Kivérezteti Iványiékat a kormány

Publikálás dátuma
2018.05.24. 07:05
FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Milliárdokkal adós a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek az állam. Szociális és oktatási intézmények sora küzd a puszta létezésért.

Sikerült megnevettetnünk Iványi Gábort. Elmeséltük ugyanis azt: a hozzánk eljutott hír szerint egyháza olyan súlyos anyagi gondokkal küzd, hogy ő már kénytelen a nyakkendőit árulni.

A valóság az – pontosított –, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség munkát ad legálisan nálunk tartózkodó, hivatalosan befogadott menekülteknek. A főleg Iránból jött afgánok között – kertészen, ápolónőn, villanyszerelőn kívül – van két varrónő is. Az egyház felajánlásként maradék textilanyagokat kapott, a menekült nők ebből készítenek nyakkendőket. Iványi adott nekik egyet a sajátjából, hogy tanulmányozhassák a szabási technikát. Az elkészült nyakkendőket az egyház egyik önkéntese árusítja, a szerény bevétel a menekülteket segíti.

A hír tehát kacsa, másfelől azonban: nagyon is igaz. Az egyház tényleg nagy bajban van. Hiába mondták ki alkotmánybírósági döntések és nemzetközi verdiktek, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget jogsértő módon fosztották meg egyházi rangjától, korábbi státuszát a hosszú évek óta húzódó procedúra ellenére máig sem kapta vissza. Ennek pedig komoly anyagi vonzatai vannak. Az egyház költségvetése normatív és kiegészítő állami támogatásból, pályázati pénzekből, saját bevételekből – például egyszázalékos felajánlásokból – tevődik össze. Ha ezekből a pillérekből akár csak egyet is kiütnek, felborul a költségvetés.

Márpedig Iványiék esetében többet is kiütöttek. A kiegészítő támogatás a felére, a pályázatokból elnyert összeg a töredékére csökkent. Az egyház – hiába felel meg az összes törvényi feltételnek – továbbra sem gyűjthet egyszázalékos felajánlásokat. A 2012-es állapotok alapján – ekkor lépett életbe az új, fideszes egyházi törvény – az állam elvileg ad némi kompenzációt, de ez a pénz is rendre késve érkezik.

Iványi elmondása szerint éves költségvetésük 4 milliárd forint körül mozog, az állam tartozása legalább 3 milliárd forintra tehető. A kormány még azt a összeget sem akarja átutalni, amit saját maga is elismert jogos követelésnek. Pedig a pénznek lenne helye: az egyház tucatnyi szociális létesítményt és iskolát működtet, hajléktalanok, rászorulók ellátásáról, hátrányos helyzetű gyerekek iskoláztatásáról gondoskodik. A kormány az ő sorsukkal packázik, amikor folyamatos bizonytalanságban tartja az intézményeket. Hónapról hónapra gondot okoz, hogy miből fizetik ki a munkatársakat. „Imádkozunk, bízunk az isteni csodában” – mondta lapunknak Iványi Gábor.

Templomaikon nincs egyetlen új vörösréz gomb sem, az összes befolyó forintot működésre fordítják – folytatta. Az egyháza elleni fellépés szerinte hasonlatos ahhoz, ahogyan a kormány a civil jogvédő szerveteket és a független sajtót próbálja ellehetetleníteni, vagy mindenki mást, aki nem hódolt be a hatalomnak.

„A Biblia alapvető tanításai között szerepel a menekültek támogatása, a szegények problémáinak megértése, az igazságosság a törvénykezésben. Nekünk ezzel szemben azt kellene hirdetnünk, hogy van valaki, Orbán Viktor, aki új világrendet épít: ha nem harácsolsz, ha nem tudsz gyanús körülmények között meggazdagodni, akkor annyit is érsz. Mi ezt nem vagyunk hajlandók hirdetni” – jelentette ki Iványi Gábor, hozzátéve, a „nyaloncoknak” is nagy felelősségük van abban, hogy a Fidesz újra kétharmadot szerzett.

– A kétharmad önmagában nem igazolja Orbán politikájának helyességét. Ismerünk olyan vezetőket a történelemből, akik nagy támogatottságot élveztek: a vége mégis világégés lett. A lelkész reméli, hogy ez most nem következik be. Aggasztó ugyanakkor, hogy „megint a rossz oldalon illegetjük magunkat” – utalt Orbán és a putyini Oroszország baráti viszonyára. Iványi Gábor magyarként szégyelli, hogy a magyar miniszterelnök azzal a szövetségi rendszerrel szemben „mutyizik”, amelynek Magyarország is a tagja.

