Afganisztán az Iszlám Állam újabb bázisa

Publikálás dátuma
2018.05.26. 07:30
VESZÉLYES JELENLÉT - Az IS egyik terrorista akciója Dzsalálábádban. Bázisépítés közben jut idő a helyi merényletekre FOTÓ: AFP/
Miután Szíriából és Irakból is hamarosan teljesen kiszorul, a terrorista szervezet új régiós központot keres.

Az orosz csapatok kivonulása után, Moszkva figyelmeztette Washingtont: ne próbálkozzon Afganisztán „megtérítésével”. Az oroszok keserves tapasztalatok után győződtek meg arról, hogy nincs annyi fegyver és pénz, amely elég lenne az afganisztáni sikerhez. Az amerikaiak viszont jobban hittek a fegyvereikben és a kiapadhatatlan forrásaikban, s nem hallgattak az orosz elemzők, szakértők intelmeire. Most kénytelenek szembenézni azzal, hogy az elmúlt évek katonai és politikai erőfeszítései ellenére a Közel-Keletről kiszorított Iszlám Állam (IS) éppen Afganisztánt választotta sorai rendezésére.

Oleg Sziromolotov, orosz külügyminiszter-helyettes a TASZSZ orosz állami hírügynökségnek adott exkluzív interjújában kijelentette, hogy az Iszlám Állam új globális terrorista bázist hoz létre Afganisztánban, ahonnan Közép-Ázsiát és Oroszországot is fenyegetheti, miután Szíriából és Irakból is hamarosan végleges kiszorítják.

Míg a terroristák tömegesen hagyják el ezeket az országokat, Afganisztánban összefognak a legkülönbözőbb terrorista csoportokkal, különösen a tálibokkal és az Al-Kaidával. Moszkvának tudomása van arról is, hogy az oroszul beszélő, afganisztáni és az észak-kaukázusi harcokat megjárt és máshonnan kiszorított terroristákat igyekeznek közös parancsnokság alatt egységbe fogni. Nangarhar afgán tartomány 12 terroristákat felkészítő tábora közül négy kizárólag orosz ajkúakat toboroz. Becslések szerint az Oroszországból származó harcosok az Iszlám Állam katonáinak nyolc százalékát teszik ki. Vezetőik nem is próbálják álcázni kitűzött céljukat, a közép-ázsiai államok, majd Oroszország területeinek megszerzését.

Az orosz külügyminiszter-helyettes egy nemzetközi konferencián megismételte, hogy különböző forrásokból származó értesülések szerint Afganisztánban az Iszlám Állam harcosainak száma elérheti akár a tízezret is. A felük az északi határnál összpontosul. Az itt berendezkedő terroristák anyagi hátterüket a Szíriában és Irakban már bevált módszerre építik: elfoglalják az aranybányákat, a nyersanyag-lelőhelyeket, s adókat és vámokat vetnek ki. Az IS-harcosok igyekeznek átvenni a táliboktól a Tádzsikisztánon, Üzbegisztánon, és Türkmenisztánon átvezető drogkereskedelem ellenőrzését, és már sikerült létrehozniuk Badahsán tartományban egy droglaboratórium-hálózatot.

A terroristák a történelem viharaiban, hol Oroszországtól, hol az Egyesült Államoktól kaptak katonai tanácsokat és modern fegyvereket. Köztudott, hogy az Al-Kaida elődjének tartott mudzsahedeket a szovjet hadsereg beavatkozása idején az amerikaiak még arra is kiképezték, hogyan álcázzák magukat az oroszokkal szemben, aztán a megszerzett tudásukat felhasználták az amerikaiakkal szemben is. Az amerikai geopolitikai érdekek, a gyors sikerek utáni vágy olykor elsőbbséget élvezett a terrorizmus elleni távlati gondolkodással szemben. Így alakulhatott ki az a lehetetlen helyzet, hogy gyakran ugyanazokkal a fegyverekkel lövik egymást az ellenfelek. A szövetségesek is gyakran helyet cseréltek, hol ezt, hol amazt szolgálták.

