Politikai versengés a Balkánért

Publikálás dátuma
2018.06.19 07:31
JOHANNES HAHN (jobbra) - Az EU-biztos szerint konkrét célokkal kell távlatot kínálni FOTÓ: EVELINE GRUBER
Fotó: /
Az Európai Unió nem fordított elég figyelmet a balkáni államokra és azok integrációs törekvéseire, és ez hiba volt. A térségben már nemcsak a Kreml, hanem az olajkirályságok is kezdenek megjelenni.

Európa védelme és biztonsága, a nyugat-balkáni államok integrációjának kérdése állt a múlt hét végi wachaui Európa fórum középpontjában. Noha a tanácskozáson főként osztrák politikusok szólaltak fel, nyilvánvalóvá vált, hogy az Európáról, illetve az uniós integrációról alkotott elképzelések nem egyeznek. Igaz, ezek az eltérő álláspontok eddig is ismertek voltak.

Így változnak a kiadások
A következő, 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban az uniós büdzsétervezet szerint az EU 30 százalékkal emeli a külpolitikára és a szomszédságpolitikára szánt kiadásait, a keret így eléri a 123 milliárd eurót. A csatlakozásra várakozó államokra is negyedével nagyobb összeget szán, ez 22 milliárd euróra emelkedik. Ugyanakkor 2020-ig 38 százalékkal csökkennek a Törökországot célzó segélyek az országban zajló aggasztó politikai folyamatok miatt.

Johannes Hahn, Ausztria uniós biztosa nem osztja hazája vezetőinek álláspontját. Hahn a fórumot megelőzően is élesen bírálta azt a javaslatot, amely szerint még az Unión kívül úgynevezett védelmi központokat hozzanak létre azon menekültek számára, akik menedékkérelmét elutasította valamelyik uniós tagállam. A javaslat épp Sebastian Kurz osztrák kormányfőtől származik, s Dánia is lelkesen támogatta felvetést. Hahn az osztrák rádióban kifejtette, mindent elkövet azért, hogy ezek ne jöhessenek létre. Az EU bővítéséért is felelős biztos a fórumon egyetértett azzal, hogy jobban kell védeni az EU külső határait, ugyanakkor rámutatott, hogy a menekültválság gyökereit jóval az EU határain kívül kell keresni. Kifejtette, nem fejlesztési segéllyel kell támogatni Afrikát, ez csak a jelenlegi status quót erősítené, hanem konkrét felzárkóztatási programokra lenne szükség.

Hahn emlékeztetett arra, hogy az utóbbi időben több diplomáciai sikert is elértek a Balkánon, legutóbb például azt, hogy a montenegrói ellenzék bejelentette: visszatér a podgoricai törvényhozásba. Meghatározták, hogy 2020 és 2025 között várják ezen államokat az EU-ba. Ezt ambiciózus tervnek nevezte, de hozzátette: konkrét célokat kell meghatározni, mert így legalább van perspektívájuk a balkáni országoknak az uniós csatlakozásra.

Hogy a fórumon mekkora jelentőséget tulajdonítottak a balkáni megbékélésnek, jelzi: a szombati napra meghívták a 2013 óta már uniós tag Horvátország, valamint a csatlakozási tárgyalásokat már megkezdett Szerbia és az arra váró Montenegró miniszterelnökét, Andrej Plenkovicot, Ana Brnabicot és Dusko Marovicot. Mindnyájan elsősorban arról számoltak be, hogy milyen intézkedésekkel erősítenék országhatáraikat. Berndt Körner, a Frontex igazgatóhelyettese pedig azt közölte, a Balkánt meg kell óvni egy újabb menekültválságtól.

Valentin Inzko, a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főképviselője elsősorban azt ecsetelte, mennyi hibát követett el az EU Balkán-politikájában például azzal, hogy nem határozott meg konkrét célokat ezen államok számára. Jellemző, hogy miközben Vlagyimir Putyin például rendkívül aktív Balkán-politikát folytat, és a katari székhelyű Al Dzsazíra hírtelevízió is megjelent a félszigeten, az EU-nak még bőven van pótolni valója.

Uniós perspektíva a térség államai számára
Az Európai Bizottság februárban fogadta el a „Hiteles bővítési perspektíva a Nyugat-Balkánra vonatkozóan és fokozott uniós szerepvállalás a Nyugat-Balkánnal” elnevezésű stratégiáját. A dokumentum a Nyugat-Balkán előtt álló konkrét kihívásokkal foglalkozik, különösen ami az alapvető reformok és a jószomszédi kapcsolatok szükségességét illeti. Megállapítja, hogy a térség államainak az uniós tagsági kritériumok teljesítéséhez átfogó reformokat kell végrehajtaniuk. Jelentősen meg kell erősíteniük a jogállamiságot, az alapjogokat és a kormányzást.
Az igazságügyi reform, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a közigazgatási reform terén eredményeket kell felmutatniuk, és jelentősen meg kell erősíteniük a demokratikus intézmények működését. A gazdasági reformokat szintén szigorúan végre kell hajtani. A dokumentum rámutat, meg kell oldani határvitáikat is. A stratégia kifejti, hogy Montenegrónak és Szerbiának milyen lépéseket kell megtenniük a csatlakozás 2025-ig való megvalósításához. Ez az a két ország, amelyekkel a csatlakozási tárgyalások már folyamatban vannak.

