Hazai pálya

Publikálás dátuma
2018.05.12 09:00
FOTÓ: STUART ROY CLARKE

Kollégánk, Csepelyi Adrienn Belemenés című regénye egyszerre futballkönyv és látlelet a szenvedélyről. Húsz év története a megyei másodosztályról, a topfutballról, a Liverpoolról és egy vidéki kislányról, akiből vezető újságíró lett. Az alábbi részlet a kötet Hazai pálya című fejezetéből való.

Amikor kollégista lettem, az első és legfontosabb dolog az volt, hogy kiharcoljam a helyemet a tévéző hierarchiájában. Vagy kétszáz gyerekre jut egy tévé, így az, hogy sose törjön ki a verekedés egy-egy műsor miatt, komoly diplomáciai erőfeszítéseket igényel. Nem könnyű megmagyarázni például, miért jobb egy NB I-es meccs, mint egy tetszőleges brazil szappanopera. (Nem jobb. Tudjuk. Megszállottak vagyunk, nem hülyék.) A magyar bajnokikat és kupameccseket néha kénytelenek vagyunk feláldozni. Ha télen annyi hó esik, hogy leáll a vasút, nem járnak a buszok, mi pedig bennragadunk a koliban, netán árvízveszély miatt nem utazhatunk haza, kitör a palotaforradalom.

A kedd és a szerda azonban a mienk. A Bajnokok Ligájáé. Ilyenkor a kollégium lakóinak háromnegyede úgy tekinget befelé a tévézőbe – ránk –, mintha az egy leprásokkal teli karantén lenne. A kollégium vezetősége végül megunja a polgárháborút, és vesz egy másik tévét.

A meccsnézésre fel kell iratkozni. Aki elfelejti, azt háromnegyed tízkor bezavarják a szobájába. Tízkor villanyoltás. Indokolt esetben fél tizenegyig lehet fenn maradást kérni. A tantestület szerint a Bajnokok Ligája-meccsek indokolt esetnek tekinthetők, mivel azonban a nevelőtanárok többségét hidegen hagyja a foci, akad, aki képes a hosszabbítás közben mindenkit aludni küldeni. Ilyenkor a paplan alá bújva várjuk a riadóláncot: valamelyikünket az otthoni barátai SMS-ben értesítik a végeredményről, ő pedig, attól függően, hogy mennyi pénz van a kártyáján, tudatja azt a következő emberrel, akinek mobiltelefonja van. Nekem tizenhét éves koromig nincs mobiltelefonom, és mivel a felső emeleten, ahol a lányok laknak, nagyjából senkit nem érdekel rajtam kívül az eredmény, csak reggel tudom meg, félálomban az ebédlő felé botorkálva. Később is észnél kell lenni: ha az ügyeletes nevelő elkap, miközben villanyoltás után a telefonunkat nyomkodjuk, péntekig vissza se adja a készüléket.

Az persze, hogy valaki feliratkozott a meccsre, még nem jelenti azt, hogy helye is lesz. A helyet foglalni kell, lehetőleg minél előbb. Úgyhogy 1999. szeptember 14-én, kollégiumi pályafutásom legelső BL-meccse előtt mintegy két órával bevonulok a tévézőbe, leülök az első sorba egy bögre teával, és várok. A felvezető műsor kezdetére kezdenek beszállingózni a fiúk. Ketten megállnak előttem, és udvariasan, ámde határozottan megkérnek, hogy adjam át a helyemet.

– Mindjárt kezdődik a meccs.

– Tudom. Azért vagyok itt.

A tévézőben zavar támad. Az első sorba legfeljebb négy ember fér, és a régebbi lakók láthatóan nehezen barátkoznak a gondolattal, hogy egy lány elfoglalja az egyik helyet.

– Nem is szereted a focit.

– De igen. Mindenki tudja, hogy szeretem.

(„Tényleg szereti! Hallottuk az ötödévesektől, hogy van egy elsős csaj, aki szereti a focit!” – kiabálja hátul egy általános iskolás, de leintik.)

– Liverpool-drukker vagyok – jelentem ki, reményeim szerint elég határozottan.

– De most nem a Liverpool játszik.

– Na és? A meccs az meccs.

– De miért akarod nézni?

– Hogyhogy miért? Amiért ti is.

