"Ha kilakoltatás lesz, páncélban jöjjenek!"

Publikálás dátuma
2018.05.16 07:03
Károly nem adja a házát - FOTÓ: RADÓ FERENC
Fotó: /

, házuk elhagyására, vagy épp harcos jogvédők akadályozzák az eljárást. Sok ezer esetben viszont az ingatlanáért az utolsó pillanatig harcoló hiteles a végrehajtás és az árverezés után magától kiköltözik, nem akarva még egy jogi eljárással súlyosítani a helyzetén.

– Nem csak a házam veszítettem el, de az egész jövőmet is: soha többé nem lesz bejelentett munkám,  így nyugdíjam sem – mondta rezignáltan Edina. A gyerekét egyedül nevelő, harmincas éveiben járó nő jelenleg egy kaposvári albérletben húzza meg magát. Somogyszilben egy házat hagyott maga után, és bár az ingatlan árverése még nem zárult le, tudja, soha többé nem költözhet vissza egykori otthonába.

A fiatal nő 15 éve vett fel 3 millió forintos hitelt a szili házra, és sokáig folyamatosan fizette a 8 ezerről 26 ezerig felaraszoló törlesztő-részletet. Bár érettségizett, és a gimnázium után titkárnői és számítógép-kezelői tanfolyamot is végzett, a Kaposvártól úgy 25 kilométerre már alig hétszáz lelkes faluvá sorvadt egykori fekvő egykori mezővárosban – ahol orvos és óvoda sincs már – csak közmunkásként tudott dolgozni.

– A 48 ezer forintból 26 ezret nem tudtam kigazdálkodni – ismerte el. – Persze jöttek a felszólítások, aztán megindult a végrehajtás. Noha a futamidő több mint felét már letudtam, három- helyett már négymillióval tartoztam, plusz a végrehajtási eljárásért egymilliót követelnek… Amikor jött a baj, a bank rávett az áthidaló kölcsönre: a helyzet csak annyit változott, hogy még tízezerrel megnőtt a havi törlesztés. Megpróbáltam eladni a házat, találtam is rá nyomott áron, 1,8 millióért vevőt, ami valamennyire kihúzott volna a bajból, de a végrehajtó nem engedte az üzletet. Most egymillióért hirdetik.

Edina korábban a Nemzeti Eszközkezelőnél is próbálkozott, de négyszer is visszautasították, így feladta a harcot, és hagyja veszni a házát.

– Ami egyben azt jelenti, hogy a büdös életben nem lesz bejelentett munkahelyem, mert akkor vonnák a fizetésemből a tartozást – jelentette ki. – Most is feketén dolgozom, elégedettek velem, s a pénz egyelőre elég az albérletre meg a gyerekre. Viszont félretenni nem tudok, vagyis nyugdíjam sohasem lesz, ami egyet jelent: addig dolgoznom kell majd, míg meg nem halok. Egy hárommilliós kölcsön miatt.

– Huszonhét év munkáját tettük ebbe a házba – mutatta Bertalan a kaposvári családi ház fotóját. – Négy szoba, hall, fürdő, konyha, garázs. Autó is volt, de amikor elszállt a törlesztés, eladtuk. Azt hittük elég lesz, de nem volt esélyünk.

A kétgyerekes, 50 éves férfi 2006-ban vett fel 12 millió forintot, hogy a panelból kertes házba tudjon költözni családjával. A hatvanötezer forintos törlesztés belefért a családi büdzsébe, ám amikor 2009-ben bedőlt a forint a svájci frankkal szemben, beütött a krach.

– Jöttek a csekkek, havonta 10-15 ezerrel többet kellett fizetnünk – állította. – Egyszer csak ott tartottunk, hogy 167 ezret kellett volna törlesztenem. Ekkor adtuk el a kocsit, ami néhány évig felszínen tartott még bennünket, de négy éve lefőtt a kávé…

Miután másfél évig nem fizettek, és dobálták a kukába a banki felszólításokat, elrendelték velük szemben a végrehajtást. Aztán persze az árverést is: a hivatalosan 19-21 millióra taksált ház végül 14 millióért talált új gazdára, Bertalanéknak pedig még mindig 16 milliós adóssága maradt.

