Csökken az üzemanyagok ára

Publikálás dátuma
2018.06.12. 12:03
Illusztráció: Népszava
A Mol bruttó 2 forinttal csökkenti a 95-ös benzin és bruttó 3 forinttal a gázolaj literenkénti nagykereskedelmi árát szerdán - értesült az MTI piaci forrásokból.

A csökkentéssel a benzin literenkénti átlagára 392 forintra, a gázolajé pedig literenként 402 forintra mérséklődik.

Az üzemanyagok ára legutóbb pénteken csökkent ugyancsak 2 illetve 3 forinttal, a benziné 394 forintra, a gázolajé 405 forintra literenként.

Az autósok 50 forintos különbséget is tapasztalhatnak a töltőállomások árai között.

A benzin ára 2012. április elején érte el csúcsát, akkor egy liter átlagosan 451 forintba került. A gázolaj literje 2012. január közepén volt a legdrágább, átlagosan 449 forint.

Szerző

321,03 forinton az euró

Publikálás dátuma
2018.06.12. 09:29
Illusztráció: Népszava
Vegyesen alakult a forint árfolyama a főbb devizákkal szemben a nemzetközi bankközi piacon kedd reggel: az euróval, a svájci frankkal és a japán jennel szemben erősödött, míg a dollárhoz képest gyengült - írja az MTI.

Az euró 321,03 forinton forgott reggel hét órakor, 20 fillérrel gyengült a jegyzése a hétfő esti 321,23 forinthoz képest.

A dollár árfolyama 272,50 forintról 272,73 forintra erősödött, míg a svájci franké 276,50 forintról 276,31 forintra gyengült.

A jent 2,4697 forinton jegyezték, szemben a hétfő esti 2,4766 forinttal.

Az euró 1,1768 dolláron forgott, napi szinten 0,14 százalékkal gyengült. A svájci frankhoz képest 0,07 százalékkal erősödött a közös európai fizetőeszköz, 1,1620 frankot ért.

Egy dollárért 0,9872 frankot kértek, 0,19 százalékkal erősödött a dollár. A jenhez képest 0,33 százalékkal drágult a dollár, kedd reggel 110,41 jent ért.

Szerző

Revízió

A miniszterelnök azt mondta 2012 januárjában: „Európa soha nem látott kihívásokkal néz szembe (..) civilizációnk, legalábbis annak európai fele lemondani látszik a korábbi felemelkedésünk és gazdasági sikereink mögötti legfőbb hajtóerőről”. (Érdekes, hat éve még nyoma sem volt a migrációs válságnak, de a magyar kormány fejének már akkor is – meg azóta egyfolytában – soha nem látott kihívásokkal kellett megküzdenie; nincs itt valami turpisság?) Az apokalipszis fölvázolása után a szónok oda konkludált, hogy az új alkotmány „gránitszilárdságú alapokat teremtett”, újabb ezer évre rendezve a magyarság sorskérdéseit – hát, ahhoz képest elég gyorsan eljött az alapos felülvizsgálatának ideje.

Legtöbbünk életében két gyökeres alkotmányrevízióra került sor (1989-ben és 2011-ben), és ha a lényeget nézzük, mindkettő felforgatott mindent, a voltaképpeni államformától a hatalmi ágak alá-fölérendeltségén át a tulajdonviszonyokig. A két esetet nemcsak az köti össze, hogy Orbán Viktor mindkét alkotmány megalkotásában (bizony, az 1989-esében is) kulcsszereplő volt, hanem az is, hogy mindkettőt ugyanazokkal az ígéretekkel próbálták eladni a közönségnek: vége a párturalomnak, az uralkodó politikai elit meg lesz akadályozva a tolvajlásban és az idegen érdekek kiszolgálásában, látványberuházások helyett az oktatásra meg az egészségügyre költünk majd, a gaztettek pedig nem maradnak következmények nélkül.

A legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy egyik ígéretsor sem teljesült – talán azért, mert mindkét alkotmányt az egyébként megrendszabályozni kívánt elit írta magának. (Bár kétségtelen, hogy a társadalom hermetikus kizárása az alkotmányozási folyamatból csak 2011-ben sikerült.)

Hogy a másodjára feltálalt palacsintában sem túró vagy lekvár van, azt láthatóan Orbán Viktor is tudja, ezért akarja újra átcsomagolni. Most már csak azt kellene megértenie - nem csak neki, mert ő valószínűleg pontosan tudja -, hogy ha megint magukban, nélkülünk fognak alkotmányozni, abból ugyanaz a massza lesz, amiből már az első rendszerváltáskor is elegünk volt.

Szerző