Voksolás a terror árnyékában

Publikálás dátuma
2018.05.12 07:30
KATONAVOKS - A fegyveres erők tagjai már csütörtöktől leadhatták szavazatukat FOTÓ: AFP/YUNUS KELES/ANADOLU AGENCY
Fotó: /
Parlamenti választást tartanak szombaton Irakban. A közel-keleti ország egyben tartása is sokban függ attól, milyen kormányzat áll össze Bagdadban.

Eddig viszonylagos nyugalomban zajlott az iraki választási kampány, ez az első, nagyobb merényleteket, véres összecsapásokat nélkülöző voksolás előtti időszak Szaddám Huszein hatalmának 2003-as megdöntése óta Irakban. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem történt merénylet iraki területen ezekben a hetekben, két képviselőjelöltet is megöltek már, ám az az igazság, hogy az elmúlt 15 évben teljes nyugalomra nem is volt példa ebben az országban. Szaddám Huszein bukása óta elhatalmasodtak a szektariánus ellentétek, a síita-szunnita szembenállás a széthullás szélére sodorta az országot. A hatalomból kiszorult szunnita kisebbség köreiben számos terrorszervezet jött létre az utóbbi másfél évtizedben, köztük a többszöri átalakuláson és névváltozáson átesett Iszlám Állam, amelynek első számú célpontja megalakulása óta a síita közösség volt.

A történelem talán legkegyetlenebb és legszörnyűségesebb rémtetteit végrehajtó, saját kalifátust létrehozó terrorcsoportja a parlamenti választások megrendezőit és az azokon résztvevőket egyaránt megfenyegette, és felszólította a szunnitákat, hogy ne vegyenek részt a voksoláson, tartsák távol magukat a szavazófülkéktől, amelyekre le fognak csapni a kalifa harcosai. A terrorcsoport szóvivője, Abulhasszán al-Muhadzser rádión keresztül, valamint az arrafelé igen népszerű Telegram üzenetküldő közösségi szolgáltatás révén nyilvánosságra hozott üzenetben helyezett kilátásba megtorlást minden résztvevőnek. A csak a szunnitákhoz intézett felhívás úgy fogalmaz: „Tudjuk, hogy a rafida kormány választást írt ki. Ítéletünk azonban utoléri majd azokat is, akik megszervezik azt, de azokat is, akik részt vesznek rajta. Minden szavazófülke harcosaink célpontja lesz. Kerüljétek el azokat”. A szunnita terrorcsoportok a síita közösséget hitehagyott szakadároknak tekintik, és ezt jelenti a "rafida" pejoratív megnevezés: a bagdadi, síita többségű kormányt rafida, azaz hittagadó, hitehagyott kormánynak nevezik.

Demokratikus harc Bagdadért
Hétezer jelölt küzd meg a bagdadi törvényhozás 329 mandátumáért. A majdan felálló parlament választja meg az államfőt és a miniszterelnököt. A voksolás már csütörtökön megkezdődött, ekkortól adhatták le szavazataikat a hadsereg és a rendfenntartó szervek tagjai. A külföldön élő irakiak is részt vehetnek a választásokon, ők 21 ország külképviseletein szavazhatnak.

Nem ez az első iraki választás, amely ellen bojkottra szólítanak az iraki szélsőséges szunnita szervezetek, 2003 óta minden alkalommal így történt, a kampányokat pedig merényletek sokasága tarkította. A bagdadi síita többségű kormányok pedig nem tudják kezelni a helyzetet, sem visszafogni a síita milíciákat, amelyektől igencsak tart - joggal - a szunnita kisebbség. Változatlanul érvényesül az egykor hatalmi helyzetben lévő szunniták diszkriminációja, kiszorítása a politikai és közéletből. Nagyrészt ennek is köszönhető, hogy a szunnita lakosság 2014-ben felszabadítóként fogadta és ünnepelte a bevonuló Iszlám Állam terroristáit, és bár a többség kiábrándult rémuralmuk idején, mégis sokan inkább együttműködtek az Iszlám Állammal, mint a kormányerőkkel, vagy az őket támogató síita milíciákkal. 2014-ben amerikai nyomásra azért mondatták le Nuri al-Maliki miniszterelnököt, mert nem tudta kezelni a szunnita kérdést, ami az Iszlám Állam térhódításával létfontosságúvá vált. A volt kormányfő módszeresen szorította ki a szunnitákat a közélet minden szintjéről. Utóda, Haider al-Abadi együttműködőbbnek bizonyult, de különösebb eredményt ő sem tud felmutatni e téren sem. Ennek ellenére jó eséllyel indult a voksoláson, hiszen kormánya hivatkozhat az Iszlám Állam katonai megsemmisítésére iraki területen. Al-Abadi tavaly december 9-én jelentette be az Iszlám Állam fölötti győzelmet. Mután a kurd elszakadási törekvést is megfékezte, az ország egybentartójaként állhat választói elé.

