Előfizetés

Megbukott az ország a nagy uniós nyelvvizsgán

Publikálás dátuma
2018.06.08. 07:00
FOTÓ: KÁLLAI MÁRTON
Nem mutatnak nagy hajlandóságot idegen nyelvek elsajátítására a magyar fiatalok – derült ki egy friss kutatásból. Szakértők szerint a hibát nem bennük, hanem az oktatási rendszerben kell keresni.

Az uniós országok között Magyarországon van a legtöbb olyan fiatal, aki nem szeretne újabb idegen nyelveket tanulni – egyebek mellett ez is kiderül az Európai Bizottság oktatási főigazgatóságának friss kutatásából, amiben a 18-30 évesek nyelvtudását és nyelvtanulási hajlandóságát térképezték fel. Az eredmények arra is rámutattak, hogy a magyar fiatalok többsége, 72 százaléka egy, maximum két nyelven tud írni és olvasni – és ebbe már az anyanyelv is beleszámít. Ezekkel az eredményekkel a statisztikák utolsó helyein kullog Magyarország. Egyedül az Egyesült Királyságban élő fiatalok válaszoltak nagyobb arányban (74 százalék) igennel például arra a kérdésre, kényelmesen érzik-e magukat úgy, hogy csak az anyanyelvüket beszélik. Rögtön utánuk a magyarok következnek, 49 százalékos aránnyal. Hátulról a harmadik helyen szereplünk azon uniós országok között, amelyek fiataljai eltökéltek egy már ismert idegen nyelv további erősítése mellett.

Mindez egybecseng az európai felnőtt lakosság nyelvismeretét vizsgáló legutóbbi Eurostat felméréssel is, mely szerint a magyaroknak csak a 37 százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet – ez a legrosszabb arány az egész unióban. A lemaradásunkat jól tükrözi, hogy még a harmadik leggyengébb eredményt produkáló Spanyolországban is 51 százalék a legalább egy idegen nyelven beszélők aránya.

– Teljes szemléletváltásra lenne szükség a hazai nyelvoktatásban – mondta az eredményekkel kapcsolatban Berényi Milán, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke. Szerinte a most megjelent statisztikák azt mutatják, hogy a magyar fiatalok közül is egyre többen kezdik felismerni a nyelvtanulás fontosságát, de a kellő motiváció még hiányzik. – Azt is jó lenne megérteni, hogy a nyelvtanulás célja nem elsősorban egy nyelvvizsga, hanem egy olyan stabil nyelvtudás megszerzése, amit a mindennapi életükbe is be tudnak építeni – fogalmazott. Ez sokat segítene a megfelelő motiváció kialakításában.

Berényi szerint abba az irányba kellene elmozdulni, hogy a nyelvoktatást az iskolában se tantárgyi szinten kezeljék, sokkal célravezetőbb lenne az élményalapú oktatás. – Vannak már nagyon jó nyelvtanáraink, de az állami iskolák többségében még mindig a régi, megszokott módszerek szerint tanítanak. De még ebben a tekintetben is hatalmas eltérések vannak az egyes intézmények között – állítja a szakember, aki szerint a nyelvoktatás reformját már a pedagógusképzésben el kellene kezdeni.

Az nyilvánvaló, hogy az óraszámokkal nincs baj: a jelenlegi Nemzeti Alaptanterv a negyediktől a tizenkettedik évfolyamig csak az első idegen nyelvből legalább 936 nyelvórát biztosít a közoktatásban tanulók számára. Ez nemzetközi összehasonlításban is magas szám, ennél sok, nyelveket jól beszélő országban kevesebb órát biztosít az ottani állam. Egy nyelviskolában pedig fele ennyi óra után is el lehet jutni a kezdő szinttől a középfokig itthon is. Igaz, idén áprilisban az Angloville közép-európai kutatása a módszertani reformok hiánya mellett arra is rámutatott, hogy a régióban a magyar diákok járnak a legkisebb arányban (16 százalék) iskolán kívüli nyelvi kurzusokra a román (61 százalék), a cseh (55 százalék) és a lengyel (62 százalék) diákokhoz képest.

