Előfizetés

Haldokló transzatlanti viszony

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2018.06.08. 07:31
Tavaly Taorminában még gond nélkül sétálgathatott Justin Trudeau, az idén már ő a házigazda FOTÓ: AFP/GIOVANNI ISOLINO
Nem sok jóval kecsegtet a G7 ma kezdődő és szombaton záruló csúcstalálkozója. Elképzelhető, hogy közös nyilatkozat sem lesz.

A transzatlanti együttműködés nem éppen legszebb napjait éli. Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti viszony drámaian rossz, Donald Trump amerikai elnököt cseppet sem érdekli, hogy külpolitikai, gazdasági és a klímát érintő döntéseivel Washington hagyományos szövetségeseivel megy szembe. Hogy a hagyományos szövetségi rendszer omladozik, azt a pénteken és szombaton Kanadában esedékes G7 csúcstalálkozó is megerősíti majd.

Kik lesznek jelen?

Kanada (vendéglátó): Justin Trudeau kormányfő

Egyesült Államok: Donald Trump elnök

Franciaország: Emmanuel Macron elnök

Németország: Angela Merkel kancellár

Olaszország: Giuseppe Conte kormányfő

Japán: Abe Sindzo miniszterelnök

Nagy-Britannia: Theresa May kormányfő

Európai Unió: Donald Tusk, az Európai Tanács és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke

Az elmúlt hetekben a hetek találkozóját előkészítő úgynevezett serpák keményen dolgoztak azon, hogy a tanácskozás ne végződjék kudarccal, s egy mindenki számára elfogadható zárónyilatkozatot adhassanak ki. Ma már azonban annyira távoliak az álláspontok az egykori szövetségesek között, hogy egyelőre kizárható a kanadai Charlevoix-ban megrendezendő csúcs sikere. A berlini kormány is megerősítette, még messze a megállapodás, de a pénteken kezdődő megbeszélésekig is „intenzív tárgyalásokat folytatnak”.

Természetesen egyszerűbb témákról is szó esik majd. Várhatóan mindegyik résztvevő üdvözli majd, hogy június 12-én létrejön a csúcstalálkozó Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető között, s mindannyian reményüket fejezik ki, hogy Phenjan hitet tesz a nukleáris leszerelés mellett. Szintén egyetértés várható a szíriai polgárháború megítélése ügyében.

Más külpolitikai kérdésekben azonban nem várható összhang. Ezek közé tartozik a Trump által felmondott iráni nukleáris megállapodás ügye. Az EU azt szeretné, maradjon érvényben a megegyezés, ugyanakkor már most számos jel utal arra, hogy Washingtonnak a lépéssel sikerült megosztania az Unió tagországait. Ráadásul mind több európai cég fontolja meg egyre erőteljesebben: érdemes-e befektetni a perzsa államba, miközben az Egyesült Államok szankciókkal fenyeget?

Klímaügyekben sem várható egyetértés. Donald Trump tavaly júniusban döntött a párizsi klímaegyezmény felrúgásáról. Az idén januárban nem zárta ki Washington visszalépését, ezzel kapcsolatban azonban semmiféle fejlemény sincs. Az egyezményt 2015. december 12-én fogadták el a párizsi klímacsúcson, de csak a kellő számú tagország ratifikálása után, 2016 novemberében lépett hatályba. (Magyarország tavaly októberben írta alá.) A megállapodás célja: az aláíró 195 ország vállalja, hogy a Föld légkörének felmelegedését 2 Celsius-fok alatt tartja az iparosodás előtti mértékhez képest, és folytatja az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy még ennél is lejjebb, 1,5 Celsius-fok alá sikerüljön szorítani a felmelegedést.

A külkereskedelem kérdésében különösen nagy ellentétek várhatóak. Az amerikai elnök nem kegyelmezett az EU-nak, június 1-től az Unió nem kapott mentességet az importált acélra és alumíniumra kivetett védővámok hatálya alól. Az EU nem akar totális vereséget szenvedni a kereskedelmi háborúban, az Európai Bizottság korábban jelezte: a Kereskedelmi Világszervezethez fordul, s importvámokat vet ki bizonyos amerikai árukra. A brüsszeli testület szükség esetén nagyjából 2,8 milliárd eurónyi amerikai termékre vetne ki 25 százalékos importvámot. Az EU júliustól sújthatja ilyen intézkedésekkel az Egyesült Államokat.