2018.06.19 07:31

Macron és Salvini: rossz szomszédi viszony

Publikálás dátuma
2019.01.23 21:27

Fotó: AFP/ ANDREAS SOLARO
Az Európai Uniót is fenyegetheti az Olaszország és Franciaország között mind jobban elmérgesedő ellentét.
Németország és Franciaország kedden, az új barátsági szerződés aláírásával azt demonstrálta, hogy a két szomszédos állam kapcsolata mintaszerű, együtt lépnek fel a populisták ellen, közös kezdeményezéseikkel meghatározzák az Európai Unió irányvonalát. Ám még a kontinens nyugati részén sem magától értetődő, hogy két szomszédos állam kiváló kapcsolatokat ápoljon egymással. Róma és Párizs között talán sosem volt ennyire rossz a viszony. Amikor Matteo Salvini tavaly augusztusban Orbán Viktort fogadta Milánóban, az olasz belügyminiszter, a jobboldali radikális Liga elnöke első számú ellenségnek Emmanuel Macron francia elnököt jelölte meg, aki a „bevándorláspártiak” szellemi vezére – állította –, s hasonlóképpen vélekedett a magyar miniszterelnök is. Az adok-kapok azóta folyamatosan tart. Tavaly Olaszországot kötelezettségszegési eljárással fenyegette meg az Európai Bizottság, mert az eredeti 2019-es költségvetési javaslat 2,4 százalékos hiányt írt elő, végül 2,04 százalékban állapodtak meg. Miután a sárgamellényesek megkezdték tiltakozó akcióikat, s Macron – némi késlekedés után – átfogó intézkedéseket, köztük a minimálbér emelését jelentette be, Róma lényegében feljelentette Brüsszelnél a franciákat, indítson az ország ellen kötelezettségszegési eljárást, mert nem tudja vállalni az eredetileg 2019-re vállalt célszámokat. Erre végül nem került sor. Az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a Liga által alkotott populista olasz kormány számára a lehető legjobb ellenség a francia elnök, aki „az elit képviselője”, a „bankárok barátja”, „a brüsszeli bürokrácia megtestesítője”. Salvinihoz hasonlóan egy sor kirohanást intézett Macron ellen az M5S vezetője, Luigi Di Maio is, aki a minap azzal vádolta a francia elnököt, ő a fő felelőse annak, hogy Afrikából menekültáradat indult Európa felé. „Abból fakad, hogy ma is sokan veszik az irányt Európa felé: néhány európai ország, elsősorban Franciaország, sosem hagyott fel Afrika gyarmatosításával” – állította. Szerinte az Európai Uniónak meg kell büntetnie Franciaországot, mert „szegénységbe taszítja az afrikaiakat”. Di Maio kirohanásának elsősorban belpolitikai okai vannak. Az Öt Csillag Mozgalom balszárnya csekély lelkesedéssel figyeli, hogy a párt is beáll Salvini bevándorlásellenes politikája mögé. Di Maio a közös ellenségkép kreálásával próbálja meggyőzni pártja vonakodó tagjait. A pártelnök szerint a francia gyarmatosító törekvéseket jelzi, hogy egy sor afrikai országban még ma is az egykori francia frankhoz köthető CFA van forgalomban, állításának értékéből azonban sokat levon az, hogy alig menekülnek Európába azokból az országokból, ahol ez a pénznem a fizetőeszköz. Salvini természetesen továbbra sem fogja vissza magát, ha a szomszédos állam becsmérléséről van szó, azt állította, Párizs nem is érdekelt abban, hogy Líbia stabil országgá váljék, mert a káoszt felhasználva akarja kiaknázni az észak-afrikai állam nyersanyagkincseit. Ennek háttere: a líbiai olaj- és gázkitermelésért évek óta vita zajlik a francia Total és az olasz Eni között. Salvini egyébként előszeretettel nevezi Macront „Signorinónak”, azaz uracskának, akitől „nem fogad el erkölcsi leckéket”. Az olasz-francia vita új szintre emelkedett azzal, hogy az M5S vezetője a múlt héten nyíltan kiállt a sárgamellényesek mellett. Ez azonban már sok volt Párizsnak, kedden bekérették a francia külügyminisztériumba az olasz nagykövetet, s Párizs tiltakozott az olasz kormány lépései ellen. Salvini azonban olajat öntött a tűzre, és azt mondta, hogy a franciákat meg kell szabadítani „nagyon rossz elnöküktől”. Ez még Giuseppe Conte olasz kormányfőnek is sok volt, aki kijelentette: együtt akarnak működni a francia kormánnyal, hogy „közös politikai megoldásokat találjanak”. Hasonlóképpen nyilatkozott Enzo Moavero Milanesi külügyminiszter, aki francia kollégájával, Jean-Yves Le Driannal folytatott megbeszélései során megerősítette: Franciaország és Olaszország „barátok és szövetségesek”. Ettől függetlenül aligha ül el a vita, hiszen az olasz populista politikusok érdeke, hogy folyamatosan ellenségeket kreáljon. Ez a konfliktus azonban az Európai Unió szempontjából is aggodalomra adhat okot.
2019.01.23 21:27

