Hazai pálya

Publikálás dátuma
2018.05.12. 09:00
FOTÓ: STUART ROY CLARKE

Kollégánk, Csepelyi Adrienn Belemenés című regénye egyszerre futballkönyv és látlelet a szenvedélyről. Húsz év története a megyei másodosztályról, a topfutballról, a Liverpoolról és egy vidéki kislányról, akiből vezető újságíró lett. Az alábbi részlet a kötet Hazai pálya című fejezetéből való.

Amikor kollégista lettem, az első és legfontosabb dolog az volt, hogy kiharcoljam a helyemet a tévéző hierarchiájában. Vagy kétszáz gyerekre jut egy tévé, így az, hogy sose törjön ki a verekedés egy-egy műsor miatt, komoly diplomáciai erőfeszítéseket igényel. Nem könnyű megmagyarázni például, miért jobb egy NB I-es meccs, mint egy tetszőleges brazil szappanopera. (Nem jobb. Tudjuk. Megszállottak vagyunk, nem hülyék.) A magyar bajnokikat és kupameccseket néha kénytelenek vagyunk feláldozni. Ha télen annyi hó esik, hogy leáll a vasút, nem járnak a buszok, mi pedig bennragadunk a koliban, netán árvízveszély miatt nem utazhatunk haza, kitör a palotaforradalom.

A kedd és a szerda azonban a mienk. A Bajnokok Ligájáé. Ilyenkor a kollégium lakóinak háromnegyede úgy tekinget befelé a tévézőbe – ránk –, mintha az egy leprásokkal teli karantén lenne. A kollégium vezetősége végül megunja a polgárháborút, és vesz egy másik tévét.

A meccsnézésre fel kell iratkozni. Aki elfelejti, azt háromnegyed tízkor bezavarják a szobájába. Tízkor villanyoltás. Indokolt esetben fél tizenegyig lehet fenn maradást kérni. A tantestület szerint a Bajnokok Ligája-meccsek indokolt esetnek tekinthetők, mivel azonban a nevelőtanárok többségét hidegen hagyja a foci, akad, aki képes a hosszabbítás közben mindenkit aludni küldeni. Ilyenkor a paplan alá bújva várjuk a riadóláncot: valamelyikünket az otthoni barátai SMS-ben értesítik a végeredményről, ő pedig, attól függően, hogy mennyi pénz van a kártyáján, tudatja azt a következő emberrel, akinek mobiltelefonja van. Nekem tizenhét éves koromig nincs mobiltelefonom, és mivel a felső emeleten, ahol a lányok laknak, nagyjából senkit nem érdekel rajtam kívül az eredmény, csak reggel tudom meg, félálomban az ebédlő felé botorkálva. Később is észnél kell lenni: ha az ügyeletes nevelő elkap, miközben villanyoltás után a telefonunkat nyomkodjuk, péntekig vissza se adja a készüléket.

Az persze, hogy valaki feliratkozott a meccsre, még nem jelenti azt, hogy helye is lesz. A helyet foglalni kell, lehetőleg minél előbb. Úgyhogy 1999. szeptember 14-én, kollégiumi pályafutásom legelső BL-meccse előtt mintegy két órával bevonulok a tévézőbe, leülök az első sorba egy bögre teával, és várok. A felvezető műsor kezdetére kezdenek beszállingózni a fiúk. Ketten megállnak előttem, és udvariasan, ámde határozottan megkérnek, hogy adjam át a helyemet.

– Mindjárt kezdődik a meccs.

– Tudom. Azért vagyok itt.

A tévézőben zavar támad. Az első sorba legfeljebb négy ember fér, és a régebbi lakók láthatóan nehezen barátkoznak a gondolattal, hogy egy lány elfoglalja az egyik helyet.

– Nem is szereted a focit.

– De igen. Mindenki tudja, hogy szeretem.

(„Tényleg szereti! Hallottuk az ötödévesektől, hogy van egy elsős csaj, aki szereti a focit!” – kiabálja hátul egy általános iskolás, de leintik.)

– Liverpool-drukker vagyok – jelentem ki, reményeim szerint elég határozottan.

