Tündérmese

Örömmel olvastam a Népszavában, hogy alig kevesebb mint száz település közül Kerecsend volt az egyetlen, amely visszautasította a már megnyert közel félmilliárd forintot, amit hátrányos helyzetű lakosainak felemelésére fordíthatott volna. Számomra ez azt jelenti, hogy az alábbi keserű tündérmesét ezentúl nem úgy fogják kezdeni, hogy „a magyar paraszthoz”, hanem így: "A kerecsendi emberhez beállít egy szépséges tündér. – A tündérkirály megszánta nyomorúságodat – mondja – és úgy döntött, teljesíti egy kívánságodat, sőt még a szomszédodnak is ad, méghozzá kétszer annyit. Az embernek felcsillan a szeme, de aztán lekonyul a bajsza. Mert nem is kéne több, mint tíz hold jó föld. De akkor a szomszédnak húsz holdja lesz. Két erős lóval is mehetne valamire, mert vállalhatna fuvarozást. De akkor a szomszédnak négy lova legyen? Vagy kérjen az ócska viskója helyett egy szép nagy, új házat, kovácsoltvas kerítéssel? És akkor a szomszédnak két portája legyen?!" Nem nyújtom tovább. A végén így szól: "- Tündérke, szúrd ki az egyik szememet!"