- A Solo levezénylése, gondolom, élete legnagyobb szakmai kihívása volt...
- Nem..., biztosan nem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ennyire egyedi helyzetben még sosem voltam, miután kvázi tényleg egy majdnem teljesen leforgatott filmet kellett átvennem. Új rendezőként az volt a legnagyobb kihívás, hogy már az utómunkálatokkal is kellett foglalkoznom, míg ezzel párhuzamosan kellett előkészíteni az újra forgatásokat, ez pedig elég skizofrén helyzet volt. Voltak olyan jelenetek is, amelyek csúszás miatt még nem forogtak le, de a gyártási terv szerint már késznek kellett volna lenniük. Egyszóval, egyfajta kísérleti filmes helyzetben találtam magam. Különösen, hogy a Disney azt akarta, hogy miután aláírtam, két hét múlva már forgassak is. Egy ekkora produkciónál ez nagyon erőltetett tempó. Az első film, amely nagy költségvetéssel és több párhuzamos stábbal készült, az a Willow volt – ez mai napig életem legnehezebb szakmai kihívása, mivel akkoriban minden lassabb, a technika mai szemmel szinte kőkorszaki volt.
- Mit gondol, miért önt kérte fel a kármentésre a Disney?
- Sorsszerű véletlen következménye. Régebben beszélgettem Kathleen Kennedy producerrel, hogy közösen készítsük el a Willow tévésorozat verzióját. Aztán egyszer csak az ügynökömön keresztül érkezett egy kérdés, hogy érdekelne-e a Solo. Ezen a ponton már biztosak voltak abban, hogy lecserélik Phil Lordot és Chris Millert. Nemet mondtam, mert a saját fejlesztéseimet szoktam megrendezni. De elolvastam a forgatókönyvet, és igazán tetszett. Kértem, hogy mutassanak részleteket a felvett anyagból, jó volt a szereposztás is. Úgy éreztem, tudnék segíteni, így végül beleegyeztem a kreatív kalandba.
- Az eddig ismert Star Wars univerzumtól igencsak eltér a Solo képi világa. Ennyire sötét tónusú, kevés színnel dolgozó epizód még nem készült.
- A képi világ és az atmoszféra olyan dolog, amit megörököltem és nem lehetett változtatni rajta. Így megtanultam szeretni, de ami fontosabb: sikerült magamévá tenni. A Solo cselekménye pszichológiai szinten passzol ehhez a „sötétséghez”, hiszen sokkal földhözragadtabb, alázatosabb és szerényebb, mint bármelyik korábbi rész. Egy fiatal srácról szól, aki el akar jutni a csillagokhoz, ki akar törni az őt körülvevő rezignált és hitevesztett környezetből. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, meglepett, hogy Han és az összes többi karakter is elégedetlen a sorsával. Nincs körülöttük háború, nincs Darth Vader, de érezhető az elnyomás politikája.
- Sokunk - főleg az idősebb rajongók - számára a Star Wars egyfajta alternatív valóságot is képvisel. Ennek előzményeit mutatja meg a Solo – érezte a felelősség súlyát?
- Természetesen, de azért azt érdemes látni, hogy mielőtt bármilyen rendező szóba került volna a Disney-nél, ez a folyamat már javában zajlott. A két forgatókönyvíró, Lawrence és Jonathan Kasdan és a Lucasfilm sztorifejlesztő részlege dolgozta ki a történetet, ami évekre nyúl vissza, hiszen figyelembe veszik, hogy az elkészült film illeszkedjen a jövőben tervezett animációs sorozatok, vagy könyvek kiadásához. Létezik a Lucasfilmnél egy Star Wars enciklopédia, amely az összes korábbi eseményt és a tervezett történeteket tartalmazza. Ebbe én belenéztem, de a két forgatókönyvíró nem, mivel őket csak a most szereplő karakterek érdekelték.
- Star Wars rajongó ön egyáltalán?
- Voltak olyan korábbi epizódok, amelyeket kedveltem, másokat kevésbé. Így van ezzel mindenki. De rajongónak nem nevezném magam. De az égvilágon semmit sem tudtam a Forma 1-ről, mielőtt leforgattam volna a Hajsza a győzelemért című filmemet. A Solóra is úgy tekintettem, mintha igaz történettel foglalkoznék. A Lucasfilmnél dolgozó emberek viszont igazi rajongók, ők a továbblépés lehetőségeit keresik.
- Nem gondolja, hogy már így is felhígult a Star Wars univerzum, és túl gyorsan jönnek az új mozifilmek?
- Hazudnék, ha nem ismerném el, hogy ez jogos aggodalom. Az biztos, hogy most viszonylag hosszú ideig nem lesz új Star Wars film – a Solo valóban hamar jött ki Az utolsó jedi után. A Disney-nél jelenleg sokkal több a kérdés, mint a konkrét válasz azzal kapcsolatosan, hogy mit várnak el a rajongók.
- Egy olyan film, mint a Solo hová való? Mozivászonra vagy telefonra?
- A mai filmalkotóknak meg kell tanulniuk formátumokban gondolkodni. Vannak olyan műfajok, amelyek telefonon működnek a legjobban – mondjuk ötperces etűdök. A Star Wars természetesen mozivászonra kívánkozó tartalom, de az a tragikus, hogy erről nem mi, rendezők döntünk, hanem a közönség. Ha egyszer csak ott tartunk majd, hogy nem lesz igény a moziélményre, bajban leszünk. Ma már szinte lehetetlen egy intim dráma esetében nagy mozisikerről álmodozni, de nem lehet semmire sem kényszeríteni a közönséget. Egy alkotó számára a legnagyobb kihívás, hogy adaptálódjon a nézői igényekhez.