– Életem végéig fizetem majd a tartozást, most is vonják a fizetésünkből – sóhajtott a férfi. – Szerencsére a gyerekek már elköltöztek, így meghúzzuk magunkat ebben a garzonban. Amíg dolgozunk, megleszünk valahogy, de a nyugdíjból nem tudjuk majd fenntartani. Jelen állás szerint tíz év múlva jöhet az utca…

Károly viszont elhatározta, nem megy sehová. A férfi 2006 márciusában vett fel 17,7 ezer svájci frankot családi háza felújítására, ám két év után kiderült, még egy kisebb összegre szükség lenne a tervek teljes megvalósításához.

– A bank azt mondta, hogy csak úgy kaphatunk újra hitelt, ha kifizetjük a régit – mesélte. – Felvettünk 23 ezret, s az előzőt visszafizettük. Persze én forintot kértem, de azt mondták, így lesz a legjobb: nyittattak egy devizaszámlát, majd arról utalták átváltás után a pénzt. Húzódoztam, de állították, nem lesz baj, még azt is mondták, ha 15 százalékosnál nagyobb lesz az árfolyam-változás, az állam közbelép, így végül belevágtunk: felvettünk 3,8 millió forintot.

A kezdeti havi 20 ezres törlesztő-részlet egy év múlva megugrott, s hiába fizették az egyre magasabb részleteket, csak nem akart csökkenni a tartozásuk.

– Négy év után, amikor már hatvanezer felett jártunk havonta, rákérdeztem, mennyi a tartozásunk – jegyezte meg Károly. – Elvileg több mint kétmilliót visszafizettük, de kiderült, hogy már ötmillió felett járunk. Na, ott abbahagytam a törlesztést!

A bank 2015-ben mondta fel a szerződésüket, egy év múlva megindult a végrehajtás. Melyet megtámadtak a bíróságon, s a grémium felfüggesztette az eljárást, ugyanis elképzelhető, hogy nem volt egyértelmű a szerződésük.

– Ennek egy éve, azóta nem tudjuk, mi lesz velünk – tette hozzá Károly. – A ház felújítását sem fejeztük be, kívülről be kellene vakolni, de minek költsek rá, ha másé lesz. Illetve ezt nem fogja senki megvenni: ha árverezni akarnak, körbeöntöm a falakat gázolajjal, s olyan szag lesz, hogy ember be nem költözik. Azt is megmondtam a végrehajtónak, ha kilakoltatás lesz, páncélban jöjjenek, mert felkészültem az ostromra. Ötvenhét éves vagyok, nekem már mindegy…

2018.05.16 07:03

„Ha nem jövök ki, megfulladok”

