Vidéken is egyre több család lesz földönfutóvá

Publikálás dátuma
2018.05.16 07:01
CSALÁDBARÁT KORMÁNY- 2012-ben még „csak” 1020, tavaly már 3636 lakásból költöztették ki a lakókat FOTÓ: RADÓ FERENC
Nem csak a fővárosban kerülnek családok százai az utcára: már a kisebb falvakban is mindennapos, hogy „viszi a házat a bank”. Az intézkedések száma öt év alatt a háromszorosára nőtt.

A fővárosi kilakoltatások gyakran az érdeklődés középpontjába kerülnek, civil szervezetek mozdulnak meg, hangos a tiltakozás, nagy a sajtóérdeklődés – a múlt hétvégén például a Bihari utcai bérház lakóközösségéért tüntettek több százan. Ám ha valakit egy falusi házból tesznek utcára, az rendszerint visszhangtalan marad. Pedig vidéken is egyre gyakoribb, hogy a devizahitelek bedőlése miatt „viszi a házat a bank”.

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar adatai szerint tavaly az egész országban 3636 kilakoltatást hajtottak végre. Vagyis az év minden napjára jutna tíz kilakoltatás. Ráadásul az intézkedések száma egyre csak nő. Völner Pál igazságügyi államtitkár egy parlamenti kérdésre adott korábbi írásbeli válaszából kiderül, hogy míg 2012-ben 1020, 2013-ban pedig 1300 tulajdonos lakoltattak ki, addig 2015-ben már 2335, 2016-ban pedig 3474 ilyen intézkedés történt. Ebből az adatsorból ráadásul még hiányoznak is azok, akik nem várták meg a végrehajtási procedúrát, és önként távoztak, rokonoknál, hétvégi házakban, elhagyott épületekben húzták meg magukat. És azok az albérlők sem szerepelnek a statisztikákban, akiket a főbérlő rakott utcára. Az elmúlt öt évben több, mint 240 ezer ingatlant árvereztek el tartozás miatt.

Politikai moratórium
A kilakoltatási moratórium az erről szóló szabályozás szerint minden évben december 1- jétől a következő év március 31-ig tart. Kivéve választási esztendőben. Tavaly októberben ugyanis három kereszténydemokrata
képviselő, Harrach Péter, Hollik István és Szászfalvi László kezdeményezésére a „kegyelmi időszakot” kiterjesztették november 15-től április 30-ig. Arra hivatkoztak, hogy a hideg ősz és a hűvös tavasz ugyanúgy veszélyeztetheti a családokat, mint a kemény tél. Nem mellékesen pedig április 8-án országgyűlési választást tartottak – az utcára tett családok látványa bizonyára nem illett volna bele a kampányba.

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kartól megkérdeztük, jelenleg hány végrehajtási eljárás van folyamatban, s ebből mennyi érint olyan lakást vagy lakóingatlant, amelyek lakottak, de nem kaptunk választ. Honlapjukon a legfrissebb adatsor 2017. első negyedévére vonatkozik: eszerint abban az időszakban 774 lakásügyben történt ilyen eljárás, ebből a Fővárosi Ítélőtábla 232, a debreceni 176, a győri 144, a pécsi 105, míg a szegedi 117 esetben hozott határozatot. Ebből is látszik, hogy a „hangosabb” fővárosi kilakoltatások csupán az összes ügy harmadát teszik ki, a „csendes többség”, a végrehajtások elszenvedőinek kétharmada vidéken él. Az adatokból az is kiderül, hogy tavaly az első három hónapban meghozott végrehajtási határozatok száma az azt megelőző, 2016-os év hasonló időszakához képest mintegy 52 százalékkal nőtt.

A lakhatási gondok felszámolásáért küzdő Város Mindenkié pécsi csoportja nemrégiben kutatást végzett a városban, s megállapította, hogy a 3950 önkormányzati lakásból több mint ezer háztartás „veszélyeztetett”. 259 lakásban élnek jogcím nélküli lakáshasználók, 559-ben lejárt bérleti szerződéssel, 83-ban érvényességét vesztett használati szerződéssel, 106-ban pedig önkényes lakáshasználóként. E veszélyeztetett háztartások közel fele piaci lakbért fizet lakhatásáért, de az önkényes és jogcím nélküli lakáshasználók 65 százaléka is ilyen árat fizet. Jogi helyzetük azonban ennek ellenére bizonytalan, hiszen hivatalos szerződés híján bármikor kilakoltathatják őket. – tájékoztatott Konkoly-Thege Júlia aktivista.

