Hamis tapsok

Okosabbnak gondoljuk Szabó Tímeát annál, mint hogy feltételezzük, csak mostanában ébredt rá, hogy Fodor Gábor, a Liberálisok pártelnöke politikai élősködő (mint mondta azután, hogy Bősz Anett kilépett a Párbeszéd frakciójából, amelyet aztán a független Mellár Tamás belépése megmentett.)

Fodor Gábor pártközi forgolódásai már 2014 óta csak azt jelezték, hogy a politikai liberalizmus Magyarországon végleg kimúlt. Érdeklődés hiányában – mondhatnánk, de ez elhamarkodott volna. Ha igaz – szerintünk az –, hogy nem a szocialista párt van mélyen beágyazva a magyar társadalomba (bár a szocialisták ettől remélik, minden bénaságuk ellenére túlélnek minden politikai vereséget és mentve a bőrüket, még a NER parlamentjébe is mindig bejutnak egy frakció erejéig), hanem fordítva: a magyar társadalomban továbbra is erős baloldali igény van a baloldaliságra, ami életben tartja a baloldal politikai képviseletét, akkor ez igaz a liberalizmusra is. A liberális értékek és eszmények – az emberi jogoktól a sajtószabadságig – épp úgy élnek, mint a hagyományosnak nevezett baloldaliak: a tőke és a munka közötti ellentét mai lényege feltárásának, a globalizmus valóságos elemzésének igénye, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás eszményének életben tartása. A politikai liberalizmus kimúlása a Fidesz autoriter berendezkedésének tesz jót. Orbán Viktor érvelhet vele: "a liberális demokrácia kiüresedett, ezért kell új vezéreszme". Ami most éppen az illiberalizmust felváltó kereszténydemokrácia, amelynek gúnyáját saját tekintélyelvű hatalmára húzza rá Orbán.

Szabó Tímea Fodor-minősítésének a szocialista politikusok jelentős része is tapsol. Végre valaki kimondta azt, amihez nekik nem volt bátorságuk. Rámutatott a liberalizmussal szemben érzett undoruk megtestesülésére, igazolni látják, hogy az MSZP-SZDSZ kormánykoalíciókban gyökerező gyengeségükért a liberálisok felelősek az SZDSZ-től Gyurcsány Ferencig. Az önmagukat megint felmentő szocialisták ismét megúszhatónak látják azt, amit nem lehet megúszni – önmaguk teljes újrafogalmazását –, és most Szabó Tímea nyomán kényelmesen elnyúlva kiutálhatják maguk közül azokat, akikre csak rá lehet ragasztani a liberális bélyeget. Egészen a párt már lemondott elnökéig, aki amúgy érthetetlenül, magyarázhatatlanul és a pártszabályoknak ellentmondva támogatási szerződést írt alá Fodorral, támogatva annak nem létező pártját.

Csakhogy a dolog bonyolultabb. Egyrészt a szociáldemokrácia és a liberalizmus rokonsága – következésképp politikai szövetsége – természetes szövetség, mint ahogyan a szociáldemokrácia és a kereszténydemokrácia nyugati szövetsége is az volt és maradt a „haldokló” Nyugaton. Másrészt azokkal értünk egyet, akik szerint a politikai liberalizmus kimúlhat ugyan, de annak politikai képviseletét azután a szociáldemokráciának kell magára vennie. Egyetlen baloldali érték sem magyarázható és képviselhető ugyanis a liberális értékek nélkül, és viszont.

Igaza lehet tehát Szabó Tímeának, de igencsak hamis a szavait kísérő taps a baloldalon: az embertől megszabadulhatnak, a tehertől nem.

2018.05.28 08:12

Blöffország

Blöff az egész világ – már ahogy Shakespeare Vilmost kiforgatva a kormány el akarja hitetni velünk. Mindenki át akar itt verni mindenkit, csak a magyar hatalom lát tisztán, amikor ezt közli a hazai és nemzetközi közönséggel. Soros-féle politikai blöff volt Kovács Zoltán (egykori CEU-s hallgató) kormányszóvivő szerint a Közép-európai Egyetem Bécsbe költözésének terve, aztán kiderült, hogy Orbán Viktor remélt "menekültügyi” szövetségese, Sebastian Kurz kancellár nem blöfföl, hanem tárt karokkal várja Bécsbe a Budapestről szánalmas trükkökkel elüldözött egyetemet. Blöff a magyar kormány szerint a "menekültbarát" Brüsszel és az Unió, az Európai Parlament Sargentini-jelentése, blöff az egész ENSZ, blöff az Európai Néppárt Fidesz elleni morgása (ebben azért van némi igazság) , blöff, hogy bármilyen normát is megsértene, ha a köztörvényes volt macedón miniszterelnököt magyar diplomáciai segédlettel átsegítik a gyodával lezárt határon. Amikor 2010-ben Orbán hatalomra került nem minden ok nélkül a baloldali hatalomgyakorlás blöffjéről beszélt. Azóta megtapasztaljuk, folyamatos szemfényvesztés a saját kormányzóképessége. Pakstól, a szemétszállításig, a hajléktalanok eltüntetéséig, az egészségügyig és a kulturális tao beszántásáig egyetlen hatalmas kormányzati blöffben élünk, amellyel el akarják velünk hitetni, hogy rendes kormányzás. A legszörnyűbb, hogy ebben a blöffországban az ellenzék sem csinál többnyire mást, mint a perifériára szorítva, a blöffparlamentben ágaskodik. Aztán nem találva fogást a kormányzaton folyamatosan összefogásról blöfföl.  Van, akit vigasztal, hogy mondjuk hat év után az Alkotmánybíróság kimondja: az emberi jogok európai egyezményét sérti a fogyatékosok állapotát felülvizsgáló 2012-es törvény. Sovány vigasz, mert mit kezdjenek most határozattal a kezükben életük utóbbi hat évével az érintettek? Mit fogunk kezdeni elmúlt akárhány évünkkel, ha egyszer, akárhány év múlva az Alkotmánybíróság kimondja majd: blöff volt ez a korszaknak tervezett undorító világ?
2018.11.21 09:59