A legnépszerűbb nyelv az angol, és gyakran ez az egyetlen idegen nyelv is, amit megpróbálnak elsajátítani: arra kérdésre, hogy az angol mellett más idegen nyelvet tanulnak-e, a magyar diákok a 60 százaléka válaszolt igennel, míg ugyanez az arány a cseheknél 84, a románoknál 95, a lengyeleknél 96 százalék. A kutatás arra is rávilágított, hogy a magyar diákok a legbátortalanabbak az aktív nyelvhasználat terén.

– Nem lepnek meg az eredmények, az első idegen nyelv elsajátításában továbbra is gyengék vagyunk, hisz nem történtek érdemi lépések ennek megváltoztatására – vélekedett Rozgonyi Zoltán. A Nyelvtudásért Egyesület elnöke hangsúlyozta: a problémát nem a diákokban, hanem az oktatásban kell keresni. Szerinte a közoktatásban csak kötelező, nem pedig fontos a nyelvoktatás, ezen kellene változtatni. – A tapasztalatok szerint ha valaki az első nyelvet sikeresen elsajátítja, legalább középszinten tud vele boldogulni, nagyobb igénye lesz egy újabb nyelv megtanulására – mondta. A szakértő szerint a tanóráknak interaktívabbaknak, kommunikatívabbaknak kellene lenniük, a nyelvoktatásban a frontális tanítás kevéssé vezet célra.

Súlyos probléma az is, hogy nagy különbségek vannak a városi és a vidéki iskolákban történő nyelvoktatás minősége között, egyebek mellett a szaktanárok hiánya miatt. – A legkisebb erőfeszítést sem látjuk azon a téren, hogy ezen változtatni szeretnének – tette hozzá Rozgonyi.

Szigorúan őrzött felmérés
Az Oktatási Hivatal már tavaly felmérte a hazai nyelvoktatás helyzetét, a középiskolások nyelvtudását, ám az eredményeket féltve őrzik. Lapunknak legalábbis többszöri megkeresés után sem árulták el még azt sem, az eredmények mikor lesznek nyilvánosak. A felmérésről a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete és a Nyelvtudásért Egyesület sem tud semmit – ami nem meglepő, hiszen a két szakmai szervezetet kihagyták a kutatás lebonyolításából. Annak ellenére is, hogy a Nyelvtudásért Egyesület tavaly egy komplett kutatási javaslatot is eljuttatott az Emberi Erőforrások Minisztériumához (Emmi). A javaslatban mintegy 30 milliós költséggel számoltak – az Oktatási Hivatal saját kutatását mintegy 50 millió forintért végezte, legalábbis ennyi volt az induló összeg.
Hasonló kutatás rég volt: több mint egy évtizede nem végeztek olyan országos felmérést, ami választ keresne arra, miért ennyire gyatra a magyarok nyelvtudása. Azóta csak a nemzetközi mérésekre, valamint az érettségi eredményekre és nyelvvizsga adatokra lehet támaszkodni. Ám ezek korántsem adnak átfogó képet, egy nyelvvizsga megszerzéséből például nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni az iskolai nyelvoktatás színvonaláról. Az viszont árulkodó, hogy egyre többen vannak, akik a nyelvvizsga hiánya miatt nem tudják átvenni diplomájukat.

Hiányzó feltételek, aggályos bevezetés

A kormány rendelete szerint 2020-tól csak az vehető fel egyetemre, főiskolára, aki legalább középfokú nyelvvizsgával rendelkezik. Az alapján, amit jelenleg a magyar fiatalok nyelvtudásáról és az iskolai nyelvoktatás helyzetéről tudunk, szakértők szerint az várható, hogy 2020-tól érettségizők további tízezrei szorulnak majd ki a felsőoktatásból a kötelezővé vált nyelvvizsga miatt. Ugyanis ha 2020-ig sikerül is fejleszteni a nyelvoktatáson, annak hatásai leghamarabb csak 2022-2023-tól érződhetnek.

