Vidéken is egyre több család lesz földönfutóvá

Publikálás dátuma
2018.05.16 07:01
CSALÁDBARÁT KORMÁNY- 2012-ben még „csak” 1020, tavaly már 3636 lakásból költöztették ki a lakókat FOTÓ: RADÓ FERENC
Fotó: /
Nem csak a fővárosban kerülnek családok százai az utcára: már a kisebb falvakban is mindennapos, hogy „viszi a házat a bank”. Az intézkedések száma öt év alatt a háromszorosára nőtt.

A fővárosi kilakoltatások gyakran az érdeklődés középpontjába kerülnek, civil szervezetek mozdulnak meg, hangos a tiltakozás, nagy a sajtóérdeklődés – a múlt hétvégén például a Bihari utcai bérház lakóközösségéért tüntettek több százan. Ám ha valakit egy falusi házból tesznek utcára, az rendszerint visszhangtalan marad. Pedig vidéken is egyre gyakoribb, hogy a devizahitelek bedőlése miatt „viszi a házat a bank”.

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar adatai szerint tavaly az egész országban 3636 kilakoltatást hajtottak végre. Vagyis az év minden napjára jutna tíz kilakoltatás. Ráadásul az intézkedések száma egyre csak nő. Völner Pál igazságügyi államtitkár egy parlamenti kérdésre adott korábbi írásbeli válaszából kiderül, hogy míg 2012-ben 1020, 2013-ban pedig 1300 tulajdonos lakoltattak ki, addig 2015-ben már 2335, 2016-ban pedig 3474 ilyen intézkedés történt. Ebből az adatsorból ráadásul még hiányoznak is azok, akik nem várták meg a végrehajtási procedúrát, és önként távoztak, rokonoknál, hétvégi házakban, elhagyott épületekben húzták meg magukat. És azok az albérlők sem szerepelnek a statisztikákban, akiket a főbérlő rakott utcára. Az elmúlt öt évben több, mint 240 ezer ingatlant árvereztek el tartozás miatt.

Politikai moratórium
A kilakoltatási moratórium az erről szóló szabályozás szerint minden évben december 1- jétől a következő év március 31-ig tart. Kivéve választási esztendőben. Tavaly októberben ugyanis három kereszténydemokrata
képviselő, Harrach Péter, Hollik István és Szászfalvi László kezdeményezésére a „kegyelmi időszakot” kiterjesztették november 15-től április 30-ig. Arra hivatkoztak, hogy a hideg ősz és a hűvös tavasz ugyanúgy veszélyeztetheti a családokat, mint a kemény tél. Nem mellékesen pedig április 8-án országgyűlési választást tartottak – az utcára tett családok látványa bizonyára nem illett volna bele a kampányba.

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kartól megkérdeztük, jelenleg hány végrehajtási eljárás van folyamatban, s ebből mennyi érint olyan lakást vagy lakóingatlant, amelyek lakottak, de nem kaptunk választ. Honlapjukon a legfrissebb adatsor 2017. első negyedévére vonatkozik: eszerint abban az időszakban 774 lakásügyben történt ilyen eljárás, ebből a Fővárosi Ítélőtábla 232, a debreceni 176, a győri 144, a pécsi 105, míg a szegedi 117 esetben hozott határozatot. Ebből is látszik, hogy a „hangosabb” fővárosi kilakoltatások csupán az összes ügy harmadát teszik ki, a „csendes többség”, a végrehajtások elszenvedőinek kétharmada vidéken él. Az adatokból az is kiderül, hogy tavaly az első három hónapban meghozott végrehajtási határozatok száma az azt megelőző, 2016-os év hasonló időszakához képest mintegy 52 százalékkal nőtt.