A Fenevad árnyékában

Viszonylag ritkán idézik a Biblia Jelenések könyvéből a Fenevadról szóló proféciát.  Az itt olvasható jövendölés szerint, amikor hosszú ideje élnek emberek a Földön, akkor egyszer csak megjelenik a kétszarvú Fenevad - akiben könnyű felfedezni a mindenkori diktátorok képmását - és gonosz módon azt cselekszi, hogy mindazok, akik nem lesznek hűséges szolgái az új diktatúrának, hogy ne legyenek képesek se venni, se eladni. Így hiába halmozódik fel tekintélyes mennyiségű pénz mindazoknál, akik vásárolni szeretnének, addig nem költhetnek el belőle, amíg maguk is vazallussá nem válnak. A hűséget pedig egy-egy szalaggal jelölik meg a kézen és homlokon. A Fenevad aligha lehetett volna igazi diktátor, ha ezt a - végeredményben pozitív - jelölést nem tette volna kötelezővé. Szinte a bibliai idők szellemét idézi, hogy élnek közöttünk szép számmal olyanok, akiknek ugyan tőkéjük volna - nem is kevés -, de nem váltak talpnyaló udvaronccá, így pénzük kihasználatlanul hever. Így ragadható meg annak a látszólag rejtélyes folyamatnak az oka,  hogy 2018 harmadik negyedévének a végére 52,5 ezer milliárd forintra nőtt a háztartások pénzügyi vagyona, sőt az év eleje óta az átmenetileg szabad pénzeszközök 4,5 ezer milliárd forinttal gyarapodtak. Ezek hatalmas számok, a jelzett összeg tényleges vásárlóértékének reális számbavétele meghaladja a lakosság elsöprő többségének a képelőerejét. Könnyű belátni - ha csak az idei növekményre tekintünk is, - hogy jelentős pangó tőkéről van szó, amely keresi, de nem találja a helyét abban a "hozamsivatagban", amely csak méltatlanul alacsony kamatot kínál a fölös pénzek gazdáinak. A fantáziatlanok, a gyávák és a minden bajok forrását a pénzintézetekben kereső bankellenesek természetesen rendületlenül gyűjtögetik otthon a készpénzt, 130 milliárddal gyarapodott az állomány egyetlen negyedév alatt. A magyarok pénzügyi kultúrájáról szemléletes képet nyújt az az adat, hogy a szinte láthatatlan mértékű kamatot termelő látra szóló betétek állománya ugyan valamivel meghaladta a pénzüket készpénzben otthon "spájzolókét", viszont az inflációhoz közelítő hozamot produkáló, vagyis kifizetődőbb betétekből milliárdok távoztak. Bár a nagy számok törvénye aligha igazolja, hogy a lóversenyen  a szűz kéz mellé szegődne a szerencse, tőzsdei részvény-befektetéseknél még feltételezni sem érdemes ilyesmit. Akik az elmúlt negyedévben 28 milliárd forintot áldoztak részvényvásárlásra, ma főhet a fejük, tőkéjük 13 milliárd forinttal apadt. A magyar háztartások pénzügyi vagyona valamivel meghaladja az éves GDP-t. A németeké és osztrákoké harmadával haladja meg a mienkét. A háztartások vagyona ott csak arra vár, hogy értelmesen felhasználják, majd ismét feltöltsék a kasszát. A magyar háztartások felduzzadt tőkéje is hasznosulásra vágyik, az  újabb feltöltés reménye nélkül. Inkább elköltik - nem kevesen elszórják - a pluszpénzt, minthogy befektessék azt. Fölöttük, bár sokan aligha sejtik, a Fenevad árnyéka lebeg.
2018.11.21 09:58