új album;Ethnofil;

FORRÁS: ETHNOFIL

- Kácsor Zsolt: Nem zenei halandzsa

A briliáns improvizációival elhíresült Ethnofil új albumának első bemutatója Párizsban volt, a második pedig Budapesten lesz.

A fennállásának 10. évfordulóját idén ünneplő Ethnofil a hazai könnyűzenei élet egyik legkülönlegesebb zenét játszó zenekara, amelyet a magyar népzenei hagyományra támaszkodó, ugyanakkor sajátosan eklektikus, improvizatív muzsikája tesz egyedivé. Az elmúlt tíz évben több száz koncertet adott Magyarországon, Nyugat-Európában pedig már öt turnét bonyolított le nagy sikerrel – ami azért bír különös jelentőséggel, mert kontinensünk nyugati felén a különböző népzenei motívumkincsekben gazdag, igényes, progresszív zenei stílusok különösen népszerűek. Mivel produkcióik különösen nagy sikert arattak Franciaországban, legújabb, a The Edge című albumukat idén Párizs egyik felkapott dzsesszklubjában, a Basier Salé-ban mutatták be. A lemez hazai premierje május 24-én, csütörtökön este lesz Budapesten, az A38 hajón.

Habár az Egerben alapított Ethnofil fővárosi zenekar, a tagjai révén eltéphetetlen szálakkal kötődik a hevesi megyeszékhelyhez: 1992-ben ott született a zenekar vezetője és billentyűse, Weil András, valamint odavalósi a csapat zenei arculatát szintén meghatározó zenész testvérpár is: Okos Viola (ének, hegedű) és Okos Gergely (dobok). Habár Weil András hat éves korától klasszikus zongorát tanult tizenkét éven át, a végzettsége szerint nem zenész, hanem közgazdász, aki nemzetközi egyetemi tanulmányait Budapesten és Calcuttában folytatta, sőt, egyik diplomáját Sidney-ben vette át. S hogy ilyen előtanulmányokkal miképpen lesz az emberből kivételesen improvizatív képességű billentyűs? Erről Weil András azt mondta: 12 éves korától a szolfézs helyett inkább szabad zenélést tanult akkori egri zongoratanárától, Révász Ágnestől, akinek a vezetésével új zenei utak nyíltak meg előtte. Modern, kortárs darabokkal kezdett foglalkozni, és rájött: az ő útja nem a kötött klasszikus zene, hanem a kötetlen, többféle stílust magába olvasztó zenélés felé vezet. Az egri improvizáció tanszakra járt, amikor megismerkedett Okos Gergely dobossal, s együttzenélésük első, kézzelfogható eredménye a Fülön Csíp című albumuk lett 2011-ben. Azt követte 2014-ben a második nagylemezük Kókuszmúzeum címmel, s idén jelent meg a The Edge című, angol nyelvű albumuk. A dalok tehát alapvetően közös improvizációk, így nehéz volna megmondani, hogy ki a számok szerzője. A munkafolyamat az, hogy a több órás alkotósessionjeiket rögzítik, majd kiválogatják a legjobb darabokat, s ezután következik Weil András feladata: zenei rendezőként strukturálja, formába önti a már szelektált anyagot.

Habár az Ethnofil stílusának egyik legfőbb jellemzője az ultraeklektikus jelleg, az együttes rajongói tudják: a produkciók nem torkollnak sem kakofóniába, sem zenei halandzsába. Zenéjük egyszerre szabad és fölszabadító, ezért a könnyűzenét könnyű zenének gondolók számára az a rossz (vagy jó?) hírem van: egy Ethnofil számot nem elegendő egyszer meghallgatnunk ahhoz, hogy el tudjunk mélyedni benne.

Névjegy
A 2008-ban Egerben megalapított Ethnofil zenekar 2012-ben az A38-as Talentométer, 2015-ben pedig a Szimpla Lemming Program fődíját nyerte el. A zenekar tagjai: Kocsis Levente (basszusgitár), Moldván Zsolt (ütőhangszerek), Okos Viola (ének, hegedű), Okos Gergely (dobok), Őrsi One-AB András (hangminták/effektek), Zahár Fanni (fuvola, szaxofon), Weil András (zenekarvezető, billentyűs).



Hetvenedik születésnapját ünnepli a napokban a magyar könnyűzene történetének egyik legfontosabb dalszerzője, zenésze. Presser Gábor gazdag pályájáról mesélt az MTI-nek.