A lovaglás változtatta meg Eurázsia etnikai arculatát

Publikálás dátuma
2018.05.14 12:10
Illusztráció: pexels.com
Fotó: /
A lovak háziasítása megváltoztatta Eurázsia arculatát, segített a Nyugat felé vonuló hunoknak és mongoloknak kiszorítani az indoeurópai földműveseket, de közben a Hepatitis B-vírust és a pestist is magukkal hozták Európába.

A Science és a Nature folyóiratokban publikált három tanulmány szerzői több tucatnyi ember genetikai állományát szekvenálták a Kr. előtt 2500 és Kr. után 1500 közötti négyezer éves periódusból, a vaskortól a középkorig - írta az MTI a phsys.org tudományos portál alapján. 

Elemzéseik azt mutatták, hogy az eurázsiai sztyeppe lakóinak genetikai felépítésében lassú, de folyamatos változás zajlott le. Ennek területi kiterjedése nyugaton a mai Magyarországtól és Romániától keleten Mongóliáig és Északkelet-Kínáig húzódott.
Az adatok szerint a sztyeppei populáció megváltozott: a főként nyugati-eurázsiai genetikai örökség a kelet-ázsiai genetikai örökség felé mozdult el. A sztyeppe nyelve is változott: az indoeurópai nyelvek helyét a török (vagy türk) nyelvcsaládba tartozó nyelvek vették át - mutatott rá Eske Willerslev, a Koppenhágai Egyetem tudósa, két tanulmány társszerzője.

Kr. előtt 800 és 200 között az eurázsiai sztyeppét a szkíták, egy iráni nyelvet beszélő, harcos lovas nép uralta. Róluk azt tartották, hogy nyugat-európai felmenőkkel rendelkező bronzkori földművesek leszármazottai. Azonban manapság a Közép-Ázsiában és Nyugat-Ázsiában élő emberek ázsiai származásúak - magyarázta Willerslev hozzátéve: a szakemberek éppen arra voltak kíváncsiak, hogy ez hogyan történhetett.

Kutatásuk szerint a szkíták beolvadtak, illetve átadták helyüket a hunoknak, akik Mongóliából nyugat felé vonultak, és minden népet leigáztak, akivel út közben találkoztak, de egyúttal keveredtek is velük - idézte fel Willerslev. Amikor 1500 évvel ezelőtt a hun birodalom összeomlott, más népcsoportok, így a mongolok is elindultak nyugati irányba. A tudós szerint ki lehet jelenteni, hogy az Európát és Ázsiát átszelő 8000 kilométer hosszú térségben élő emberek túlnyomó többségének genetikai összetevői főleg az elmúlt ezer évben formálódtak.

Willerslev kollégája, és szerzőtársa, Peter de Barros Damgaard a kutatásnak azt a fejezetét emelte ki, amely rávilágított arra, hogy a lótartás és a lovaglás hogyan változtatta meg Eurázsia arculatát. A változás első fázisa a háziasítással kezdődött, amely lehetővé tette ezeknek a népcsoportoknak, hogy populációjuk növekedjen, és ezek az állattartó társadalmak terjeszkedjenek. Később pedig, a bronzkor vége felé megjelentek a szekerek, amelyek összekötötték Dél-Ázsiát Európával és amelyek révén létrejöhettek a nagy kereskedelmi útvonalak.

A következő nagy változás a lovak használatában történt: meglovagolták őket, nyilakkal és íjakkal lőttek a hátukról, ami nagy hatással volt a sztyeppei harci dinamikára. Ezek vezettek a birodalom folyamatos változásaihoz és a meghódított népek genetikai összetételének változásához - foglalta össze Peter de Barros Damgaard.

A kutatás azt is kiderítette, hogy a Jusztiniánusz bizánci császár uralkodásának idején kitört pestisjárvány, amely 541-542-ben milliókat ölt meg az európai kontinensen, feltehetően a kelet-ázsiai hódítókkal érkezett. "Egyesek szerint Görögországból indult, ám két emberi maradványban talált bakteriális DNS azt jelzi, hogy a pestis kórokozóját valószínűleg a mongol invázió hozta be Európába" - hangsúlyozta a tudós. A kutatók hangsúlyozták azt is, hogy a komplikációk miatt évente egymillió halálos áldozatot követelő Hepatitis B-vírus 4500 évvel ezelőtt már szintén jelen volt Eurázsiában. A tudósok azt is szeretnék kideríteni, hogy honnan indult a vírus, és milyen időközönként esett át mutáción.

