Rendre kimaxolják a pályázati költségeket

Túlárazott munkadíjak, kiégés elleni luxustréningek, felesleges tanulmányok – tényleg szakértők kifizetésére megy el a pályázati pénzek jó része?

Nagy port vert fel az a lapunk által elsőként nyilvánosságra hozott történet, miszerint a kerecsendi önkormányzat három tagja részben túlárazásra, s a közpénzek elherdálásra hivatkozva leszavazott egy csaknem félmilliárdos, félig-meddig már megnyert, a szegregáció felszámolására irányuló pályázati lehetőséget. Emiatt a közel felerészben romák lakta falu képzési, egészségügyi és fejlesztési forrásokról esik el. Közösségi terek, sportpályák is épülhettek volna, gyarapítva az egész falu vagyonát. A romák később egy önkormányzati ülést követő fórumon próbálták megtudni, miért vették el tőlük azt a lehetőséget, hogy gyerekeik még óvodáskoruk előtt fejlesztési szakemberek kezébe kerüljenek, a hátrányos helyzetű családok pedig szociális bérlakásba költözhessenek.

Az alpolgármester, Prokaj Milán válaszul felolvasta a pályázati adatlap néhány tételét, ami szerint egyéni fejlesztési tervre másfél millió forintot, kommunikációra 3,6 millió forintot, egészségi életmód tanácsadásra alkalmanként 40 ezer forintot, jogi tanácsadásra óránként 25 ezer forintot, roma kulturális napra 1,7 millió forintot szántak, fociedzőre 1,3 millió, honlapfeltöltésre 900 ezer forint jutott volna. Kiégés elleni tréningekre pedig hat főnek, útiköltséggel együtt 680 ezer forintot terveztek. A falu hittan oktatója, a szintén képviselő Simon Szilvia szerint a bődületes tételek elsősorban a pályázatíró munkadíjáról szólnak, nem a falu, s nem is a romák érdekeit szolgálják.

A Népszava megszerezte a teljes pályázati anyagot, s azt elemezésre átadtuk egy debreceni pályázatírónak, akinek szakterületéhez tartoznak a közösségfejlesztésre kiírt tenderek is. Szavai szerint a kétszázmillió forintos deszegregációs pályázat minden tétele megfelel a jogszabályoknak, más kérdés, hogy ezek amúgy elég tág teret biztosítanak a közpénzek laza elköltéséhez. A tanácsadói óradíjak szerinte „visítva súrolják a felső határt”, vagyis „kimaxolták”, amit lehetett, s ugyanez mondható el a projektmenedzsmentre szánt munkadíjakról is. Hozzátette: az kevéssé érthető, miért kellene külső szakértőknek milliókat fizetni olyan tanulmányok megírásáért, amelyeknek anyagát a projektben alkalmazott – értsd: amúgy is fizetett – munkatársak a saját munkaidejükben is elő tudnak állítani. Ráadásul olyan tanulmányokra szánnának nagyjából egy-egymillió forintot, amelyek törzsanyaga a tapasztalatok szerint „konzervként” amúgy is megvan, csak rá kell „igazítani” az adott településre. Kifogásolta azt is, hogy a közösség-fejlesztés jórészt sportnapokban és főzős programokban nyilvánul meg, miközben a kerecsendi keretösszeg töredékért például Hajdúhadházon roma-napot, Ki mit tud-ot, drámajátékokat, egyéb vetélkedőket is szervezett egy egyesület.

Kerestünk szakembereket a projektet előkészítő és abban résztvevő cégeknél, ahonnét válaszul elküldték lapunknak a Magyar Szupervizorok és Szupervizor Coachok Társasága (MSZCT) díjszabási táblázatát. Ebben a nonprofit szervezetek számára, uniós projekt esetén nyújtott negyvenöt perces foglalkozás díját bruttó 19 050 forintban állapították meg. Vagyis egy három órás foglalkozás a táblázat szerint valóban csaknem nyolcvanezer forintba kerül. Az MSZCT ajánlása ráadásul a minimumdíjakra vonatkozik, vagyis ettől legfeljebb felfelé lehetne eltérni. Szupervizorokban Kerecsend nem bővelkedik, így ilyen szakértőt Egerből, Miskolcról vagy Budapestről kell „hozatni”, ami plusz útiköltség, ráadásul az utazás időtartamára még megilleti a szakembert óránként bruttó 1270 forintos átalánydíj is.

Néhány, a kerecsendi képviselők által túlárazottnak ítélt összeg esetében azonban puszta félreértésről vagy az adatok meg nem értéséről van szó – állították a szakértők. A fociedző sokat emlegetett 1,3 milliós díjazása például nem egyszeri alkalomra, hanem a projekt teljes idejére, három évre szól, havonta 40 ezer forintos kifizetést jelentve, s ugyanennyi időre állapították meg a nyilvánosság biztosítására szolgáló honlap 900 ezer forintos működési költségét is. A kiégés elleni tréning pedig a szociális szférában természetes, ezen a területen gyorsabban „amortizálódik a lélek”, muszáj hogy a kollégák újult erővel vessék bele magukat a mindennapi munkába, aminek nagy része a szegénységgel és nyomorral történő mindennapos szembenézés – tudtuk meg egy, az ilyen projektekre országosan is rálátó szakembertől. Ezeknek a tréningeknek akkor van értelmük, ha az adott közegből kiszakítva, egy relaxált környezetben – akár egy wellness-szállodában – zajlanak. Hozzátette: nemcsak a szociális munkásokra, hanem minden szakterület dolgozóira ráférne egy bizonyos idő után hasonló jellegű tréning, de jellemzően ezeket csak ilyen pályázati forrásokból tudják biztosítani, keveseknek.