Előfizetés

Önálló Joker-filmen dolgozik Jared Leto

Publikálás dátuma
2018.06.06. 12:46
Jared Leto AFP / VALERIE MACON
Jared Leto amerikai színész, zenész, a Suicide Squad – Öngyilkos osztag sztárja önálló Joker-filmen dolgozik: ő alakítja a főszerepet, emellett executive producerként is jegyzi a produkciót – írja az MTI.

Az Oscar-díjas színész a 2016-ban bemutatott Suicide Squad – Öngyilkos osztagban játszotta Jokert, Batman ádáz ellenségét. A Warner Bros. most ennek a szereplőnek szán egy egész produkciót, a film előkészületei már folynak – osztotta meg értesülését a The Hollywood Reporter.

Az Öngyilkos osztagot, amelyben szuperhősös képregények gonoszait és antihőseit gyűjtötték csokorba, David Ayer rendezte. A film 746 millió dolláros (202 milliárd forintos) bevétellel zárta globális forgalmazását. A főszereplők között volt Will Smith és Margot Robbie is.

Az új Joker-film mellett a Warnernél készülőben van egy Joker-eredetfilm is, amelyet Todd Phillips rendez, és amelynek főszerepét Joaquin Phoenix kapja.

A stúdió az Öngyilkos osztag egy másik szereplőjének, a Margot Robbie által alakított Harley Quinn-nek is akar egy filmet. A Warnernél jelenleg három képregényfilmen dolgoznak: decemberben jön az Aquaman, áprilisban a Shazam!, novemberben pedig a Wonder Woman 2.

Humánkonstruktivizmus

Rózsa Gyula írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2018.06.06. 07:47
JÁTÉKOS SÍKOK Objekt 170721, 2017
Nem biztos, hogy Malevics elégedett volna. Kétségkívül ott van a fekete négyzet az Objekt 180322 tábláján, a fallal együtt a fehér alap is, ha tetszik, de az alapító atyának látnia kellene, hogy mi minden történt a szuprematizmussal. Vagy a konstruktivizmussal.

Haász István nemcsak kettesével-hármasával kombinálja egy művön belül az egykor egyeduralkodó kvadrátot, nemcsak a derékszöget nem tisztelve csúsztatja el, billenti meg a síkban őket, hanem még át is metszi, egymásra is csúsztatja a táblákat.

Az eredmény festészetből induló komoly, ünnepélyes relief. A fekete lapok fedik és átvágják egymást, torlódnak és szétnyílnak, rétegződnek és elfogynak – mozognak. A fent nevezett objekten már-már szimmetrikus hármas lépcsőt alkotnak, de a két szélső elem a közép felé lejt, ám más-más, következetlen szögben, és a lapok rétegeltsége, átmetszése fokozza a csöndes anomáliát.

Mellette, ugyanezen a falon az Objekt 170804 mindezt azzal ismétli, hogy a jobboldali sarkokra apró, szinte intim kivágások kerültek, de mielőtt átadnánk magunkat az érzelmi interpretációknak, folytatnunk kell a szemlét Haász sárga kompozícióival. A színváltás nem véletlen, hogyan is volna az egy festői és plasztikai eszközöket egyszerre alkalmazó – meggyőző egységben alkalmazó – művészetben. A sárga (olykor narancs-, olykor sápadt citromsárga) táblák egy része lapidárisabb, más része önfeledtebben, játékosabban bánik a szín-sík-tér lehetőséggel. Van kettős tábla, amelyen úgy zuhan a felső, megbontatlan sárga lemez az alsóra, hogy az szinte nagyobb drámai esemény, mint a fekete elemek mozgása, és van jó néhány, ahol vékony pálcatagok, már-már keretek szervezik a néma mozgásokat. (Objekt 2016/02; Objekt 2015/11).

FINOM KERETEK Objekt 2015/11, 2015

FINOM KERETEK Objekt 2015/11, 2015

Idő elteltével bizonyos értelmezésnek nehéz ellenállni. Mert, szó se róla, igaza van a kísérőszövegnek, miszerint Haász munkái a felületek egymáshoz való viszonyát és az ebből eredő térhatást vizsgálják. Ám ha egy világ csupa négyzetből, rombuszból és egyéb négyszögből áll, a néző hajlandó – absztrakt műveknél ez elkerülhetetlen – e világon belül felfedezéseket tenni. Észrevenni, majd tudatosítani a tartalmi, igenis a tartalmi különbséget egy laza-szabályosan csoporttá fűzött, ünnepien fekete fríz, meg egy lényegében ugyanezeket a formákat összeterelő, derűsen, optimistán kitárulkozó sárga fríz között.

Haász festésmódja nem hogy tiltaná, egyenesen biztat a humánus, az élő, a lélegző felfedezésére. Elemeinek meglepő síkbeli mozgása, e mozgások térbeli dramaturgiával fokozott hatása eleve humanizálja a geometriát, úgy, ahogyan a százesztendős konstruktivizmus legnagyobb mesterei teremtettek világrendet vonallal, síkidommal és színnel. Haász azonban ezt az örökséget egyénivé érleli és már régóta tovább gazdagítja. Korábban újságpapír faktúrát helyezett a festék alá, és tárgyainak sejtelmes-szabálytalan felületével, meg mellékes árnyékokkal tette elevenné (ha tetszik: köznapibbá) a geometria absztraháltságát. Most még finomabb, reprón alig visszaadható eszközökkel, feketén fekete árnyalatokkal, olykor a festéstechnika szándékosan nem homogén nyomaival, a fatábla nem eltitkolt felületével kelt közvetlen élményeket.

