Évről évre nehezebb gyereknek lenni Magyarországon, az egymásra rakódó feszültség és a régóta húzódó, megoldatlan problémák miatt – mondja Gyurkó Szilvia, a gyermekjogokkal foglalkozó Hintalovon Alapítvány létrehozója, a 2017-ről szóló Gyermekjogi Jelentésük alapján. Ilyen problémák a gyerekszegénység, illetve a gyerekeket nevelő családok szegénysége, a gyerekbántalmazás, hogy sok gyerek családon kívül nevelkedik, hogy megkülönböztetik a fogyatékosokat.
A Hintalovon jelentése szerint 2017-ben a legtöbb család már érzékelte ugyan, hogy vége a mélypontját 2014-ben elérő gazdasági válságnak, de Gyurkó Szilvia árnyalja a képet: „a gyerekszegénység mértékéről nehéz pontos számokat kapni, mert a statisztikával is bűvészkednek. Ha például 2500 forinttal emelkedik egy család havi bevétele, kikerülhet a súlyosan hátrányos helyzetű kategóriából, miközben a helyzete valójában nem javul.”
Szegénység miatt veszik el a gyerekeket
Bár Gyurkó szerint ez törvényellenes, 2017-ben a családból kiemelt gyerekek közül minden harmadik elvételét az anyagi helyzettel indokolták. A döntés viszonylag gyors ahhoz képest, mint amennyit a szülők aztán várniuk kell arra, hogy visszakapják a gyereküket.
A mélyszegénységre nincs sikeres stratégia, a hátrányos helyzetű térségekben egymásra rakódnak a problémák, kódolva van, hogy hátrányos helyzetbe kerül az oktatásban és az egészségügyi ellátásban az, aki hátrányos helyzetű településen él. „Azért egyre rosszabb a helyzet, mert a régi problémákat húzzuk magunk után, így az újakkal nem tudunk igazán foglalkozni, sok jelenségre nem terjed ki a figyelem.”
A lappangó történeteket a nagy botrányok hozzák felszínre. Tavaly is volt hasonló, mikor egy tévéműsorban a gyerek felpofozását emlegették elfogadhatóként, de a múlt heti szurikátaügy világosabban mutatta, mit gondol a társadalom a gyerekverésről. Bár 2005 óta tilos a fizikai bántalmazás, a közvélekedés – leegyszerűsítve – mégis az, hogy a gyerek megverése az egyetlen útja a szabálykövetésre tanításnak.
„13 éve húzunk magunkkal egy előírt magatartást, csak a generációk tudatformálása marad el, nincs elég szakember, kampány, képzés, érzékenyítés, hogy a jogszabály a valóságba is átmenjen. Feudális, múlt századi technikákkal, gondolatokkal vagyunk tele a gyerekneveléssel kapcsolatban.”
A teljes cikket itt találja!
