Vízummentesség

Aki járt a vízummentesség előtt az USA-ban, az tudhatja, mivel járt ez, különösen a 2001-es terrortámadás után. Nem volt könnyű vízumot kapni. Akinek sikerült megszereznie, azt már az európai repülőtereken mindenről kifaggatták, az USA repülőterén pedig még a cipőt is le kellett venni. 2008-ban, mikor megkaptuk a vízummentességet, ezzel együtt járt az a bizalom is, hogy megbízható ország állampolgárai vagyunk. Az Orbán-rezsim ezt eljátszotta. Amikor Semjén kijelentette, hogy egymillió külhonban élő, magyar ősökkel rendelkezőnek magyar állampolgárságot kell adni, könnyítettek annak megszerzési feltételein. Ezt kihasználva olyan személyek jutottak állampolgársághoz, akik még magyarul sem tudtak. Az Amerikai Belbiztonsági Minisztérium, a DHS vizsgálata során kiderült, 700 ilyen fő bejutott az USA-ba. Közülük 65-en eltűntek a hatóság elől. Lehet közöttük orosz kém, terrorista, drogcsempész. Ez év áprilisában a DHS munkatársai voltak Magyarországon, figyelmeztették a kormányt, ha nem intézkednek, megvonják a vízummentességet. Ide jutott Orbán a szavazatszerzés mindenek felettiségével. Kiderült az is, hogy a terrorizmus elleni harca hazugság.

Gyűlölnek gyűlölni

A német parlament, a Bundestag évtizedeken át unalmas helynek számított. Nem hangzottak el szélsőséges kijelentések, a kormány és az ellenzék között nem is voltak jelentősebb programbéli különbségek. A német egység után megjelent ugyan az egykori keletnémet NSZEP utódjának számító Balpárt a törvényhozásban, ám ez már messze nem az a tömörülés volt, mint amit Erich Honecker idején megismerhettünk.

Ezért is sokkolta a német közvéleményt az a beszéd, amelyet szerdán Alice Weidel, a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) frakcióvezetője mondott el a költségvetés vitája során. Igaz, a kormány büdzsével kapcsolatos terveihez nem szólt hozzá, habár korábban sem kivételes gazdasági hozzáértésével varázsolta el a német közvéleményt. Ezenfelül azonban egy sor olyan mondat hangzott el a beszédben, amely korábban elképzelhetetlen lett volna a Bundestagban. Igazi, hamisítatlan gyűlöletbeszéd volt ez, amelyben a szónok a „burkás, fejkendős kislányokat, az állam által eltartott késelő férfiakat és más semmirekellőket”, azaz a muzulmánokat vádolta azzal, hogy a német jólétet, a gazdasági növekedést fenyegetik.

Weidelt azonnal rendre utasította Wolfgang Schäuble parlamenti elnök, korábbi pénzügyminiszter, figyelmeztetve arra: minden fejkendőt viselő nőt diszkriminált. A német politikai kultúrára jellemző, hogy Weidel beszédétől minden más frakció elhatárolódott, a német lapok pedig megkondították a vészharangot, jelezve, milyen következményei lesznek annak, ha az AfD folytatja ámokfutását. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkben teszi fel a kérdést: „Mit lehet tenni az AfD ellen?”. A lap meg is adja a választ: azzal lehet kifogni a szelet a szélsőségesek vitorlájából, ha a kormány emberséges politikát folytat.

A német üzleti élet vezető személyiségei is fellázadtak Weidel ellen. A Siemenst irányító Joe Kaeser azt írta, az AfD frakcióvezetője árt Németország nemzetközi hírnevének. S inkább legyenek az országban fejkendőt viselő lányok, mint nemzetiszocialisták.

Így reagál a gyűlöletbeszédre egy normális társadalom. S így gondolkodnak a valódi keresztények, akik a vallást nem a hatalom megtartása eszközének tartják, hanem aszerint is próbálnak élni, cselekedni. Merthogy a gyűlöletbeszédnek semmi köze sincs a keresztény emberképhez. Így működik az az ország, ahol nem emelték kormányzati szintre a bevándorlásellenességet, a gyűlöletet, ahol a politikai élet azonnal kirekesztene egy olyan politikust, aki egy a szendvicsét eldobó migránst vádolna a sertéspestis behurcolásával.