Ám hogy valójában mennyire tartható egyben Irak, az a jövő kérdése, és sokban függ a mostani parlamenti választások kimenetelétől is. A 2014 óta tartó háború után az infrastruktúra romokban hever, a kurd szeparatista törekvés tovább él, mint ahogy a síita-szunnita szembenállás is. A kampánnyal párhuzamosan "dübörög" az igazságszolgáltatás: nemzetközi jogvédő szervezetek által kifogásolt módon, nemcsak az Iszlám Állam terroristáit, hanem sokszor az ő családtagjaikat is sokéves börtönbüntetésre, időnként halálra ítélik. Miközben folynak a perek, az országban található menekülttáborok továbbra is zsúfolásig megteltek, és máig nem egyértelmű, mi a hatóságok szándéka az Iszlám Államnak a táborokba menekült családtagjait illetően. Bagdad szerint ők egyszerre jelentenek potenciális veszélyt, illetve szorulnak támogatásra. A helyszíni riportok tanúsága szerint az Iszlám Állam harcosainak a családjai - a magukra maradt nők és gyerekek - mégis inkább választják a menekülttábort, mert ott az ellátás mellett biztonságban érzik magukat. A menekülttáborban nem különböztetik meg őket a többi menekülttől, és - bár nem szeretik a kormányerőket, nem kell attól tartaniuk, hogy a terrorcsoporttal való kapcsolatuk miatt bántalmazzák őket, mint tették azt a felszabadító síita milíciák.

Visszaköszön a középkor
Irak negyedik helyen áll a halálos ítéleteket végrehajtó országok között, és egyike azoknak, ahol az akasztást is alkalmazzák kivégzési formaként. A bagdadi belügyminisztérium április elejéig 11 akasztásról számolt be. A január óta gyorsított eljárásban lebonyolított ítélkezés során - ugyancsak április elejéig - több mint háromszáz halálos és többszáz életfogytiglani ítéletet mondtak ki a direkt erre a célra létrehozott két bíróságon. A halálra ítéltek között mintegy száz volt a külföldi állampolgár, akik zömmel Törökországból vagy valamely volt szovjet tagköztársaságbl származtak.

Szerző
2018.05.12 07:30

Két medvét ütöttek el a három nap alatt a román autópályán

Publikálás dátuma
2018.08.21 10:18
Illusztráció: AFP
Fotó: /
Három nap alatt két medvét gázolták el a romániai A1-es autópályán. Mint megírtuk, péntek este egy kisteherautó elütött egy medvét a romániai A1-es autópályán, Nagyszebennél. A baleset következtében az állat elpusztult, a héttonnás jármű pedig megrongálódott, de az utasai nem sérültek meg. 
Hétfő hajnalban hasonló baleset történt a dél-erdélyi autópályán, a szombatitól mindössze hat kilométerre, egy alagútban. Elekes Róbert, a brassói regionális útügyi igazgatóság szóvivője közölte: a balesetben ezúttal sem történt személyi sérülés, de a nagyvaddal ütköző gépkocsi megrongálódott.
A szóvivő szerint az útügyi igazgatóság nem találja a magyarázatot a történtekre, ugyanis az autópályát kerítés szegélyezi, amelynek éppen azt kellene biztosítania, hogy ne kerülhessenek állatok az úttestre. Hozzátette: Szeben megye prefektusának a segítségét kérik, hogy ne történhessen hasonló eset.
Az útkarbantartó illetékese azt is közölte, hogy a vadállatok esetleges megjelenésére figyelmeztető táblákat helyez ki arra az autópálya-szakaszra, ahol az elmúlt napok medvés balesetei történtek.
A szombati baleset után az útkarbantartó illetékese azt feltételezte, hogy a vadállat egy felhajtónál jutott az autópályára. 
Romániában a Környezetvédelmi minisztérium a közelmúltban fogadta el a medvepopuláció megőrzését szolgáló cselekvési tervet, amely már az állomány túlszaporodására is megoldásokat jelöl ki.
2018.08.21 10:18