– De most nem a Liverpool játszik.

– Na és? A meccs az meccs.

– De miért akarod nézni?

– Hogyhogy miért? Amiért ti is.

– De honnan tudjuk, hogy tényleg szereted a focit?

– Mi másért akarnám végignézni a meccset?

Ezzel megakasztom a társalgást. Mögöttünk egyre többen gyülekeznek. Amennyire érzékelem, olyanok is, akik soha életükben nem néznének meg egy félidőt sem, de látni akarják, mi történik a nagypofájú elsős csajjal, aki elfoglalt egy széket az első sorban. Anya azt mondta búcsúzóul, amikor a Trabanttal beköltöztettek a városba: csak egyszer az életben legyél szürke kisegér, gyermekem. Talán egy kicsit jobban kellett volna akarnom.

– Tessék – hajolok le a bordó kárpitos szék alá, hogy felemeljem és körbemutassam a bögrémet, akár a Szent Grált. – Ez a tavalyi vébé kabalafigurája. Tehát minimum tavaly óta szeretem a focit, de igazából sokkal régebb óta, amit ez a bögre szintén bizonyít, mivel egy pályázaton nyertem, amiért megmondtam, hol volt eredetileg a labda egy számítógéppel manipulált képen. Tehát már akkor is értettem a focihoz.

A bögre megteszi a hatását. Néhányan megunják a harcot, és elfoglalják a hátsó sorokat. Mások gyanakodva tovább méregetnek, de helyet keresnek maguknak, mielőtt késő lenne. Másnap, amikor ugyanoda ülök egy órával a meccs előtt, nem reklamálnak. A következő fordulóban kíváncsian várják, jövök-e.

Jövök.

A harmadik körtől foglalják nekem a helyet.

(Csepelyi Adrienn: Belemenés - Futball és egyéb társművészetek. Európa Könyvkiadó, 2018)

A kötetet Gundel Takács Gábor és Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője mutatja be május 17-én 19 órakor A Grundon (Budapest, VIII. ker. Nagy Templom utca 30.

Kollégánk könyve Manchesterben
Csepelyi Adrienn fotóit is beválogatták a manchesteri Nemzeti Futballmúzeum május 15-én nyíló kiállításának anyagába. Kollégánk könyve a múzeum ajándékboltjában is megvásárolható lesz. 

Szerző

Thomas Doll: máshol ezt nem tűrnék el

Publikálás dátuma
2018.05.12. 07:52

A labdarúgó NB I éllovasát, a Ferencvárost felkészítő Thomas Doll sokáig bosszús volt a múlt heti rangadó miatt, ma pedig szoros mérkőzésre számít a Vasas ellen.

A Videotonnal szemben elért gól nélküli döntetlen után továbbra is pontelőnnyel vezeti a tabellát az FTC, amelynek trénere nem érti, hogy a fehérváriakat erősítő játékos(ok) „mutatványainak” Magyarországon miért nincs nagyobb visszhangja (Doll nem említett nevet, de vélhetően Danko Lazovicra gondolhatott).

- Sérülések és eltiltás miatt négy játékost is elveszített a Videoton elleni rangadó után. Nehéz volt elfogadni ezt, illetve hogy nem tudtak győzni?

- Máskor ezzel sokkal jobban megbirkózom, most viszont három napra volt szükségem ahhoz, hogy visszatérjek a normális kerékvágásba. Nem is az elveszített pontok miatt bosszankodtam, hanem mert úgy érzem, nem kaptuk meg a jutalmat az elvégzett munkáért, ami mögöttünk volt. Ugyanakkor van valami, ami nem is edzőként, hanem futballrajongóként sokkal jobban bosszant.

- Éspedig?