Szerző
2018.05.14 12:10

Ha sokat eszel belőle, korábban halsz. Ha keveset, akkor is.

Publikálás dátuma
2018.08.21 09:50

Fotó: Shutterstock/
A szénhidrátban túl magas, de a túl alacsony étrend is korábbra időzíti a halált, állítja a Lancet című folyóiratban megjelent új tanulmány.
Nyolc nagyszabású tanulmányt fésültek össze a kutatók, és arra jutottak, hogy aki egészségesen akar élni, annak étrendjében szénhidrátnak igenis lenni kell - csak éppen mérsékelt mennyiségben. Az étrend teljes kalóriamennyiségét nézve akkor van baj, ha 40 százaléknyi szénhidrátnál kisebb vagy a 70 százaléknyinál nagyobb az arány. A következmény pedig az, hogy megugrik a korai halálozás kockázata.
Ugyanakkor nem minden szénhidrátban szegény étrend egyforma. Azoknak, akik szénhidrát helyett több húst - bárányt, baromfit, marhahúst -, vajat, sajtot és zsírt fogyasztanak, nagyobb a halálozási kockázata, mint azoknak, akik fehérje- és zsírszükségletüket olyan növényi alapú élelmiszerekből nyerik, mint az avokádó, a diófélék és a hüvelyesek. Emlékeztetőül: az olyan népszerű súlycsökkentő diéták, mint az Atkins és a Dukan jelentős mennyiségű húsfélét tartalmaznak. 
A kutatók hangsúlyozták, hogy az Észak-Amerikában és Európában is elterjedt, húsokban gazdag, szénhidrátban szegény étrend megrövidítheti az élettartamot, ezért kerülendő. Ehelyett ha valaki kevés szénhidrátot vinne be, akkor növényi alapú zsírokban és fehérjékben erősítsen - így hosszú, egészséges öregkorra számíthat.
A harvardi kardiológus és táplálkozás-szakértő Sara Seidelmann a The Guardian brit napilapnak elmondta: 
"a kutatócsoport jelentős munkát tett le az asztalra, és alapos választ adott a kérdésre, nem csupán egy képet villantott fel".
Hozzátette: miközben az étkezés előkelő helyet foglal el mindenkinél, elég nagy a zavar a fejekben azzal kapcsolatban, hogy mit is kellene enni. 
"Nap mint nap megjelenik egy tanulmány, az egyik azt állítja, hogy a szénhidrátban gazdag étrend jobb, a másik pedig, hogy a szénhidrátban szegény a jobb"
- mutatott rá.
 Az alacsony szénhidráttartalmú étrendet a magas szénhidráttartalmúval direkt módon nem lehet összehasonlítani, mivel ahhoz hosszú évekig tartó vizsgálatra lenne szükség, és az emberek hosszú ideig nem tudják magukat egyfajta étrendhez kötni. 
A kutatók ezért több mint 15 ezer 400, 45 és 64 év közötti embert vizsgáltak. A résztvevők négy különböző társadalmi-gazdasági hátterű, amerikai közösségből származtak. Kérdőíveken válaszoltak az étkezési szokásaikkal kapcsolatos kérdésekre két alkalommal az adatfelvételek között hat év telt el. Egészségi állapotukat 25 éven át figyelték meg, és az eredményeket esetleg befolyásoló körülményeket, mint a dohányzás, jövedelem és cukorbetegség is figyelembe vették. Az eredményeket hozzáadták a világ más tájain végzett hét további megfigyeléses tanulmány adataihoz, így már összesen több mint 430 ezer ember adatait elemezhették.
Megállapították, hogy azok az 50 évesek, akik mérsékelt mennyiségű szénhidrátot fogyasztottak, és az energiabevitelük fele szénhidrátból állt, további 33 évre számíthattak, ami négy évvel hosszabb volt azokénál, akik szénhidrátban szegény étrenden éltek, és egy évvel hosszabb azokénál, akik magas szénhidráttartalmú ételeket ettek.
A szerzők hangsúlyozták, hogy a tanulmány természete miatt nem bizonyíthatóak az okok és hatások. Ugyanakkor emlékeztettek arra, hogy a nyugati típusú étrenden élők, akik nagyon kevés szénhidrátot esznek, gyakran fogyasztanak kevesebb zöldséget, gyümölcsöt és gabonaféléket, és esznek több állati fehérjét és zsírt. Ezek az állati termékek pedig gyulladásokat idézhetnek elő, gyorsítják a biológiai öregedést, az oxidatív stresszt, és hozzájárulhatnak az idő előtti halálozás kockázatának növekedéséhez.
A magas szénhidrátfogyasztás gyakori Ázsiában és a szegényebb országokban, ahol például sok fehér rizst fogyasztanak. Ezek hozzájárulnak a krónikusan magas glikémiás terheléshez és az anyagcsere romlásához.
Walter Willett, a tanulmány társszerzője, a Harvard Egyetem T. H. Chan Közegészségügyi Iskolájának epidemiológus és táplálkozás professzora szerint a túl sok és a túl kevés szénhidrátbevitel is káros lehet, de leginkább az számít, hogy milyen típusú zsírt, proteint és szénhidrátot fogyasztunk. Seidelmann hozzátette: a szénhidrátban szegény diéta, ami általában húsalapú, azért népszerű, mert rövid távon jól működik. A kutató azonban leszögezte: minél több növényi alapú ételt fogyasztunk, annál alacsonyabb a korai halálozás kockázata.
2018.08.21 09:50
Frissítve: 2018.08.21 09:51