Vészesen nő a díjhátralék
Az országos normatív lakásfenntartási támogatás néhány éve megszűnt, települési támogatásként lehet ilyet igényelni, ám egy falu vagy kisváros költségvetésében nem feltétlenül találnak fedezetet erre. Ennek negatív hatása már érződik: A Város Mindenkié pécsi csoportjának kutatása szerint 2013-ra duplájára nőtt a lakásfenntartással kapcsolatos díjhátralék, s a folyamat azóta sem állt meg.



Mueller nem állítja, hogy Trump akadályozta az igazságszolgáltatást, de nem is menti fel az elnököt ez alól

Publikálás dátuma
2019.03.25 08:15
Robert Mueller
Fotó: AFP/ SAUL LOEB
Nem szorgalmaz további bíróság előtti felelősségre vonást az orosz választási beavatkozást vizsgáló különleges ügyész, de rengeteg a válaszra váró kérdés.
William Barr amerikai igazságügyi miniszter vasárnap négyoldalas összefoglalóban tájékoztatta a kongresszust Robert Mueller különleges ügyész hozzá megküldött jelentéséről, amely lezárta a nyomozást Donald Trump egykori kampánycsapatának az oroszokkal való feltételezett összejátszása ügyében. A Mueller-jelentés szerint ilyen összejátszás nem mutatható ki, csak az, hogy a 2016-os elnökválasztás kimenetelét Moszkva valóban megpróbálta befolyásolni. A különleges ügyész azt sem állítja, hogy Donald Trump elkövette az igazságszolgáltatás akadályozása bűncselekményt, de nem is menti fel az elnököt ebben a tekintetben.

Parlamenti meghallgatásra idézik be az amerikai igazságügyi minisztert

Meghallgatásra idézi be William Barr igazságügyi minisztert a Mueller-vizsgálattal kapcsolatban az amerikai képviselőház igazságügyi bizottsága - jelentette be Jerry Nadler. A bizottság demokrata párti elnöke rögtön azt követően nyilatkozott, hogy a tárcavezető levélben tájékoztatta a törvényhozókat a Mueller-jelentésben foglalt főbb megállapításokról. Adam Schiff, a képviselőház hírszerzési bizottságának ugyancsak demokrata párti vezetője már azután, hogy a Mueller-bizottság pénteken átadta a jelentést William Barr miniszternek, közölte: a törvényhozók a kongresszus elé idézhetik meghallgatásra Robert Muellert, a vizsgálóbizottság vezetőjét is. 