Egy tavalyi jelentés, amelyet az EU-s forrásokból működő Conflict Armament Research kutató-központ tett közzé „Az Iszlám Állam fegyverei” címmel, nem kevesebbet állít, mint hogy az Iszlám Állam harcosai kezébe elsősorban Kínából, Romániából, Oroszországból, Magyarországról, Bulgáriából, Szerbiából és a hajdani Kelet-Németországból származó fegyverek, elsősorban Kalasnyikov gépkarabély-másolatok kerültek, természetesen kerülő úton. Eredetileg ezeknek a fegyvereknek a jó részét éppen NATO-segélyként adományozták, többek között Irak megsegítésére.

A terroristáknak kedvezett a Varsói Szerződés széthullása, a fegyverek feletti ellenőrzés meggyengülése, csakúgy, mint az, hogy a terrorizmussal szembeni fellépés koordinálása az utóbbi időben gyakorlatilag befagyott Oroszország és az Egyesült Államok, valamint Nagy-Britannia között. Németországgal, Franciaországgal és számos más nyugat-európai állammal azonban e téren még tart az együttműködés, sőt a legkülönbözőbb titkosszolgálatok továbbra is együttműködnek, függetlenítve magukat a politikai széljárástól. Csakhogy Washington nélkül ez kevés.

Úton az olcsó heroin
Afganisztánból származó, igen tiszta és olcsó heroin kerülhet hamarosan piacra világ különböző pontjain – figyelmeztetett a közelmúltban az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala. Az ópiumtermés rekordokat döntött Afganisztánban a tavalyi évben: a The Telegraph beszámolója szerint a mákültetvények több mint 3237 km2-en terültek el, s ez a nemzetközi szervezet becslése szerint korábban nem látott mennyiségű – akár 900 tonna, rendkívül tiszta, exportminőségű – heroin előállítását eredményezheti.
A brit napilap emlékeztetett, hogy Afganisztán így is piacvezető, hiszen innen származik a világ heroinkészletének 90 százaléka, s ennek 95 százaléka Nagy-Britanniában található. Az Egyesült Királyság ezért az elmúlt másfél évtizedben több millió fontot áldozott az ültetvények megsemmisítésére, de a jelek szerint nem lett eredménye.
Az ópiumfővárosnak nevezett Helmand tartományban például nyolc éven át próbálták meg kiirtani az ültetvényeket, ám 2016-ban 79 százalékkal nőtt a termelés. A kábítószer-kereskedelem nem csupán a nyilvánvaló egészségügyi kockázat miatt jelent komoly problémát, hanem azért is, mert a jövedelmező üzlet különböző radikális szervezetek, így a tálibok számára is fontos bevételi forrást jelent.  - K.I.

Szerző

Fogyókúrán az MVM

Publikálás dátuma
2018.05.26. 07:20
FOTÓ: KÁLLAI MÁRTON
Tavaly csökkent az állami MVM nyeresége, ám idén már nőhet; a felvásárlási terveiket lefújták és ezt az évet a hatékonyságjavításra szentelik.

Tavaly mintegy tíz százalékkal, százmilliárd forintra csökkent az állami MVM Magyar Villamos Művek úgynevezett EBITDA-nyeresége – derül ki egyes leányvállalataik már megtartott közgyűlési jegyzőkönyveiből. Ezzel kapcsolatos értesülésünk szerint a tavalyi tiszta nyereség is mérséklődött. Az állami energetikai társaságcsoport adózott eredménye tavalyelőtt megközelítette az 50 milliárd forintot, az azt megelőző év háromszorosát. Igaz, ebben egyszeri hatások is megjelentek. Az igazi ugrást ugyanakkor ez évre tervezik.

