Rokonságban Pilinszkyvel

Publikálás dátuma
2018.06.13 07:43
Fotó: Molnár Ádám
Fotó: /
Takács Zsuzsa a Könyvhétre megjelent gyűjteményes kötete apropóján reményről és időről beszélgetett Schein Gáborral.

- Iskolás koromban kedvenc versem volt, a „Földiekkel játszó. Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény…”, és azt gondoltam, az én világlátásomra az jellemző, hogy a legnehezebb viszonyok között is tudom, van valami lehetséges kibontakozás, van remény, folytatás. Úgy gondoltam, ez a remény, ha majd a végső vallomásra kerül sor, tanúskodik helyettem, arról, hogy én bíztam benne – kezdte Takács Zsuzsa a Vak Remény című összegyűjtött verseskötetének bemutatóján. Az író a Margó Irodalmi Fesztivál keretében Schein Gáborral beszélgetett. A címadó vers, épp úgy, ahogy számos meghatározó darab – például a Tiltott nyelv – a 2005-ös Üdvözlégy, utazás! című kötetből való, mellyel kapcsolatban a költő megjegyezte, úgy érzi, akkor olyan kötetet írt, amely későbbi pályáját előrevetítette, a Vak Remény című vers pedig teljes költészetét jellemzi.

- Abban, hogy a Reményt tegyem meg a fő allegóriának, szerepet kapott az is, hogy gyakran mondják vagy kérdezik, a költészetem reménytelen-e vagy reményteljes. Azt szeretném, hogyha látnák az olvasók: akik vállalják az alámerülést az életbe, jól döntenek, ha szembe mernek nézni a démonjaikkal, a helyzetükkel, akkor végül is adódik lehetőség a kibontakozásra – emelte ki Takács Zsuzsa, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, a hit, remény, szeretet hármassága is közrejátszott az allegóriában.

"És akkor élhettünk volna úgy, mint a fényérzékeny növények, fölfelé törekedve. Élhettünk volna úgy, mintha éltünk volna” – áll a Tiltott nyelv című vers zárósoraiban, amely a szerző szerint az írói attitűdről is szól. - Néha úgy érzem – ez a legfőbb költői aggályom –, hogy nem szabadna kimondanom, amit gondolok, mert félreérthető, és aki olvassa, talán könnyelmű ítéletet hoz: milyen pesszimista ez a költészet. De önmagában az, hogy valamit kimondunk, végtelen optimizmusra vall. Azt jelenti, hogy megbízunk abban, aki velünk egy időben, vagy esetleg utánunk él majd. Hogy tudjuk, ők is hasonló gondokkal küzdenek. Mert választhatnánk azt az utat is, hogy nem gondolunk bele abba, hogy az életünk nagyon rövid idő. Amennyiben hiszünk az időben. Én például nem hiszem, hogy az idő több volna, mint emberi találmány. Azt hiszem, hogy az idő végtelen. Egy végtelen folyamatban élünk mindnyájan; számomra nagyon élők például a magyar költők, akik hatottak rám. De mégis fennáll a kétely, s mégis megkérdezhetjük magunktól, érdemes-e belegondolni a dolgokba, vagy pedig éljünk úgy, mint a fényérzékeny növények – hangsúlyozta Takács Zsuzsa.

Nagyon sok helyen úgy jelenik meg a többes szám első személyű alak, hogy kicserélhető lenne egyes szám első személyre is. Mégis, nem véletlenül ezt a megfogalmazásmódot választja – mutatott rá Schein Gábor a versek egyik legszembetűnőbb jellemvonására. „Nem csak rólam van szó, hanem minden íróról és olvasóról, a közös helyzetünkről és mindarról, ami aggaszt minket. Mondjuk úgy, hogy el vagyunk keseredve, vagy vigasztalanok vagyunk valamiben. Szerettem volna éreztetni, hogy közös a sorsunk. Valahogy nagyképűnek éreztem volna, ha kisajátítom magamnak ezeket az érzéseket. Érzem azt, hogy osztozom a velem együtt élőkkel, és osztozom azoknak a gondolataiban is, akik valaha papírra vetették azokat. Másfelől pedig ennek a többes számnak van valami ontológiai panaszjellege is; akihez szólunk, az érzésem szerint Isten – hangsúlyozta Takács. Schein pedig hozzáfűzte, Rilke szerint a dicséret, csak a panasz terében szólalhat meg igazán.

Ahogy a természetes családot sem választja az ember, ezt a családot sem választjuk – mutatott rá Schein Gábor a Takács Zsuzsa irodalmi rokonságában szereplő alakok fontosságára; Pilinszkyre, Borbély Szilárdra, Kafkára, Dosztojevszkijre. A költő Kafka egyik fontos gondolatát említette meg: rengeteg remény van, csak nem nekünk. - Ez ironikus, másrészt tragikus felismerés. Nem tagadhatom, hogy a remény jelen van, és nem tagadhatom azt sem, hogy jó pillanataimban nekem is megjelenik. A Dosztojevszkij regények csúcsdialógusait versként olvasom szinte, úgy is megállják a helyüket – különben is, ki tudja hol van a határ vers és próza között. Pilinszky pedig Ady után az egyik legmeghatározóbb kamaszkori élményem volt – beszélt Takács olyan közelséggel és szeretettel az írókról, mintha valóban szoros rokonságban állnának.