Robert Mueller volt FBI-igazgató, akit 22 hónappal ezelőtt bízott meg az amerikai igazságügyi tárca Oroszország és Donald Trump elnökválasztási kampánycsapata homályos kapcsolatrendszerének a felgöngyölítésével, péntek este eljuttatta a vizsgálat eredményeit összegző bizalmas jelentését William Barr igazságügyi miniszterhez. Utóbbi legközvetlenebb munkatársaival a hétvégét a feltehetően terjedelmes dokumentum tanulmányozásával töltötte, és bennfentesek arról beszéltek, hogy a legfontosabb következtetéseket tartalmazó első összefoglalót remélhetőleg még vasárnap – egyikük megfogalmazása szerint „a hétvége végén” - közzéteszik. Az amerikai keleti parton, ahol Washington található, ezekben a napokban öt órával mutat kevesebbet az óra, mint Budapesten. Médiaértesülések szerint a nyilvánosságra hozatal körüli bizonytalankodást az okozta, hogy két szempont ütközött egymással. Egyfelől az igazságügyi minisztérium hagyományosan követett gyakorlata az, hogy nem tesz közzé negatív információt olyan személyről, akivel szemben nem emeltek vádat. Másfelől viszont az elnök és az ő egykori kampánycsapata ügyében folytatott bűnügyi és kémelhárítási vizsgálat kiemelt közérdeklődésre tart számot. Ráadásul az ellenzéki demokrata párti politikusok emlékeztetnek arra, hogy volt rá példa, amikor a tárca megtörte a hagyományt, nevezetesen értesüléseket hozott nyilvánosságra a Hillary Clinton által  külügyminiszterként a saját privát e-mail címéről folytatott levelezéséről, holott abban az ügyben sem emeltek vádat. A washingtoni képviselőház ellenzéki tagjai mindenesetre erőteljes hangon sürgették Barrt, hogy ossza meg velük az egész Mueller-jelentést, valamint az annak megállapításait megalapozó dokumentumokat. Kilátásba helyezték, hogy ellenkező esetben jogi úton fogják követelni az iratbetekintést. Ugyanakkor Barrnak - aki Trump megbízható embereként kapta meg az igazságügyi miniszteri posztot ez év februárjában, miután elődje, Jeff Sessions távozásra kényszerült -, jogában áll eldönteni, hogy mit hoz nyilvánosságra a teljes jelentésből. A médiaértesülés, amely a vád alá nem helyezett személyekre nézve negatív tartalmú értesülések kezelésmódja körüli tisztázatlanságokra vonatkozik, azt valószínűsíti, hogy a Mueller-jelentés tartalmazhat olyan megállapításokat, amelyek rossz fényben tüntetik fel a vizsgálat alá vont személyi kör egy vagy több tagját, bár a bíróság előtti felelősségre vonást az ügyész nem látta indokoltnak. A korábbi FBI-igazgatónak konkrétan azt kellett vizsgálnia, hogy volt-e összejátszás a Trump-kampánycsapat és a 2016-os amerikai elnökválasztás kimenetelét Clinton ellenében Trump javára befolyásolni próbáló orosz körök között, illetve hogy az elnökké választott republikánus jelölt akadályozta-e az igazságszolgáltatást. Ilyen lehetséges akadályozó elnöki magatartásként tekintettek például arra, ami éppenséggel Robert Mueller különleges ügyészi megbízatásához vezetett. Az orosz kapcsolat ügyében eredetileg a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI kezdett vizsgálódni. Az amerikai elhárító szervek ugyanis nem sokkal Trump 2017 januári hivatalba lépése előtt felfigyeltek arra, hogy Moszkva e-mailek meghekkelésével és online propaganda terjesztésével megpróbált ártani a demokrata párti elnökjelöltnek. Az FBI igazgatóját, James Comeyt azonban Trump 2017 májusában felmentette. A menesztés nyomán döntött úgy Rod Rosenstein igazságügyi miniszterhelyettes, hogy különleges ügyészként Robert Mueller volt FBI-igazgatót bízza meg azzal a munkával, amit Trump kiütött Comey kezéből. A közzététel előtt is lehetett már tudni a jelentésről azt, hogy abban nincs újabb vádemelési indítvány, ami első látásra jó hír Trump és környezete, így felnőtt fiai, Donald és Eric, illetve veje, Jared Kushner számára. Ez azonban csak a kampánycsapat oroszokkal való összejátszása tekintetében fontos információ, arra nézve nem mond semmit, hogy felróható-e Trumpnak az igazságszolgáltatás akadályozása. A hivatalban levő elnök ellen ugyanis akkor sem lehetne bíróság előtt vádat emelni, ha valószínűsíthető lenne, hogy fennállnak az igazságszolgáltatás akadályozásának a tényállási elemei. Az elnök elmozdításával járó felelősségre vonásra az impeachment elnevezésű különleges eljárás ad lehetőséget, ami azonban nem bíróság előtt, hanem a Kongresszusban zajlik, vagyis értelemszerűen nem tisztán jogi, hanem politikai megfontolásokat is érvényesítő folyamat. A Muellernek adott megbízás szerint a különleges ügyész kivizsgálhatott minden olyan ügyet is, ami a nyomozás alá vont személyek átvilágítása során mintegy mellékesen jutott a tudomására és nem kapcsolódik közvetlenül az oroszokkal való, kampány alatti összejátszás kérdéséhez. Ezek az ügyek nem feltétlenül nélkülözik azonban az „orosz szálat”, hiszen például az egyik érintett – Paul Manafort, Donald Trump volt kampányigazgatója - történetesen oroszbarát ukránokkal állt üzleti kapcsolatban még az elnökválasztási kampány előtt, és azzal összefüggésben követett el pénzügyi bűncselekményeket. Mueller ilyen „járulékos” jelleggel a vizsgálat során 34 ember és három vállalat ellen emelt vádat. Több ügyben már elmarasztaló ítélet született, így börtönbüntetést kapott Manafort, illetve Michael Cohen, aki egy időben Donald Trump személyes ügyvédjeként járt el különböző ügyekben. Történtek ezen felül olyan vádemelések és születtek olyan ítéletek is, amelyek ténylegesen az oroszok befolyásolási kísérleteivel voltak kapcsolatosak, de a felróható cselekmény nem az érintettek összejátszása volt az oroszokkal, hanem csupán az, hogy kapcsolataikról nem vallottak őszintén az amerikai illetékeseknek. Donald Trumpot az egész vizsgálat alatt nem hallgatta meg személyesen Robert Mueller, és ezt nem is kezdeményezte. Feltehetően azért, mert ez önmagában is alkotmányossági kérdéseket vetett volna fel. Hivatala néhány kérdést írásban tett fel az elnöknek, aki azokra ugyanígy válaszolt. Trump a nyilvánosság előtt mindvégig tagadta, hogy bármiféle összejátszás lett volna az oroszokkal, és boszorkányüldözésnek nevezte a Mueller-vizsgálatot. Ezen a hétvégén azonban - legalábbis annak az első felében - szokatlanul csöndes volt: a floridai Mar-a-Lagóban golfozott, és a Twitteren csak jó napot kívánt követőinek. Chris Coons demokrata párti szenátor, az igazságügyi bizottság tagja felhívta a figyelmet arra, hogy Trump jogi nehézségekkel nézhet szembe abban az esetben is, ha bűncselekmény elkövetése nem róható a terhére. A vizsgálat kiterjedt ugyanis a milliárdos üzleti ügyeire is. Ezek közé tartozik, hogy az egyebek közt ingatlanfejlesztéssel foglalkozó Donald Trump moszkvai felhőkarcoló építésének a terveit dédelgette, még azután is, hogy elnökké választották.   

