cigarettacsempészettel és a szervezett bűnözéssel foglalkozik. Hat évvel ezelőtt már megtámadták, akkor fejütés érte.

Montenegróban rendkívül nehéz az újságírók helyzete. A Riporterek Határok Nélkül legutóbbi rangsora szerint a balkáni ország sajtószabadság tekintetében a 103. helyen áll a szervezet által vizsgált 180-ból. (Magyarország az uniós tagországok közül a második legrosszabbul szerepelt 73. helyével.) „A médiaszabadság erőteljesen korlátozott” – jelentette ki nemrégiben Marko Vesovic, a Dan című ellenzéki lap újságírója. Rendszeresen támadnak meg újságírókat, legutóbb áprilisban, Bijelo Poljéban, szintén a Vijesti munkatársa, Sead Sadikovic házánál robbantottak. Ő maga nem sérült meg, egy gépkocsiban keletkeztek károk.

A montenegrói viszonyokra jellemző, hogy az idei év eleje óta ez volt már a nyolcadik támadás újságíróval szemben. Az ország nemzetbiztonsági tanácsa egy áprilisi ülésén elismerte: rosszabbodott a belbiztonság helyzete, miután a szervezett bűnözői csoportok között egyre súlyosabbak a konfliktusok. A legsúlyosabb helyzet a kikötővárosnál, Kotornál alakult ki, ahol médiaközlések szerint 2013 óta legalább 30 személy vesztette életét a bandaháborúk következtében.

Montenegróban a belpolitikát már két és fél évtizede a nemrég ismét elnökké választott Milo Djukanovic uralja. Egykor őt is azzal a váddal illették, hogy a balkáni cigarettacsempészet megkerülhetetlen alakja. A podgoricai kormányzat ugyan rendre elítéli az újságírókkal szembeni támadásokat, de a kabinet részéről hiányzik az őszinte szolidaritás az áldozatokkal. Djukanovic kétes szerepét jól illusztrálja, hogy a független lapok – a Vijesti, a Dan, illetve a Monitor – a korrupciót, a szervezett bűnözést feltáró újságíróit már évekkel ezelőtt is Szerbia által megbízott ügynököknek minősítette. Sok újságírót hazafiatlannak bélyegeznek, akik „szándékosan be akarják mocskolni a mintegy 650 ezres kis ország hírnevét”. A Riporterek Határok Nélkül német munkatársa, Christoph Dreyer egy ízben azt közölte, „az a benyomásunk támadhat, hogy a politika is az újságírók megfélemlítését akarja és nem a tettesek kézre kerítésében érdekelt”. Az áldatlan állapotokon az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások, illetve NATO-hoz való integráció sem változtatott. Pedig a 2025-ben az EU tagjává válni kívánó Montenegrót egy sor nemzetközi szervezet intette arra: tegyen meg mindent a merényletek feltárásáért.

Bár előfordul, hogy a rendőrség elfogja a feltételezett tetteseket, az áprilisi bombatámadás után két férfit vettek őrizetbe, az igazi megrendelők személye rendre homályban marad. Sőt a rendőrség azt állította, hogy az akkori akció valódi célpontja valójában nem is az újságíró Sadikovic volt. Ez azért is nevetséges kijelentés, mert előzőleg már több ízben megfenyegették őt.

Szakértők szerint a nagymértékű korrupció, illetve az újságírókkal szembeni folyamatos támadások oka lehet az, hogy nem alakult ki Montenegróban politikai váltógazdaság, hiszen 1991 óta folyamatosan a Djukanovic által fémjelzett Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) van hatalmon. Az ellenzék szétforgácsolódott, akadnak közöttük egyértelműen EU-párti tömörülések éppúgy, mint a Szerbiával szorosabb kapcsolatot szorgalmazó politikai erők.