– De honnan tudjuk, hogy tényleg szereted a focit?

– Mi másért akarnám végignézni a meccset?

Ezzel megakasztom a társalgást. Mögöttünk egyre többen gyülekeznek. Amennyire érzékelem, olyanok is, akik soha életükben nem néznének meg egy félidőt sem, de látni akarják, mi történik a nagypofájú elsős csajjal, aki elfoglalt egy széket az első sorban. Anya azt mondta búcsúzóul, amikor a Trabanttal beköltöztettek a városba: csak egyszer az életben legyél szürke kisegér, gyermekem. Talán egy kicsit jobban kellett volna akarnom.

– Tessék – hajolok le a bordó kárpitos szék alá, hogy felemeljem és körbemutassam a bögrémet, akár a Szent Grált. – Ez a tavalyi vébé kabalafigurája. Tehát minimum tavaly óta szeretem a focit, de igazából sokkal régebb óta, amit ez a bögre szintén bizonyít, mivel egy pályázaton nyertem, amiért megmondtam, hol volt eredetileg a labda egy számítógéppel manipulált képen. Tehát már akkor is értettem a focihoz.

A bögre megteszi a hatását. Néhányan megunják a harcot, és elfoglalják a hátsó sorokat. Mások gyanakodva tovább méregetnek, de helyet keresnek maguknak, mielőtt késő lenne. Másnap, amikor ugyanoda ülök egy órával a meccs előtt, nem reklamálnak. A következő fordulóban kíváncsian várják, jövök-e.

Jövök.

A harmadik körtől foglalják nekem a helyet.

(Csepelyi Adrienn: Belemenés - Futball és egyéb társművészetek. Európa Könyvkiadó, 2018)

A kötetet Gundel Takács Gábor és Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője mutatja be május 17-én 19 órakor A Grundon (Budapest, VIII. ker. Nagy Templom utca 30.

Kollégánk könyve Manchesterben
Csepelyi Adrienn fotóit is beválogatták a manchesteri Nemzeti Futballmúzeum május 15-én nyíló kiállításának anyagába. Kollégánk könyve a múzeum ajándékboltjában is megvásárolható lesz. 

Szerző

Lengyel László: Döntések kora

Publikálás dátuma
2019.03.23 18:53

Fotó: AFP/ JOHN THYS
Az európai választásoknak most az a tétje, hogy a pártcsaládok hol látják a politikai törésvonalat Európában. Négy nagy pártcsalád – a konzervatív, a szocialista, a liberális és a zöld – az EU-párti, jogállami, liberális demokrata, klímavédő és szociális politika eszméit és gyakorlatát kívánja megvédeni az EU-szkeptikus, populista, nacionalista, illiberális és korrupt politikával szemben. Tudjuk, Orbán Fidesze és Salvini Ligája a migránspárti és a migránsellenes Európa között húzzák meg a határt. Végül, létezik határhúzás a jobb- és a baloldal között. Utóbbi felfogás a néppárti és szocialista elitek piszkos alkujának tekinti az eddigi ciklus nagykoalícióját, a Juncker-bizottság csődjeként írja le a gazdasági-, a szociális- és a migránsválságok elhibázott kezelését, a Brexitet, Dél- és Kelet-Európa elidegenítését.