Iványi szerint véget kellene vetni annak a háborúskodásnak, ami nyolc éve, 2010 óta folyik az országban. Valódi békesség kellene, nem a félelem csendje.

Sanyargatnak bennünket, pedig mi csak szolgálni szeretnénk – hangsúlyozta. A hatalomnak hálásnak kellene lennie, amiért valaki őszintén elmondja a véleményét. Mást nem is tehetünk – jegyezte meg. A Bibliában nincs benne, hogyan lehet elvtelen kompromisszumokat kötni, és arra sem kapunk bátorítást, hogy megalkuvók legyünk. Az egyház nem hagyományőrző klub, kötelessége reagálni a napjainkban tapasztalható jelenségekre. Ha nem beszélhetünk szabadon arról, hogy a társadalomban és a közéletben hol sérülnek a bibliai tanítások, akkor – állapította meg Iványi Gábor – elveszítjük egyházi jellegünket.

Emléktábla Szécsey Jánosnak
A Wesley János Lelkészképző Főiskolán csütörtök délután emléktáblát avatnak Szécsey János metodista szuperintendens tiszteletére. Szécsey az 1930-as években cigánymisszióval foglalkozott, a holokauszt idején Carl Lutz svájci metodista diplomata oldalán részt vett az üldözöttek mentésében.

Szerző

Márton László: Hagymáz

Publikálás dátuma
2018.05.19. 09:45
MARABU RAJZA

Két fontos beszéd hangzott el az elmúlt hetekben. Az egyiket Emmanuel Macron francia elnök tartotta Aachenben, a Nagy Károly (Charlemagne)-díj átvételekor, a másodikat Orbán Viktor a magyar parlamentben. Az egyik Európa fejlődésirányát jelölte ki a következő tizenöt-húsz évre, a második Magyarországét, amely elkanyarodik Európától.

Teszi, amit mond

Eszem ágában sincs a két férfit egymáshoz hasonlítani. Az igazat megvallva, általában károsnak és fölöslegesnek tartom, amikor hivatásos politikai elemzők Orbán megnyilvánulásait komoly elemzésre méltatják és ezzel orákulum-státuszt biztosítanak egy ügyes, ravasz, de mindent összevetve súlytalan figurának. A szélkakas forgása ugyan jelzi honnan fúj, de szelet nem csinál.

A Brüsszelbe illiberálisként érkező és onnan "régi vágású" kereszténydemokrataként visszatérő Orbánnak önálló koncepciója nincs, és sohasem volt. Gyakran idézik a budapesti diplomáciai kar előtt tett - utóbb megismételt - kijelentését: "(...) ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit csinálok". A megcsonkított mondat eredetije így hangzott: "ne a számat figyeljék, hanem a kezemet, mert csalok!" Szerzője pedig a hivatásos szemfényvesztő, Rodolfo volt.

Bár egyéves elnökségét több oldalról is kifogások és kemény kritikák érték, senki sem vonta kétségbe, hogy Macron bel- és külpolitikájában azt teszi, amit mond. Aacheni beszédében a vendéglátó Angela Merkel mellett több európai állam- és kormányfő jelenlétében Nagy Károly álmára (lényegében a Karoling német-római birodalom víziójára) hivatkozott. Orbánt, valószínűleg kíméletből, nem hívták meg. A kolbásztöltésben jeles magyar miniszterelnök nehezen követte volna a Kantot, Coudenhove-Kalergit, Denis de Rougemont-t idéző francia elnök szárnyalását.

Macron Európa számára négy kategorikus imperatívuszt fogalmazott meg. Először: ne legyünk gyengék, ne szenvedjük el, hogy mások döntsenek helyettünk. Másodszor: "a történelem nem dadog", ne engedjünk a széthúzás kísértésének. Harmadszor: ne engedjünk semmit a jogállamból, a demokráciából. Utasítsuk el mind az állam, mind az utca erőszakát. Végül: ne féljünk megszabadulni saját tabuinktól, és ne féljünk Európa újjáalakításától.

A kitüntetett nem elégedett meg elvek hirdetésével, szokása szerint szemléletes és végrehajtható terveket tárt hallgatósága elé. Az "Európa Kávéház"-at a nézetek és tervek megismertetésének és barátságos ütköztetésének nevezte. Az Európai Egyetem és az Európai Akadémia a művek és alkotók szabad mozgásán túl az eszmék terjesztésének felgyorsítását, a gazdasági, fiskális, szociális politikák összehangolását jelenti. Mindez nem a távoli, bizonytalan időben, hanem most: "Európát nem lehet lelakatolni, de azt sem lehet megvárni, hogy a 27 tagállam mindig és mindenben egyetértsen". Macron elismerte, hogy a nacionalisták, a populisták, a félelem gerjesztői érthetően beszélnek. Javasolta, hogy Európa hívei legalább ilyen világosan beszéljenek. Szép metaforával zárta beszédét: "ne egy tegnap szerzett szimfóniát tiszteljünk, de írjuk meg a befejezetlen szimfónia végét".