Nemrég Székely László, az alapvető jogok biztosa is vizsgálta, megvannak-e a szigorításhoz szükséges feltételek, és arra jutott: nincsenek. Mint jelentésében írta, a kötelező nyelvvizsgát alapjogi szempontból aggályosan és kellő előkészítés nélkül írták elő a felsőoktatásba való bekerülés egyik feltételeként. Rámutatott: miközben az előírás a középfokú nyelvvizsga lesz, a jelenlegi iskolai feltételrendszer és gyakorlat mellett a nem emelt szintű idegen nyelvi képzésben részesülő érettségiző tanulóknak elenyésző hányada, mindössze 7,5 százaléka tesz idegen nyelvből középfokú nyelvvizsgával egyenértékű, emelt szintű érettségi vizsgát.

"Rendszerszintű visszásságot okoz a nyelvvizsga megkövetelése mindaddig, amíg hiányoznak a nyelvvizsgára való iskolai felkészítés tárgyi és személyi feltételei" – olvasható a jelentésben. A biztos szerint ráadásul a Nemzeti Alaptantervből és a kerettantervből sem következik a diákok nyelvvizsgára való felkészítésének kötelezettsége, ezért a bevezetés az oktatáshoz való jog sérelmét is jelenti.

Székely László azt javasolta az emberi erőforrások miniszterének, hogy az új rendelet hatályba lépésére állapítson meg egy olyan másik időpontot, amely figyelembe veszi a bevezetés alapjogi és szakmai követelményeit. Ezzel kapcsolatban érdeklődtünk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál: szerettük volna megtudni egyebek mellett azt, hogy az Oktatási Hivatal felmérésének eredményei járhatnak-e a 2020-as céldátum kitolásával, Mindössze annyit közöltek: erről csak a kutatás kiértékelése után döntenek.

Érthetetlen helyszínen, rekord költséggel startol a foci-vb

Publikálás dátuma
2018.06.07. 12:00

Napra pontosan egy hét múlva kezdődik az oroszországi labdarúgó-világbajnokság. A torna megítélése közel sem egyértelműen pozitív.

A pályán fantasztikus mérkőzéseket, emlékezetes csatákat élvezhetnek majd a futballrajongók, ebben senki sem kételkedik. A 32-es létszám miatt persze lehetnek kevésbé színvonalas mérkőzések is a csoportküzdelmek során, de az egyenes kieséses szakasztól fokozódnak az izgalmak. Lapunk ezúttal a futballszakmai fölvezetés helyett a vb-t kísérő mellékzöngéket gyűjtötte össze.

A helyszínről 2010. december 2-án született döntés, Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) – azóta már korrupciós ügyel miatt leváltott – svájci elnöke ekkor jelentette be, hogy 2018-ban Oroszország, 2022-ben pedig Katar lesz a házigazda.

„Ez a futball vége” – reagált a döntésre Jérome Valcke, a FIFA akkori főtitkára, arra utalva, hogy a következő két tornát diktatórikus ország rendezi. Utoljára erre 1978-ban volt példa, amikor Argentína lehetett házigazda.

Az amerikai titkosszolgálat,az FBI a FIFA működési mechanizmusát vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a nemzetközi szövetség egy maffia. Ha valaki lebukik, és esetleg el is ítélik, a utódja ugyanazt a tevékenységet folytatja, mint elődje, mert az euró milliárdokat megmozgató - és ebből az összegből rengeteget a tisztségviselők zsebeibe juttató – rendszer így tartható életben. Ebből a megvilágításból különösen érdekes Csányi Sándornak, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökének FIFA-alelnöki kinevezése. Az alelnöki pozícióra Csányi volt az egyetlen pályázó.

A FIFA egyik főszponzora az orosz Gazprom, a világ legnagyobb gázszolgáltató cége. Ezzel természetesen a helyszínről döntő végrehajtó-bizottsági tagok is pontosan tisztában voltak. Ezek után pontosan tudták, melyik pályázóra kell leadni a voksukat. A rendezési jogért harcba szállt még Belgium Hollandiával, Spanyolország (1982-ben volt már házigazda) Portugáliával közösen, illetve önállóan Anglia (1966-ban rendezett vb-t). Az első szavazási fordulóban két vokssal kiesett Anglia, a másodikban az oroszok megszereztek a 22-ből 13 szavazatot, ezzel megvolt a rendezési jog elnyeréséhez szükséges ötven százalék feletti voksszám.