Vigyázat, nem az errefelé nem ritka konstruktív slamposságról van szó! A hetvenes években Kassák-hívők a festészetének magyarságát-közép-európaiságát vélték felfedezni abban, hogy a képek kontúrjai ki-kiszaladtak és az e stílusban kötelezően homogén színfelületek – hát, inkább a foltpiktúrát követték. Haász ezzel a ma sem ritka malőr-konstruktivitással ellentétben kifinomult, és aggályosan míves. De épp e mívesség keretein belül tud meglepő, eredeti és mesterien finom anomáliákat teremteni. Alkotó devianciája – nem először merül fel az összehasonlítás – azokhoz a nonfiguratív Barcsay-művekhez mérhető, amelyek legtisztább, legtökéletesebb geometriájukban is őrizték az egykori Rudnay-növendék életteliségét.

Infó:

Haász István: Elmozdulás. Molnár Ani Galéria, 2018. június 30-ig

(Rózsa Gyula írásai a www.gyularozsa.com olvashatók)

A polgárjogi mozgalom hangja

Publikálás dátuma
2018.06.06. 07:45
FORRÁS: GET CLOSER CONCERTS
Az Art Ensemble of Chicago több mint fél évszázada járja a világot. A 77 éves szaxofonos, Roscoe Mitchell és zenésztársai nemcsak a jazzben, hanem más improvizatív, a társművészeteket bekapcsoló irányzatokban is maradandót alkottak. Európai turnéjuk keretében Budapesten is felidézik régi nagy korszakaikat.

Az 1960-as évek meghatározó amerikai zenei irányzata volt a free jazz, amely a korszak afro-amerikai polgárjogi mozgalmaival szoros összefüggésben fejlődött. Barack Obama 2010-ben úgy fogalmazott: a zene táplálta a mozgalom hitét, miközben a polgárjogi vezetőket bebörtönözték, gyülekezeteiket szétverték. A muzsikusok nyíltan követelték a faji szegregáció végleges megszüntetését. A téma szakértője, Rátosi Milán szerint a free jazz „az archaikus jazz kollektív improvizációját tekintette a végső, meghaladhatatlan kifejezési formának, ugyanakkor megjelentek benne a korszak avantgárd zenei kísérleteiből származtatható preparált hangszerek, helyenként pedig nagyon erős vallási töltet is. A kortárs zene újításai, a manipulált zajok, az atonalitás és a véletlenszerűség mind megjelent a free jazzben.” Ennek a stílusnak Ornette Coleman, Don Cherry, Albert Ayler és Archie Shepp voltak a leghíresebb képviselői, s ebben a közegben bontakozott ki az Art Ensemble of Chicago elődjének tekinthető alkotói közösség is, amely kezdetben az Association for the Advancement of Creative Musicians (Szövetség a Kreatív Zenészek Fejlődéséért) nevet viselte.

Roscoe Mitchell és a Mediawave
Hartyándi Jenő és barátai 1982 és ’84 között – egy győri művelődési ház égisze alatt, félig legálisan, rendőrségi és titkosszolgálati ellenőrzés mellett – nemzetközi jazz-koncertsorozatot rendeztek. Ennek keretében az avantgárd jazz amerikai sztárjai közül – Anthony Braxton és George Lewis mellett – Roscoe Mitchell és zenekara is fellépett Győrött. A hazai jazzt Szabados György, valamint a fiatal Dresch Mihály és Grencsó István képviselte. Sokan úgy gondolják, ezek a koncertek tekinthetők a Mediawave Fesztivál közvetlen előzményének.

Roscoe Mitchell és két állandó társa (Malachi Favors és Lester Bowie) a hatvanas évek végén végén Párizsba költözött, s ekkor vették fel a The Art Ensemble of Chicago nevet. Korai lemezeiken a kollektív rögtönzés mellett vad és kísérletező zenét hoztak létre, hangsúlyosan vállalva afrikai gyökereiket. Hagyományos hangszereik – szaxofon, klarinét, fuvola, zongora, dob – mellett a koncerteken olyan „instrumentumokat” vonultattak fel, mint biciklicsengő, harangok, szélcsengők és kagylóhéjak. Pályafutásuk során mintegy ötven nagylemezük jelent meg, amelyek közül a legnagyobb szakmai elismerést a Live at Mandell Hall (1972), a Nice Guys (1979) és az Urban Bushmen (1982) aratta. A gyakran festett arccal, jelmezben színpadra lépő muzsikusok közül ma már csak Roscoe Mitchell és Famoudou Don Moye (dob és ütőhangszerek) aktív. Mellettük Hugh Ragin trombitál, Tameka Reid csellózik és Jaribu Shahid nagybőgőzik. Néhány csendesebb év után 2017-ben, Londonban tértek vissza a színpadra, s azóta Európa-szerte felidézik ötven évük emlékezetes pillanatait.

Infó:

The Art Ensemble of Chicago

Június 7. csütörtök, 20:00, MOMKult