2018.06.13 07:43

Zongoraművek két kézre, tíz ujjra

Publikálás dátuma
2018.11.20 18:57
Az új évadban Fischer Ádám együttese, a Dán Kamarazenekar is muzsikálni fog a Zeneakadémián
Fotó: MTI/ Kallos Bea
Sajtótájékoztatót tartottak kedden a Zeneakadémián, amelyen két most futó projektre, valamint az évad bérletes koncertjeire hívták fel a figyelmet. Fekete Gyula rektorhelyettes, zeneszerző, a zsűri tagja a Bartók Világversennyel kapcsolatban elmondta: hat év alatt zajlanak le az események, ez évben a zeneszerzők mérettek meg, 54 országból 214 pályamű érkezett be. Öt-hat perces zongoradarabokat vártak, olyanokat, amelyeket „hagyományos” módon, azaz a billentyűket két kézzel, tíz ujjal megszólaltatva lehet előadni. A döntőbe hat versenyző jutott, a díjazottak névsorát a vasárnap esti gálahangversenyen hirdetik ki. Csonka András programigazgató az évad hangversenyeivel kapcsolatban azt tartotta kiemelésre fontosnak, hogy egységesen magas színvonalra törekednek, és előtérbe helyezik a kamarazenei sorozatokat. A fellépők közül elsők közt emelte ki a Takács-Nagy Gábor vezényletével érkező Manchesteri Kamarazenekart, valamint Fischer Ádám együttesét, a Dán Kamarazenekart. Nemes László Norbert, a Kodály Intézet igazgatója a Kodály Hub elnevezésű nemzetközi projektről beszélt, amelynek a Zeneakadémián kívül a Skót és a Hágai konzervatóriumok a résztvevői, és amelynek középpontjában a kisiskolásoknak kidolgozott új, játékos, örömteli zeneoktatási metódus áll.
2018.11.20 18:57
Frissítve: 2018.11.20 19:26

Irodalmi szenzáció – megjelent Szabó Magda kiadatlan kisregénye

Publikálás dátuma
2018.11.20 15:19

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Csigaház címmel jelent meg Szabó Magda hagyatékban talált kisregénye. Az eddigi ismereteink alapján a szerző költőként kezdte pályáját, ez a vélekedés azonban megdőlni látszik.
Két iskolai füzet, kockás borítójukon a cím: Csigaház, alatta az 1944-es évszám, és az SzM szignó. Szabó Magda eddig teljes egészében ismertnek hitt írói életműve egy különleges darabbal egészült ki: a hagyatékban talált kisregény az írói életpálya alakulását nagyban megváltoztatja. Mostanáig ugyanis úgy élt az irodalmi közvéleményben, hogy a szerző költőként indult, s első prózai alkotása az 1957-ben megjelent Freskó volt. Az irodalomtörténeti változást hozó mű azonban bizonyára nem véletlenül maradhatott kiadatlanul, ugyanis Szabó Magda tudatosan megsemmisítette a megjelentetni nem kívánt írásait – számolt be róla a kötetbemutatón Jolsvai Júlia, a Jaffa Kiadó főszerkesztője. A szerző így valószínűleg az utókornak szánta 1939-ben, Bécsben játszódó kisregényét, amely szerelmi és politikai szálak szövevényét rejti magában – s emiatt 1944-ben meg sem jelenhetett volna. A Csigaház nevű panzió lakóinak élete részleteiben tárul az olvasó elé: a Szabó Magdára jellemző módon tudhatjuk, hogy ki mit gondol, s érez, azonban a szereplők nem tudnak egymással beszélni, elmennek egymás mellett – emelte ki a bemutatón Jolsvai. A főszerkesztő rámutatott, nem csak az írónál már megszokott női karakterek lélektani fejlődésébe nyerhet az olvasó bepillantást a kisregény lapjain, de egy férfi esetében – aki a műben vázolt szerelmi négyszög egyik alappillére – is konkrét jellemrajz olvasható ki a műből.
Nagyon kevés kézirat maradt fenn Szabó Magdától, így különös jelentősége van jelen kötetnek, amely az eredeti kézirat alapján készült – hangsúlyozta Jolsvai. A most megjelent könyvbe beemeltek kéziratlapokat is, így az olvasók megismerhetik Szabó Magda kézírását, s bepillantást nyerhetnek a regényen végbement javításaiba. A főszerkesztő elmondta, bár az íróval már nem tudtak együtt dolgozni a szövegen, kizárólag apróbb módosításokra volt szükség; vesszőket, kisebb elírásokat javítottak. Az ember nem nyúl Szabó Magdához – fűzte hozzá. Az világosan látszik a mű kidolgozottságából, hogy nem ez volt a szerző legelső írása – emelte ki Jolsvai –, publikált az iskolaújságba, verseket, könyvismertetőket is írt, melyek azonban még nem kerültek elő a hagyatékból. Ami különösen jó hír az olvasóknak: valószínűleg újabb és újabb irodalmi csemegékre számíthatnak. Infó: Szabó Magda: Csigaház, 2018, Jaffa Kiadó 

Két újabb kötet decemberben

Szabó Magda életművét az elmúlt években a Jaffa Kiadó karolta fel, s immár huszonöt kötetből álló sorozatuk további két művel bővül az év végéig: az író egy újabb szakácskönyvével, valamint egy fotóalbummal ajándékozzák meg a Szabó Magda irodalmi munkássága mellett, élete iránt is kifejezetten érdeklődő olvasókat.

2018.11.20 15:19