"Kívül tartani"

Orbán a maga zenéjét, szokása és ízlése szerint dobbal és harsonával kezdte. "A magyar ügy, ma nyert ügy", szögezte le. Elképzeléseit az európai költségvetés 2030-ig tartó ciklusához igazította. Feltehetően arra célzott, hogy a következő 12 évben, az egyébként elátkozott Brüsszelből legalább olyan bőven és folyamatosan csorog a pénz, mint eddig, és, hogy ezzel, úgy, ahogy eddig, nagycsaládja és közeli hívei rendelkeznek majd.

A beszédben többször szerepelt Isten neve és a csillagok állása és egy kis sirámmal vegyített melldöngetés: "A magyarok többet adtak a világnak, mint amit kaptak". És a hálátlan világot rengető felfedezés: "A liberális demokrácia korszaka véget ért. (...) Helyette inkább felépítettük a 21. századi kereszténydemokráciát". Múlt időben. A liberális demokrácia végét a Liberális Internacionálé alelnöke testközelből szemlélhette. A kereszténydemokrácia alapelveiről bizonyára a miniszterelnök-helyettes doktori disszertációjából értesült, de az sem tűnik lehetetlennek hogy beleolvasott a könyvekbe, amelyekből Semjén kiollózta szövegét. Újszülött kereszténydemokraták vagyunk, de szorgosak, az építmény már el is készült!

Orbán felsorolta a szerinte Európát fenyegető kihívásokat: "A multikulturalizmus volt az első lépcsőfok. A szólásszabadságot korlátozó politikai korrektség a második." A "harmadik lépcsőfok" – magától értetődően – a migráció, a kötelező betelepítési kvóta, amelyet első helyen említett. Mindezt egy olyan geopolitikai koordinátarendszerben vázolta, ahol tőlünk nyugatra a "germán vaskancellárok", keletre a "szláv katonanépek", délre a "muzulmán embertömegek" helyezkednek el. Ebből következően "három nagy hadsereget", a németet, az oroszt és a törököt kell a Kárpát-medencén kívül tartani.

Maradjunk a miniszterelnök által annyira kedvelt hármas számnál. A programbeszéd olvastán a nem-hívők számára három reakció lehetséges. Az első dühös legyintés: egy úrhatnám polgár már maga sem érzi szóözönének nevetségességét. A baj, hogy ez az előadás nem fejeződik be este tízkor, nem várhatjuk gratulációval a nagy színészt, aki a bohóckodástól sem retten vissza. A második: komolyra fogni és pontról-pontra cáfolni Orbán hazug vagy abszurd állításait. De kinek van kedve magyarázni, hogy a tőlünk északra élő cseh "katonanemzet" Svejkkel azonosul szívesen? Ki vállalja, hogy felvilágosítja a miniszterelnököt, a német hadsereget, a NATO tősgyökeres tagját nem szükséges "kívül tartani"? El ne felejtsem: a török gyerek hajdanán megvágta a gólya lábát, de azóta ugyancsak NATO-tag. És erről jut eszembe: multikulti vagy sem, voltak a magyar koronának muzulmán alattvalói: "Megállj, megállj kutya Szerbia / nem lesz tiéd magyar Bosznia!" Déli szomszédaink ma is szerbek, bosnyákok, románok és nem félelmetes (vajon miért?) muzulmán embertömegek.

Meggyőződésem, hogy Orbán nem távozni kíván Európából - "szükségünk van az Unióra és az Uniónak is szüksége van ránk” -, hanem bezsebelni, ami csak lehet, ameddig csak lehet. De óva inti az Uniót, adja fel "az Európai Egyesült Államokra vonatkozó hagymázos rémálmait”.

