Merkel megadta az irányt

Az Európai Unió olyan körforgalomhoz hasonlít, amelynek mintha minden kijáratát lezárták volna. Az egyik kivezető útnál Orbán Viktor és társai strázsálnak. Nem engednek be senkit, a menekültek különösképpen persona non gratának számítanak, a pénzt azonban szívesen elfogadják. Egy másik szakasznál a mediterrán országok állam- és kormányfői posztolnak, akik elutasítják a Berlin által szorgalmazott szigorú költségvetési politika folytatását. Az olasz Matteo Salvini, Luigi Di Maio és az új spanyol kormányfő, Pedro Sánchez személyében igazi marcona férfiak állják mindenki útját. Donald Trump amerikai elnök is gondoskodik egy útlezárásról, az ő importvámjaival olyan falat épített az Egyesült Államok és az EU közé, mint amilyet hazája és Mexikó határszakaszára álmodott meg. De ott áll egy kijáratnál Vlagyimir Putyin is, aki sikerrel osztja meg az EU tagországait.

Angela Merkel azonban nem adja fel, nem nyugszik addig, amíg kiutat nem talál ebből a végeláthatatlannak látszó körforgásból. Egyedül nem képes erre, segítségére siet Emmanuel Macron francia elnök. Lehet-e egyáltalán jövője akár az Európai Uniónak, akár az euróövezetnek? Az Unió intézményeit ugyanis legalább annyira fenyegetik kívülről, mint belülről a közép- és most már dél-európai rebellisek. Miben lehet egyáltalán reménykedni?

Merkel tőle szokatlanul hosszú, két kolumnás interjút adott a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak, amelyben elsősorban azt hangsúlyozta: az EU-nak cselekvőképesnek kell lennie. E kijelentése zene lehetett Macron füleinek, aki tavaly szeptemberben épp erre hivatkozva állt elő átfogó reformelképzeléseivel. A kancellár sokat várt a francia elnöknek adott válasszal, ám most átfogó programot fogalmazott meg, hogyan is képzeli el az euróövezet jövőjét. Most nem arról beszélt, milyen büntetéssel sújthatják azokat az országokat, amelyek nem hajlandóak menekülteket befogadni. Főleg az euróövezet új alapokra helyezéséről elmélkedett, illetve arról, mennyire fontos a közös uniós védelmi- és külpolitika. Ám, Budapesten is meg kell hallani a kancellár mondanivalóját. Egyrészt azt, hiába nem akar a kormány belátható időn belül az euróövezet tagjává válni, elkerülhetetlenné válik a közös európai valuta bevezetése, mert mind Macron, mind Merkel javaslatai azt erősítik meg, hogy az euróövezeti országokat külön „elittömbként” kezelik. Másrészt a német-francia-tandem olyan mechanizmusokat indíthat útjára, amelyek révén egyre több kérdésben lesz elég a minősített többség, így azok az államok, amelyek például külpolitikai kérdésekben szembemennek a többség akaratával, magukat szigetelik el.

Merkel szerint Európának saját kezébe kell vennie a sorsát. Az Egyesült Államokra már nem számíthat, a hagyományos szövetségi politika végnapjait éli. Az EU azonban csak akkor válhat számottevő erővé, ha véget vet belső megosztottságának. Merkel erre adta meg a receptet: „aki velünk van, az támogatásra számíthat”. A kancellárnak nehéz lesz felszámolnia az útlezárásokat, de ha neki nem sikerül, akkor senkinek sem.

Kibicek

Tudjuk, nem könnyű élő adásban interjúkat készíteni. A szerkesztők odahívnak mindenféle embereket, akikkel szinte futószalagon kell beszélgetni, okosan, meggyőzően. Tanulságos esetek adódnak.

