A felszínén megolvadna az ólom. 480 Celsius foknál is magasabb a hőmérséklet és olyan a légnyomás, amely két óra alatt képes lenne szétlapítani egy űrszondát. A Vénusz nem nyerné el a Naprendszer lebarátságosabb csillagának pálmáját, pedig a Földhöz hasonló tömegével és méreteivel, atmoszférájával és a rásütő Nappal, Földünk ikerpárja lehetett volna, ha az üvegházhatás fokozódása nem változtatta volna széndioxiddal és kénsavas esőkkel teli pokollá – írja a Le Nouvel Observateur. Nem ez a hely, ahol a földön kívüli életet lehet keresni, a tudósok érdeklődése a Marsra és „óceáni holdjaira” összpontosul. Ezzel együtt a Vénusz poklában is lehet élet. Nem a felszínen, hanem a felhőkben, 50 kilométer magasságban a hőmérséklet és a légnyomás a Földéhez hasonló és a mikrobák a savas esőben is tudnának élni. A tudomány kezd effelé orientálódni.
Magellán - Felszínét 1990–94 között térképezte fel Fotó: Wikimédia
A wisconsini Madison egyetem nemzetközi kutatócsoportja a potenciális vénuszi életet vizsgálta. És nem tartja lehetetlennek az alacsony felhőkben a mikrobák jelenlétét, mivel a hasonló magasságú földi felhőkben is találtak olyan organizmusokat, amelyek oxigén nélkül, savas környezetben élnek. Ezek a szervezetek képesek széndioxiddal táplálkozni és kénsavat termelni.
Lehet, hogy a vénuszi élet kulcsa a múltjában keresendő. Ha volt víz a felszínén, ahogy a tudósok gondolják, mennyi ideig volt? Elég ideig ahhoz, hogy az élet kifejlődhessen, aztán a felmelegedés miatt a felhőkbe költözzön? A kutatóközpont a modellizációk alapján úgy számolja, hogy a Vénuszon körülbelül 2 milliárd évig volt folyékony víz, sokkal hosszabb ideig, mint ahogy azt feltételezik a Marson. „A Vénusz lett volna az első lakható világ a naprendszerben?” – kérdezi Michael Way, a NASA kutatója, és csapata a Geophysical Research Letters-ben. Ezek a kutatók olyan szuperszámítógépet használtak, amely a földi klímát modellezi és így próbálják rekonstruálni a Vénusz fejlődését. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy a Vénusz 715 millió évvel ezelőttig lakható volt, olyan korszakban, amikor a Földön már soksejtű mikroorganizmusok léteztek. Utána vulkánkitörések alakították ki a katasztrofális üvegházhatást, amely létrehozta a jelenlegi körülményeket. Ha volt élet, az egyre magasabbra menekült abban a mértékben, ahogy a felszín elviselhetetlenebbé vált és a víz elpárolgott.
Lehet, hogy a jelenség most is megvan és magyarázza az atmoszferikus kontrasztokat, a sötét csíkokat, amelyek elnyelik az ibolyán túli sugarakat. A kutatók ezket azokhoz a pitoplanktonokhoz hasonlítják, amelyeket a földi óceánokban lehet látni.
„Az élet a vénuszi felhőkben nem olyan őrült feltételezés, ha életet feltételezünk az óceánok mélyén, a jég alatt vagy a naprendszer litoszféráiban (a Föld külső, a kéregből és a legfelső köpenyből álló, szilárd, merev kőzetburka)” – jelentette ki David Grinspoon, a Planetary Science Institute munkatársa, a stanfordi egyetemen tartott Breakthrough Discuss konferencián.
Meg lehet erről talán győződni azzal, hogy robotokat küldenek fel – vélik a kutatók, akik támogatják a VAMP-programot, egy félig repülő-, félig léghajó, amely lebegve tudna adatokat gyűjteni a vénuszi felhőkben.