Képzelt ellenségek

Nos, ezen a ponton már se dühöngeni, se magyarázni nincs kedvem – gondolom, vagyunk így néhány millióan. Először is rögzítsük a tényeket. Ha az Unió szellemi atyjainak (Coudenhove-Kalergi, Jean Monnet) fogalomtárában ott lappangott is, az intézmények alakítói a kifejezést - Európai Egyesült Államok - sohasem használták. Másodszor: Macron aacheni beszédéből és a szavait követő Merkel kancellár egyetértő hallgatásából a süket is felfoghatta, hogy a valutauniót követő gazdasági és pénzügyi átalakítások, az Európai Ügyészség, az egységes határőrizet és migrációs politika, az európai védelmi stratégiához szükséges katonai integráció milyen irányba mutatnak. A történelem nem ismer végleges helyzeteket, birodalmak emelkednek és buknak. Az unióból államszövetségé alakuló képződmény körvonalai már láthatóak, neve – ezen a ponton – másodrendű.

Orbán legfőbb gondja, hogy képzelt ellenségeinek nevet adjon, ezért dobta most be az Európai Egyesült Államok kifejezést. Emmanuel Macron beszédében segítségére sietett: nevén nevezte, amitől Orbánnak van tartania. Eurózóna, fiskális unió? Mi jut akkor Matolcsy unokatestvéreinek? Európai Ügyészség? Ki lesz olyan megbízható bűnpártoló, mint Polt Péter? Európai Akadémia? Többé nem a hatalom írja a történelmet, nem a hivatal választja el az értéket a talmitól? Milyen világ az, ahol a miniszterelnök nem állhat bosszút azokon, akik valaha jót tettek vele?

Kinek-kinek a maga hagymázos rémálma. Putyin – nyilván baráti gesztusnak szánva – már évekkel ezelőtt kijelentette, hogy az Eurázsiai Unió tárt kapukkal várja Magyarországot. Szégyenletes az orosz mumussal rémisztgetni. Számos okunk van, hogy intenzív gazdasági, kulturális-tudományos kapcsolatokat tartsunk nagy és ismét erős szomszédunkkal. De nincs olyan bűvész, aki azon a kapun betuszkolhat bennünket.

Témák
Orbán Macron

Tamás Gábor: Nincs több miniszteri kirándulás

Publikálás dátuma
2018.05.19. 09:40
KÓSTOLÁS KÖVÉR LÁSZLÓ TÁRSASÁGÁBAN - Soha nem fogjuk megtudni, Fazekas miért váltott kiránduló üzemmódba

Ha az egyhuzamban eltöltött hivatali időt vesszük önmagában alapul, akkor a most távozó Fazekas Sándor agrárminiszter az elmúlt 150 év egyik legnagyobb formátumú alakja. E szempontból kizárólag Váncsa Jenő, a kései Kádár-kor tárcavezetője előzi meg négy és fél hónappal, a rangsorban viszont mögötte van a mezőgazdaság modernizációját a millenniumi időkben minden eszközzel segítő Darányi Ignác, mintegy négy héttel lemaradva. (A pontosság kedvéért: Darányi összesen 12 évig volt miniszter, második ciklusa négy évig tartott.)

Ha azonban működésének egészét próbáljuk átrostálni abból a szempontból, hogy ennyi hivatali nap után hagy-e valamit örökségül az utódoknak, akkor bizony sokra nem jutunk. A távozó miniszter az orbáni világ tipikus képviselője. Még szinte meleg a zsebében a jogi diploma, amikor politizálni kezd. Belép az akkor alakuló, kezdetben radikálisan liberális Fideszbe, és az ország legfiatalabb polgármesterévé választják meg szülővárosában, Karcagon. Idővel országgyűlési képviselővé is válik, bekerül a megyei elnökségbe és simulékonyan alkalmazkodik a párt éppen aktuális politikai kanyarulataihoz. Szorgalmas végrehajtóként teszi mindenkori dolgát és alighanem emiatt figyel fel rá a jelenlegi kormánypárthoz 2010-ben még ezer szállal kötődő üzleti érdekkör. Jelesül Nyerges Zsolt Közgép-résztulajdonos - a legenda szerint az ő meleg ajánlásával kérte fel Fazekast Orbán Viktor földművelésügyi miniszternek. Ez a szakmában némi csodálkozást keltett, mert az új tárcavezető addig legfeljebb fogyasztóként vett részt az élelmiszer-ágazatban.

Ám mindezekkel együtt 2010-ben a komoly társadalmi támogatást kapott Fidesz nagyon korrekt és ma is vállalható agrárprogramot készített. Kezdve az alapvető viszonyokat kedvezőtlenül befolyásoló, erősen féloldalas gabona-hús egyensúly helyreállításánál, az élelmiszer-biztonság szerepének erősítésén keresztül, a fejlesztésre alapozó támogatás-politikán át egészen az átlátható és a spekulánsokat kiszűrő birtokpolitikáig. A program tartalmazta a hazai termelés fokozottabb importvédelmét, valamint a helyi kistermelői értékesítés erősítését is. Némelyek szerint kissé túlzó volt a tervezet „nemzeti jellege”, de a választott eszközök tisztességéhez és gazdaságilag is igazolható céljaihoz kétség sem férhetett.