Versengő kampányirányok

Ki és milyen kampányt folytasson az egységes, vagy a nemzetek Európájáért? A Macron-levél és Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) válasza, Timmermans nyilatkozatai a szociális Európáról, Ska Kelleré a zöld Európáról megmutatták a „bevett pártok” egyszerre közös és egymással versengő kampányirányait. Orbán Juncker-Soros kampánya pedig megmutatta, hogy milyen negatív, karaktergyilkos, Brüsszel- és nagykoalíció-ellenes kampányt kell csinálnia mindenkinek - Salvinitől Le Penig, Kaczyńskitől Wildersig, sőt, Webertől Kurzig, AKK-tól Söderig. A Néppárt csak így győzhet, ha élére áll bírálatával a Juncker-Timmermans-bizottság, a Tajani elnökölte nagykoalíciós Európai Parlament (EP), de leginkább a bukott Merkel politikájának. Tönkretették Európát, mert kiegyeztek a szocialistákkal és a liberálisokkal. Kohl vagy Franz Josef Strauss sose kötött volna koalíciót a baloldallal! Legyen vége a nyílt és titkos nagykoalíciónak. Lépjünk az osztrák útra: támadjuk a szociálliberális, keresztényietlen és nemzetietlen tábort, mi, jobboldaliak, menjünk együtt! Egy a tábor, egy a zászló: előre a keresztény és nemzeti Európáért!
A Néppárt, és ezen belül meghatározó ereje, a német CDU eszmei és reálpolitikai okokból nem dönthetett az orbáni stratégia mellett. Eszmei oka, hogy nemcsak a párt elitje, de választói többsége is minden megpróbáltatás ellenére polgári liberális demokrata, a kereszténységről vallott álláspontja közelebb áll Ferenc pápáéhoz és Merkeléhez, mint Orbánéhoz. Reálpolitikai oka, hogy a jobbközépet megrémítették az AfD és a Pegida akciói, hogy a Seehofer-Söder páros orbáni szellemű bajor kampánya hatalmasat bukott. Merkel és a nagykoalíció nem bukott meg, és AKK soha nem engedné meg magának, hogy a szocialistákkal, a liberálisokkal és a zöldekkel köthető koalíción kívül az AfD-re gondoljon. Ennél még könyörtelenebb érv: ha a Néppárt a ma háromfelé oszló jobboldali radikálisokkal fog össze, nem tud többséget szerezni az EP-ben. A populistákat túlszámolva feltételezhető, hogy együtt annyit érhetnek el, mint a szocialisták, ami ugyanúgy nem elég, ahogy a néppárti-szocialista koalíció (300-310 képviselő a 705 fős EP-ben). Az összefogás a szélsőjobbal azonnali pártszakadást okozna, és a CDU-val az élen a többség távozna.
A Fidesz felfüggesztésével a Néppárt kinyilatkoztatta, hogy nem köt alkut a szélsőjobbal, nem csinál karaktergyilkos kampányt, és együtt szeretne kormányozni a szocialistákkal, a liberálisokkal és a zöldekkel. Ha kormányozni akar, nem tehet mást, mert csak a szocialistákkal és a liberálisokkal van 400, a zöldekkel együtt 440 képviselő körüli szilárd többsége. A Fidesz 10-13 mandátumára szüksége van, de még inkább az EP-ét és a Bizottságot vezető legszélesebb nagykoalícióra.

Alku Weberrel szemben

Timmermans szocialistái, Verhofstadt liberálisai és Keller zöldjei megkérdőjelezték Orbánon keresztül a Néppárt, Manfred Weber demokratikus és európai elkötelezettségét. A felfüggesztés kielégíthette a néppártiakat, de nem a koalíciós partnereket. Gyenge trükknek tartják, és kampányaikban minduntalan fel fog tűnni Orbán és a Néppárt azonosítása: ha a konzervatívokra voksolsz, Orbánra és vele Le Penre, a VOX-ra szavazol. A szocialisták és a liberálisok, akik együtt többen lesznek, mint a konzervatívok, már alkut kötöttek, hogy Weberrel szemben Timmermans-t ajánlják a Bizottság elnökének. Macron messzebb ment: miért kellene elfogadni a mostani ciklusban működő Spitzenkandidat-rendszert, miért ne térhetnénk vissza arra, hogy az országok vezetőiből álló Európai Tanács megegyezik a Bizottság elnökében, amit az EP megszavaz? Barnier nevét vetette fel, ezzel is gondot okozva a francia és az európai konzervatívoknak: közülük való.
Azzal, hogy Németországban Merkel és politikája, Franciaországban Macron és rendszere lábon maradtak, hogy Aachenben megköttetett a tartós szövetség a következő ciklusra, hogy a Brexit tragikomédiába fúl, talán eldőlt az európai irány. Konzervatív, szocialista, liberális és zöld intézményes együttműködés, ennek megfelelő Bizottság, EP vezetés és pénzelosztás. A felfüggesztéssel jelezték, nincs helye a populista-nacionalista vonalnak. A Fidesz, és sajnos Magyarország, kikerül a stratégiai és a taktikai döntések, az intézmények és döntéshozók köréből. Csak rendszerváltással fogunk visszatalálni.
EZ MÉG BARÁTI POFON VOLT - A Fidesz felfüggesztése azt jelenti, hogy a néppárt nem köt alkut a szélsőjobbal