Publikálás dátuma
2018.12.16 21:20

Fotó: / Draskovics Ádám
Több mint egy kilométer hosszú volt az a rabszolgatörvény miatt kirobbant újabb kormányellenes tiltakozáson indult menet.
„Anyukám! Miattad vagyok itt” – magyarázza egy fiatal szőke lány a telefonba a Hősök tere közepén. Vasárnap délután három óra van, a tér még csak szellősen telt meg, az egyes pártokhoz, mozgalmakhoz tartozók egyelőre külön-külön csoportosulnak, ez jól látszik a külön-külön lengedező MSZP-s, Párbeszédes, Momentumos meg szakszervezeti zászlókból. A diákok a szobrok tövében melegítenek kongákkal.  Egyelőre minden nyugodt és békés, olyannyira, hogy kicsivel arrébb, a Lendvay utca elején, a Fidesz székházánál kifejezetten jó a hangulat. Előbb az okoz némi derültséget, hogy a rendőrkordonnál megjelenik a Fővárosi Közterület Fenntartó két autója néhány hómunkással: tanácstalanul nézik, miként tudnák tüntetők és a kordont álló rendőrök lába alól eltakarítani a havat. A helyzetet végül az ott állomásozó egység parancsnoka oldja meg: a kordon pár percre szétnyílik, a sószóró autó betolat az utcába, csúszásmentesít, majd távozik, a tüntetés rendben folyik tovább. A váratlan lehetőséget senki nem akarta kihasználni, hogy esetleg „megrohamozza” a Fidesz székházát.
– Mire számít, lesz balhé? – kérdem az egyik álldogáló rendőrtől.
– Miattunk biztosan nem – hangzik a lakonikus válasz.
Nem sokkal később megérkeznek a Kétfarkú Kutya Párt aktivistái is, és rögtön mosolyra késztetnek rendőrt, tüntetőt az „Inkább az ágyban túlóráznék” feliratú transzparensükkel. Bár a tüntetés ekkor inkább még vidám matinéra emlékeztet, a tüntetőket faggatva hamar kiderül, senki nem jókedvéből van itt: – Egyszerűen úgy éreztem, megfulladok, ha most nem jövök ki – mondja Székely Éva, aki egy „Tatabánya” feliratú tábla alatt álldogál barátnőjével, Mátrainé Dudinszky Erikával. Ő bolti eladó, és még szombaton is dolgozott, gyakran van egy pihenőnapja egy héten, vagyis testközelből ismeri, mi várhat a „rabszolgatörvény” alanyaira. – Én nem is elsősorban a túlmunka, hanem általában Orbán Viktor miatt vagyok itt, nagyon rossz irányba viszi ezt az országot – mondja az asszony, majd hozzáteszi, kifejezetten örül, hogy a DK-tól a Jobbikig most minden ellenzéki párt egységesen mozdul. – Ha vannak is fenntartásaim a Jobbikkal, szerintem most ezeket félre kell tenni, az ellenzéknek továbbra is közösen kellene cselekednie. Kérik írjam le azt is: az erőszakot mind a ketten elítélik, és remélik, hogy ezúttal nem lesz balhé. Tatabányai az a két srác is, akik klasszikus punk szerelésben, és felnyírt hajjal készülnek a vonulásra. Egy helyi multinál dolgoznak, Ádám azt mondja, már így is kirúgással fenyegetik rendszeresen, ha nem vállal túlórákat, még többet dolgoznia semmi kedve, de állandó nyomás alatt tartják őket a főnökeik. Társa Zoltán arról beszél, munkaerőhiány ide, vagy oda, azért nem olyan könnyű új munkahelyet találni még egy Tatabánya nagyságú városban sem, ha az ember esetleg váltani szeretne. De ők is elsősorban azért vannak itt, mert „rengeteg szar dolgot csinált már ez a kormány”.    Időközben több ezresre dagad a tömeg, és az Andrássy úton elindul a menet a Parlamenthez. Ekkor találkozunk a demonstráció talán egyik legtudatosabb résztvevőjével, az ELTE-hallgató Attilával, aki egy „Független Bíróságokat!” feliratú táblát tart a magasba. Szerinte a rabszolgatörvénnyel együtt megszavazott közigazgatási bíróságok hosszabb távon még nagyobb veszélyt jelentenek a szabadságra, de ez most a szükségesnél kevesebb figyelmet kap.
Már a körúton vonulunk, amikor egy fiatal rendőrhöz csapódok. Mint kiderül, ő reggel öttől van szolgálatban, hogy mikor váltják le, arról fogalma sincs. „Már csak ezért sem szeretném, hogy bármi balhé legyen, annál később megyünk haza” – mondja fáradtan.  A Nyugati téren járunk már, amikor befut a hír: a menet vége még az Andrássy úton, a Terror Házánál van, így a tömeg –még ha helyenként hézagos is a sor – több mint egy kilométer hosszú. György klasszikus radikálbal kellékekkel, vörös zászlóval, vörös, illetve fekete fűzős bakanccsal tüntet. Ő a vasútnál dolgozik, eleve tizenkét órás műszakokban, és mint mondja, minden szolidaritása a rabszolgatörvény érintettjeié. A szakszervezeteket kritizálja, szerinte általában nem időben és nem kellő erővel lépnek fel, amikor a munkavállalókat sújtó intézkedéseket hoznak. László semmit nem bíz a véletlenre, „Orbán egy geci” feliratú kapucnisban állja, hogy boldog-boldogtalan lefotózza. Őt elő is állították az egyik tüntetésen.
– Azt mondta egy rendőr, üres sörösdobozt dobtak a sorfal felé, de egy üres dobozt el sem lehet hajítani – érvel ártatlansága mellett. Odabent viszont – idézi fel – teljesen korrektek voltak vele, sőt: „Igazából a rendőrök azt mondták, hogy egyetértenek velünk, mert őket is összevissza szívatják a túlórákkal”. A tömeg végül késő délután ért az Alkotmány utcába, ahol színpad várt az embereket. "Orbán, takarodj!"; "Mocskos Fidesz!"; "Viktátor, Viktátor!" – kiáltják hosszan az emberek, és skandálásukat csak beszédek "akasztják meg". Az egykori KDNP-s Lukácsi Katalin például Beer Miklós katolikus püspök levelét olvassa fel, melyben a püspök azt írta, az emberekben keserűség van, mert nem hallgatják meg a szavukat, s tiszteli bennük a kitartást, ahogy a hideg idő ellenére kiállnak egymást erősítve a céljaikért. A beszédek elhangzása után a " Boldog karácsonyt, miniszterelnök úr!" címmel meghirdetett tüntetés azzal zárult, hogy a békés demonstrálók egyszerre kiáltották: "Boldog karácsonyt!" A tömeg ezután – az elmúlt napokhoz hasonlóan – belvárosi sétára indult, majd a menet a köztévé Kunigunda utcai székházához vonult.