Az MVM a magyar állam legfontosabb energetikai cégcsoportja: tulajdonolja a jelenlegi Paksi Atomerőművet, a Mavirnak nevezett központi hálózatot, a legtöbb hazai gáztárolót, a lakosságot is ellátó áram- és gáznagykereskedőt, végez közvetlen üzleti kiskereskedelmet, 50 százalékban jegyzi a lakosság gáz-, illetve a dél-magyarországi háztartások áramellátását végző, valamint számos térségi gáz- és egy területi áramhálózatot birtokló Nemzeti Közművet (NKM), valamint kisebbségi tulajdonos több nagy hazai erőműben, illetve az Elmű-ÉMÁSZ-ban is.

Ehhez képest forrásaink szerint a sok vihart megért állami energetikai csoport most épp nincs túl jó bőrben. A 2015-ös g-nap után a cég élére kinevezett Csiba Pétert tavaly a vezérigazgatói székben a – csak negyedrészt állami - Moltól érkező Zsuga János váltotta. Az okok máig homályosak, hisz Csiba Péter az elnöki széket megtarhatta. Habár Zsuga János a lapunknak adott tavaly decemberi interjújában már megpendítette az MVM-stratégia változását, erről hivatalos részletek azóta se láttak napvilágot. Ugyanakkor ennek kapcsán meglehetős vad találgatások jutottak el hozzánk. Így például felmerült, hogy az MVM alól kiszervezik a Paksi Atomerőművet és annak tulajdonlását a tervezett Paks 2-es fejlesztés mellé Süli János vezette tárca nélküli miniszter venné át. A felvetésről parlamenti folyosón megkérdeztük a minisztert, aki az ötlet elől ugyan nem zárkózott el, ám leszögezte: a Paks 2-es bővítésre kiadott engedélynek a két egység mindennemű – így tulajdoni – szétválasztását is előíró uniós engedély miatt „ez a kérdés jelenleg nem időszerű”. Az ötlet nem új: a Miniszterelnökség vezetőjeként Lázár János már három éve felvetette, hogy a jelenlegi paksi blokkokat vegyék el az MVM-től. A társasághoz közeli forrásaink ennek kapcsán változatlanul ugyanazt hangoztatnák: egy ilyen adminisztratív lépés egyet jelentene az MVM végével.

Nemcsak azért, mert ezzel megbomlana a csoport által jelenleg teljesen lefedett értéklánc, hanem mert hiteleik biztosítékául is eszközeik szolgálnak. Az „új stratégia” tehát nem járhat leányvállalatok értékesítésével vagy elvesztésével. Abban ugyanakkor a hazai atomenergiához köthető felekben tulajdonfüggetlen egység mutatkozik, hogy a meglévő MVM-es blokkok minden erejükkel segítik a – saját telephelyük tőszomszédságában – épülő újakat. Ez viszont éppenséggel inkább Brüsszel szétválasztási törekvéseivel szembeni testületi szembehelyezkedésként hat.

Mindemellett értesülésünk szerint az MVM háza táján erőteljes átalakítások zajlanak, amire rászánnák az egész idei évet. A központi cél az ésszerűsítés, a hatékonyságjavítás. Ennek leglátványosabb jeleként felére csökkentenék a leányvállalatok jelenleg több mint félszázas számát. Az átalakítások ugyanakkor nem járnának se tevékenységek feladásával, se elbocsátásokkal: a feladatokat meglévő leánycégekbe összpontosítanák, illetve új munkaerőt se vesznek fel. A végső cél, hogy év végére a központi anyavállalat, az MVM Zrt. tőzsdeképessé váljék. Ez valószínűleg nem jelenti azt, hogy ezután akár kisbefektetők is vásárolhatnak MVM-részvényt. Legalábbis a Fidesz eddigi politikai kinyilatkoztatásai inkább az állami tulajdon növelése, semmint annak – akár tőzsdei – eladása irányába mutatnak. (Utoljára a Gyurcsány-kabinet élt hasonló felvetéssel, aminek hulláma nem hogy elsodorta Kocsis István akkori vezérigazgatót, de az ügy még büntetőeljárást is megélt.) Mindazonáltal az új vezetés ismereteink szerint úgy véli, a tőzsdeképesség átlátható, hatékony, növekedésre kész működést eredményez.

