Csibész helyett bonviván

A Ron Howard rendezte Solo: Egy Star Wars-történet több mint két órában fáraszt és kerget el illúziókat.

A Star Wars kánon műveit ma már nem lehet büntetlenül kritizálni. Valaki biztosan meg fog sértődni: vagy az általam képviselt középgeneráció tagjai, akiknek annak idején egy coming of age mese volt Lucas eredeti trilógiája, vagy az új rajongók, akiknek nincs szükségük az emóciók és a kalandok varázslata okozta vibrálásra. Akciót várnak és látványmozit. Ennek ellenére vállalom a kockázatot és határozottan kijelentem: a Cannes-ban versenyen kívül bemutatott Solo - Egy Star Wars történet a George Lucas által megteremtett, majd elengedett univerzum eddigi legnagyobb elpuskázott lehetősége.

Elképesztő nagy potenciál van ugyanis Han Solóban, hiszen a Skywalker-éra legéletszerűbb karaktere volt. Igazi magányos kalandhős, aki mintha csak egy spagetti westernből lépett volna elő, igaz a rejtélyes csönd helyett nagy pofájával még ki is tűnt az átlagemberek közül. Egy eredetsztori tehát izgalmas is lehetett volna. De miközben a figurát Harrison Fordtól megöröklő Alden Ehrenreich eszeveszett akarással igyekszik, nem tudja megragadni a karaktert. Lawrence és Jonathan Kasdan forgatókönyve sem kedvez neki, mert első körben ugyan romantikus kalandhősként tűnik fel a vásznon, a mindent meghatározó szerelem háttérbe szorul, amikor csak ő tud elszabadulni szülőbolygója, Corellia rendtartói elől. A "szerelemért lopok, hogy szabadok legyünk" életfilozófia itt alakul át a "hajót fogok szerezni és visszamegyek az egyetlen Qi’ra-ért" - ra. Utóbbi A trónok harcából ismert Emilia Clarke alakítása. Ennyi és nem több Solo motivációja, ami akkor sem változik, amikor összehozza a sors Beckett-el (Woody Harrelson), aki egy gigarablásba is beveszi, bizonyos Dryden Vos (Paul Bettany) nevű gengszterfőnök megbízásából. Itt kerül a képbe a szintén szélhámos Lando Calrissian (Donald Glover) és az Ezeréves sólyom.

Drydennél fut össze Solo újfent Qi’rával, aki köszöni, jól van és nem kell őt megmenteni. Han pedig örül ennek, hiszen így lehet újra nyomulni. A régebbről – az idősíkok keveredése miatt mégis későbbi – ismert Han Solo biztosan nem tenne ilyet, de Harrison Ford nem is attól volt szerethető karakter, hogy mindig bájvigyorral a fején kísért, hanem, mert volt benne némi zord álarc mögé rejtett maszkulin érzékenység. De hát Alden Ehrenreich nem Ford-szerű figura, sokkal inkább James Dean-light utánérzés, így nagyon nehéz őt Han Solóként elfogadni. Ezért a Solót ezen a ponton nem eredettörténetnek hanem a karakter újraindításának kell tekinteni. Csak éppen ez az újraindulás nagyon nehézkes, hiába áldoztak rá 135 percnyi játékidőt.

A Solo legnagyobb problémája a forgatókönyv „könnyedsége” és a Ron Howard rendező által diktált gyilkos tempó. A cselekmény kilencven százaléka akciójelenet, a film képi világát még egy film noir is megirigyelhetné, a feszültséggel teli sejtetésekben még a hőseinket is nehezen ismerjük fel – a tétnélküliség pedig hosszú távon elfárasztja a nézőt. A Lucasfilm logónál a kezdeti képsoroknál érzett izgalmat egy óra után sikerült a filmnek ledolgoznia.

A ritka, bizsergést okozó pillanat az volt, amikor Han és Chewbacca először ül le az Ezeréves sólyom pilótafülkéjébe. De hát itt a bizsergésen túl eufóriát kellett volna éreznem! És kár, hogy a Solo további 134 perce nem ilyen volt…

Megörökölt projekt nyolcéveseknek

A Solót eredetileg Phil Lord és Chris Miller, A lego történet rendezői kezdték el forgatni és a jelenetek több mint nyolcvan százalékát rögzítették, amikor Kathleen Kennedy producer kreatív különbözőségek miatt leváltotta őket és Ron Howardot bízta meg a film levezénylésével és a jelenetek többségének (!) újraforgatásával. Howard, akivel lapunk hosszabb interjút készített, többek között elmondta: a gyors tempót és a sötét képi világot megörökölte, ezen már nem tudott változtatni. Lord és Miller távozásával kapcsolatosan ő is, és több színész is elmondta, hogy a producert az sokkolta igazán, hogy a páros igen nagy teret adott az improvizációnak. Aggodalmamra, jelesül, hogy a Solo nem olyan, mint a régi Star Wars epizódok, Donald Glower tett helyre: vegyem észre, hogy megöregedtem és nyugodjak le, mert a Solo a nyolcévesek korosztályának készült!

Infó: Solo: Egy Star Wars-történet, Magyarországi bemutató: május 24., Forgalmazó: Fórum Hungary