- Nehéz feldolgozni azt, amikor egy játékosom a hajrában a semmiért kapja meg a második sárga lapját, ezért tiltották el. Ha egy korábbi szituációra gondolunk vissza, az ősszel a Puskás Akadémia ellen a 90. percben kapott tizenegyes miatt veszítettünk pontokat, pedig akkor nem is volt érintkezés a játékosok között. Teljesen világosan lehetett látni, hogy nem történt semmi. Ilyenkor mindig felteszem magamban a kérdést: hogy lehet így megítélni egy adott szituációt, amikor a játékvezető közvetlen közelről látta? Teljesen elfogadható, hogy a közvéleménynek elvárásai vannak a futballistákkal és az edzőkkel kapcsolatban, én pedig azt gondolom, hogy mi is jogosan várunk el maximális teljesítményt a játékvezetőktől. Szintén nem értem, hogyan történhet meg az, hogy egy játékos elesik, utána pedig színpadra illő mozdulatok kíséretében hármat pörög még a földön. Ezt senki nem veszi észre Magyarországon? Németországban vagy Olaszországban az egész stadion a feje tetejére állna egy ilyen szituációban, itt viszont nem azt tapasztalom, hogy egy ilyen eset elérné az újságírók ingerküszöbét. Ha az én játékosom csinálná ezt, elbeszélgetnék vele.

- Korábban többször kritizálta saját játékosainak a hozzáállását is, néhány fordulóval a bajnokság vége előtt elégedett velük?

- Igyekszem mindig felébreszteni őket, amikor azt látom, hogy nem teszik oda magukat megfelelően. Volt néhány idegenbeli mérkőzésünk korábban, amikor valóban sokat bosszankodtam, hiszen úgy érzem, könnyelműen veszítettünk el pontokat. Sokat beszélgetünk a csapattagokkal a hozzáállás fontosságáról, direkt véleménycsere zajlik nálunk.

- A szombati ellenfelük az a Vasas, amely az előző idényben komoly ellenfélnek bizonyult, a mostani szezonban viszont a kiesés elkerüléséért küzd.

- A Vasas ellen mindig nehéz mérkőzéseket vívunk. A jelenlegi szezonban ugyan kétszer is legyőztük, egyik sikerünk sem volt könnyed diadal. Szoros mérkőzésre számítok, hiszen mi a bajnoki címért küzdünk, ellenfelünk pedig a bennmaradásért. Az biztos, hogy türelemre lesz szükségünk. Nem szabad engednünk, hogy rögzített szituációkból támadjon a Vasas, hiszen nagyon sok magas embere van. Persze, nekünk is meglesznek a lehetőségeink. Ebben a bajnokságban a Vasas kapta a legtöbb gólt, ez azt mutatja, hogy riválisunk nem túl stabil, feltörhető hátul.

- Ismert, jó barátságot ápol a Vasas vezetőedzőjével, Michael Oenningel. Mit üzenne neki a szombati mérkőzés előtt?

- Egy edzőt nem mindig csak az elért eredmények alapján kell megítélni, Michael szerintem a múlt évben és előtte is kiváló munkát végzett. Látni kell, hogy a Vasast is rengeteg külső tényező hátráltatta az eddigiekben, ezért most más célokért küzd, mint tavaly. Én mindenesetre sok sikert kívánok Michael Oenningnek az idény hátralévő részére.

A 30. forduló programja
Videoton–Haladás 17.00
Felcsút, Pancho Aréna
Paks–Bp. Honvéd 17.00
Paks, Városi Stadion
Debrecen–DVTK 17.00
Debrecen, Nagyerdei Stadion (tv: M4 Sport)
Mezokövesd–Balmazújváros 17.00
Mezokövesd, Városi Stadion
Újpest–Puskás Akadémia 17.00
Bp., Szusza Ferenc Stadion
FTC–Vasas 19.30
Bp., Groupama Aréna (tv: M4 Sport)

Szerző

Most kell a csúcsforma a Győrtől

Publikálás dátuma
2018.05.12. 07:51

A női klubkézilabda legrangosabb eseményét a hétvégén újra, ötödik alkalommal is Budapesten rendezik. A címvédő Győr ismét a győzelemért száll harcba.

A különböző országokból érkező turisták kikerekedett szemekkel néztek körül péntek délelőtt a Hősök terén. A meglepődésre volt is okuk a vendégeknek, hiszen az eddig valószínűleg csak képeken, videókon látott tér ekkor élettel teli mini-kézilabdafaluvá változott: parketta és homok borította pályák, kézilabdakapuk kerültek a világszerte ismert műalkotások közé, a labda folyamatosan pattogott, egyre másra érkeztek a kíváncsiskodók.