Mindezek nyomán az MVM-nél mára lényegében lefújták az eddigi stratégiában meghirdetett külföldi terjeszkedési elképzeléseket. Sőt, miután tavaly év elején – a könyvek szerint egy százmilliárdos hitel tőkévé nyilvánításával – az NKM fele is hozzájuk került, az eladó belföldi energiaeszközöket - például a Mátrai Erőművet, a Tigáz-hálózatot vagy épp az Elmű-ÉMÁSZ-t - mások – így Mészáros Lőrinc, a MET vagy a német E.ON - happolják el előlük.

A kártyák választások utáni újraosztása nyomán az MVM-nél is „mozognak a székek”. Komoly változást hozhat a kormányzati felállás átszabása: az MVM-et ugyanis mostantól Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter felügyeli. Ez azért pikáns, mert kormánybiztosként már eddig is hasonló szerepet töltött be többek között az NKM felett. Ezalatt bizonyos feszültségek alakultak ki az NKM és a – cég felét birtokló, viszont eddig nem Bártfai-Mager Andrea felügyelte – MVM között: a „régi” és az „új” állami energiaholding is alkalmasnak látszik ugyanis az állami zászlóshajó-szerepre, viszont tevékenységeik ma részben átfedik egymást: például az üzleti kiskereskedelem vagy az új eljárások kutatása.

Eddig ráadásul az új tárca nélküli miniszter értelemszerűen az NKM gondjaira látott rá közelebbről. Mindazonáltal egyik társaság se kíván megválni az általa ma végzett egyik tevékenységtől se. Bártfai-Mager Andrea erre utalva jegyezte meg minapi meghallgatásán: el kell dönteni, a két cég az értéklánc mely pontján játsszon kizárólagos szerepet. Értesülésünk szerint ugyanakkor mindez még nem nyert tisztázást. Nem segíti a folyamatot, hogy az energetika ügyeiben az új munkamegosztás szerint legalább négy minisztérium érezheti magát illetékesnek.

A rendbetétel után viszont ismét felmerülhet, hogy az MVM például a cseh CEZ-hez – vagy netán a négyszerte nagyobb Molhoz – hasonló, terjeszkedési-növekedési pályára álljon. 2020-ra a cél a 150 milliárdos EBITDA elérése. Igaz, ezt jelentősen ronthatja, ha az esetleges ismét magasra hágó nemzetközi energiaárak miatt az MVM számára a lakossági energia nagykereskedelme ismét veszteséget hoz.

Távozó vezetők
A változások jeleként értelmezhető, hogy a minap felmondással távozott az MVM-től Huszár András gazdasági vezérigazgató-helyettes, valamint Korom Norbert Lajos, a szereléssel foglalkozó, Ovit nevű leányvállalatuk első embere. Előbbi helyére Fazekas László, az MFGK nevű földgázkereskedő eddigi vezére került, utóbbit pedig az Ovitot az MVM-nél eddig felügyelő Juhász Csaba váltja; az MFGK élére pedig az MVM kereskedelmi és m&a-vezérhelyettese került. Habár Zsuga János kinevezése viszonylag friss, úgy tudjuk, a kabinet újjáalakulása kapcsán a vezérigazgató posztja is megerősítésre vár.

Szerző

Fogyókúrán az MVM

Publikálás dátuma
2018.05.26. 07:20
FOTÓ: KÁLLAI MÁRTON
Tavaly csökkent az állami MVM nyeresége, ám idén már nőhet; a felvásárlási terveiket lefújták és ezt az évet a hatékonyságjavításra szentelik.