Évi 40 milliárd fontjába kerülhet Londonnak a megállapodás nélküli Brexit

Publikálás dátuma
2019.01.23 21:16
Megéri a Brexit? - teszi fel a kérdést egy tüntető
Fotó: AFP/ Benjamin Furst
A Brit Iparszövetség (CBI) szerint London gazdaságának hosszú távon évente akár 40 milliárd font (ez forintban kifejezve 14400 milliárd) kárt is okozhat, ha a brit EU-tagság a kilépés feltételeiről szóló megállapodás nélkül szűnik meg.
A CBI szerdán regionális összeállítást ismertetett arról, hogy számításai szerint az egyes brit gazdasági térségeket miként érintheti a megállapodás nélküli Brexit - számol be róla az MTI. A szervezet szerint Londonban különösen súlyos gazdasági következményekkel járna a szabályozatlan brit kilépés az EU-ból, mivel a londoni gazdaság teljesítménye erőteljesen függ az akadálytalan hozzáféréstől az Európai Unió piacához.

A CBI modellszámításai azt mutatják, hogy megállapodás nélküli Brexit esetén a londoni gazdaság által megtermelt, reálértéken mért éves bruttó hozzáadott érték a következő másfél évtized végére 6 százalékkal lenne alacsonyabb a jelenlegi kereskedelmi feltételekkel addig elérthető szintnél. Ez 2034-re 40 milliárd font (15 ezer milliárd forint) éves gazdasági veszteséggel érne fel. Ez az összeg a londoni közlekedési hálózatra költött éves közfinanszírozási ráfordításnak csaknem az ötszöröse, a londoni rendőrség éves költségvetésének a tizenháromszorosa - áll az iparszövetség szerdai tanulmányában.

A CBI szerint a megállapodás nélküli Brexit különösen nagy kárt okozna a londoni szolgáltatási szektornak, amely a londoni gazdaság exportjának 58 százalékát adja. A tanulmány szerint ha a londoni pénzügyi szolgáltatási szektor EU-piacai elé kereskedelmi akadályok emelkednek például a passporting-jogosultságok - vagyis az euróövezeti piacokra szóló szolgáltatásnyújtási engedélyek - elvesztése vagy az üzleti utazások korlátozása miatt, a szektor által megtermelt bruttó hozzáadott érték 2034-re 9 százalékkal lehet alacsonyabb annál a szintnél, amelyet a londoni City pénzügyi központja a jelenlegi kereskedelmi viszonyrendszer alapján abban az évben elérhetne.

A City kilátásait terhelő Brexit-kockázatokról nagy londoni pénzügyi-gazdasági elemzőházak is részletes forgatókönyveket dolgoztak ki. Az Oliver Wyman globális vállalati tanácsadó cég modellszámításai szerint a legrosszabb forgatókönyvek megvalósulása esetén az EU-piachoz kötődő üzleti aktivitás a londoni pénzügyi szolgáltatási szektorban 40-50 százalékkal zuhanna, és ez a tovagyűrűző másodlagos hatásokkal együtt 38 milliárd font (csaknem 14 ezer milliárd forint) bevételkieséssel és 75 ezer munkahely megszűnésével is járhat a Cityben.

Egy másik pénzügyi elemzőház, a Centre for London tanulmánya szerint ha London pénzügyi központja elveszíti hozzáférését az Európai Unió egységes belső piacához, az 70 ezer citybeli pénzügyi szolgáltatási munkahely megszűnéséhez vezethet. A cég szerint ez katasztrófával érne fel, mivel London önálló pénzügyi és egyéb kapcsolódó szolgáltatási exportjának értéke eléri az évi 100 milliárd fontot.

A legutóbbi globális befektetői felmérés szerint a piaci szereplők a világ első számú pénzügyi szolgáltatási központjának máris New Yorkot tartják, és London, amely hosszú évekig vezette a ranglistát, a második helyre került. Az egyik legnagyobb londoni pénzügyi tanácsadó csoport, a Z/Yen Group összetett kritériumrendszer alapján félévente összeállított ranglistájának (Global Financial Centres Index, GFCI) őszi kiadásában London 786, New York 788 pontot kapott a megszerezhető ezer pontból. Az eggyel korábbi globális ranglistán az akkor még első helyezett London 794, New York 793 pontot szerzett.
2019.01.23 21:16