Sebes György: Meg vagyunk főzve

Az életnek és benne a tévézésnek sok nagy rejtélye van, közülük is az egyik legnagyobb a főzőműsorok frenetikus sikere. Nyilván az sem véletlen, hogy vannak olyan tévécsatornák, amelyek arra szakosodtak, hogy szinte egész nap gasztronómiai különlegességeket kínáljanak az érdeklődőknek. Ez a műfaj - mint megannyi más - is a nemzetközi televíziózásban szerzett magának előbb létjogosultságot, majd hírnevet, de már nálunk is eluralkodott.

Jól emlékszünk még a TV2 indulásának egyik híradós "arcára", Stahl Juditra. Ő is a Magyar Televízióban járta ki az iskolát, majd öt évig mondta a híreket - értőn, érthetően és hitelesen - a TV2-ben (Pálffy István oldalán). Még volt egy sorozata is, a Micuko, amelyben kedvére mókázhatott, hiszen japán gésának öltözve bolondított meg híres embereket. Aztán elege lett az egészből. Elkezdett főzni. Üzletasszony lett. És ebben is sikert sikerre halmozott. 2015-ben a Forbes listáján is szerepelt: lapja és tévéműsora révén a 8. helyet szerezte meg az üzleti élet legbefolyásosabb magyar asszonyai között. Ami önmagáért beszél.

Mindezt figyelembe véve sem tudom igazán megmagyarázni e műsoroknak a sikerét. Akkor sem, ha végigkövettem az RTL Klub múlt héten zárult Konyhafőnök című vetélkedését. Ez már a hetedik széria volt, közülük ötöt az egyszerű, "mezei" jelentkezőknek hirdettek. Ha úgy tetszik, nevezhetnénk őket civileknek, de ez így nem pontos, hiszen indulhattak itt szakácsok, vagy olyanok, akik foglalkozásszerűen űzik ezt a mesterséget. A valódi civilek - akiknek hivatalosan semmi közük a konyhaművészethez - a hírességek, celebek, színészek, közéleti emberek, nekik eddig két sorozatuk volt, Konyhafőnök V.I.P. címen.

Adva van egy-egy adásban általában négy-hat ember, akik sütnek, főznek, ugrálnak a konyhában. Előtte kiosztják nekik a feladatot, hogy mit készítsenek. Az egyszerű nézők - vagyis a laikusok, akik nem tüsténkednek mindig a konyhában - már ezzel is bajban vannak. Olyan ételek nevei és elkészítési módjai hangzanak el, amelyek általában kínaiul hangzanak. Aztán látunk egy csomó alapanyagot - húsokat, zöldségeket -, amiket fel sem ismerünk, azt sem tudjuk, mire valók. Olyan húsokat kapnak feldolgozásra a versenyzők, amilyenek a nézők nagy többsége számára elérhetetlenek, vagy mert túl drágák, vagy mert olyan ritkák. A versenyzők külön harcot vívnak az idővel, mert abból mindig kevés van, s közben egy narrátor beavatja a közönséget abba, hogy éppen mi történik. Az egész tévé-ellenes. Nem műsor. És mégis az lesz.

Csekély magyarázat, hogy az indulókat nézni külön szociológiai tanulmány. Valóban, különböző embereket ismerhetünk meg, akiknek kiélezett szituációkban kell - általában gyors - döntést hozniuk. Amikor nem egyénileg, hanem csapatban dolgoznak - mert ilyen feladatok is vannak -, megmutatkozik, ki a jó vezető, irányító és ki az, aki képtelen együtt működni a társaival. Ez tényleg érdekes, akárcsak az, amikor a háromtagú zsűri értékel. De végül is igazán arra sem kapunk indoklást, hogy egy-egy versenyszám végén kit miért és hova rangsorolnak és akik kiesnek, miért rosszabbak, mint a többiek. Ám hajlamosak vagyunk ezt is elfelejteni, mert magával ragad a verseny izgalma, a zsűri hozzáállása, meg a versenyzők - néha szélsőséges - reakciója.

Az egész - úgy, ahogy van - ki van találva. Érzékelhető, hogy meg vagyunk főzve és meg vagyunk etetve, de mégis bámuljuk a képernyőt, s együtt élünk a reménybeli szakácsokkal. Még a reklámok sem zavarnak annyira, pedig van belőlük elég, hiszen nézővonzó a program, tehát lehet hirdetni közben dögivel.

A legutóbbi - döntő - héten, amikor végül kiderült, hogy ki nyeri meg az ötödik szériát és viheti haza a 10 millió forintos díjat (Böröcz Zsófinak hívják a győztest), ismét nézőcsúcsokat döntött az RTL. Nem volt olyan nap, amikor a tévé előtt ülők legalább ötödét ne érte volna el a műsor. Nyilvánvalóan összehangolt - és begyakorolt - csapatmunka kell ehhez. Persze felvételről megy a Konyhafőnök, tehát a szerkesztőknek, vágóknak van idejük rendesen összerakni az adásokat. És sikerrel teszik.

A zsűri is megérdemel pár jó szót. A sorozat házigazdája - immár a kezdetektől - Fördős Zé (vagyis Zoltán, de erre a névre feltehetően egyáltalán nem is hallgat), aki igazi tévés egyéniség. Jól beszél - néha kicsit túl sokat -, főzni is tud, tehát ért valamihez, vagyis hiteles. Erre az évadra az előző szériákban már bevált Sárközi Ákos helyére Rácz Jenőt, a sanghaji Taian Table étterem séfjét szerződtették. Ő a legfiatalabb magyar Michelin-csillagos séf és a műsor kedvéért tért haza Kínából. Láthatóan ért a szakmájához, viszont elődjénél kissé szigorúbbnak és szókimondóbbnak bizonyult. A két férfi kicsit el is nyomta a harmadik zsűritagot, Gáspár Beát. Ő nyerte az előző Konyhafőnök V.I.P. sorozatot, ezért kerülhetett most az ítészek közé és jól megállta a helyét. Látszott rajta, hogy átérzi a versenyzők helyzetét, de azért szakmailag is helytálló volt, amit mondott.

Az eddigi sikereken felbuzdulva az RTL még egy bőrt lehúzott a sorozatról. Ezen a héten ugyanis már régebben megismert versenyzők vetélkedtek a Szuperdöntőnek nevezett műsorban. Persze újabb 10 millióért. Volt izgalom, dráma és természetes konyhaművészet minden mennyiségben. Ezután nem lesz könnyű tartani a magas nézettséget.

A nézők pedig kétségkívül meg vannak főzve.