Megtalálták a legősibb óriáspandát

Publikálás dátuma
2018.06.21. 12:10
Illusztráció: AFP
Az óriáspandáktól származó eddig ismert legősibb DNS-t fedezték fel a kutatók egy kínai barlangban, akik csak azután jöttek rá, hogy az ősi pandák egy eddig ismeretlen csoportjába tartozó példánnyal van dolguk, hogy elemezték a 22 ezer évvel ezelőtt élt teremtmény mitokondriális DNS-ét.

A megkövesedett maradványt a Kuanghszi régióbeli Cecsute barlangban fedezték fel. A Kínai Tudományos Akadémia munkatársai szerint ezen a területen ma már nem élnek óriáspandák - írta az MTI a Live Science című tudományos hírportál alapján. A Current Biology című folyóiratban publikált tanulmányuk szerint egy ilyen lelet azért rendkívül izgalmas, mert nem sok mindent tudni a világon ma élő 2500 óriáspanda őstörténetéről. A szakemberek szerint a mai óriáspandák 20 millió évvel ezelőtt váltak el a többi medvétől, ám azóta nem sokat tudni a fejlődéstörténetükről.

Illusztráció: AFP

Illusztráció: AFP

A kutatók szerint a mostani fosszília egy olyan faj egyedétől származik, amely nem is olyan régen, nagyjából 183 ezer évvel ezelőtt szeparálódott el a mai óriáspandáktól. A kutatóknak a szubtrópusi barlangban megőrződött apró mitokondriális DNS-töredékek összeillesztésével sikerült meghatározniuk ezt az időintervallumot, és nem utolsó sorban megállapítaniuk, hogy az ősi pandák egy eddig ismeretlen csoportjának képviselőjéről van szó. A mitokondriális DNS különbözik a sejtmagban lévő DNS-től, de ugyanúgy képes információkkal szolgálni egy élőlény származásáról.

A szakemberek összeillesztették a 148 329 DNS-töredéket egy élő óriáspanda mitokondriális DNS-ét használva útmutatóként. A töredékek mind egyetlen egyedtől származnak, és egyesítve őket a kutatóknak sikerült feltárniuk az állat származását. A DNS tucatnyi mutációt tartalmazott, amelyek befolyásolhatták az állat fejlődését. A kutatók szerint ezek a mutációk tehették lehetővé az állat számára, hogy alkalmazkodjon a szubtrópusi területek lehűléséhez a 22 ezer évvel ezelőtti jégkorszak során.

Szerző
Témák
óriáspanda

Rizsgombócra hasonlító aszteroidáról gyűjt képet a japán űrszonda

Publikálás dátuma
2018.06.20. 13:11
Mintát gyűjt a Hayabusa az Itokawa felszínéről Illusztráció: AFP
Japán rizsgombócra emlékeztető aszteroidáról küld képeket a Hajabusza-2 japán űrszonda.

A szondát 2014-ben indították útnak, hogy tanulmányozza a Ryugu nevű kisbolygót és vigyen róla kőzet- és talajmintát a Földre. Jelenleg mintegy 215 kilométerre van az aszteroidától, várhatóan június 27-én érkezik meg a felszínére - írta az MTI a BBC hírportálja alapján. A Hajabusza-2 kamerája már képes kivenni a Ryugu (hivatalos nevén 1999 JU3) alakját, amely a kutatók szerint a japán dango rizsgombócra hasonlít. Közelebbről láthatóvá válik, hogy az égitestet horpadások és kráterek borítják.

Az aszteroida keringési pályája retrográd, vagyis ellenkező irányba forog, mint a Nap és a Föld. Június 27-e körül a szonda 20 kilométerre közelíti meg az aszteroidát. A japán űrkutatási hivatal (JAXA) ezt követően másfél éven át vizsgálja az objektumot. A hűtőszekrény nagyságú Hajabusza-2 több kisebb robotot, köztük a Minerva-2 nevű robotvezérlésű járművet és az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája Philae nevű egységének megfelelő Mascot nevű leszállóegységet bocsát az aszteroidára, ezek tanulmányozzák majd a nagyjából egy kilométer átmérőjű kisbolygó felszínét.

A Hajabusza-2 egy becsapódó egység segítségével több méter átmérőjű krátert váj a kisbolygó felszínébe, majd összegyűjti a kráterben lévő, felszín alatti anyagokat. A mintákat a Földre visszatérő kapszulában tárolja. A tudósok feltételezik, hogy a Naprendszer 4,5 milliárd évvel ezelőtti keletkezése óta az aszteroida nem sokat változott. A misszió a tervek szerint 2019 decemberében zárul, amikor a Hajabusza-2 elhagyja a Ryugut és várhatóan 2020-ban landol a Földön az összegyűjtött mintákkal együtt.

A Hajabusza-2 majdnem azonos elődjével, a Hajabuszával - a szó jelentése sólyom -, de tervezésekor levonták a tanulságokat az előző űrszonda számos hibájából. A Hajabusza 2005 novemberében kétszer is leszállt az Itokava nevű aszteroidán, majd az űrkapszula - küldetését számos műszaki hiba miatt három évvel meghosszabbítva - 2010. június 14-én ért földet az ausztráliai Woomera-sivatagban, belsejében az aszteroidáról származó porral.