Vlagyimir Putyin orosz elnök a szavazásnál nem tartózkodott a helyszínen, de az eredmény kihirdetése után azonnal a FIFA zürichi központjába repült.

Oroszország rendezi az eddigi legköltségesebb világbajnokságot, tízmilliárd euróba kerül a torna lebonyolítása. Sportszakmai szempontból a helyszín kiválasztása érthetetlen, hiszen Oroszország mindössze 66. a FIFA világranglistáján.

Üzletileg viszont megérte a tűz közelében lévőknek: a tizenkét vb-stadionból négy teljesen újonnan épült, kettőt felújítottak, kettőt bővítettek. Az arénák építési költségei ellenőrizhetetlen és követhetetlen módon emelkedtek, közpénzből gazdagítva a kormánybarát kivitelezőket.

Ismerünk olyan országot, ahol ez megvalósult, megvalósul világbajnokság rendezése nélkül is...


Tizenegy évig épült az egyik aréna

Alighanem a maga nemében egyedülálló rekordot mondhat magáénak a szentpétervári Zenit Aréna, melyet tizenegy évig építettek. Az építési költségek ennyi idő alatt az eredetihez képest a hatszorosukra (!) emelkedtek, végül tavaly nyáron, átszámítva több mint 200 milliárd forintért adták át az arénát.

A szentpétervári stadion az eredetihez képest többszörös áron készült el

A szentpétervári stadion az eredetihez képest többszörös áron készült el

Hiányzó szakmai előírások, akadozó kommunikáció, mindent ellepő bürokrácia, egymás hibáztatása, lomhaság és elővigyázatlanság jellemezte a Zenit Aréna építését, nem is beszélve a nyilvánvaló korrupciós ügyekről, amelyeket azonban lehetetlen visszafejteni. A stadion kivitelezője háromszor cserélődött.

Az átadás után is akadtak komoly problémák, a 2017. májusában rendezett tesztmeccseken ugyanis repkedtek a gyepdarabok – már ahol egyáltalán kinőtt a fű –, és az első félidő után nemcsak a labda, de a játékosok lába is meg-megakadt a mélyülő gödröcskékben. Annyira minősíthetetlen volt a pálya állapota, hogy két mérkőzés után a harmadikat át kellett szervezni a Zenit régi stadionjába. Mivel így az egy évvel ezelőtti Konföderációs Kupa nyitómeccsének rendezése is veszélybe került, ezért több mint negyven millió forintnak megfelelő rubelért rögtön új gyepszőnyeg-tekercseket fektettek le, valamint tartalékba helyeztek még két pályányi tekercset arra az esetre, ha az első széria nem válna be.

Voltak egyéb gondok is, a mozgatható gyepszőnyeg sínjeit ferdén rakták le, a fűtésrendszer tesztelésekor pedig az egyik helyiséget forró víz lepte el. Komoly emberjogi aggályokat vetett fel az a tény is, hogy az építkezésen észak-koreai munkásokat foglalkoztattak, akiket szögesdróttal körülvett, zsúfolt konténerekben szállásoltak el, és állandó megfigyelés alatt, szabadnap nélkül dolgoztattak nevetséges összegekért. - B.P. 

A WADA kizárná a házigazdákat
A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) szabályai szerint Oroszország nem rendezhetné meg a labdarúgó-világbajnokságot és a válogatott sem vehetne részt a tornán az országban államilag kialakított és működtetett doppingrendszer miatt.
A WADA a “non compliant” jelzéssel látta el Oroszországot, ami leminősítést jelent. Az oroszországi doppingellenőrzés fel van függesztve, a moszkvai WADA akkreditált doppingellenőrző labornak teljes egészében megszüntették az akkreditációját.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség nem engedte az oroszokat világbajnokságot rendezni, az idei pjongcsangi téli olimpián az orosz sportolók csak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) színeiben állhattak rajthoz. Ez azzal járt, hogy az aranyérmeseknek a NOB himnuszát játszották el.
A FIFA nem járt el ilyen szigorúan az oroszokkal, semmilyen szankcióval nem sújtotta a rendezőket.
A Daily Mail című brit lap tavaly nyáron arról írt, hogy a 2014-es világbajnokságon szerepelt orosz labdarúgó-válogatott összes tagja doppinggyanúba keveredett. A játékosok közül azonban senki sem akadt fenn a vb-n hivatalból elvégzett ellenőrzéseken. - B.P.

