A gyermekvállalás nem csak "nőügy"

Publikálás dátuma
2018.06.07. 07:07
Fotó: Shutterstock

Nem elég csak a pénzt önteni a rendszerbe, és várni, hogy a másik oldalon meg majd jön a sok gyerek - hangzott el a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerda esti konferenciáján, ahol szakértők vitatták meg, mi kellene ahhoz, hogy több gyerek szülessen Magyarországon. Emlékezetes: a kormány - élén Orbán Viktorral - áprilisban jelentette be, a következő négy év fókuszában a demográfia áll majd, a cél a népességcsökkenés megállítása. Ennek érdekében mind szélesebb körben egyeztetnének - elsősorban a magyar nőkkel.

A konferenciára azonban nem tudott eljönni Novák Katalin családügyi államtitkár, pedig mint azt Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója is megfogalmazta, ilyen fontos, a társadalom egészét érintő ügyben már az is nagy előrelépés lenne, ha a kormány nem csak a "saját buborékjában" vitatná meg ezeket kérdéseket. - Teljesen legitim döntés, hogy a kormány növelni akarja a születések számát, de ezt csak úgy lehet megtenni, ha figyelembe veszik az egyéni véleményeket, érdekeket is - mondta.

- Elsősorban magas színvonalú, komplex szolgáltatások kellenének szinte minden területen, kezdve a megfelelő bölcsődei ellátás biztosításától - erről Szikra Dorottya szociológus beszélt. Szerinte a több gyermek után járó CSOK-tól és családi adókedvezményektől azért nem lehet nagy sikert remélni, mert hazánkban nem a harmadik vagy negyedik, hanem már az első gyermek vállalása jelenti a valódi problémát. Úgy véli, a támogató szociálpolitika mellett az apák szerepvállalására is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, mert a gyermekvállalás nem csak "nőügy".

Vajda Róza, az MTA kutatója pedig arra mutatott rá: a társadalom és a politika felelőssége az anyaszerep elavult sztereotipizálásában is megmutatkozik. Szerinte a nemzetközi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy azokban az országokban növekedik a születésszám, ahol az állam támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek összhangot teremtenek a munka és a magánélet között. Magyarországon azonban a nők többsége választásra kényszerül: vagy dolgozik vagy gyereket szül.

Szerző

Cigánynevelés, "egy kis kegyetlenséggel"

Publikálás dátuma
2018.06.07. 07:06

Szakértők szerint egyoldalúak és inkorrektek annak a történelem tankönyvnek a feladatai, ami egy XIX. századi példán mutatja be a romák felzárkóztatását.

Elfogadható és eredményes lehet-e, ha az egyéni szabadság "némi korlátozásával" és "egy kis kegyetlenséggel" veszi rá az állam a cigány szülőket arra, hogy iskolába járassák gyermekeiket? Egyebek mellett erre a kérdésre kell választ találniuk azoknak a 11. osztályos diákoknak, akik az új állami tankönyvekből tanulnak történelmet. Az Oktatáskutató- és Fejlesztő Intézet (OFI) "új forrásközpontú" és az új kerettantervi követelményekhez igazodó könyvében ugyanis egy 1893-ból származó idézettel példázzák, hogyan próbálta az akkori kormányzat az oktatásba bevonni, s ezáltal felzárkóztatni a romákat.

"Az egész és félkóbor czigányokat nem lehet gyerekeik rendes iskoláztatására bírni. (...) Ez azonban a kóbor czigányoknál csak kényszereszközökkel érhető el. Egy kis kegyetlenséget el kell követni a humanitás jegyében. Az egyéni szabadság némi korlátozására kell magát elszánnia az államhatalomnak, hogy igazi emberi szabadságra neveljen egy jelenleg vadállat módjára szabad fajt" - olvasható a XIX. századi szövegben. A tankönyv szerzője (Száray Miklós) ezután azt kéri középiskolás olvasóitól, fejtsék ki, a korabeli tanulmány szerzője miben látta a cigányság felemelkedésének zálogát, milyen indokai lehetnek a szabadságjogok "átmeneti" korlátozásának, ezek a módszerek sikeresek lehetnek-e?

A tankönyvrészlet nagy vitát váltott ki egy szakmai Facebook-csoportban, egyes pedagógusok szerint "ez csak történelem", a feladat pedig forráselemzés, ami "összevetésre, gondolkodásra" készteti a tanulókat. Mások úgy vélik, egy már "száz éve is hibás" gondolatot csak úgy lehetne megjeleníteni egy tankönyvben, mint abszolút rossz irányú intézkedést, ám a könyv szerzője erre még csak utalást sem tesz, sőt azt írja, hogy az akkori kormány részéről a fent leírt intézkedések segítő szándékkal történtek.