Itt van például a Vasárnapi Újság felelős szerkesztője, Nagy Katalin, akit péntekenként az a megtiszteltetés ér, hogy magának a miniszterelnöknek alákérdezhet. Olyankor a mikrofonállvány szerepére kárhoztatják, nyilván örül tehát, ha igazi interjúra van lehetősége. A minap Keresztes Lóránt Lászlót, az LMP új társelnökét sodorta elé a jószerencse. És kiderült, hogy vannak valódi kérdései. Bár a riporter inkább egy vizsgálóbíróhoz hasonlított, aki nem hagyja, hogy félrevezessék, vagy netán neki nem tetsző válaszokat adjanak. Kínos volt.

Néha meg az a gond, hogy olyan emberekkel kell beszélgetni, akik a politika perifériájára szorultak. Schmuck Andor most azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a főváros V. kerületében elindul egy időközi önkormányzati választáson. Természetesen nagyra törő tervekkel: liftet akar szerezni négy-öt olyan ötemeletes háznak, ahol a lakóknak momentán lépcsőzniük kell. Ám ha már ott van az ATV stúdiójában, a lokális ügyek mellett beszél globális kérdésekről is. Van például terve a Fidesz legyőzésére: be kell lépni az erőterébe, a saját pályáján kell megverni, ha jó dolgokat csinálnak, azokat tovább kell vinni. Szerinte ez a recept a baloldal számára. Magyarázkodása nem kevésbé kínos, mint amikor a rádióban próbálnak lejáratni egy politikust.

Kibicek persze mindenütt vannak, riporterek és interjúalanyok között is. Olyanok tehát, akik mindent jobban tudnak és ha alkalmuk nyílik, el is mondják. Biztos receptjük van arra, miképpen lehet gólt lőni, vagy éppen mattot adni. Nincs kétségük, hogy jól képviselik azt a politikai irányvonalat, amelyet helyesnek tartanak. Bátran kiállnak és megmondják a magukét. Akkor sem adják fel, ha buknak, akár mint rádiósok vagy tévések, akár mint politikusok. Felállnak, leporolják magukat és folytatják, mintha mi sem történt volna.

Óvakodjunk a törpéktől.

Szerző

Trump tovább rombol

Donald Trump amerikai elnöknek sikerült tovább rombolnia a nemzetközi kapcsolatok azon építményeit, amelyek a sokszor gyűlölködő szembenállás és súlyos érdekellentétek világában valamifajta relatív biztonságot és egyensúlyt hivatottak megteremteni, illetve védelmezni.

Ilyen építmény volt eddig az a nemzetközi megállapodás, amelyet 2015-ben kötött meg Iránnal a nemzetközi közösség. Addig az iszlám köztársaság olyan nukleáris tevékenységet folytatott, amiről feltételezhető volt, hogy atombomba kifejlesztésére irányul. Teherán ugyan tagadta a katonai célt, de világ nem hitt neki, ezért szankciókkal sújtotta Iránt. A szankciós politika azonban senkinek sem jó, ezért született az a megállapodás, amely alapján Irán beszüntette az urándúsítást, a nemzetközi közösség pedig feloldotta a szankciókat.

A megállapodás távolról sem tökéletes, így például nem terjed ki az iráni rakétafejlesztések leállítására. Mégis, abban egyetértettek a nemzetközi ellenőrök, hogy Iránban nem folyik olyan urándúsítás, ami nukleáris fegyver előállítását eredményezheti.

És akkor jött Donald Trump, aki nemrégiben – minden konkrét bizonyíték nélkül, arra hivatkozva, hogy Teherán becsapja a világot – kiléptette az Egyesült Államokat a megállapodásból, ás újra bevezette a szankciókat. A többi aláíró fél – Londontól Moszkváig, ami egészen ritka – megpróbálta megmenteni a Trump által meglékelt egyezséget. A jelek szerint eredménytelenül: Irán most közölte, hogy újrakezdi „az urándúsítási kapacitásának növelését célzó folyamatot”. Aki nem ért a nukleáris technológiához, annak elég ebből annyit értenie, hogy Teherán a „különben dühbe jövök” szakaszról áttért a „kezdek dühbe jönni” fázisra.

Az rendben van, hogy Trump ellenzi Irán szíriai térfoglalását. De a választott gyógyszer nem tűnik hatékonynak.

Szerző