Ellenzéki választói döntések

A Fidesz határozatlan idejű felfüggesztésével választóinak nincs európai helye. Mondhatja, hogy bent akar maradni a Néppártban, de ez nem rajta és választóin múlik. Ha kampánya finkelsteini-habonyi, véres és negatív lesz, bizonyosan kizárják vagy kiléptetik. Ha puha, „március 15-i” hangfogós, családbarát gügyögő, akkor nehéz lesz mozgósítania törzsszavazóit. A kampánynak nincs hőse. Orbán, mielőtt kirakták a ház elé, Európa meghódítója szerepében tetszelgett. Most kiderült, hogy a klub, amelyhez tartozni szeretne, nem akarja látni, jó ideig nem léphet be. Fenyegetően lebeg fölötte a 7. cikkely alapján elindított eljárás. A bizonytalan lengyeleken kívül, nincs állam- vagy kormányfő, aki mellette foglalna állást. Hová fognak ülni a képviselői, ki áll majd szóba velük?
Leegyszerűsödött az ellenzéki választók döntése is a májusi EP-, és az októberi önkormányzati választásokra. Nincs vezetője, vezérkara, vezérfonala az ellenzéki választóknak se. Nincs Európa-párti ellenzéki mozgalom. Az EP-választásra nem jött létre stratégiai megállapodás. De megérkezett a jelzés Európából: Orbánt és pártját nem kérjük! Jó lenne egy európai típusú hős, mint a szlovák Čaputova, de nincs. Ilyenkor a döntés a vezetés nélküli, de racionális választóra marad. Döntése nem ideológiai, nem offenzív és nem stratégiai, hanem taktikai: kizárólag az ellenfél, az állam-párt és párt-állam visszaszorítása a célja. A taktikai szavazás lépései a következők. Akarja-e, hogy a Fidesz-párt és az Orbán-állam képviselje Magyarországot Európában? Nem. Akarja-e, hogy az Orbán-rendszer miatt kizáródjunk Európából? Nem. Otthon akar-e maradni, hogy az állam-pártot támogassa? Nem. Akkor el kell mennie szavazni.
Akarja-e, hogy több magyar ellenzéki képviselő legyen az EP-ben, mint állam-párti? Igen. Akkor ellenzéki listára kell szavaznia. Nincs egységes és esélyes ellenzéki lista, hanem nagyobb bal- és jobboldali pártszövetségek és kisebb pártok vannak. Igaz. Akarja-e, hogy az esélytelen kisebbek miatt elvesszenek az ellenzékre leadott szavazatok? Nem. Akkor a nagyokra és esélyesekre kell szavaznia: az MSZP-PM-re, illetve a Jobbikra. Ne kérdezze, mitől ők a nagyobbak és esélyesebbek. Egyszerű: nekik van több választójuk. A kicsik lehetnek nagyszerűek, de nincs választójuk. Akar-e baloldaliként és/vagy liberálisként a Jobbik listájára szavazni? Nem. Akkor baloldaliként és liberálisként válassza az MSZP-PM listát. Akar-e jobboldaliként a szocialistákra szavazni? Nem. Akkor jobboldaliként döntsön a Jobbik listája mellett. A Jobbik leginkább azzal bizonyíthatná néppártosodását, ha felvételét kérné az Európai Néppártba. Hosszú út lesz, ha lesz ilyen út, amíg a Jobbik valóban konzervatív, mérsékelt nemzeti párt lesz. De ezen az úton támogatni kell, nem lelökdösni róla. Fidesz ki az európai