Cannes - Szélmalomharc

Publikálás dátuma
2018.05.11. 07:46
Elátkozott film - Színészek sérülése, pénzügyi gondok és pereskedés a film útjában
Terry Gilliam húsz évig készítette, Paulo Branco producer két év alatt majdnem tönkretette Don Quijotét.

Döntött a párizsi legfelsőbb bíróság: mégiscsak a Terry Gilliam rendezte Az ember, aki megölte Don Quijotét zárja majd a 71. Cannes-i fesztivált. A vetítés ténye azért volt kérdéses, mivel, miután a rendezvény meghirdette a programját, az alkotás egyik producere, a portugál Paulo Branco a párizsi legfelső bíróságon indítványozta, hogy tiltsák le a mű nyilvános vetítéseit.

Az ember, aki megölte Don Quijotét a filmtörténet egyik legelátkozottabb projektje. Gilliam még húsz éve kezdte el forgatni Johnny Deppel, de a forgatás igazi szélmalomharcnak bizonyult: árvizek, pénzügyi gondok, színészi sérülések akadályozták (vagy fél tucat sztár megfordult már a főszereplői státuszban), hogy elkészülhessen a fő mű. Most végre kész, Adam Driverrel és Jonathan Pryce-szal a főszerepben. Lehetne is örülni, azonban ezt a nézetet nem mindenki osztja. A háttér pedig egészen zavaros. Branco állítja: 2016-ban megvette a film jogait, Gilliam szerint ez semmis, mert egy fillért sem láttak, ezért a szerződést semmisnek tekintette és más producerrel fejezte be a filmet. A két fél egyébként nincs beszélőviszonyban. A Monty Python-csoport tagjaként világhírűvé vált rendező állítja, Branco úgy vette meg a jogokat két évvel ezelőtt, hogy őt meg sem kereste, ő pedig hiába kezdeményezett beszélgetést a producerrel, mindig visszautasítást nyert. Külön érdekesség, hogy tavaly Cannes-ban már árulták a filmet, de nagyon kevés országba tudták eladni, mert Branco minden vevőt elűzött azzal a fenyegetéssel, hogy minden nyilvános vetítést megakadályoz majd.

Terry Gilliam a keddi tárgyaláson nem tudott megjelenni, mivel időközben szélütést kapott és kórházba került. A döntés után azonban megüzente a Cannes-i Filmfesztivál szervezőinek: jobban érzi magát és ott lesz a vörös szőnyegen a május 19-i zárógálán. Cannes a film legnagyobb ünnepe, ezért reméljük, ez esetben a művészet nyert az üzlettel szemben és valóban láthatjuk majd a művet.

Az iráni Farhadi kiállt honfitársa, Panahi mellett
Ezúton szeretném kihasználni a nyilvánosságot és üzenetet küldeni az iráni kormánynak: engedjék kiutazni Jafar Panahit legújabb műve, a cannes-i versenybe beválogatott Három arc világpremierjére – mondta a kétszeres Oscar-díjas Asghar Farhadi, a fesztivált nyitó műve, a Nyílt titok sajtótájékoztatóján. Hozzátéve: a tény, hogy egy iráni rendező itt lehet, egy másik pedig nem, számára elfogadhatatlan. Panahi 1995-ben a legjobb elsőfilmnek járó Arany Kamera díjat kapta Cannes-ban. 2010-ben ítélték el, miután műveit iszlámellenes propagandának titulálták. Ma már Panahi nincs háziőrizetben, de filmjeit titokban készíti, az őt segítő stáb pedig névtelen marad. A nyolc évvel ezelőtti ítélet értelmében még tizenkét évig nem utazhat külföldre.

Minden egész, még ha törött is

Publikálás dátuma
2018.05.11. 07:45
Enteriőrök a termekben Forrás: Belvedere
Elképesztően összetett és inspiráló kiállítás nyílt a bécsi Belvedere múzeumban: a Klimten túl című tárlat végigkalauzol húsz éven és egész Kelet-Közép-Európán.
Gustav Klimt, Johanna Staude, 1918 (befejezetlen)

Gustav Klimt, Johanna Staude, 1918 (befejezetlen)

Szokatlan, ugyanakkor szórakoztató helyzet: a Belvedere kiállítótermében látogatók helyett építőmunkások mászkálnak. Itt a falról lepattogzott festéket javítgatják, ott a falon lógó festmény mellé ragasztják fel a műleírást – mintha csak egy uralkodó nappalijában járnánk, ahol a Klimt-kép a mindennapi élet része.

