Meghajlított észjárás

Úgy látom, ha így megy tovább, hamarosan olyan nagy esemény tanúi lehetünk itt Magyarországon, hogy minden észak-koreainak leesik az álla. Náluk a hatalmat jelenleg bitorló, be- és kiszámíthatatlan Kim Dzsong Un, néhai édesapja Kim Dzsong Il, és Kim Ir Szen, a legendás nagypapa, csak hárman együtt tudták kiérdemelni a Szent Nagy Vezér, a Kedves Vezető, valamint a Nagy Örökös és Bölcs Elvtárs címeket. Itt, nálunk viszont a parlamenti kétharmaddal – a gránitszilárdságú Alaptörvény akár már tizedik módosításával – törvényt hozhatnak Orbán Viktor hozzá illő, és kellően méltó személyes megszólításáról, amely magában foglalná az imént felsorolt címek mindegyikét: Orbán Viktor Szent Nagy Vezér, Kedves Vezető, Nagy Örökös és Bölcs Elvtárs. Na jó, valóban: az Elvtársat valószínűleg kihagyják; e szóra ugyanis kissé finnyás a főnök. De a Bölcs mindenképpen dukál neki!

Ha ezt valaki kétségbe vonná, annak figyelmébe ajánlom Orbán Viktor május 29-én közzétett, minden bizonnyal örök érvényűvé váló bölcseletét, melyben látni vélte az innovációnak, az újításnak lényegét: „Akkor járunk el helyesen, hogyha a saját észjárásunknak megfelelően, a magunk akarata szerint a valóságot is képesek vagyunk hajlítani.” (?) Én, a kákán is csomót kereső egyszerű magyar ember azonban mégis óvatosságra intenék: vigyázzunk azzal a hajlítgatással, mert a valóság nem gumiból, és nem gyurmából van! Egyébiránt pedig csak remélni merem, hogy a létrehozandó – a kormányzat igényei, s érdekei szerint működtetni kívánt – közigazgatási felső- vagy különbíróságok leendő, kiválasztott ítészeinek észjárását majd nem a valóság hajlítgatása fogja vezérelni.

2018.06.08 08:25

Trump és Orbán közeledéséről ír a New York Times

Publikálás dátuma
2018.08.16 13:45

Fotó: AFP/ Alexey Vitvitsky
A lap szerint megváltozott Magyarország megítélése.
Hosszú elemzést közölt a magyar–amerikai kapcsolatokról, a két ország vezetői közti közeledésről a New York Times.   A lap a cikkben felidézi, hogy az amerikai kormány a vidéki, független magyar sajtó támogatására 700 ezer dolláros támogatást hirdetett tavaly novemberben, azonban július végén ezt váratlanul lefújták. „Hatalmas siker” a magyar kormánynak – kommentálta mindezt a lapnak a korábbi washingtoni nagykövet, Simonyi András. Szerinte ez azt üzeni, hogy „Magyarország rendben van, Magyarország demokrácia”. A lap azt írja: Orbán kormánya éveken keresztül több millió dollárt fordított arra, hogy Washington elismerje, többnyire hiába. A Trump-adminisztrációval viszont ez megváltozott, és más lett Magyarország (valamint Lengyelország) megítélése. A New York Times cikkében David B. Cornsteint, az USA budapesti nagykövetét is idézi, aki arról beszélt: Trump „nagyon erős vezetőnek” tartja Orbánt. A cikkben kitérnek arra is, hogy az amerikai elnök bírálja az Európai Uniót, de sokak szerint barátjának tekinti az EU-val szembehelyezkedő, populista erőket. Jiri Pehe, a korábbi cseh elnök, Václav Havel kabinetvezetője pedig arról is beszélt: Trump mindezzel csak legitimálja Magyarország orosz közeledését.
2018.08.16 13:45
Frissítve: 2018.08.16 13:45

Megfelelő emberek

Az orbáni észjárás egyik sajátossága, amelyet mindenki az elsők között ismer föl, a dafke „logikája”.
Többször is megpróbáltam már a Fidesz, pontosabban Orbán Viktor káderpolitikáját elemezni. Legutóbb az új, negyedik Orbán-kormány tagjainak kiválasztásakor. Akkor egy Semjén Zsoltnak – remélhetőleg – kedves blaszfémiával éltem: Orbán útjai kifürkészhetetlenek. Vagyis az észérvek helyett, amelyek a legtöbbször teljesen hiányoznak a személyi döntéseknél, inkább az adott szituációt kezelő sajátos orbáni „logikát” kell felkutatni. 
Persze, ha van ilyen. Mert az orbáni észjárás egyik sajátossága, amelyet mindenki az elsők között ismer föl, a dafke „logikája”. Ennek eminens példája a felcsúti kisvasút: ha támadják, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, Lovasberényig. Ugyanez a dafke a káderpolitikában is érvényesül: „nem foglalkozom a politikai blöffökkel, politikai botrányokkal. Minden egyes támadás csak megerősíti Rogán pozícióját.” Két éve védte így helikopterező miniszterét, közvetve megerősítve bennünket abban a hitünkben, hogy Rogán – vagy bárki más - kormánytagsága soha annyira nem biztos, mint abban az időszakban, amikor épp szorongatják. De az ellenkezőre is akad példa: Schmitt Pált egy idő után már dafke sem lehetett a köztársasági elnöki poszton tartani. Orbán ekkor visszatért „zárt, szerzetesi férfiközösségéhez” (Tölgyessy Péter), és előhúzta a jó öreg Ádert. 
Mindez arról jutott eszembe, hogy ugyanazon a napon – kedden – két fontos személyt érintő döntés is történt Orbán környezetében. A rektori posztjáról már lemondott Patyi András helyett a Nemzeti Választási Bizottság új elnököt választott, és Lázár Jánost nevezte ki Orbán a „nemdohányzók védelméért felelős” miniszterelnöki biztosnak. A minden posztjától megfosztott Lázár - a vonatkozó törvény beterjesztője, a trafikmutyi atyja - tehát a dohány közelében marad, bármennyien szurkolnak is ellene. Patyi pedig, miután minden posztjáról lemondott, már nem tudja elkerülni, hogy főbíró legyen. 
Minden ellenük szól, Patyi lényegében sosem bíráskodott, Lázár trafiktörvénye káoszt hozott. De épp ezért ők a megfelelő emberek a megfelelő célra.
2018.08.16 09:00
Frissítve: 2018.08.16 09:14