Politikai versengés a Balkánért

Az Európai Unió nem fordított elég figyelmet a balkáni államokra és azok integrációs törekvéseire, és ez hiba volt. A térségben már nemcsak a Kreml, hanem az olajkirályságok is kezdenek megjelenni.

Európa védelme és biztonsága, a nyugat-balkáni államok integrációjának kérdése állt a múlt hét végi wachaui Európa fórum középpontjában. Noha a tanácskozáson főként osztrák politikusok szólaltak fel, nyilvánvalóvá vált, hogy az Európáról, illetve az uniós integrációról alkotott elképzelések nem egyeznek. Igaz, ezek az eltérő álláspontok eddig is ismertek voltak.

Így változnak a kiadások

A következő, 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban az uniós büdzsétervezet szerint az EU 30 százalékkal emeli a külpolitikára és a szomszédságpolitikára szánt kiadásait, a keret így eléri a 123 milliárd eurót. A csatlakozásra várakozó államokra is negyedével nagyobb összeget szán, ez 22 milliárd euróra emelkedik. Ugyanakkor 2020-ig 38 százalékkal csökkennek a Törökországot célzó segélyek az országban zajló aggasztó politikai folyamatok miatt.

Johannes Hahn, Ausztria uniós biztosa nem osztja hazája vezetőinek álláspontját. Hahn a fórumot megelőzően is élesen bírálta azt a javaslatot, amely szerint még az Unión kívül úgynevezett védelmi központokat hozzanak létre azon menekültek számára, akik menedékkérelmét elutasította valamelyik uniós tagállam. A javaslat épp Sebastian Kurz osztrák kormányfőtől származik, s Dánia is lelkesen támogatta felvetést. Hahn az osztrák rádióban kifejtette, mindent elkövet azért, hogy ezek ne jöhessenek létre. Az EU bővítéséért is felelős biztos a fórumon egyetértett azzal, hogy jobban kell védeni az EU külső határait, ugyanakkor rámutatott, hogy a menekültválság gyökereit jóval az EU határain kívül kell keresni. Kifejtette, nem fejlesztési segéllyel kell támogatni Afrikát, ez csak a jelenlegi status quót erősítené, hanem konkrét felzárkóztatási programokra lenne szükség.

Hahn emlékeztetett arra, hogy az utóbbi időben több diplomáciai sikert is elértek a Balkánon, legutóbb például azt, hogy a montenegrói ellenzék bejelentette: visszatér a podgoricai törvényhozásba. Meghatározták, hogy 2020 és 2025 között várják ezen államokat az EU-ba. Ezt ambiciózus tervnek nevezte, de hozzátette: konkrét célokat kell meghatározni, mert így legalább van perspektívájuk a balkáni országoknak az uniós csatlakozásra.

Hogy a fórumon mekkora jelentőséget tulajdonítottak a balkáni megbékélésnek, jelzi: a szombati napra meghívták a 2013 óta már uniós tag Horvátország, valamint a csatlakozási tárgyalásokat már megkezdett Szerbia és az arra váró Montenegró miniszterelnökét, Andrej Plenkovicot, Ana Brnabicot és Dusko Marovicot. Mindnyájan elsősorban arról számoltak be, hogy milyen intézkedésekkel erősítenék országhatáraikat. Berndt Körner, a Frontex igazgatóhelyettese pedig azt közölte, a Balkánt meg kell óvni egy újabb menekültválságtól.

Valentin Inzko, a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főképviselője elsősorban azt ecsetelte, mennyi hibát követett el az EU Balkán-politikájában például azzal, hogy nem határozott meg konkrét célokat ezen államok számára. Jellemző, hogy miközben Vlagyimir Putyin például rendkívül aktív Balkán-politikát folytat, és a katari székhelyű Al Dzsazíra hírtelevízió is megjelent a félszigeten, az EU-nak még bőven van pótolni valója.

Uniós perspektíva a térség államai számára

Az Európai Bizottság februárban fogadta el a „Hiteles bővítési perspektíva a Nyugat-Balkánra vonatkozóan és fokozott uniós szerepvállalás a Nyugat-Balkánnal” elnevezésű stratégiáját. A dokumentum a Nyugat-Balkán előtt álló konkrét kihívásokkal foglalkozik, különösen ami az alapvető reformok és a jószomszédi kapcsolatok szükségességét illeti. Megállapítja, hogy a térség államainak az uniós tagsági kritériumok teljesítéséhez átfogó reformokat kell végrehajtaniuk. Jelentősen meg kell erősíteniük a jogállamiságot, az alapjogokat és a kormányzást.

Az igazságügyi reform, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a közigazgatási reform terén eredményeket kell felmutatniuk, és jelentősen meg kell erősíteniük a demokratikus intézmények működését. A gazdasági reformokat szintén szigorúan végre kell hajtani. A dokumentum rámutat, meg kell oldani határvitáikat is. A stratégia kifejti, hogy Montenegrónak és Szerbiának milyen lépéseket kell megtenniük a csatlakozás 2025-ig való megvalósításához. Ez az a két ország, amelyekkel a csatlakozási tárgyalások már folyamatban vannak.