Új utat vágott Kósa Lajos a Fidesz kommunikációs dzsungelében; olyan magyarázattal állt elő, amelyből kifelejtette a migránsokat. Márpedig ilyesmi mostanság a kormánypárt köreiben nem megengedett; lett légyen szó sertéspestisről, bármi másról, a migránsoknak benne kell lenniük a történetben. Meglehet: a hajdani debreceni polgármester elegendőnek tartotta a "Stop, Soros!" törvény kapcsán támadni a civilszervezeteket, mondván, azok tudatosan készítik fel az illegális bevándorlókat arra, hogy miként kell kijátszani a magyar jogszabályokat, és ezért nem említette meg a bűnösök között a migránsokat. Ehelyett megelégedett azzal, hogy az ellenzéket okolja mindenért. Mindenért, ami vele történt.
Tudják, arról az 1300 milliárdról van szó, amit a „csengeri asszony” bízott rá Kósára, és hogy biztos legyen a pénzkezelői feladat, szépen elvonultak kettesben a közjegyhőhöz, hogy közokiratban rögzítsék egyező akaratukat. És arról a nyolcszázmillió forintocskáról, amit jutalomként kapott volna előbb a képviselő felesége, utóbb pedig az édesanyja, ugyancsak okiratban megerősítve. Kósa, aki úgy látszik kitöltötte a kötelező hallgatási időt, minderről az ATV nyilvánossága előtt is nyilatkozott. Az egész akció tanulságát megvonva kijelentette: az ellenzék mindenre képes. Pedig legalább ennyire hiteles lett volna, ha a migránsokat okolja, még akkor is, ha az eset idején még hírből sem hallottunk bevándorlókról. Kíváncsi lennék, hogy kellett-e felsőbb engedély ahhoz, hogy Kósa szerepet vállaljon a televízióban; a Fidesz működési mechanizmusát ismerve feltétlenül. Ami viszont azt jelenti, hogy a kommunikáció felelősei – és persze Orbán Viktor – határoztak arról, hogy az ügyben már meg lehet szólalni, és elérkezett annak is az ideje, hogy az ellenzék felelősségét emeljék ki a történetből. Egy ilyen választási vereség után igazán belefér, hogy Szabó Gábornét az ellenzék embereként mutassák fel, aki – ebbéli megbízatását túlteljesítve – nem átallotta elcipelni magával Kósát Svájcba, meg bálba is. Ilyenkor, kétharmados győzelem esetén, már az sem számít, ha Kósa korábban teljesen mást nyilatkozott, nem érdekes, hogy kezdetben elismerte az okirat valódiságát; mára mindez hamissá vált, amit az ellenzék mesterkedései sem tesznek hitelessé. Olyannyira nem, hogy ezt a folyamatban lévő rendőrségi vizsgálat is ki fogja mutatni. Arról nem beszélt a képviselő, hogy a bűnüldöző szervek maguktól indultak el az ellenzék szerepének felderítése nyomába, avagy maga a politikus adott utasítást nekik, jelölte ki számukra nyomozás irányát. Akár így, akár úgy: Kósa új irányt szabott a fiatal magyar demokrácia történetében; elkövethet bármit egy kormánypárti politikus, a rendőrség az ellenzéket fogja vizsgálni. Nem állunk már messze attól a pillanattól, amikor már ezt a terhet is le fogják venni a rendőrség válláról; elég lesz a Fidesz potentátjának kijelölni a bűnöst, a rendőrség legott le is fogja tartóztatni az illetőt. Voltaképpen ebben az ügyben sem értem a késlekedést, hiszen elég volna csak megkérdezni Kósa Lajost, ő azonnal megmondaná, hogy a csengeri asszonyon kívül kit kell még letartóztatni.
De a migránsokról akkor sem szabadott volna megfeledkezni.