Dübörög a populista olasz bűnbakkampány

Publikálás dátuma
2018.08.21 10:00
Luigi Di Maio (baloldalt) szépeket ígér, Matteo Salvini pedig nyilván belegondol, mi lesz ebből...
Fotó: AFP/ Alberto Pizzoli
A rendszer ellenségeinek kiáltja ki a populista római kabinet azokat, akik rámutatnak, hogy teljességgel fenntarthatatlan a kormány gazdaságpolitikája.
Hosszú kormányzásra akar berendezkedni Olaszországban a populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a jobboldali radikális Liga alkotta koalíció. Ezt mutatja az is, amiként a genovai híd katasztrófájára reagáltak. Azonnal másban keresték a hibát, az Európai Unióra, az autópálya üzemeltetőjére, a multikra mutogattak. Az M5S-nél feledésbe merült, hogy néhány éve ellenzékben felesleges beruházásnak tartotta a párt a híd felújítására vonatkozó terveket. A két párt más téren is egyre több akadályba ütközik, hiszen Róma gazdasági lehetőségei annyira korlátozottak, hogy a sok ígéret beváltására vajmi kevés az esély, ráadásul azért a közigazgatásban még maradtak józanul gondolkodók is, akiket az új kormány legharciasabb tagjai ellenségnek kiáltanak ki. A mostani olasz helyzet kísértetiesen hasonlít a 2015 eleji göröghöz. Alekszisz Ciprasz az akkori januári választást azzal nyerte meg, hogy a hitelmegállapodás felmondását ígérte, és abba a hamis illúzióba ringatta honfitársait, hogy Athén igenis kezdhet új életet, mert nem kell visszafizetnie a GDP több mint 160 százalékára rúgó hitelt. Ebből persze semmi sem volt igaz, az ország kis híján csődbe ment, s a teljes káosz elkerüléséért teljesítenie kellett a hitelezők követeléseit. Azt azért túlzás lenne állítani, hogy Ciprasz a hitelezők éltanulójává vált volna, de kénytelen volt kemény megszorításokat keresztülvinni az athéni parlamenten. Jóllehet az olasz pénzügyi helyzet azért nem annyira siralmas, mint a görög, Róma is hatalmas adósságot görget maga előtt, ezért is meglepő, hogy a választók hittek a kabinet megannyi, megvalósíthatatlan ígéretének. Sőt, nemcsak hittek, a közvélemény-kutatások szerint még mindig elhiszik azt, hogy most aztán valóban más világ következik. A két populista párt a választás előtt, majd azután is igazi forradalmat ígért, a koalíció azonban lassacskán kénytelen a realitásokkal szembesülni. A nagy államadósság miatt el kell halasztaniuk a nagy garral beharangozott intézkedéseket, egyelőre semmi sem lesz a feltétel nélküli alapjövedelem vagy az egykulcsos adó bevezetéséből. Ám még az ezeknél sokkal kisebb jelentőségű kezdeményezések sikere is meglehetősen kérdésessé vált, ezek megvalósítása is igen komoly ellenállásba ütközik. A két pártvezető, Luigi Di Maio, az M5S és Matteo Salvini, a Liga elnöke azonban még mindig mintha nem is kormányon, hanem választási kampányban lenne. Felelősséget nem vállalnak a kedélyjavító intézkedések elmaradásáért, hanem folyamatosan keresik a bűnbakot. Aki bírálni merészeli őket, azt az állam ellenségének kiáltják ki, mert keresztbefeküdnek a kormány törekvéseinek, amit a lakosság is annyira támogat. Kérdés, meddig lehet sikeres ez a stratégia. Egyelőre az, hiszen a közgondolkodást Salvini belügyminiszter radikális stratégiája határozza meg menekültügyben, ez azonban nem tarthat örökké. A figyelmet csak ideig-óráig lehet elterelni a beváltatlan ígéretekről. Pedig ezekből akadt bőven. Luigi Di Maio szociálisügyi miniszter kilátásba helyezte a roppant népszerűtlen munkaügyi reform egyes pontjainak megsemmisítését, különösen azon részeit, amelyek a határozott idejű szerződésekre vonatkoznak. Csakhogy mielőtt az M5S elnökének terve a parlament elé került volna, kiszivárgott