A Ryugu ugyanazon a pályán kering, mint az Itokava, de kétszer nagyobb nála és különböző szerves anyagokat tartalmaz.  
"Az aszteroida közelébe érve a szonda távérzékelő eszközökkel tanulmányozza majd annak teljes felületét" - közölte korábban a JAXA.

Szerző
Témák
aszteroida

Zebrabőrbe varrt hordókkal cáfoltak egy évszázados feltételezést

Publikálás dátuma
2018.06.19. 18:12
Fotó: AFP/Tobias Schwartz
Nem hűti a zebrák testét, hogy csíkosak, derítették ki magyar kutatók. Az évszázados feltételezést az ELTE Természettudományi Kar, az Állatorvostudományi Egyetem és a svéd Lundi Egyetem kutatói a Scientific Reports folyóiratban kedden megjelent cikkükben cáfolták - írja az MTI.

Az ELTE MTI-hez eljuttatott keddi közleménye szerint Charles Darwin és Alfred Russel Wallace 1870-es évekbeli híres vitája óta foglalkoztatják a kutatókat a zebrák csíkos mintázatának lehetséges funkciói. Az eddig született hipotézisek egyike szerint napsütésben a zebracsíkok fölött periodikus konvektív légörvények alakulnak ki a fekete és fehér csíkok eltérő hőmérséklete miatt, mely örvények hűtik a zebrák testét.

E kísérletileg nem ellenőrzött feltételezést tesztelték az ELTE Természettudományi Kar (Horváth Gábor, Jánosi Imre, Pereszlényi Ádám, Száz Dénes, Barta András), az Állatorvostudományi Egyetem (Gerics Balázs) és a svéd Lundi Egyetem (Susanne Akesson) kutatói. A Scientific Reports folyóiratban megjelent, "Experimental evidence that stripes do not cool zebras" című cikkükben cáfolták, hogy a zebracsíkoknak hűtő hatása lenne.

A közlemény szerint a zebracsíkok rejtélyes szerepére felállított 18 hipotézis négy csoportba sorolható: a ragadozók elleni vizuális védelem, a szociális kölcsönhatások elősegítése, a vérszívó rovarok (cecelegyek és bögölyök) elleni vizuális védelem és a testhőmérséklet szabályozása hűtés által. Korábban, 2012-ben Horváth Gábor és kollégái magyarországi terepkísérletekkel már igazolták, hogy a zebracsíkok védenek a vérszívó bögölyök ellen, mivel a csíkos vagy foltos mintázatok vizuálisan kevésbé vonzóak e rovarok számára, mint az egységes színűek.

A csíkok hűtő hatását illetően, 2016 és 2017 nyarán egy gödi lovas tanyán folytattak több hónapos terepkísérletet. Ennek során Horváth Gábor és kutatócsoportja a lovak, szarvasmarhák és zebrák testének termodinamikai modelljeit vizsgálta: vízzel töltött fémhordókat vontak be fekete, fehér és szürke lovak és szarvasmarhák kikészített bőrével, valamint egy-egy mesterséges (fekete és fehér marhabőrcsíkokból összevarrt) csíkos és valódi zebrabőrrel. E hordókat a nyári hónapokban árnyékmentes területre helyezték, miközben a hordók vizének maghőmérsékletét folyamatosan mérték digitális hőmérőkkel. Regisztrálták továbbá a napsütötte hordókat borító bőrök fényvisszaverési spektrumát, egy hőkamerával pedig e bőrök hőmérsékletének napközbeni változását is rögzítették. Mindeközben egy automatikus meteorológiai állomás 5 percenként folyamatosan regisztrálta a léghőmérsékletet, a szélsebességet és a csapadékmennyiséget.

A terepi mérési eredmények kiértékelése után kiderült, hogy - nem meglepő módon - mindig a fekete bőrrel burkolt hordó maghőmérséklete volt a legmagasabb, a fehér bőrrel borított hordóé pedig a legalacsonyabb. A homogén szürke és zebracsíkos hordók maghőmérséklete e két szélsőérték közé esett. Ami egyértelműen eldöntötte a zebracsíkok hűtő hatásáról folytatott régi polémiát, azon eredmény volt, hogy a zebracsíkos és a szürke hordók maghőmérsékletei között nem volt szignifikáns különbség, függetlenül a léghőmérséklettől és szélsebességtől. A szürke hordók megközelítően ugyanannyi napfényt nyeltek el, mint a csíkos hordók.

Ha tehát a feltételezett konvektív légörvények bizonyos meteorológiai viszonyok között ki is alakulnak a zebracsíkok fölött, ezen örvények hűtő hatása minimális, és nem képes ellensúlyozni a zebrabőr fekete csíkjainak nagy fényelnyeléséből eredő melegítő hatását - olvasható az ELTE közleményében.

Szerző