„Kivásárolja” a bírói kart a kormány

V. A.
Publikálás dátuma
2018.06.06. 07:10
Fotó: Shutterstock

Minden olyan bírót nyugdíjba küldene a kormány, aki 1990 előtt kapta meg kinevezését, vagyis a rendszerváltás előtt is részt vett az ítélkezésben. Erről lapunk is beszámolt a bírósági rendszerben tervezett többi átalakítással - ítélőtáblák megszüntetése, közigazgatási felsőbíróság bevezetése, a bíróságok szervezeti igazgatásának az igazságügyi tárca alá rendelése - együtt. A különböző bírói fórumokon azóta is rendre felmerül a kérdés, amely értelemszerűen igencsak foglalkoztatja az érintetteket. A szakmán belül úgy tudják, még nincs meg a kidolgozott forgatókönyv, csak annyi bizonyos, a kormányzat szeretne megszabadulni a bírói kar "más rendszerben szocializálódott, s így nem feltétlenül lojális" részétől. Lapunk úgy tudja, már a választás előtt keringtek különböző, Trócsányi László által jegyzett tervezetek - legalábbis a fővárosi bírák körében -, amelyek a bírói nyugdíjszabályok megváltoztatását is tartalmazták.

- Többféle verziót hallottunk – mondta egy dunántúli törvényszék bírája. – Azt beszélik, hogy 1990, esetleg 1992 lesz a határvonal, vagyis az ez előtt kinevezetteket küldik nyugdíjba. Sőt, egyes helyekről 1994-et is hallani.

Egy dél-dunántúli városi bíróság korban érintett bírája megjegyezte: a kormányzat sokkal óvatosabban látott hozzá a terv megvalósításához, mint 2011-ben, amikor az érintett bírókat annak ellenére nyugdíjba küldték egyik napról a másikra - a korhatár 62 évre való leszállításával -, hogy elvileg 70 éves korukig dolgozhattak volna. Akkor nagyjából 250, koruknál fogva vezető beosztású szakembert érintett az átszervezés, amely ellen a nyugállományba kényszerített bírók tiltakoztak, sokan jogi útra terelték ügyüket, s jellemzően meg is nyerték a pereket, melyek végén visszahelyezték őket állásukba – de nem feltétlenül korábbi beosztásukba -, s komoly kártérítést is megítéltek számukra. (Az Alkotmánybíróság és a luxembourgi Európai Bíróság is nyugdíjba kényszerített bírók mellett döntött - a szerk.)

- Jelen esetben eleve olyan anyagi lehetőségeket vázoltak fel, amire nehéz lesz nemet mondani – magyarázta a városi bíró. – Egyelőre természetesen nincsenek konkrétumok, de arról hallani, hogy az érintett kollégák, posztjuktól függően, 15-25 milliós lelépési pénzre számíthatnának, emellett a nyugdíjukat a jelenlegi bérük 80 százalékában állapítanák meg. Miután koruknál fogva jellemzően a bértábla felső részéhez tartoznak, így 400-450 ezres, de akár félmilliós ellátást is kaphatnának. S nem mellékesen az üzleti világban tovább dolgozhatnának: ügyvédként, tanácsadóként vagy bármilyen céges jogászként.

Egy fővárosi törvényszéki bíró viszont úgy értesült, a kormány éppenséggel ez utóbbit is szeretné megakadályozni, hiszen a rengeteg jól felkészült szakember esetleg más területen is problémát okozhatna.

- A tízmilliós végkielégítésről, valamint az igencsak kedvező feltételekkel megállapított nyugdíjról mi is hallottunk – állította -, viszont azt beszélik, a kinevezésük miatt az intézkedésben érintetteket rendelkezési állományba tennék, míg valóban elérik a nyugdíj-korhatárt. Vagyis megkapnák a fizetésüket, csak éppen nem bíznának rájuk feladatokat.