Tavaly mintegy tíz százalékkal, százmilliárd forintra csökkent az állami MVM Magyar Villamos Művek úgynevezett EBITDA-nyeresége – derül ki egyes leányvállalataik már megtartott közgyűlési jegyzőkönyveiből. Ezzel kapcsolatos értesülésünk szerint a tavalyi tiszta nyereség is mérséklődött. Az állami energetikai társaságcsoport adózott eredménye tavalyelőtt megközelítette az 50 milliárd forintot, az azt megelőző év háromszorosát. Igaz, ebben egyszeri hatások is megjelentek. Az igazi ugrást ugyanakkor ez évre tervezik.

Az MVM a magyar állam legfontosabb energetikai cégcsoportja: tulajdonolja a jelenlegi Paksi Atomerőművet, a Mavirnak nevezett központi hálózatot, a legtöbb hazai gáztárolót, a lakosságot is ellátó áram- és gáznagykereskedőt, végez közvetlen üzleti kiskereskedelmet, 50 százalékban jegyzi a lakosság gáz-, illetve a dél-magyarországi háztartások áramellátását végző, valamint számos térségi gáz- és egy területi áramhálózatot birtokló Nemzeti Közművet (NKM), valamint kisebbségi tulajdonos több nagy hazai erőműben, illetve az Elmű-ÉMÁSZ-ban is.

Ehhez képest forrásaink szerint a sok vihart megért állami energetikai csoport most épp nincs túl jó bőrben. A 2015-ös g-nap után a cég élére kinevezett Csiba Pétert tavaly a vezérigazgatói székben a – csak negyedrészt állami - Moltól érkező Zsuga János váltotta. Az okok máig homályosak, hisz Csiba Péter az elnöki széket megtarhatta. Habár Zsuga János a lapunknak adott tavaly decemberi interjújában már megpendítette az MVM-stratégia változását, erről hivatalos részletek azóta se láttak napvilágot. Ugyanakkor ennek kapcsán meglehetős vad találgatások jutottak el hozzánk. Így például felmerült, hogy az MVM alól kiszervezik a Paksi Atomerőművet és annak tulajdonlását a tervezett Paks 2-es fejlesztés mellé Süli János vezette tárca nélküli miniszter venné át. A felvetésről parlamenti folyosón megkérdeztük a minisztert, aki az ötlet elől ugyan nem zárkózott el, ám leszögezte: a Paks 2-es bővítésre kiadott engedélynek a két egység mindennemű – így tulajdoni – szétválasztását is előíró uniós engedély miatt „ez a kérdés jelenleg nem időszerű”. Az ötlet nem új: a Miniszterelnökség vezetőjeként Lázár János már három éve felvetette, hogy a jelenlegi paksi blokkokat vegyék el az MVM-től. A társasághoz közeli forrásaink ennek kapcsán változatlanul ugyanazt hangoztatnák: egy ilyen adminisztratív lépés egyet jelentene az MVM végével.

Nemcsak azért, mert ezzel megbomlana a csoport által jelenleg teljesen lefedett értéklánc, hanem mert hiteleik biztosítékául is eszközeik szolgálnak. Az „új stratégia” tehát nem járhat leányvállalatok értékesítésével vagy elvesztésével. Abban ugyanakkor a hazai atomenergiához köthető felekben tulajdonfüggetlen egység mutatkozik, hogy a meglévő MVM-es blokkok minden erejükkel segítik a – saját telephelyük tőszomszédságában – épülő újakat. Ez viszont éppenséggel inkább Brüsszel szétválasztási törekvéseivel szembeni testületi szembehelyezkedésként hat.