- Engem az egésznek a kontextusa zavar leginkább. Egy olyan országban, ahol a kormányzat és az oktatás egyértelmű szabadságpárti üzeneteket közvetítene, másként lehetne megítélni egy ilyen szövegrészletet és a hozzá tartozó feladatot, mint most, amikor nap mint nap idegengyűlölő propagandával mérgezik az embereket - vélekedett Radó Péter. Az oktatáskutató szerint ha a pedagógusok nem állnak kritikusan az ilyen feladatokhoz, az káros lehet a diákok szemléletformálására.

Hasonlóan vélekedett Trencsényi László is. A Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) elnöke szerint a tankönyv szerzője nem járt el korrektül a feladat kidolgozásánál, ami csak a forráselemzés látszatát kelti. - Nem mutatja be elég sokoldalúan a problémát, és nem idéz más, jó példákat is tartalmazó forrást. A XIX. századi szakirodalomban azért ilyeneket is lehet találni - vélekedett Trencsényi. Hozzátette: a feladat kérdései "sugallóak", az emberi jogokról pedig szó sem esik bennük. - Ha a szerző azt kérné a diákoktól, vizsgálják meg, mennyire felel meg a XIX. századi leírás az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában leírtaknak, semmi gond lenne. A gond az, hogy a feladatban erről az oldalról teljesen megfeledkeztek - fogalmazott az MPT elnöke.

Szerző

Nem bíróságként viselkedett az AB

Publikálás dátuma
2018.06.07. 07:04
Népszava fotó

Még az Alkotmánybíróság (AB) munkatársait is meglepte lapunk információi szerint a testület kedden hozott végzései, amelyekben felfüggesztette eljárását a nemzeti felsőoktatási (lex CEU) és az úgynevezett "civil" törvény ügyében. Mindkét ügy előadó bírája az AB elnöke, Sulyok Tamás, s ő jegyzi a keddi végzéseket is. Az AB megosztottságát mutatja, hogy három alkotmánybíró - Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó és Schanda Balázs - párhuzamos indoklást fűzött a végzésekhez, öten - Balsai István, Juhász Imre, Salamon László és Szívós Mária, továbbá Stumpf István - pedig különvéleményüket fejezték ki, vagyis nem értettek egyet a többségi döntéssel.

A felfüggesztés indoklása meglehetősen furcsa, hiszen arra hivatkozik, hogy "az Európai Bizottság tavaly év végén mindkét ügyben kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az Európai Unió Bírósága előtt". Az AB korábban már kimondta, hogy felülvizsgálati tevékenységét mindig az európai jog figyelembe vételével végzi - szól az indoklás, ezért bevárják az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő eljárások befejezését.

Csakhogy, amint erre több alkotmánybíró is rámutatott, szó nincs arról, hogy a hazai jogszabályok alkotmányosságának megállapításának előfeltétele lenne, hogy mit mond ki róluk az Európai Unió Bírósága (EUB).

Mint Stumpf István fogalmazott különvéleményében: "Az uniós szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítése, illetve ennek az EUB általi vizsgálata bizonyosan nem előkérdése az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz eljárásának."

"Tegyük fel, hogy a vizsgált szabályozás mind az uniós joggal, mind az Alaptörvénnyel ellentétes" - írta Stumpf. "Ha (...) az EUB megállapítja az uniós jog sérelmét, a kifogásolt törvényeket nem iktathatja ki (ilyen döntést csak a tagállam hozhat). Vagyis az EUB ítéletéből semmiképpen sem következne, hogy annak alapján az Alkotmánybíróságnak a kifogásolt törvények alkotmányossági felülvizsgálatát már nem kellene elvégeznie."

Vagyis, mint a Társaság Szabadságjogokért (TASZ) írta, az AB úgy döntött: nem viselkedik bíróságként. Hogy miért nem, arra nyilvánvaló a válasz. A kormánynak oly fontos két jogszabály ügye egy éve van az AB előtt, és mint Stumpf különvéleményéből kiderül, "az indítvány benyújtása óta még nem került sor az ügy érdemi tárgyalására". Pedig a lex CEU vizsgálatára tavaly az AB még eseti munkacsoportot is felállított, ennek működéséről azóta sem tudni semmit. Az AB egyszerűen nem akart szembekerülni a kormánnyal, inkább félreállt, s a luxembourgi EUB - akár évek múlva meghozandó - döntése mögé bújik. Sokak véleménye szerint azonban Sulyok Tamás ellavírozta magát, a keddi döntés sem a kormánypártok, sem pedig a "jogvédők" igényeit nem elégíti ki.

Szerző