Mindezek alapján nem sok esély látszik arra, hogy szombaton közös, kompromisszumos kommünikével záruljon a csúcstalálkozó. Igaz, már a tavaly májusi G7-csúcs zárónyilatkozatának megszerkesztése sem volt egyszerű feladat. Akkor azonban még hitet tudtak tenni a párizsi klímamegállapodásban foglaltak megvalósítása mellett. Azt is leszögezték viszont, hogy a klímavédelem kérdésében nincs egyetértés közöttük. Röviddel később Donald Trump fel is mondta a megállapodást. Az eltelt egy év alatt több olyan új kérdés vetődött fel, amelyben gyökeresen más álláspontot képvisel az Egyesült Államok, mint akár Kanada, vagy az Európai Unió országai.

Ha ezúttal nem fogadnak el közös nyilatkozatot, az a G7 súlyának további csökkenését jelenti. Nem kizárt az sem, hogy a G7 elnöke a tanácskozás végén nyilatkozatot olvas fel, kiemelendő a közös értékek fontosságát. Ez a megoldás azonban csak tűzoltás lenne, s ugyanúgy felvetődne a kérdés: van-e még értelme a hetek fórumának.

A legfejlettebb államok közössége
A G7 a világ hét legfejlettebb gazdasággal rendelkező országait tömörítő csoport. 1976-ban jött létre, akkor Kanada csatlakozott a hatok csoportjához (Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Egyesült Királyság, Egyesült Államok). A G7-ben az Európai Unió is képviselteti magát, ezért a kanadai csúcstalálkozón Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is jelen lesz. A „hetek” a világ termelésének 62 százalékát mondhatják magukénak.
A csúcstalálkozón az állam- és kormányfők vesznek részt, ugyanakkor rendszeresen egyeztetnek egymással a „hetek” pénzügyminiszterei. A legutóbbi, 43. csúcstalálkozót 2017 májusában, az olaszországi Taorminában rendezték meg.



Megszólalt a családtag: a CIA-nak köze lehet a Kennedy-gyilkossághoz

Publikálás dátuma
2018.06.07. 23:26
Ifjabb Robert Kennedy Forrás: AFP/ Timothy A. Clary
Ifjabb Robert Kennedy szerint árulkodó, hogy Donald Trump 2021-ig halasztotta a merényletről szóló anyagok bemutatását.

John Kennedy elnök meggyilkolásának szálai a Központi Hírszerző Ügynökséghez (CIA) vezethetnek - mondta a Fox televíziónak adott interjújában ifjabb Robert Kennedy, akinek édesapját, Robert Kennedy igazságügy-minisztert éppen ötven évvel ezelőtt gyilkolták meg. 

Ifjabb Robert Kennedy szerint az embereknek végre meg kellene ismerniük az igazságot a Kennedy-gyilkosság ügyében, idézi a nyilatkozatot az MTI.

A jelenleg ügyvédként és környezetvédelmi aktivistaként tevékenykedő Kennedy szerint a nagybátyja, a néhai John Fitzgerald Kennedy elnök gyilkosságára vonatkozó valamennyi adatot, feljegyzést és dokumentumot Donald Trump elnök egyelőre azért nem hozza nyilvánosságra, mert "így, vagy úgy, de valamiképpen a kapcsolat van a CIA és az elnökgyilkosság között".

Robert Kennedy hangsúlyozta: "55 évvel a gyilkosság után az amerikaiaknak "muszáj lenne tudni, hogy mi történt, és muszáj lenne hozzáférniük az információkhoz" édesapja pedig "a legjobb nyomozó volt annak idején", de az igazságügyi tárca mindent megtett, hogy munkáját ellehetetlenítse".

John Fitzgerald Kennedy elnököt 1963. november 22-én gyilkolták meg a texasi Dallasban. A gyilkossággal a magányos elkövetőnek minősített Lee Harvey Oswaldot vádolták meg, akit azonban letartóztatásakor Jack Ruby bártulajdonos agyonlőtt. Ruby később a börtönben betegségben meghalt.

Donald Trump elnök, aki tavaly még azt ígérte, hogy a Kennedy-gyilkosságra vonatkozó dokumentumokat nyilvánosságra hozza, az idén áprilisban bejelentette: nemzetbiztonsági okok miatt néhány dokumentum 2021 októberéig zárolva marad. Közleményében az elnök hangsúlyozta: az amerikai hírszerző szervezetek tanácsára döntött így, mert szerintük néhány titkosított dokumentum nyilvánosságra hozatala ártana "jól meghatározható nemzetbiztonsági érdekeknek, a rendfenntartó erőknek és aggodalmakat okozna a külpolitikában is". 

Az Egyesült Államokban egyébként a héten egymás után tartanak emlékező rendezvényeket ifjabb Robert Kennedy édesapja, Robert Kennedy igazságügy-miniszter meggyilkolásának 50. évfordulója alkalmából. Robert Kennedy 1968. június 6-án halt meg, egy nappal azt követően, hogy Los Angelesben rálőttek, amikor a Demokrata Párt elnökjelöltjeként egy szállodában bejelentette, hogy megnyerte a kaliforniai előválasztást.