Alexander Klee, a kiállítás kurátora (nem a festő leszármazottja) szabadkozik: csak két nap múlva nyitnak, nem áll még minden készen. Felesleges. A tárlat a belépés pillanatától él és működik táblák, kiírások nélkül is. A Klimten túl – Új horizontok Közép-Európában abból indul ki: Klimt művészete nem egy korszak végét, hanem valaminek a kezdetét jelöli. Pontosabban: mindennek a kezdetét, ami a két világháború közötti években pezsegni kezdett az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén.

Barcsay Jenő: Munkások (Vörös fiúk) 1928

Barcsay Jenő: Munkások (Vörös fiúk) 1928

Klee azt mondja: eleinte csupán az 1918-as évvel akart foglalkozni. Ez volt ugyanis a bécsi modernizmus fekete éve: elhunyt Klimt, Otto Wagner és Koloman Moser, úgy tűnt, lezárult egy korszak – a valóságban azonban a nagy mesterek – amelyek közé Rippl-Rónait és Tihanyi Lajost sorolja – életművén már kivirágzott jövő. Ezt a sokszínű útkeresést mutatja be a kiállítás, amelynek anyagát Klee bámulatos alapossággal állította össze. Alapkoncepciója az lett, nézzük meg, mi és hogyan alakult a nagy elődök eszméiből, módszereiből: vizsgálja Klimt viszonyát a bécsi avantgarde-dal, Rippl-Rónai és az expresszionizmus kapcsolatát, de itt van a megkerülhetetlen szecesszió és a bauhaus is. Moholy-Nagy neve éppúgy feltűnik, mint Kassák Lajosé.

Több termen át láthatjuk például, miként dolgozták fel a Monarchia művészei a világháborút: elénk tárják a propagandaanyagokat, a valódi, személyes drámát a fronton, de az otthon maradottak, a hátország tragédiáját is, például Albin Egger-Lienz nagyméretű képeivel. Látunk festményeket, kollázst, szobrokat, bábot, de akad bélyeg, folyóirat, bútordarab és plakát is. Minden összefügg mindennel: néhol megdöbbentő látni, a Monarchia két távoli pontján mennyire ugyanúgy rezonált két alkotó – csak egészen más eszközökkel.

Oscar Kokoschka: Prágai kikötő, 1936

Oscar Kokoschka: Prágai kikötő, 1936

Mintegy nyolcvan művész alkotásai sorakoznak előttünk az 1918 és 1938 közötti két évtizedből: Kokoscka, Preisler, Filla, Kupka, Erika Giovanna Klien, Antonín Procházka, Toyen, Bernáth Aurél, Mattis-Teuch János. Magyarország és Ausztria mellett román, szlovák, szlovén és cseh műalkotásokat is láthatunk. A tárlat egyszerre láttatja a változást és az állandóságot. A széthulló monarchia területének nagy az átjárhatósága: a művészet és az inspiráció útlevél nélkül közlekedik, az alkotók állampolgársága gyakran egy-egy életművön belül is változik. Ritka az a kiállítás, amelyről le lehet írni, hogy bravúros kurátori munka áll mögötte. Az időrendi és egyben tematikai rendszerezésnek köszönhetően az egész kusza-összetett viszonyrendszer remekül átlátható és érthető: az embernek az az érzése, hogy egyszerre több kiállítás anyagát nézte végig okos és praktikus rendben.

Egy végtelenül vibráló, kreatív, ugyanakkor egyszerre emlékektől terhelt és vészterhes időszak lenyomata ez a tárlat. Sok útravalót és még több gondolkodni valót ad a látogatónak. Mire az utolsó terembe érünk, rájövünk: noha minden egész eltörött, mindez így kerek.

Infó: Beyond Klimt – New Horizons in Central Europe

A Belvedere és a Magyar Nemzeti Galéria szervezésében

A tárlat augusztus 26-ig a bécsi Belvedere Múzeumban, szeptember 21-től a brüsszeli BOZAR-ban látható 2019 január 20-ig.