A lakhatási gondok felszámolásáért küzdő Város Mindenkié pécsi csoportja nemrégiben kutatást végzett a városban, s megállapította, hogy a 3950 önkormányzati lakásból több mint ezer háztartás „veszélyeztetett”. 259 lakásban élnek jogcím nélküli lakáshasználók, 559-ben lejárt bérleti szerződéssel, 83-ban érvényességét vesztett használati szerződéssel, 106-ban pedig önkényes lakáshasználóként. E veszélyeztetett háztartások közel fele piaci lakbért fizet lakhatásáért, de az önkényes és jogcím nélküli lakáshasználók 65 százaléka is ilyen árat fizet. Jogi helyzetük azonban ennek ellenére bizonytalan, hiszen hivatalos szerződés híján bármikor kilakoltathatják őket. – tájékoztatott Konkoly-Thege Júlia aktivista.

Vészesen nő a díjhátralék
Az országos normatív lakásfenntartási támogatás néhány éve megszűnt, települési támogatásként lehet ilyet igényelni, ám egy falu vagy kisváros költségvetésében nem feltétlenül találnak fedezetet erre. Ennek negatív hatása már érződik: A Város Mindenkié pécsi csoportjának kutatása szerint 2013-ra duplájára nőtt a lakásfenntartással kapcsolatos díjhátralék, s a folyamat azóta sem állt meg.



2018.05.16 07:01

A nagy Operett-háború: mindenki pozícióban akar lenni

Publikálás dátuma
2018.08.21 19:03

Fotó: /
Lemondott Lőrinczy György, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke. A pozíció elengedése a Budapesti Operettszínház vezetésével is összefüggésbe hozható.
Benyújtotta lemondását a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnöki pozíciójáról - ezt Lőrinczy György az Origo kérdésére mondta el. Indoklása szerint az NKA  alelnöki tisztsége a mindenkori miniszterhez kötődő, bizalmi feladat. Lőrinczyt az EMMI előző minisztere, Balog Zoltán bízta meg ezzel a munkával. A távozó alelnök találkozott Kásler Miklós jelenlegi tárcavezetővel és a miniszter elfogadta Lőrinczy érveit, amelyek között szerepelt, hogy szívesen vezetné továbbra is a Budapesti Operettszínházat, illetve az egyetemi oktatói tevékenységével is többet foglalkozna a jövőben. Lőrinczy régóta dolgozik a kulturális területen menedzserként, illetve 2014 óta színházigazgatóként. Kiterjedt kapcsolatrendszerébe a jobb, illetve a liberális oldalra besorolt művészek és intézményvezetők is beletartoztak, személye ezért is számított elfogadottnak az NKA alelnökeként. Utódlásáról tudomásunk szerint még nem született döntés, az Emberi Erőforrások Minisztériuma eddig nem válaszolt ezzel kapcsolatos kérdéseinkre. Megkerestük Szabó Lászlót, aki a sport és kultúra területén tölt be menedzseri pozíciókat és megerősítette, hogy a neve korábban, a választást követően felvetődött az NKA alelnöki posztra, de megbízást eddig nem kapott. Lőrinczy György utódja kinevezéséig ellátja feladatát az NKA-nál.