Aztán nagyon rövid időn belül kiderült, hogy a gyakorlatban ez az egész, úgy ahogy van, igazából felesleges. A kormányzat megszorongatta ugyan az élelmiszer-kereskedő multikat, de ettől az ágazaton az importnyomás cseppet sem enyhült, sőt kis mértékben növekedett is. (Jelenleg optimista becslés szerint is 30 százalék körül van.) Az állatállomány bővítése is szép álom maradt egyelőre, noha a miniszterelnök személyesen ígérte 2020-ra például a sertésállomány megduplázását. Arról nem is beszélve, hogy mindezt milyen suta szakmaisággal próbálták a közvélemény elé vinni - "egy porta-egy koca" szlogennel.

Ha azonban a miniszter valóban komolyan vette volna mindazt, ami saját programjában áll, s azt netán a jó erkölcs szemüvegén keresztül is vizsgálta volna, akkor csak működése első ciklusában három ok miatt is le kellett volna mondania. Ezek közül legsúlyosabb az állami földértékesítés kialakított gyakorlata. Nagyon gyorsan kiderült, hogy a félmillió eladott állami hektár egyáltalán nem a kis- és közepes gazdaságok birtokába került, hanem elsősorban a kormánypárt üzleti holdudvarának vagyonát gyarapította, elképesztően kedvező befektetésként. Az eljárás során mindenféle szakmai és erkölcsi szempont háttérbe szorult, így sikerült például kihúzni a földet Közép-Európa legjobban működő, piaci méretekben is termelni képes ökogazdasága alól Kishantoson. "Nem ezt ígértük!" – fakadt ki jogos felháborodásában a tárca Orbán által is többször professzor úrként emlegetett államtitkára, Ángyán József, aki a történtekből levonta a következtetéseket és távozott hivatalából. A másik nagyon kínos történet az volt, mikor kiderült, hogy a tárca bizonyos felső utasításokra pénzt helyezett el egy olyan brókercégnél, ami később összeomlott – csak a közvetlen anyagi kár megközelítette a félmilliárd forintot, mégis minden érintett vezető a helyén maradhatott. A harmadik kellemetlen szituáció (amiből Fazekas szintén angolnaként tudott kisiklani) a karcagi "bróker Marcsi" ügye volt, amiről a miniszter következetesen azt állította, hogy semmit sem tudott az egészről, ám polgármesteri idejéből előkerült egy előterjesztés, amelyben a hölgyet barátsággal és bizalommal ajánlja a városi közgyűlés figyelmébe. Az, hogy miniszteri működésének utolsó heteiben olyan blődséget tudott állítani, hogy a migránsok miatt majd tücsköt-bogarat kell ennünk, már szinte fel sem tűnt.

Mindeközben tétlenül nézte, hogy tárcájától alapvető jogköröket vonnak el, a vidékfejlesztés sok ezer milliárdos ügyeit Lázár János mindenügyi miniszter ölelhette keblére és szinte a semmiből kiépült egy olyan agrárkamara, amelyben egyes szakmai vélemények szerint átgondoltabb és koncepciózusabb munka folyik, mint a minisztériumban. Ráadásul a kamara, illetve a kormánnyal stratégiai megállapodást kötő gazdaköri szervezet vezetése volt olyan bölcs (amire Fazekas nem volt képes), hogy az ágazati, netán hivatali-hatásköri vitákat ne vigye ki akár csak egy félreérthető mondattal is a szélesebb nyilvánosság elé - rákényszerítve akár a miniszterelnököt is, hogy kellemetlen kérdésekben személyesen nyilvánuljon meg. Így aztán Fazekas végképp sok vizet nem zavaró háttéremberré vált. S ebben a miniszter személyes döntései is szerepet játszottak. Legalább részben.

Soha nem fogjuk megtudni, hogy Fazekas mikor és miért váltott át kiránduló üzemmódba, vajon saját elhatározása volt-e, vagy mondták neki, hogy mostantól inkább csak tekintsen meg felújított falusi vizesblokkokat, és kóstolgasson mindenféle falunapokon, de agrárius dolgokról ne nagyon beszéljen. Az utolsó három éve gyakorlatilag ebből is állt. Távozásával nem hagy űrt maga után. Az űr ő maga volt.

Szerző