szélre, Jobbik be az európai középre. Ne nézzünk személyre, múltra, ahogy a taktikai szavazók 2018-ban a parlamenti választásokon se néztek, csak arra, hogy ki esélyesebb a Fidesz ellen. E két lista, két pártcsoport ezer sebből vérzik, de az EU-ellenes Fidesz állam-párttal szemben EU-barátok, demokráciát és jogállamot hirdetnek. A két nagy ellenzéki lista eséllyel hozhatja össze az ellenzéki szavazók különböző csoportjait. Nem vesznének el az ellenzéki voksok.
A pártoknak, civil szervezeteknek, az ellenzéki és független önkormányzatoknak mozgósítaniuk kell az EP-választásra, mert az az önkormányzati választás első fordulója. Ha az ellenzék jó eredményt ér el, megfogja a Fideszt május 26-án, akkor nemcsak az ellenzéki választók éreznek nagyobb késztetést az októberi részvételre, hanem a potenciális jelöltek is az indulásra: van remény. Ha az ellenzék széttartása miatt súlyosan veszít májusban, a jelöltek és a választók elvesztik a reményt, s az állam-párt megint elfoglalja a városokat és falvakat.
Az önkormányzati választások előszele, hogy budapesti kerületekben és vidéki városokban kezdenek összeállni az ellenzéki koalíciók az egységes jelöltek mögött. Itt már fontos, hogy kik a jelöltek, akik mögé odaállnak. A helyi stratégiai koalíciók a bal- és jobboldal, a pártok és mozgalmak, civil szervezetek között eséllyel vehetik fel a harcot az állampárti jelöltekkel szemben. A Jobbikkal kötött megállapodások helyi alkuk az adott város vagy falu érdekében, nem ideológiai-politikai szövetségek. Szombathelytől a budapesti XI. kerületig, Egertől a II. kerületig, Pécstől a IV. kerületig sorra köttetnek az ellenzéki koalíciók.
Még nem tudjuk, hogy a néppárti csapás hogyan hat a valóban konzervatív, nemzeti érzelmű, Európa-párti, Ferenc pápa kereszténységében hívő, a tolvajlást és a hatalmi erőszakoskodást sokalló Fidesz szavazókra. Most már nemcsak a baloldali, liberális és zöld Európa üzeni, hogy elege van Orbán rendszeréből, hanem a jobboldali, keresztény és nemzeti Európa is. És e pártok ilyen vagy olyan koalíciója fogja Európát május 26-a után vezetni. A választásokat nem(csak) a hívő törzsszavazók, hanem a független, illetve a Fideszben csalódott választók fogják eldönteni. Akarják-e, hogy kizáródjunk az európai intézményekből, pénzekből, szellemi áramlatokból, vagy sem? Dönteni nekik kell.
A nyugtalanság völgyében járunk, írta Márai 1937-ben. „A civilizáció óriási szerkezete működik, csak nem bízunk benne. Ötven év előtt az emberek azzal a tudattal hajtották nyugalomra a fejüket, hogy Európa tíz év múlva nagyjából és egészen pontosan úgy lesz Európa, mint volt tegnap; ma tíz napra előre sem tudunk jósolni, s okunk van rá, hogy ne jósoljunk.”
Fordított Kasszandraként hogyan jósolhatnék. De most kékebb az ég, talán politikai tavasz jön.
Frissítve: 2019.03.23 19:02