NKA-történet

„Ha valaha volt művészi autonómia, az nekem volt köszönhető.” A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) első elnöke, Fekete György egy 1999-ben adott nyilatkozatában még ekként tetszelgett az NKA szülőatyjának szerepében, jóllehet, az Antall-kormány kulturális államtitkár-helyetteseként nem a művészi szabadság őrangyalaként, inkább az 1990-es évek kultúrharcának főszereplőjeként vált ismertté rapid politikai döntéseivel. Fekete ekkor még büszke volt arra, hogy köze van egy olyan kultúrafinanszírozó szervezet létrehozásához, amely – ha a politikától nem is – a pártpolitikától független. A rendszerváltás idején több szellemi műhelyben is folyt a gondolkodás arról, hogy a folyamatos alulfinanszírozásban szenvedő kulturális szféra bajai hogyan orvosolhatók a rendszeres politikai kegyosztások nélkül. A Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvénynek legalább tíz változata született meg, mire 1993-ban, Mádl Ferenc kulturális minisztersége idején a jogszabály életbe lépett. A kulturális járulékok bevezetésével úgy tűnt, állandó, kiszámítható és jelentős forrásokat lehet kulturális értékteremtésre, megőrzésre és terjesztésre fordítani. A giccsadónak is nevezett járulékoltatási rendszer már az első évben bonyolult volt, ám az NKA szempontjából beváltotta a hozzáfűzött reményeket. 1995-ben így 801,5 millió forint bevételre tett szert, amelyet egy mintegy 300 millió forintos állami támogatás egészített ki. 2001-ben már 5,6 milliárd forint fölött rendelkezett a művészeti kollégiumai ténylegesen 3,1 milliárdot oszthattak ki a pályázók között. Konfliktusok abból is adódtak, hogy a pályázók rendszeresen annak az összegnek a többszörösét szerették volna megnyerni, amely fölött az NKA rendelkezett, miközben növekvő bevételeire hivatkozva az állami hozzájárulást megszüntették. Az is vita tárgya volt, hogy a különböző szakkollégiumok között ez a pénz hogyan oszlik meg. Erről az NKA Bizottsága döntött, épp ezért a nemcsak a kollégiumok, hanem a bizottság személyi összetétele sem volt mindegy. 

Politikai befolyás

Az NKA Bizottsága alakulóülését 1993. december 9-én tartotta meg, ekkor a bizottság elnöke hivatalból a mindenkori művelődési és közoktatási miniszter, azaz Mádl Ferenc volt. A bizottság felét a miniszter, a másik öt személyt 140 szakmai, érdek-képviseleti, önkormányzati szervezet delegálta. A szakmai kollégiumok kurátorait is hasonlóképp választották, míg a kollégiumok vezetőit a miniszter nevezte ki. Az NKA-t Fodor Gábor kulturális miniszter „államtalanította” 1996-ban – ekkor Török András államtitkár töltötte be az  elnöki tisztet –, a bizottság tagjainak, a kollégiumok kurátorainak kiválasztását teljesen a szakmára bízva. Hámori József minisztersége idején rövid időre a szervezet megszüntetése is felvetődött. Az NKA elnöke, Jankovics Marcell 1999 novemberében az újságokból értesülhetett arról, hogy a miniszter újra él az 50 százalékos kinevezési jogával, sőt, a költségvetése a kultusztárca fejezeti alcímébe kerül, miközben a 10 százalékos miniszteri keretet 30 százalékra emelték fel.

Szerencsejátékfüggőség

Az újabb „államtalanítás” 2006-ig váratott magára, miközben az NKA bevételei folyamatosan csökkentek: a floppik, walkmanek kimentek a divatból, a járulékfizetés szigora is csökkent. Hiller István kulturális miniszter ezek után 2009-ben megszüntette a kulturális járulékrendszert, az NKA bevételét azóta az ötös lottóból befolyó szerencsejáték-adó 90 százaléka adja. 2010 után újra államosították, feltehetően a lottópénzből az NKA-hoz befolyó évi 10-11 milliárd forint is kellő indok volt a 2011-ben köztestületté vált Magyar Művészeti Akadémiának (MMA), hogy befolyást szerezzen az NKA-ban. Ez 2015 végén sikerült is: a lex Feketeként elhíresült törvénymódosításnak köszönhetően a szakmai delegáltak egyharmadáról az MMA, egyharmadáról a humán tárca dönt. Az NKA két korábbi alelnöke, L. Simon László és Doncsev András többek között emiatt került a Balog Zoltán­-Fekete György tandem útjába, mindketten távozni kényszerültek a posztjukról. És biztos, ami biztos: az NKA igazgatóságát – amely többek között az alap éves költségvetését készítette el – 2016. december 31-én megszüntették, e „gondot” a humán minisztérium alá besorolt Emberi Erőforrás Támogatáskezelőre bízva.

