Túl van az első, börtönben töltött éjszakákon VI. Fülöp király sógora, Inaki Urdangarin. Az egykori kézilabdázót egyebek között közpénz elsikkasztásáért és csalásért ítélték öt év tíz hónap börtönbüntetésre. A monarchiát és a spanyol társadalmat megrázó ügy már közel nyolc éve tartja lázban az országot, és a spanyol sajtóban most előszeretettel foglalkoznak azzal, hogy vajon milyen körülmények között kell eltöltenie az elkövetkező éveket az egykori profi sportolóként hírevet szerzett kézilabdázónak.
A korábbi király, János Károly veje – Krisztina infánsnő férje – maga választhatta meg, hogy melyik börtönbe vonul be, s ő egy 200 fős női börtönt választott. Az ötvenéves elítélt természetesen nem a női rabokkal fog élni, az ávilai intézetben van egy kis részleg, amely férfiaknak van fenntartva. Érdekes módon azonban ez üres – olvasható az El País spanyol napilap hasábjain –, így Urdangarin egymaga lesz ott. A börtönt ismerő források szerint azonban nem kell luxuskörülményekre gondolni, épp ellenkezőleg, a férfiak számára a fenntartott részleg állítólag nincs jó állapotban, a fűtési rendszert is csak a közelmúltban korszerűsítették.
Bevonulásakor egyébként az egykori sportolóra ugyanaz a precedúra várt, mint bármely rabra: orvosi vizsgálat, beszélgetés a börtön szociális munkásaival és pszichológusaival, majd pedig a 36 oldalas ismertető kézhezvétele, amelyben egyebek között tájékozódhat jogairól és a látogatók fogadásáról. Spanyol sajtóértesülések szerint a választásban az is szerepet játszott, hogy a börtön közel van Madridhoz, így felesége, a Genfben élő Krisztina infánsnő könnyen meg tudja őt látogatni, amikor a spanyol fővárosba repül. A személyes találkozókon kívül telefonon is beszélhetnek – hetente maximum tíz alkalommal, öt percet, térítés ellenében –, valamint korlátlanul levelezhetnek.
Nem véletlen, hogy a spanyol sajtóban ilyen részletességgel tárgyalják Urdangarin fogva tartásának körülményeit. Az emberek úgy érzik, a korrupciós botrányoktól sújtott országban – amelyektől a korábban kormányzó Néppárt, és a királyi család sem mentesült – igazságot szolgáltattak, és Urdangarint befolyásos családja sem tudta – pontosabban akarta – megmenteni a kiszabott büntetéstől.