Ha a kormányzat terve valóra válik, azt jelentheti, hogy a bírói karban jellemzően csak 54-55 évesnél fiatalabbak maradnak, hiszen 1990-ben - a jogi egyetem elvégzése és a szakvizsga megszerzése után, mivel jelentős volt a bíróhiány – 1964-ben, 1965-ben születettek is kinevezést kaphattak. Ha pedig a határvonalat időben még közelebb húzzák meg, úgy akár ötvenévesen is nyugdíjba küldhetnek valakit.

- Miután az ötven feletti korosztály ma már vezetői posztokat tölt be, azaz elnökök, elnökhelyettesek, kollégium- vagy tanácsvezetők, illetve törvényszéki és ítélőtáblai bírák, nyugdíjazásuk teljes vezetőcserét jelentene a szakmán belül – fogalmazott egy dunántúli törvényszéki bíró. (Leginkább a Kúrián dolgozó bírákat érintheti a korhatár leszállítása, a legtapasztaltabb, így legrégebben kinevezett bírók ugyanis itt dolgoznak - a szerk.)

– Miután a jelenlegi bírói karból nem feltétlenül lehetne megoldani a pótlásukat, jöhetnének más jogi pályáról ejtőernyősök: ügyészek, ügyvédek, a versenyszférában dolgozó jogászok. Akik, ha szakmailag nem is érnék el a korábbi nívót, bizonyosan sokkal lojálisabbak lennének a kinevezésükért cserébe, mint elődeik.

A megkérdezett bírák szerint az átalakítással elvben ugyan nem, a gyakorlatban azonban mindenképpen sérülne a bírói függetlenség, hiszen a kormányzat célja egyértelmű: kevésbé önjáró igazságszolgáltatás létrehozása. Ezt vetíti előre amúgy a Közigazgatási Felsőbíróság terve is.

- Nem véletlen, hogy akivel beszéltem a kollégák közül, mind reménykednek, hogy minél alacsonyabb lesz a nyugdíjba küldési kor – mondta egy fővárosi bíró. – Féltik ugyanis a függetlenségüket, a szakmaiságot, s hogy a politika rátelepszik a bíróságokra, ahogyan korábban már megtette az ügyészségekkel. Akinek kicsit is fontos a független igazságszolgáltatás, az ki akar maradni a valószínűsíthető jövőből. Mert nem kell hozzá nagy képzelőerő, milyen elvárásoknak kell majd megfelelnie.

Januárban még nem volt veszélyes
Idén januárban még nem aggódott az Országos Bírósági Hivatal (OBH) amiatt, hogy "Soros-szervezetek", például a Magyar Helsinki Bizottság részt vettek a bírák képzésében. Handó Tünde év elején az Origónak azt mondta: "2016-ban összesen 528 képzést szerveztünk 25 ezer résztvevővel, ehhez képest volt egy kétszer egynapos rendezvény, egy civil szervezet projektjének részeként a gyűlölet-bűncselekmények témájában. Ezen összesen 19 bíró és 20 ügyész vett részt. Ez nem jelent semmilyen veszélyt a bírói karra." Hozzátette: "Valós veszélyt jelentenek ugyanakkor azok a szervezettnek tűnő sajtótámadások, amelyek a bírósági szervezetből származó álhírekből próbálnak botrányt kavarni."
Ehhez képest Hende Csaba tegnap azt mondta a parlamentben, hogy "Soros György és hálózata befolyást akar szerezni az igazságszolgáltatás felett". A törvényalkotási bizottság elnöke szerint a Soros-szervezetek "képzésnek álcázzák beszivárgásukat", és "érzékenyítő tréningeket tartanak", amelyeken "a migránsok szempontjait hatékonyan képviselik".
Hende ezért levélben kérte Handó Tündét, számoljon be: mely szervezetek és milyen forrásból szerveztek oktatásokat a bíróknak. Bár az OBH elnöke még nem adott részletes választ, Hende úgy látja, hogy az ilyen képzések veszélyeztetik az igazságszolgáltatás függetlenségét és a nemzetbiztonságot. Lapunk úgy tudja, az ominózus tréninget, amelyen a Helsinki is részt vett, az OBH maga szervezte.