Hamis tapsok

Okosabbnak gondoljuk Szabó Tímeát annál, mint hogy feltételezzük, csak mostanában ébredt rá, hogy Fodor Gábor, a Liberálisok pártelnöke politikai élősködő (mint mondta azután, hogy Bősz Anett kilépett a Párbeszéd frakciójából, amelyet aztán a független Mellár Tamás belépése megmentett.)

Fodor Gábor pártközi forgolódásai már 2014 óta csak azt jelezték, hogy a politikai liberalizmus Magyarországon végleg kimúlt. Érdeklődés hiányában – mondhatnánk, de ez elhamarkodott volna. Ha igaz – szerintünk az –, hogy nem a szocialista párt van mélyen beágyazva a magyar társadalomba (bár a szocialisták ettől remélik, minden bénaságuk ellenére túlélnek minden politikai vereséget és mentve a bőrüket, még a NER parlamentjébe is mindig bejutnak egy frakció erejéig), hanem fordítva: a magyar társadalomban továbbra is erős baloldali igény van a baloldaliságra, ami életben tartja a baloldal politikai képviseletét, akkor ez igaz a liberalizmusra is. A liberális értékek és eszmények – az emberi jogoktól a sajtószabadságig – épp úgy élnek, mint a hagyományosnak nevezett baloldaliak: a tőke és a munka közötti ellentét mai lényege feltárásának, a globalizmus valóságos elemzésének igénye, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás eszményének életben tartása. A politikai liberalizmus kimúlása a Fidesz autoriter berendezkedésének tesz jót. Orbán Viktor érvelhet vele: "a liberális demokrácia kiüresedett, ezért kell új vezéreszme". Ami most éppen az illiberalizmust felváltó kereszténydemokrácia, amelynek gúnyáját saját tekintélyelvű hatalmára húzza rá Orbán.

Szabó Tímea Fodor-minősítésének a szocialista politikusok jelentős része is tapsol. Végre valaki kimondta azt, amihez nekik nem volt bátorságuk. Rámutatott a liberalizmussal szemben érzett undoruk megtestesülésére, igazolni látják, hogy az MSZP-SZDSZ kormánykoalíciókban gyökerező gyengeségükért a liberálisok felelősek az SZDSZ-től Gyurcsány Ferencig. Az önmagukat megint felmentő szocialisták ismét megúszhatónak látják azt, amit nem lehet megúszni – önmaguk teljes újrafogalmazását –, és most Szabó Tímea nyomán kényelmesen elnyúlva kiutálhatják maguk közül azokat, akikre csak rá lehet ragasztani a liberális bélyeget. Egészen a párt már lemondott elnökéig, aki amúgy érthetetlenül, magyarázhatatlanul és a pártszabályoknak ellentmondva támogatási szerződést írt alá Fodorral, támogatva annak nem létező pártját.

Csakhogy a dolog bonyolultabb. Egyrészt a szociáldemokrácia és a liberalizmus rokonsága – következésképp politikai szövetsége – természetes szövetség, mint ahogyan a szociáldemokrácia és a kereszténydemokrácia nyugati szövetsége is az volt és maradt a „haldokló” Nyugaton. Másrészt azokkal értünk egyet, akik szerint a politikai liberalizmus kimúlhat ugyan, de annak politikai képviseletét azután a szociáldemokráciának kell magára vennie. Egyetlen baloldali érték sem magyarázható és képviselhető ugyanis a liberális értékek nélkül, és viszont.

Igaza lehet tehát Szabó Tímeának, de igencsak hamis a szavait kísérő taps a baloldalon: az embertől megszabadulhatnak, a tehertől nem.