A magyar kézilabdázás napja volt.

A női Bajnokok Ligája hazai rendezésű végjátékát második éve kísérő esemény egyik fő attrakciója sok minden más mellett mégis az volt, amikor kora délután megérkeztek a regnáló bajnok Győri Audi ETO KC játékosai és edzői.

„Nem először élhetem át a négyes döntő jelentette élményt, mégis mindig izgatottan várom, jó érzés, hogy ennyien kíváncsiak ránk – felelte a Népszava érdeklődésére a háromszoros bajnok győriekkel 2014, 2016 és 2017 után negyedszer résztvevő világklasszis játékos, Görbicz Anita. – Megmondom őszintén, nem foglalkoztunk vele, hogy címvédőként jövünk, csak a feladatainkra koncentráltunk a mindennapokban. Az elmúlt napokban úgy éreztem, hogy nem vagyunk még csúcsformában, ám nagyon bízom benne, hogy holnap ki fog jönni az, amire vártunk.”

Miután a mosolygós győri kézilabdázók megérkeztek a sajtóbeszélgetés helyszínére, levetítettek nekik egy kisfilmet az idény legszebb pillanataiból. A szinte a teljes idényben sorozatos sérülések által hátráltatott csapat tagjainak volt mire visszaemlékezni: fontos győzelmek pillanatai elevenedtek meg, többek között a középdöntő februári, CSM Bucuresti felett aratott siker képkockái is. A Papp László Budapest Sportarénában ma 15.15-kor kezdődő első elődöntőn éppen a 2016-os győztes románokkal találkoznak Görbiczék.

A másik ágon a tulajdonos következő szezontól ígért forrásmegvonása miatt valószínűleg az utolsó nagy dobására készülő Vardar Szkopje és a legjobb nyolc között a Ferencvárost búcsúztató Rosztov-Don csap össze. A vesztesek vasárnap negyed négytől a bronzéremért, este hattól pedig az aranyért csatáznak (a Sport1 műsorán minden eseményt élőben közvetítenek).

„Mellettünk szól a csapategység, a küzdeni tudás, a tapasztalatunk is. Ha mindezek mellé jó játék is párosul, bármit elérhetünk” – hangsúlyozta a lapunknak nyilatkozó Görbicz Anita.

A többség aligha bánná, ha a győri gárda jóvoltából a következő napok is a magyar kézilabdázás napjai lennének.

Újra győzni kell
A győri női kézilabdacsapat elnöke, Bartha Csaba nem számít könnyed diadalmenetre, már a négyes döntőbe jutást is sikerként élte meg.
- Nehézségek sora hátráltatta a csapatot, ugyanakkor talán kijelenthető: a helyén van a Győr.
- Köszönjük szépen az elismerést. Úgy gondolom, hogy jól sikerült a szezonunk, hiszen mind az alapszakaszban, mind a középdöntőben fontos meccseket sikerült megnyerni, gondolok itt akár a Midtjylland elleni párharcokra, esetleg a Bukarest vagy a Rosztov legyőzésére, melyeknek köszönhetően csoportelsők lettünk. Én egyébként nem úgy tekintek a négyes döntőre, mint egy kötelezően teljesített célra, inkább sikerként könyvelem el.
- Csak a címvédés elfogadható?
- Hazai környezetben 12 ezer ember előtt, akik közül legalább 8-9 ezren a magyar sikerért szorítanak majd, nem is lehet más a csapat célja, minthogy megvédje a címét. Nehéz dolgunk lesz, hiszen kiválóan felkészített együttesek lesznek az ellenfeleink.
- Kit látna szívesen a Győr ellenfeleként a döntőben?
- Igazából mindegy. Sokan mondják, hogy ez a Vardar utolsó esélye, ugyanakkor a Rosztov sem rossz csapat, sőt, az ő első sorukat erősebbnek érzem, mint a macedónokét. Bárhogy is lesz, csak ismételni tudom önmagam: nem lehet más a célunk, minthogy ismét elhódítsuk a trófeát.

Szerző