Kero és Lőrinczy újabb harca az Operettért

Ma jár le a Budapesti Operettszínház főigazgatói posztjára kiírt pályázat beadási határideje. Lőrinczy György indul újra a pozícióért, mint ahogy a zaklatási botrány miatt nyugdíjba vonult korábbi főrendező, Kerényi Miklós Gábor is, aki kedden Facebook-oldalán jelentette be saját maga által „vakmerő bátorságnak” titulált szándékát. Lőrinczy és Kerényi az előző ciklusban együtt pályázott, de a zaklatási botrány szétszakította a hosszú ideig együtt dolgozó két szakembert. Pályázik a főigazgatói posztra Kiss B. Attila operaénekes is. Kiss B. lapunknak elmondta, hogy a Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság támogatja őt, és mint kiderült Szente Vajk színész, rendezőt is, aki feltehetően ugyancsak aspirál a Budapesti Operettszínház vezetésére. Mint megtudtuk, Kiss B. a Magyar Színházi Társaságtól is kért támogatást, de a szervezet gyakorlata szerint nem adnak senkinek támogatói nyilatkozatot, mivel az érdekvédelmi szervezet tagjai nem személyek, hanem színházak. Lőrinczy egyik szervezettől sem kért támogatást, a szakmai koncepciójában bízik. Lőrinczy eddigi mandátuma februárban jár le, döntés hatvan napon belül várható.   

Hungarikum, ahogy „Apám hitte”

Inkei Péter kultúrakutató, EU-s, Európa tanácsi és Unesco-s szakértő, tanácsadó - Mit gondol a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) jelentőségéről? - Az NKA éves fennállása hungarikum. A kilencvenes években az „Apám hitte” lendületében azt hittük, hogy létrejön a polgári demokrácia intézményrendszere és a kultúra eltávolítható a politikától. Ennek nagyon szerencsés jele volt az NKA létrejötte. Azóta kicsit félresiklott: egyrészt kiderült, hogy nem tartható a távolság a politikától, másrészt mára inkább a minisztériumok szerepkörét vette át és jellemzően állami feladatokra költ sokat, bár az NKA alapvetően projekttámogatásra jött létre. Miközben a miniszteri keret ellentmond az önállóság lehetőségének, az elmúlt időszak három vezetője, L. Simon László, Doncsev András és Lőrinczy György mindennek ellenére törekedett a függetlenség megtartására. Tapasztaltuk, hogy az NKA működése minta más országok számára is. Ezért fontos, hogy megmaradjon és minél kevésbé torzuljon, de félő, hogy Lőrinczy György távozásával ez a pozitív folyamat megszakad. - Milyen arányú állami szerepvállalás jellemző a kultúrafinanszírozásban az EU tagállamaiban? - Európában mindenütt döntő az állam szerepe, a magánmecenatúra még az Egyesült Királyságban sem éri el a tíz százalékot. Egy fesztivál költségvetésében például nagyjából egyharmad-egyharmad-egyharmad a megvásárolt jegyekből a szponzoroktól és az állami támogatásból szerzett bevétel. És ez jellemző az egész Európai Unióban. - Mekkora szerepet vállal az uniós országokkal összehasonlítva a magyar állam?  - Az Eurostat szabványos módszertan szerint vizsgálja a tagországokat, eszerint Magyarország az egyik legtöbbet költi kultúrára a nemzeti jövedelemhez és a költségvetéshez képest. Ez azt jelenhetné, hogy az állam kiválóan teljesít. Ugyanakkor ennek nagy részét intézményfenntartásra, vagy a művészek szociális helyzetére költik, a kulturális tevékenység és a hozzáférhetőség állami támogatása rovására. Nem mindegy az sem, hogy központi vagy regionális szinten osztanak-e több pénzt. A XX. században inkább a települések felé tolódtak a közpénzek, ennek megfelelően alakult ez 2000-re Magyarországon is, ekkor már a büdzsé több mint 50 százaléka fölött a városok rendelkeztek. 2010 óta azonban visszafordult ez a folyamat, a centralizálás következményeképp mára kiürültek a megyei keretek, az önkormányzatok nem intézményfenntartók, szűkültek a döntési lehetőségeik. - Mennyire átlátható a kultúrára szánt pénzek útja? - Az átláthatóságot nem rangsorolják, a mi vizsgálataink szerint azonban a kulturális állami pályázati kiírások és költések transzparenciája szempontjából Magyarország az utolsó az Unióban. Jól reprezentálja ezt a minisztériumi weboldalak nagyon nehezen kezelhetősége, szinte alig lehet megtudni, hogy az állami szervezetek mire költenek. A másik, az átláthatósággal kapcsolatos probléma a kiszervezés, ami manapság a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) működtetésével érhető tetten. Az MMA ugyanis hosszútávon elköltendő összegek felett rendelkezik jórészt átláthatatlanul.   