Különlegesen kezelt különleges jelentések

 Az amerikai igazságügyi minisztériumban szabályzat szól a különleges ügyészi vizsgálatokról, és az ezek nyomán készülő jelentések kezelésmódjáról. Eszerint a tárca különleges ügyészt jelölhet ki olyan, kiemelkedően érzékeny természetű ügyek kivizsgálására, amelyeket a szokásos csatornákon nem lehet érdemlegesen kezelni. A különleges ügyész az igazságügyi miniszternek a vizsgálatról bizalmas jelentést tesz, amelyben kifejti, miért emelt vagy nem emelt vádat meghatározott személyek ellen. Az igazságügyi miniszter köteles értesíteni a képviselőház, valamint a szenátusi igazságügyi bizottság mindkét pártbeli – demokrata és republikánus – első emberét arról, hogy a vizsgálat véget ért. A miniszter összefoglalja a Kongresszusnak a bizalmas jelentés tartalmát, az abban foglalt, megtett, illetve javasolt lépéseket, valamint ezek indoklását. A miniszter dönthet úgy, hogy a jelentés közzététele közérdeknek minősül, de figyelemmel kell lennie az érvényes titokvédelmi előírásokra. 

Vádemelések és ítéletek

Robert Mueller a következő vádemelésekkel élt, illetve az általa vád alá helyezett személyeket a következők miatt ítélték el: Roger Stone (Trump régi barátja és kampánytanácsadója)        a vád tárgya: tanúbefolyásolás, hamis nyilatkozattétel a Kongresszus előtt Michael Cohen (Trump volt személyes ügyvédje)    elítélték a kampányfinanszírozási szabályok megsértése, adóelkerülés, valamint hamis banki nyilatkozat miatt Paul Manafort (Trump volt kampányigazgatója)      elítélték pénzmosás, külföldi ügynökként való regisztráció elmulasztása, valamint tanúbefolyásolás miatt Konsztantyin Kilimnik (Manafort orosz segítője Ukrajnában)    vád tárgya: tanúbefolyásolás Samuel Patten (Kilimnik üzleti partnere)    bűnösnek vallotta magát külföldi ügynökként való regisztráció elmulasztásában 12 orosz hírszerző tiszt    a vád tárgya: a Demokrata Párt számítógépes hálózatába való behatolás 2016-ban Rick Gates (Trump volt kampányigazgató-helyettese)    bűnösnek vallotta magát hamis vallomástételben  Alex Van der Zwaan (jogász, Manafort és Gates korábbi közeli munkatársa, egy orosz oligarcha veje)      elítélték hamis vallomástétel miatt 13 orosz személy és 3 orosz jogi személy a vád tárgya: a 2016-os amerikai elnökválasztás befolyásolása Trump érdekében Richard Pinedo (bankszámlaszámok „adásvételével” foglalkozott)    bűnösnek vallotta magát személyazonosság-csalásban Michael Flynn (Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója)    bűnösnek vallotta magát abban, hogy hazudott az FBI-nak orosz kapcsolatairól  George Papadopoulos (Trump volt kampánytanácsadója)    elítélték, mert hazudott az FBI-nak olyan személyekkel való kapcsolatáról, akik azt állították, hogy összeköttetésben állnak orosz tisztségviselőkkel  

Frissítve: 2019.03.25 08:15

Lazul az európai uniós kötődés (friss felmérés)

