Mint a Hakai Magazine című kanadai online kiadvány beszámol róla, a tengerjáró hajók többsége ma is dízelmotorral, és az olajfinomítás melléktermékének számító hajtóanyaggal (fűtőolajjal vagy pakurával) üzemel, a részecskeszűrők és katalizátor nélküli rendszerek a szárazföldi közlekedésben elképzelhetetlen mértékű, globálisan évente egymillió tonnányi korommennyiséget bocsátanak ki. A tüdőben koromrészecskék a szív- és érrendszeri betegségek egyik fő kiváltó okának számítanak, de ugyanígy eltömik a belsőégésű motorok és a kipufogó vezetékek szűk keresztmetszetű járatait is, három havonta költséges tisztításra ítélve a gépeket.
A korom leggyakoribb ártalmatlanítási módja az égetés – a salakanyag 400 fokon szénmonoxiddá és szén-dioxiddá ég el, ez azonban környezeti szempontból hátrányos, egyebek mellett a globális felmelegedést fokozó üvegházgáz-kibocsátás miatt. Ezért nagy jelentőségű a dél-koreai egyetem újdonsága, amely a környezetet nem termelő, hasznos anyaggá alakítja a légszennyező anyagot.
A grafit és a korom alapanyaga egyaránt a szén, a molekulaszerkezetük azonban más. A kutatók arra jöttek rá, hogy szélsőségesen magas, 2700 fok körüli hőmérsékleten a korom grafittá alakul. Ez a hőfok kétszer olyan magas, mint a lávák felszínének hőmérséklete, és fele akkora, mint ami a Nap felszínén uralkodik, vagyis valóban nagyon forró. Az adott hőmérsékleten a szennyeződések kiégnek a szénből, és a végeredmény tiszta grafit lesz.
A grafitot jelenleg bányásszák, a grafitbányák bőséges forrásokkal rendelkeznek, ám egy ártalmas hulladék eltakarítása így is megfelelő motiváció lehet az alternatív előállításra. A magas hőfokon előállított grafitszemcsék egyelőre túl kicsik ahhoz, hogy elemeket lehessen gyártani belőlük, de ezt a problémát sokkal egyszerűbb megoldani, mint a grafittá alakítást, és eddig úgy tűnik, hogy a költségeket is sikerül a versenyképességhez szükséges szint alatt tartani.