Politikusok az Alkotmány utcában

Bangóné Borbély Ildikó (MSZP): A hatalom Magyarországot Európa szegényházává tette, most pedig elkezdte megbüntetni az embereket. Demeter Márta (LMP): Elég volt a multik és az igényeiket kiszolgáló politikusokból. Szabó Tímea (Párbeszéd): Menjen el kirakatrendezőnek az a kormányfő, akinek fontosabbak a Kossuth téri díszfák és szánkók, mint az emberek! Szél Bernadett (független): Nekik mindent szabad, mi pedig fogjuk be a szánkat? Ebből nem esznek! Vadai Ágnes (DK): Nem azért jöttem, mert Soros György vagy Brüsszel ideküldött, hanem mert szeretem a hazámat. Varga-Damm Andrea (Jobbik): Azért jöttem, mert a népére támadt a saját kormánya.
Donáth Anna (Momentum): A tüntetés már nem a rabszolgatörvény és a közigazgatási bíróságokról szól, hanem a hatalomgyakorlásról
Bősz Anett (Liberálisok): Ez az a pont, amikor megmutatjuk, elég volt. Többen leszünk, mint ahányan valaha ezt a kormányt támogatták.

2018.12.16 21:20

Látta már? Kihúzták a hatos lottó nyerőszámait!

Publikálás dátuma
2018.12.16 17:53

Fotó: Shutterstock/
A Szerencsejáték Zrt. tájékoztatása szerint az 50. héten megtartott hatos lottó számsorsoláson a következő számokat húzták ki:
Nyerőszámok: 4 (négy) 7 (hét) 15 (tizenöt) 17 (tizenhét) 28 (huszonnyolc) 40 (negyven) Nyeremények: 6 találatos szelvény nem volt; 5 találatos szelvény 62 darab, nyereményük egyenként 224.135 forint; 4 találatos szelvény 2.412 darab, nyereményük egyenként 5.760 forint; 3 találatos szelvény 37.653 darab, nyereményük egyenként 1.435 forint.
Szerző
2018.12.16 17:53