Amerika és a világ, ahogyan ismerjük

Publikálás dátuma
2018.06.07. 21:28
Wess Mitchell Fotó: AFP

Az amerikai külügy nemrégiben Magyarországon is megfordult államtitkára, Wess Mitchell szerdán összefoglalta az USA Európát érintő legfontosabb céljait. A washingtoni Heritage Alapítványban elhangzott beszéd szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy az Egyesült Államok stratégiai célja a Trump-kormányzat idején is változatlan: a világ vezető hatalmaként meg akarja akadályozni, hogy a tekintélyuralom és nyers erőszak mellett a piacgazdaság egyes elemeire alapozó Oroszország "megossza és szétzúzza", vagy a hasonlóan koherens modellt alkalmazó Kína "leváltsa" a Nyugatot. Utóbbi Mitchell értelmezésében együtt jelenti az Egyesült Államokat és Európát.

A doktrína értelmében a világ a nagyhatalmak tartós versengésének korszakába lép, amire a Nyugat nem teljesen áll készen. Az amerikai külpolitika fókuszában az új korszakra való felkészülés áll. Ezért akarja Trump elnök megerősíteni az amerikai fegyveres erőket, illetve a gazdaságot. "Az erős Amerika jó az amerikaiaknak, de jó szövetségeseinknek és az egész világnak. Az amerikai erőn nyugszik a világ, ahogyan ma ismerjük" - jelentette ki az államtitkár, aki szerint, ha ez alap sebezhető, akkor a demokrácia, a piac és a nyugati elrettentő erő is az. 

A Nyugatot azonban nem lehet megvédeni Európa nélkül. Nincs olyan világpolitikai kihívás, amellyel Amerika és Európa egymás nélkül is meg tudna birkózni, így az erős és szabad Európa kulcsfontosságú az amerikai érdekek szempontjából. "Európa-stratégiánk azzal kezdődik, hogy felismerjük, Európa ismét a komoly stratégiai verseny terepévé vált" - szól a figyelmeztetés. Ebből fakadnak a tennivalók, elsőként a nyugati szövetség megerősítése. Ebben az USA megteszi a magáét, de a NATO-tagoknak is ki kell venniük belőle a részüket 2024-ig GDP-jük 2 százalékára növelve katonai kiadásaikat, amelyek ötödét új fegyverrendszerekre kell fordítani. A NATO-ra nagyobb rész hárulna a terrorizmus elleni harcban, az afganisztáni, iraki műveletekben, a Nyugat-Balkánon és Észak-Afrikában. 

Mitchell elismeri, hogy az iráni atomalku és az orosz-német Északi Áramlat II. gázvezeték ügyében nincs egyetértés a szövetségesek között, de szerinte a problémák elhanyagolásának ára hosszú távon nagyobb lenne, mint amennyi hasznot most a politikai egység látszanának fenntartásával nyerni lehet. Az erős amerikai lépések nem a szövetségesek, hanem a közös biztonsági érdekeket sértő államok, Oroszország, Irán és Kína ellen irányulnak - állította a vezető diplomata.

A nyugati szövetség megőrzése nem csupán katonai és gazdasági vállalkozás, hanem politikai is: "Nem önálló államokként, hanem politikai civilizációként, a Nyugatként fenyegetnek minket." A Nyugat Mitchell értelmezésében a "rendezett szabadság" birodalma, amelyet szövetségi rendszerekbe szerveződött, összetartozó, erős államok oltalmaznak. A NATO alapokmányának számító Washingtoni szerződést idézve: "A felek eltökéltek abban, hogy megőrzik népeik a demokrácia, az egyéni szabadság és a jogállamiság elveire alapozott szabadságát, közös örökségét és civilizációját."

Oroszország és Kína koherens társadalmi-gazdasági modellje veszélyezteti a nyugati országok működésének ezen alapelveit. Ezzel szemben, mondja Mitchell, világossá kell tenni, hogy az erős demokrácián nyugvó biztonság és jólét oldalán állunk: "A Nyugatot a demokratikus nemzetek közösségének kell tekintenünk, amelyet történelmük, kultúrájuk és közös áldozatvállalásuk tart össze." Ukrajna és Grúzia történelmi okokból, és népeik döntése alapján szintén a Nyugat része, mint ahogyan Nagy Britannia is az marad a Brexit után. A lényeg, hogy ezeket az államokat egy koncepció fűzi össze, nem pedig az intézményrendszer. Ez utóbbi nem cél, csupán eszköz.