A horvátokkal csap össze a magyar válogatott

Publikálás dátuma
2019.03.23 14:43

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
A világbajnoki ezüstérmes ellen vasárnap Budapesten folytatja szereplését a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság selejtezősorozatát vereséggel kezdő magyar válogatott.
A szlovák futballisták Magyarország csütörtök esti, 2-0-s legyőzése után már a kissé harsány, ám mindenképpen indokolt öltözői ünneplésen is túl voltak, amikor szemlátomást elégedetten, felszabadultan végigsétáltak a nagyszombati stadion újságíróknak fenntartott vegyes zónáján. A hazai játékosok készséggel válaszoltak a feléjük záporozó kérdésekre – naná, az E jelű selejtezőcsoportban a jövő évi kontinenstornás részvételt érő első két hely megszerzése szempontjából az első fontos párharcot megnyerték, ilyenkor azért a legtöbb sportoló szívesen értékel.
Ugyanott távozhatott a „vert sereg”, azaz a magyar futballválogatott is: volt, aki nem kívánt nyilatkozni, a legtöbb, magyar címeres melegítőt viselő játékos viszont megállt, miután megszólították. A csapatkapitány, Szalai Ádám például meglehetősen kritikusan beszélt a történtekről: szerinte a védekezés csapatszinten kiábrándító és elkeserítő volt, mindezt pedig az első bekapott gól példázta a legjobban. Később úgy fogalmazott, hogy a két csapat játékosainak taktikai felkészültsége közötti különbség nyilvánvaló volt, ami elsősorban annak tudható be, hogy a szlovákok nívósabb bajnokságokban szerepelnek, mint a magyarok.
„Nyilván jobb lett volna győzelemmel kezdeni a selejtezősorozatot, de van még hét meccsünk, szóval lesz lehetőségünk javítani – felelte Korhut Mihály, akit arról kérdeztünk, szerinte máris az Eb-álmok végét jelentheti-e a szlovákiai vereség. – Mindjárt vasárnap itt a következő lehetőség, higgye el, nagyon szeretnénk jó eredményt elérni Horvátország ellen, nem volna jó két vereséggel indulni. Tudjuk, hogy az esélyek nem mellettünk szólnak, hiszen a tavalyi vb második helyezettje jön hozzánk, ám otthon játszunk, ráadásul telt ház előtt. Ha csapatként funkcionálunk, bízom benne, hogy eredményesek lehetünk.”
Egykedvűen állta a kérdéseket az a Szoboszlai Dominik is, aki azzal, hogy Marco Rossi az 55. percben beküldte, 18 évesen bemutatkozhatott a felnőttválogatottban. A Red Bull Salzburggal szerdán szerződést hosszabbító középpályás elismerte, hogy izgult, a bal lábán jól látható kék-fehér kötés miatt kapott kérdés hallatán pedig nem is tagadta, hogy megsérült. Az, hogy vasárnap egyről a kettőre léphet-e, pillanatnyilag kérdéses.
„Sok pozitívumot én sem tudnék kiemelni, a futballban elsősorban mégiscsak a végeredmény számít. Úgy érzem, hogy a szlovákok elleni meccs elején sikerült megvalósítani, amit megbeszéltünk, ám sajnos a mérkőzés közben rosszul reagáltunk le bizonyos helyzeteket. Vannak dolgok, amiket meg kell beszélnünk, elkerülhető hibák jöttek elő ezúttal is – kezdte a Népszava kérdéseire reagálva Nagy Ádám. – A papírforma egy dolog, nekünk vasárnap azért kell küzdenünk hazai pályán, hogy azt felborítsuk. Sajnos vereséggel kezdtünk, ezért mindenképpen győzelemmel kell folytatnunk, hogy ne legyen nagy a lemaradásunk. Biztosan nagyon csalódottak a szurkolóink is, nem véletlenül látogattak meg minket kedden az edzőtáborban és kísértek el bennünket Nagyszombatba is rengetegen. Bízom benne, hogy látták és értékelik, hogy kúsztunk-másztunk, mindent megtettünk.”
Igaz, ha valamire, hát a habitusra nem lehetett panasz, a Szlovákiában elszenvedett kétgólos vereség ellenére Marco Rossi szövetségi kapitány is példásnak nevezte a játékosok hozzáállását. Az olasz edző is elismerte: egyszerűen annyi történt a nyitányon, hogy az ellenfél jobb volt.

Tétmérkőzésen gól nélkül

Jó nevekből áll a vasárnapi ellenfél, Horvátország: a csütörtöki, Azerbajdzsán elleni 2-1-re megnyert zágrábi selejtezőn pályára lépett például a csapatban az Aranylabdás Luka Modric, a Chelsea-t erősítő Mateo Kovacic, a Barcelona játékosa, Ivan Rakitic vagy éppen a hoffenheimi Andrej Kramaric is. „Szalai Ádám a csapattársam a Hoffenheimben, így tudom, hogy mi vár ránk Budapesten: pokoli hangulatra számíthatunk. Nehezebb lesz, mint Azerbajdzsán ellen, ám abban bízom, hogy több területünk lesz majd, az nekünk kedvezne. Jól játszottunk az azeriek ellen, ha ezt megismételjük, akkor vasárnap is be tudjuk gyűjteni a pontokat” – mondta a Dnevniknek az nso.hu által idézett Kramaric. Mostanáig egyébként két tétmérkőzést számlál a horvát és a magyar futballválogatott közös történelme: vb-selejtezőn 2004 szeptemberében vendéglátóként 3-0-ra Horvátország nyert, 2005 októberében, Budapesten 0-0-s végeredmény született. 

Frissítve: 2019.03.23 14:43