Mindemellett értesülésünk szerint az MVM háza táján erőteljes átalakítások zajlanak, amire rászánnák az egész idei évet. A központi cél az ésszerűsítés, a hatékonyságjavítás. Ennek leglátványosabb jeleként felére csökkentenék a leányvállalatok jelenleg több mint félszázas számát. Az átalakítások ugyanakkor nem járnának se tevékenységek feladásával, se elbocsátásokkal: a feladatokat meglévő leánycégekbe összpontosítanák, illetve új munkaerőt se vesznek fel. A végső cél, hogy év végére a központi anyavállalat, az MVM Zrt. tőzsdeképessé váljék. Ez valószínűleg nem jelenti azt, hogy ezután akár kisbefektetők is vásárolhatnak MVM-részvényt. Legalábbis a Fidesz eddigi politikai kinyilatkoztatásai inkább az állami tulajdon növelése, semmint annak – akár tőzsdei – eladása irányába mutatnak. (Utoljára a Gyurcsány-kabinet élt hasonló felvetéssel, aminek hulláma nem hogy elsodorta Kocsis István akkori vezérigazgatót, de az ügy még büntetőeljárást is megélt.) Mindazonáltal az új vezetés ismereteink szerint úgy véli, a tőzsdeképesség átlátható, hatékony, növekedésre kész működést eredményez.

Mindezek nyomán az MVM-nél mára lényegében lefújták az eddigi stratégiában meghirdetett külföldi terjeszkedési elképzeléseket. Sőt, miután tavaly év elején – a könyvek szerint egy százmilliárdos hitel tőkévé nyilvánításával – az NKM fele is hozzájuk került, az eladó belföldi energiaeszközöket - például a Mátrai Erőművet, a Tigáz-hálózatot vagy épp az Elmű-ÉMÁSZ-t - mások – így Mészáros Lőrinc, a MET vagy a német E.ON - happolják el előlük.

A kártyák választások utáni újraosztása nyomán az MVM-nél is „mozognak a székek”. Komoly változást hozhat a kormányzati felállás átszabása: az MVM-et ugyanis mostantól Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter felügyeli. Ez azért pikáns, mert kormánybiztosként már eddig is hasonló szerepet töltött be többek között az NKM felett. Ezalatt bizonyos feszültségek alakultak ki az NKM és a – cég felét birtokló, viszont eddig nem Bártfai-Mager Andrea felügyelte – MVM között: a „régi” és az „új” állami energiaholding is alkalmasnak látszik ugyanis az állami zászlóshajó-szerepre, viszont tevékenységeik ma részben átfedik egymást: például az üzleti kiskereskedelem vagy az új eljárások kutatása.

Eddig ráadásul az új tárca nélküli miniszter értelemszerűen az NKM gondjaira látott rá közelebbről. Mindazonáltal egyik társaság se kíván megválni az általa ma végzett egyik tevékenységtől se. Bártfai-Mager Andrea erre utalva jegyezte meg minapi meghallgatásán: el kell dönteni, a két cég az értéklánc mely pontján játsszon kizárólagos szerepet. Értesülésünk szerint ugyanakkor mindez még nem nyert tisztázást. Nem segíti a folyamatot, hogy az energetika ügyeiben az új munkamegosztás szerint legalább négy minisztérium érezheti magát illetékesnek.

A rendbetétel után viszont ismét felmerülhet, hogy az MVM például a cseh CEZ-hez – vagy netán a négyszerte nagyobb Molhoz – hasonló, terjeszkedési-növekedési pályára álljon. 2020-ra a cél a 150 milliárdos EBITDA elérése. Igaz, ezt jelentősen ronthatja, ha az esetleges ismét magasra hágó nemzetközi energiaárak miatt az MVM számára a lakossági energia nagykereskedelme ismét veszteséget hoz.

Távozó vezetők
A változások jeleként értelmezhető, hogy a minap felmondással távozott az MVM-től Huszár András gazdasági vezérigazgató-helyettes, valamint Korom Norbert Lajos, a szereléssel foglalkozó, Ovit nevű leányvállalatuk első embere. Előbbi helyére Fazekas László, az MFGK nevű földgázkereskedő eddigi vezére került, utóbbit pedig az Ovitot az MVM-nél eddig felügyelő Juhász Csaba váltja; az MFGK élére pedig az MVM kereskedelmi és m&a-vezérhelyettese került. Habár Zsuga János kinevezése viszonylag friss, úgy tudjuk, a kabinet újjáalakulása kapcsán a vezérigazgató posztja is megerősítésre vár.

Szerző