Minden egész, még ha törött is

Publikálás dátuma
2018.05.11. 07:45
Enteriőrök a termekben Forrás: Belvedere
Elképesztően összetett és inspiráló kiállítás nyílt a bécsi Belvedere múzeumban: a Klimten túl című tárlat végigkalauzol húsz éven és egész Kelet-Közép-Európán.
Gustav Klimt, Johanna Staude, 1918 (befejezetlen)

Gustav Klimt, Johanna Staude, 1918 (befejezetlen)

Szokatlan, ugyanakkor szórakoztató helyzet: a Belvedere kiállítótermében látogatók helyett építőmunkások mászkálnak. Itt a falról lepattogzott festéket javítgatják, ott a falon lógó festmény mellé ragasztják fel a műleírást – mintha csak egy uralkodó nappalijában járnánk, ahol a Klimt-kép a mindennapi élet része.

Alexander Klee, a kiállítás kurátora (nem a festő leszármazottja) szabadkozik: csak két nap múlva nyitnak, nem áll még minden készen. Felesleges. A tárlat a belépés pillanatától él és működik táblák, kiírások nélkül is. A Klimten túl – Új horizontok Közép-Európában abból indul ki: Klimt művészete nem egy korszak végét, hanem valaminek a kezdetét jelöli. Pontosabban: mindennek a kezdetét, ami a két világháború közötti években pezsegni kezdett az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén.

Barcsay Jenő: Munkások (Vörös fiúk) 1928

Barcsay Jenő: Munkások (Vörös fiúk) 1928

Klee azt mondja: eleinte csupán az 1918-as évvel akart foglalkozni. Ez volt ugyanis a bécsi modernizmus fekete éve: elhunyt Klimt, Otto Wagner és Koloman Moser, úgy tűnt, lezárult egy korszak – a valóságban azonban a nagy mesterek – amelyek közé Rippl-Rónait és Tihanyi Lajost sorolja – életművén már kivirágzott jövő. Ezt a sokszínű útkeresést mutatja be a kiállítás, amelynek anyagát Klee bámulatos alapossággal állította össze. Alapkoncepciója az lett, nézzük meg, mi és hogyan alakult a nagy elődök eszméiből, módszereiből: vizsgálja Klimt viszonyát a bécsi avantgarde-dal, Rippl-Rónai és az expresszionizmus kapcsolatát, de itt van a megkerülhetetlen szecesszió és a bauhaus is. Moholy-Nagy neve éppúgy feltűnik, mint Kassák Lajosé.

Több termen át láthatjuk például, miként dolgozták fel a Monarchia művészei a világháborút: elénk tárják a propagandaanyagokat, a valódi, személyes drámát a fronton, de az otthon maradottak, a hátország tragédiáját is, például Albin Egger-Lienz nagyméretű képeivel. Látunk festményeket, kollázst, szobrokat, bábot, de akad bélyeg, folyóirat, bútordarab és plakát is. Minden összefügg mindennel: néhol megdöbbentő látni, a Monarchia két távoli pontján mennyire ugyanúgy rezonált két alkotó – csak egészen más eszközökkel.

Oscar Kokoschka: Prágai kikötő, 1936

Oscar Kokoschka: Prágai kikötő, 1936

Mintegy nyolcvan művész alkotásai sorakoznak előttünk az 1918 és 1938 közötti két évtizedből: Kokoscka, Preisler, Filla, Kupka, Erika Giovanna Klien, Antonín Procházka, Toyen, Bernáth Aurél, Mattis-Teuch János. Magyarország és Ausztria mellett román, szlovák, szlovén és cseh műalkotásokat is láthatunk. A tárlat egyszerre láttatja a változást és az állandóságot. A széthulló monarchia területének nagy az átjárhatósága: a művészet és az inspiráció útlevél nélkül közlekedik, az alkotók állampolgársága gyakran egy-egy életművön belül is változik. Ritka az a kiállítás, amelyről le lehet írni, hogy bravúros kurátori munka áll mögötte. Az időrendi és egyben tematikai rendszerezésnek köszönhetően az egész kusza-összetett viszonyrendszer remekül átlátható és érthető: az embernek az az érzése, hogy egyszerre több kiállítás anyagát nézte végig okos és praktikus rendben.

Egy végtelenül vibráló, kreatív, ugyanakkor egyszerre emlékektől terhelt és vészterhes időszak lenyomata ez a tárlat. Sok útravalót és még több gondolkodni valót ad a látogatónak. Mire az utolsó terembe érünk, rájövünk: noha minden egész eltörött, mindez így kerek.

Infó: Beyond Klimt – New Horizons in Central Europe

A Belvedere és a Magyar Nemzeti Galéria szervezésében

A tárlat augusztus 26-ig a bécsi Belvedere Múzeumban, szeptember 21-től a brüsszeli BOZAR-ban látható 2019 január 20-ig.