2018.08.21 19:03

Csak a néző nem számít, ha sportközvetítésről van szó

Publikálás dátuma
2018.08.17 20:00

Fotó: /
Az embernek az a benyomása, hogy a szolgáltatók és a televíziós csatornák játékszernek tekintik a futballt szerető nézőket.
Az angol, spanyol, olasz, német bajnokság rajongóit nem érdekli, melyik csatorna logója látszik a televízió felső sarkában, ők kedvenc csapatuk mérkőzéseit akarják nézni. Számukra minden jogtulajdonos-váltás egy újabb sokk és lábon kihordott gyomorfekély. 
Különösen akkor, ha olyan televíziós csatornára kerül át a „bajnokságuk”, amely nincs a szolgáltatójuk listájában. Ilyenkor szolgáltató-váltásra kényszerülnek, ha nem akarják számítógépen, interneten nézni csapatukat. Ez a hűségidő felmondásával, új szerződés megkötésével, komoly kiadással és az ügyintézés buktatóit kísérő bosszankodással – nem érhető el az ügyfélszolgálat, két hetet kell várni a bekötésre, csak délelőtt tud jönni a szerelő vagy megad egy 8 és 17 óra közötti időpontot, szabadságot kell kivenni erre a napra, de a „mesterember” mégsem jön, közben már elkezdődött a bajnokság, stb. - jár. 
Sem a televíziós csatornákat, sem a szolgáltatókat nem érdeklik a tévénézők. Pontosabban csak elvárják tőlük, hogy fizessenek és nézzék az adást. De az érdekeiket nem képviselik, a szolgáltatók úgy alakítják feltételeiket, mintha csak a sportkedvelők tartanák el őket, a kedvelt bajnokságok mérkőzéseit olyan csomagokba teszik, amik havonta több ezer forint plusz kiadással terhelik meg a sportrajongókat.

Vándorló bajnokságok

 Ebben a szezonban több csúcsbajnokság is más csatornán lesz látható. Egyedül az angol bajnokság marad ott ahol, az elmúlt idényben is látható volt, tehát a Spíler TV-n. Az olasz pontvadászat a DigiSportról kerül át elvileg a Spíler2-re, a spanyol a Sport TV-ről érkezik, a tervek szerint ugyanide, bár ezt a csatornát egyelőre nagyon kevesen tudják nézni az országban. A német bajnokság, a Bundesliga mérkőzései eddig az Eurosport2-őn szerepeltek, mostantól a Sport TV közvetíti majd a találkozókat. Járt a német pontvadászat korábban az azóta már megszűnt SportKlubon, a Német Kupa küzdelmei viszont évek óta a Sport TV-n láthatók.