A magyar kormány folyamatosan azt hangoztatja, hogy gazdaságilag feltartóztathatatlanul közelítünk a nyugathoz. A miniszterelnök merész becsléssel 2030-ban jelölte meg azt az évet, amikor beérjük Ausztriát. Lehet, hogy e tekintetben valóban csökken a különbség Magyarország és Európa nyugati fele között – bár a számok nem feltétlenül ezt sugallják, a fizetésbeli differenciákat pedig inkább hagyjuk is -, de ami a kulturáltságot illeti, ez a szakadék mintha csak egyre mélyebb és mélyebb lenne.

Szerző

Gyűlölnek gyűlölni

A német parlament, a Bundestag évtizedeken át unalmas helynek számított. Nem hangzottak el szélsőséges kijelentések, a kormány és az ellenzék között nem is voltak jelentősebb programbéli különbségek. A német egység után megjelent ugyan az egykori keletnémet NSZEP utódjának számító Balpárt a törvényhozásban, ám ez már messze nem az a tömörülés volt, mint amit Erich Honecker idején megismerhettünk.

Ezért is sokkolta a német közvéleményt az a beszéd, amelyet szerdán Alice Weidel, a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) frakcióvezetője mondott el a költségvetés vitája során. Igaz, a kormány büdzsével kapcsolatos terveihez nem szólt hozzá, habár korábban sem kivételes gazdasági hozzáértésével varázsolta el a német közvéleményt. Ezenfelül azonban egy sor olyan mondat hangzott el a beszédben, amely korábban elképzelhetetlen lett volna a Bundestagban. Igazi, hamisítatlan gyűlöletbeszéd volt ez, amelyben a szónok a „burkás, fejkendős kislányokat, az állam által eltartott késelő férfiakat és más semmirekellőket”, azaz a muzulmánokat vádolta azzal, hogy a német jólétet, a gazdasági növekedést fenyegetik.

Weidelt azonnal rendre utasította Wolfgang Schäuble parlamenti elnök, korábbi pénzügyminiszter, figyelmeztetve arra: minden fejkendőt viselő nőt diszkriminált. A német politikai kultúrára jellemző, hogy Weidel beszédétől minden más frakció elhatárolódott, a német lapok pedig megkondították a vészharangot, jelezve, milyen következményei lesznek annak, ha az AfD folytatja ámokfutását. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkben teszi fel a kérdést: „Mit lehet tenni az AfD ellen?”. A lap meg is adja a választ: azzal lehet kifogni a szelet a szélsőségesek vitorlájából, ha a kormány emberséges politikát folytat.

A német üzleti élet vezető személyiségei is fellázadtak Weidel ellen. A Siemenst irányító Joe Kaeser azt írta, az AfD frakcióvezetője árt Németország nemzetközi hírnevének. S inkább legyenek az országban fejkendőt viselő lányok, mint nemzetiszocialisták.

Így reagál a gyűlöletbeszédre egy normális társadalom. S így gondolkodnak a valódi keresztények, akik a vallást nem a hatalom megtartása eszközének tartják, hanem aszerint is próbálnak élni, cselekedni. Merthogy a gyűlöletbeszédnek semmi köze sincs a keresztény emberképhez. Így működik az az ország, ahol nem emelték kormányzati szintre a bevándorlásellenességet, a gyűlöletet, ahol a politikai élet azonnal kirekesztene egy olyan politikust, aki egy a szendvicsét eldobó migránst vádolna a sertéspestis behurcolásával.

A magyar kormány folyamatosan azt hangoztatja, hogy gazdaságilag feltartóztathatatlanul közelítünk a nyugathoz. A miniszterelnök merész becsléssel 2030-ban jelölte meg azt az évet, amikor beérjük Ausztriát. Lehet, hogy e tekintetben valóban csökken a különbség Magyarország és Európa nyugati fele között – bár a számok nem feltétlenül ezt sugallják, a fizetésbeli differenciákat pedig inkább hagyjuk is -, de ami a kulturáltságot illeti, ez a szakadék mintha csak egyre mélyebb és mélyebb lenne.

Szerző