Publikálás dátuma
2019.03.23 06:45

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Teljesen igazságtalannak tartja a Fidesz felfüggesztését a kormánypárt tábora. A fideszesek többsége magáénak vallja az EU értékeit, így például szigorúbban ellenőrizné a közösségi pénzek költését is.
A társadalom többségének az a véleménye, hogy jogtalanul függesztette fel az Európai Néppárt (EPP) a Fidesz tagságát – derül ki a Népszava megbízásából mérő Publicus Intézet kutatásából. Csakhogy érdemes a számok mögé nézni. A többség azért alakulhatott ki, mert a magyar kormánypárt szinte teljes tábora (mintegy 2,2 millió ember) igazságtalannak bélyegezte az ítéletet. A Fidesz hívein kívül azonban az emberek többsége jogosnak tartja a büntetést. Az gyakorlatilag magától értetődő, hogy az ellenzéki formációk szimpatizánsai 65 és 82 százalék közötti arányban gondolják így. Ennél sokkal fontosabb azonban a politikatudatos bizonytalanok véleménye: ebben a körben az „ítéletet igenlők” vannak többségben. Márpedig politológiai közhely, hogy a választást (most éppen az EP megmérettetést) érdemben befolyásolja, hogy melyik pártnak milyen mértékben sikerül mozgósítania – vagy éppen otthon tartania a bizonytalanokat.
A másik fontos tényező a felfüggesztéssel kapcsolatos véleményeket rögzítő számok mögött az érzelmi elköteleződés – a kedvenc párt irányába. Ugyanis amikor a Publicus Intézet értékalapú kérdések alapján próbálta megfejteni a magyarok és az EU viszonyát, akkor az derült ki, hogy a Fidesz hívei sem azonosulnak a hatalom véleményével: kitart a társadalom „nyugatos attitűdje”.
Ha az a kérdés, hogy melyik hatalomtól tartanak a magyarok, akkor az Amerikai Egyesült Államokat, valamint az Európai Uniót ritkábban említik. Ezzel szemben Oroszország már érdemi mumus. Vélhetően ez – a Moszkva dominálta orosz-magyar viszony – is közrejátszik abban, hogy a legtöbben úgy ítélik meg: a kormány jelenti a legnagyobb veszélyt saját hazájára. (Az európai közösséget a Fidesz-tábor 37 százaléka hiszi problémásnak, Amerikától leginkább a jobbikosok – 36 százalékuk – félnek. A kabinetről a kormánypártiak 10 százaléka feltételez ártó szándékot, az ellenzéki pártok esetében ez az arány 72-92 százalék, a bizonytalanoknak pedig csaknem a fele tartja veszélyesnek a kormányt.) Ám ha nem általános viszonyról van szó, akkor jóval erősebb a kötődés. Az emberek 75 százaléka ért egyet azzal az állítással, hogy amikor Magyarország a népszavazással az EU-hoz csatlakozott, elfogadta a közösség több demokratikus elvét és szabályát, ezt pedig tagként be kell tartania. Ezt még a Fidesz szimpatizánsainak 57 százaléka is így gondolja. A felmérés szerint az emberek 72 százaléka szerint csatlakoznia kellene Magyarországnak az Európai Ügyészséghez. Még a kormánypárti szavazók 62 százaléka is ezt vallja – noha pontosan tudják, hogy véleményük ellentétes a kormány álláspontjával. A Fidesz támogatói vélhetően azzal is tisztában vannak, hogy az Európai Ügyészség találna fogást a kormányon. A társadalom 88 százaléka érzi úgy, hogy szigorúbban kellene ellenőrizni a közösségi forrásokat – és hasonlóképpen vélekedik a Fidesz bázis 75 százaléka. Mindezt úgy, hogy a kormánypárt szavazóinak 23 százaléka biztos benne, hogy az uniós fejlesztési pénzek különböző korrupciós csatornákon át magánzsebekbe vándorolnak. És a Fidesz támogatóinak 56 százaléka hiszi, hogy ez a helyzet, csak nem jelentős mértékben. (A teljes társadalomnak egyébként 57 százaléka tartja korruptnak a rezsimet.) Jogos kérdés, hogy miért foglal állást saját pártjával/kormányával szemben számos Fidesz-szavazó. A kulcsszó: a hasznosság. Az emberek 66 százaléka úgy érzi, az uniós tagság inkább előnyös Magyarország számára, és a Fidesz-hívek 57 százaléka is erre a következtetésre jutott. Az viszont kétséges, hogy ez a többség – legalábbis a kormánypárti szavazók körében – meddig tart ki. Ugyanis a jelek szerint az érzelmek (pártkötődés és kormányzati kommunikációs) sikerrel koptatják az értékeket és az érzelmeket. Ezt jelzi, hogy 2018 októberében még az emberek 79 százaléka tartotta inkább előnyösnek az uniós tagságot.
Frissítve: 2019.03.23 06:56