A legfrissebb példa az olasz és spanyol bajnokság körüli cirkusz. Ma kezdődik a pontvadászat (a spanyol pénteken lapzártánk után indult) , Cristiano Ronaldo a Juventust erősíti ettől a szezontól, a portugál sztár érkezése jelentősen növeli az érdeklődést a sorozat iránt. Ám Magyarországon nem lehet tudni, melyik csatorna közvetíti a Serie A mérkőzéseit. Az Andy Vajna tulajdonában lévő, tehát a kormány sporttelevíziója, a Spíler TV tavasszal bejelentette, hogy megszerezte az olasz bajnokság jogait. Ehhez képest nem reklámozza a bajnokságot, hallgat róla. Arról nem is beszélve, hogy a Serie A és a spanyol bajnokság mérkőzései a tervek szerint a Spíler 2-őn lesznek láthatók, ez utóbbi csatornáról azonban nem tudni, hol lesz fogható, még nem került be a nagy szolgáltatók kínálatába. Pedig a bajnokságok rajtja hónapok óta ismert, mégis úgy tűnik, mintha a szolgáltatók és a televíziós csatornák is meglepődtek volna azon, hogy itt van a bajnoki rajt, és nem tudtak megállapodni egymással. A szolgáltatók és a csatornák is minél nagyobb profitot akarnak, és ezért semmi sem drága: az is belefér, hogy a futballszurkolók hetekig nem látják kedvenc bajnokságuk mérkőzéseit.
A DigiSport – ahol évekig lehetett nézni az olasz bajnokikat – lapunk érdeklődésére azt a tájékoztatást adta, hogy nem tudja egy nappal a rajt előtt, esetleg nála lesznek-e láthatók a a Serie A mérkőzései ebben a szezonban is. Mivel a Spíler jelentette be, hogy megszerezte az olasz bajnokság jogait – igaz, azóta nagyon hallgat erről –, a DigiSporttól ide irányították lapunkat. A Spíler TV azt a „nézőbarát” megoldást választotta, hogy nem reagált. A csatorna főszerkesztőjét, Hetthéssy Zoltánt többször kerestük telefonon, küldtünk neki sms-t, de egyikre sem válaszolt. Ami biztos, az olasz és spanyol bajnokik a Spíler 2-n lesznek, ez a csatorna viszont az ország nagy részében nem elérhető, ezért a futballrajongók az első olasz és spanyol bajnoki forduló idejére nyugodtan szervezhetnek maguknak családi programot. Könnyen lehet, hogy ez lesz a helyzet a második, harmadik, ötödik fordulóban is….

Drága váltás

A UPC Direct kínálatában az alapcsomag, az úgynevezett light tv havi díja negyed évig 400 forint, majd a harmadik hónaptól 1100 forint, ezért tizenhét csatorna műsorait láthatják a tévénézők, de sportot nem. Aki sportcsatornát szeretne, annak a medium csomagot kell megrendelni, három hónapig 1490 forintért, utána havi 2990 forintért már lehet nézni az M4 Sportot és az Eurosport 1-es és 2-es csatornáját. A Spíler TV a nagy érdeklődésre számot tartó angol bajnoksággal, illetve a Sport TV-k a plus hd csomagban negyed évig 1490, utána havi 4290 forintért érhetők el. A Digi TV kínálatában nincs Spíler TV, ha valaki hűségszerződéssel fizeti a havi 2640 forintot, és váltani szeretne például tíz hónappal a megállapodás lejárta előtt, akkor ezt csak úgy tudja megoldani, ha fizet huszonhatezer forintot (a hátralévő havidíjat) a kiszállásért, majd megrendeli valamelyik – a korábbinál drágább – csomagot egy másik szolgáltatónál. (Hűségszerződés nélkül azonnal lehet váltani, ebben az esetben 3300 forint a havidíj.) A UPC-nél még drágább a váltás, mert itt csak két évre lehet szerződni, és magasabbak a csomagdíjak. Ezért itt 50-60 ezer forintba is kerülhet a vétlen futballrajongónak, ha kedvenc bajnoksága egy másik szolgáltatóhoz tartozó televíziós csatornához kerül és a hűségszerződéséből csak pár hónap telt el. A T-Comnál a Spíler TV benne van a csomagban, itt azonban nagyon sok tényező befolyásolja az árakat – az is számít, hogy egy családban hány embernek van 30-as számmal telefonja, fizet-e valaki törlesztőrészletet mobiltelefonokra, stb. –, ennél a szolgáltatónál havi 2000-6000 forint közötti árat kell fizetni a televíziós sportélményért. 

2018.08.17 20:00
Frissítve: 2018.08.20 16:11