Százötven év alatt felpörgettük a kutyák evolúcióját

Publikálás dátuma
2018.08.20 12:48
Angol bulldog, a célirányos kutyatenyésztés egyik mintapéldánya
Fotó: AFP/ Timothy A. Clary
Közel 400 új kutyafajta jött létre a 19. század vége óta: az új típusok megteremtése rengeteg munkával jár, és sokszor egy élet sem elég hozzá.
Ami a természet csak év-tízezredek alatt tudna véghez vinni, az emberiség mondhatni pillanatokon belül megvalósította: a modern kutyatenyésztés az elmúlt 150 évben csaknem 400 kutyafajtát hozott létre a rendkívül hasznos életmentő kutyáktól a katonai- és rendőrkutyákon keresztül a juhászkutyákon át egészen a társasági kutyákig.  Mi voltunk ezeknek az ebeknek az evolúciós mozgatórugói, mi hoztunk létre őket abból a célból, hogy kényelmesebbé tegyék az életünket, segítsék, vagy éppen könnyebbé tegyék a mindennapjainkat – írja a kutyatenyésztés technikáit és történetét bemutató cikkében a Zoom.
Az emberiség tenyésztői történelme cirka 15 ezer évvel ezelőtt kezdődött a háziasítással. Rögtön érdemes is leszögezni, hogy a domesztikáció nem egyenlő a megszelídítéssel. Mert míg a megszelídítés csupán csak az emberhez való barátságos hozzáállást eredményezi, addig a háziasítás egy kontrollált folyamat. Abból áll, hogy az ember a kutya külső és belső jellemzői alapján szaporítja tovább az állatot egy felügyelt környezetben. A felügyelet alatt pedig nem laboratóriumot értünk, hanem egy helyet, ahol a preferált hím teherbe ejti a preferált nőstényt.
 Később a háziasításból évszázados hagyományokkal rendelkező tenyésztői munka vált, aminek ma 339 (egy másik forrás szerint van az 400 is) kutyafajtát köszönhetünk, amit a Nemzetközi Kinológiai Szövetség a funkciója és a külső jellegzetéssegei alapján tíz csoportba sorol, úgy mint: Tacskók, társasági kutyák, pásztor- és juhászkutyák, agarak, schnauzerek, pinscherek, molosszerek svájci hegyi és pásztorkutyák, terrierek, spitzek és primitív fajták, kopók és rokon fajták, vizslák, szetterek, vízi vadászok, retriverek és kajtatókutyák, agarak. 
Ahhoz, hogy létrehozzunk egy új kutyafajtát, első körben hatalmas elhatározásra, erős fiskális háttérre, valamint egy rendkívül konkrét elképzelésre lesz szükségünk arról, mégis milyen kutyát szeretnénk összedobni. Döntenünk kell a méretéről, a vérmérsékletéről, azaz egy finomabb genetikus Frankensteinné kell válnunk: Választanunk kell, melyek azok a pontos külső és belső jellemvonások, amelyek meghatározzák majd a kutyafajtánkat. Ezek lesznek a kutya úgynevezett standardjai, fenotípusa, ami a kutya genotípusában, azaz genetikai felépítésében is kimutathatóvá kell, hogy váljon. Ezen standardok alapján lesz regisztrálva az eb törzskönyvben is.
Egy új kutyafajta létrehozása és elismertetése a szakértők szerint akár 30 vagy 50 évet is igénybe vehet (egy már létező kutyafajta továbbtenyésztése azért jóval kevesebb idő).
2018.08.20 12:48
Frissítve: 2018.08.20 12:55