egy elemzés, amely szerint minden évben munkahelyek ezrei szűnnének meg, ha visszavonnák a reform egy részét. Di Maio őrjöngött a dühtől, és összeesküvést emlegetett. A kiszivárogtatással Giovanni Triát gyanúsították. Az olasz pénzügyminiszter Giuseppe Conte miniszterelnök kormányának talán egyedüli tagja, akit hidegen hagynak a populista szólamok, és próbál teljesen ésszerű politikát folytatni, igyekszik a kabinet többi tagját is arra inteni, hogy nem ártana az ország lehetőségeinek megfelelő programot követni. Később az INPS nevű szociális biztosító is közzétette számait, amelyek szintén nem a kormányzat derűlátását támasztották alá. Ezért a hivatal vezetője, Tito Boeri került célkeresztbe, aki már korábban sem tartozott Salvini és Di Maio kedvencei közé, hiszen többször figyelmeztetett arra: ígéreteiket nem lehet megvalósítani. A külföldön is elismert közgazdász azt merészelte megjegyezni, hogy a nyugdíjreform megvalósíthatatlan, mert nincs hozzá elég forrás, és Itáliának bevándorlókra van szüksége ahhoz, hogy fenntartható legyen a mostani nyugdíjrendszer. Ez a kijelentése finoman fogalmazva nem volt zene a bevándorlásellenes Salvini füleinek. Di Maio magából kikelve közölte, hogy az általa a „méltóság dekrétumának” nevezett programot érintő bírálatok „nélkülöznek minden tudományos meglátást”. Megkapta a magáét a római kormánytól a munkaadókat tömörítő befolyásos szervezet, a Confindustria elnöke, Vincenzo Boccia is, miután egy televíziós műsorban nem kevesebbet állított, miszerint a kormány programja elrettenti a befektetőket, nem biztosít gazdasági növekedést, és egy sor munkahelyet veszélyeztet.
„Nem bízhatunk azokban az erőkben, amelyek pszichoterrort vetnek be, és meg akarnak akadályozni bennünket abban, hogy megváltoztassuk az országot”
dohogott az M5S első embere Boccia kijelentése kapcsán.
A kormány nem bíbelődik azzal, hogy bevonja a különféle szakértőket a döntéshozatalba, viszont minden egyes hibáért őket okolja. Az M5S-nek van már ebben némi gyakorlata, ugyanezt a stratégiát követte az utóbbi két évben a római városházán. A sötét erők közé tartozik az elit, a technokraták, a külföldi lobbik és a multicégek – emlékeztet a Neue Zürcher Zeitung. Megkérdőjelezik a másként gondolkodók szavahihetőségét, kérdés azonban, hogy ez hosszabb távon mennyire sikeres stratégia. Az tény, hogy az M5S támogatóinak egy jelentős része elhiszi ezeket az összeesküvés-elméleteket. A kormányban hatalmi harc van kibontakozóban. Tria pénzügyminiszter az előző kormány egy sor kinevezettjét a helyén hagyná, az új kabinet azonban a sajátjaival akarja betölteni a befolyásos gazdasági tisztségeket. Elvégre számukra a technokraták a nemzet ellenségei. Átmenetileg tűzszünetet kötöttek, Tria a pénzügyi tárcához tartozó intézmények vezetői felett rendelkezhet, de mások felett nem.

Pénzügyi-gazdasági EU-biztost akarnak

Olaszország jelentős pénzügyi vagy gazdasági biztosi helyet akar szerezni a következő Európai Bizottságban - jelentette ki Matteo Salvini olasz belügyminiszter, a Liga kormánypárt vezetője egy pártrendezvényen. Olaszország olyan biztost választ majd magának, aki "jelentős pénzügyekkel" foglalkozik, gazdasággal, iparral vagy kereskedelemmel, és képes védelmet nyújtani a 60 millió olasz számára, "akiket Európában folyamatosan ütlegelnek" - fogalmazott, és azt állította, hogy a Matteo Renzi vezette előző olasz kormány "semmit sem tett az olaszokért". Szerinte a Renzi által jelölt mostani olasz biztos, Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője teljesen súlytalan, senki sem ismeri.

2018.08.21 10:00
Frissítve: 2018.08.21 10:00