A stratégiai verseny drámai kiéleződésének egyik terepe Európa (azaz a nyugat-európai szövetség - a szerk.) keleti határvidéke. Ez Mitchell szerint a Kaukázustól a Balkánon át a Duna medencéjéig terjed. A térség egyrészt Oroszország megújuló geostratégiai érdeklődésének tárgya, másrészt Kína "új játszótere". Az amerikai prioritások között "az orosz agresszió megakadályozása" áll az első helyen. Az eddigi amerikai politika, szól az előadás, túl puha volt, de ennek most vége. Az Egyesült Államok szankciókkal sújtott 205 orosz magánszemélyt és intézményt, illetve részt vett a hidegháború óta legtöbb hírszerző és diplomata kiutasításával járó közös akcióban. Az Európában állomásozó amerikai erők parancsnoksága és a külügy közösen irányítja az orosz kibertámadások, "aktív lépések" és dezinformáció elleni védekezést. Emellett Ukrajnát és Grúziát immár "halálos" katonai eszközökkel, azaz fegyverekkel is ellátják. Ezzel párhuzamosan azon vannak, hogy Ukrajna megmaradjon a reformok útján, például azzal, hogy korrupciós bíróságokat állít fel. Az erőfeszítés része a "keleti határvidék" államai politikai rendszereinek erősítése, energiaellátásuk diverzifikálása, katonai ellenálló-képességük növelése és regionális együttműködésük bátorítása. 

Közép-Európában, mondta Mitchell az amerikai szándékokról, erősítjük a korrupció elleni harcra és az orosz dezinformáció ellen, illetve az élénk civil társadalom biztosítására irányuló intézkedéseket. Az egész térségben támogatják a diverzifikált energetikai rendszerek kiépítését, "hogy barátainknak más lehetőségei is legyenek, mint az orosz gáz".

Az USA igyekszik erősíteni kapcsolatait a NATO és az Európai Unió keleti határvidékének sebezhető államaival, amelyek növekvő orosz nyomással és kínai csábítással találják magukat szemben. Ezekkel az államokkal szorosabbá kell fűzni a szálakat és valós alternatívát kell nekik nyújtani, hogy a Nyugathoz kössék őket, különben számolni kell az elvesztésükkel. Magyarországról a beszédben nem történik említés, de aligha kétséges, hogy a következő bekezdés a magyar kormány irányában követendő új amerikai politikáról is szól:

"A bírálat önmagában még nem stratégia. A kapcsolatok erősítése (engagement - a szerk.) nélküli kritika az elidegenítés stratégiája. A kapcsolatok erősítése nem csak a diplomáciára vonatkozik, azok szívének és eszének a megnyeréséről is szól, akiknek egyre távolabbinak tűnik 1989 emléke és a NATO bővítése. A kapcsolatok erősítése nem jelenti a szabadságjogokkal kapcsolatos saját elveink iránti közömbösséget. Mindig világosan fogunk beszélni arról, mit képviselünk és a közös értékeinkről, miközben diplomáciánk eltünteti azokat nyugati réseket, amelyeknek Oroszország és Kína oly szívesen látná hasznát."

A doktrína része Európa déli határának a Földközi-tenger keleti medencéjének a megerősítése. A kockázati tényezők között beszélt az államtitkár a politikai instabilitást okozó tömeges migrációról, a terrorizmusról, az Iszlám Államról, az iráni befolyás terjedéséről. Oroszország szerinte túl aktív a Földközi-tengeren, nem csupán haditengerészeti jelenlétével, hanem a szíriai Aszad-rezsimnek nyújtott létfontosságú támogatásával is. Utóbbi a migrációs hullámhoz, illetve Irán növekvő befolyásához is hozzájárul. Nagyon fontos Törökországnak a nyugati szövetségben tartása, mivel hosszú távon egyedül a törökök tudnak ellensúlyt képezni Iránnal szemben. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok támogatja a térségben stabilizáló szerepet betöltő Görögországot és a sebezhető Ciprust is.

Wess Mitchell azzal zárta az előadást, hogy a Nyugat megerősítése nehéz feladat, de most kell elvégezni, hogy később ne sokkal nehezebb körülmények között kelljen. A transzatlanti viszony történetében sok volt a viszály, de mint egy családban, ezeket úgy kell megoldani, hogy utána még erősebb legyen a kötelék. "A demokratikus Nyugat megvédése nem fog automatikusan sikerülni, ahhoz társadalmaink tudatos, eltökélt erőfeszítésére és áldozatvállalására van szükség" - jelentette ki az Európával foglalkozó amerikai külügyi államtitkár.

Az előadás szövege angolul itt olvasható.