Vészesen elavult a hazai liftpark

Egyre több az elavult – főképp társasházi - felvonó, ezért a lakóközösségeknek a vissza nem térítendő energiahatékonysági támogatáshoz hasonló állami segítségre lenne szükségük – közölte megkeresésünkre Kováts Attila, a Magyar Felvonó Szövetség (MFSZ) elnöke. Magyarországon közel 40 ezer lift üzemel, ami a nyugati, vagy akár görög példák töredéke. Évente körülbelül ezer újat adnak át, miközben volt olyan időszak, amikor a mennyiség a 3 ezret is közelítette. Egy liftrendszer ára néhány tízmillió forint: a piac éves bevétele százmilliárd körüli.

Az MFSZ-elnök örömének adott hangot a tekintetben, hogy – legalábbis, mint fogalmazott, „egyelőre” - a korábbi kormányzati szándékok ellenére nem központosították a lift-tanúsítói piacot. Így azon továbbra is három társaság versenyez: a Marton Szakértő Kft., a TÜV Reinhald InterCert Kft. és a - részben állami - ÉMI-TÜV Süd Kft. (A szocializmusban a tevékenységet kizárólag az állami ÉMI végezte.) Ez az ellenőrzési rendszer alapvetően bevált: az utóbbi évtizedek során legalábbis sikerült elkerülni a baleseteket. A legnagyobb problémát a panelekbe 30-40 éve beépített, úgynevezett „Schindler-licenc”-felvonók jelentik. Ezeket 15-20 évre tervezték, tehát mára bőven megértek a cserére. Ugyanakkor erre a társasházaknak nincs pénzügyi forrásuk. Bár a kötelező felülvizsgálatok révén a legsürgetőbb javításokat itt is elvégzik, a folyamatos állagromlás egyre növekvő, lappangó balesetveszélyt rejt magában.

Kováts Attila ebből a szempontból is üdvözli a liftfejújításokat illető legújabb jogszabálymódosításokat. Ez egyrészt ismét megfelelő feltételekhez köti a lifttervezést, másrészt pontosan körülírja a felújítás fogalmát. Ennek tényleges végrehajtása után ugyanis csökken a kötelező ellenőrzések száma, míg ahol az elvégzett munkálatok nem teljesítik a feltételeket, ott sűrűbb ellenőrzésekre lehet számítani. Továbbra is hiányzik ugyanakkor a tevékenység műszaki-biztonsági szabályzata. Ennek megalkotása elé a szervezet elnöke reményei szerint a minisztériumok és hatáskörök mostani átszervezése se gördít akadályt.

A felvonószerelői szakmát a többihez hasonlóan sújtja az elvándorlás. Bár Nyugaton – például a skandináv államokban – még ma is az itteni bérek többszöröse kereshető meg, a megélhetés költségei is jóval magasabbak, illetve nálunk is megindult a bérek óvatos emelkedése. Így egy-egy mester bére egy havi munkával akár az egymilliót is közelítheti. Így az utóbbi időszakban, ha lassan is, de – legalábbis Kováts Attila tapasztalatai szerint - egy fajta visszaszivárgás tapasztalható.