Valencia neve az utóbbi napokban egybeforrt a szolidaritással, miután a környező országok heves elutasítása után a kelet-spanyolországi város fogadta azt a több mint 600 menekültet, aki az Aquarius hajó fedélzetén rekedt. Pedro Sánchez szocialista kormányfő alig néhány hete foglalta el a miniszterelnöki széket, és meglátta a lehetőséget a válságban: meg is lett a jutalma, az európai vezetők dicsérték a fiatal politikust a humánus gesztusért. Nem a PSOE vezetője volt azonban az egyetlen, aki profitált a döntésből: Valencia – ha rövid időre is, de – beírta magát a történelemkönyvekbe, s ezúttal nem egy sikkasztási botránynak köszönhetően.
Nem egészen spontán akció volt azonban a múlt heti – emlékeztet a La Vanguardia. Miután a valenciai vezetésben korszakváltás történt, és a konzervatív Néppárt után a radikális baloldali Podemos által támogatott helyi szocialisták, és a baloldali Compromís került hatalomra, volt egy hasonló kezdeményezés 2015-ben. Akkor az volt a terv, hogy a Balearia nevű hajózási vállalat egyik hajóját Leszboszra küldik, hogy ezer menekültet mentsen meg a görög szigetről. A spanyol napilap beszámolója szerint a valenciai vezetés szándékai mögött az az egyértelmű törekvés állt, hogy éreztessék a spanyol társadalommal: irányváltás történt, s míg a Néppárt nevével a korrupció forrt egybe, addig a baloldaléval a szolidaritás fog. A madridi központi kormány – amelynek élén ekkor a konzervatív Mariano Rajoy állt – azonban nem adott zöld utat az akciónak.
Pedig lehet, hogy nem ártott volna a humanitárius gesztus keltette népszerűség Rajoynak, aki néhány hete épp abba a korrupciós botrányba bukott bele, amely egybeforrt Valenciával.
A Gürtel-ügyet Spanyolország legszövevényesebb eseteként tartják számon, s a kormányzati korrupció és harácsolás szinonimája lett. A kilenc éve kirobbant ügy egyik kulcsfigurája Francisco Correa vállalkozó, aki politikai kapcsolatai révén számos közbeszerzési megbízáshoz jutott 1999 és 2005 között, természetesen, illegálisan. A botrány utolért több néppárti politikust, sőt, kiderült, hogy a PP-nek volt egy „B-kasszája” is, amelyben a korrupcióból származó bevételeket gyűjtötték. A pártvezetés a mai napig azzal védekezik, hogy bár az ügybe belebukott jó pár néppárti politikus – akik közül többeket sok évtizedes börtönbüntetésre ítéltek –, ezek elszigetelt esetek voltak, és a pártelit nem tudott a rendszerszintű korrupcióról. Mariano Rajoy is mindig ezzel érvelt, ám miután az idén májusban ítéletet hoztak a Gürtel-ügyben, az ellenzéki szocialisták bizalmatlansági indítványt nyújtottak be ellene, mondván, ideje, hogy végre felelősséget vállaljon a pártját is érintő botrányért.
Bár a Gürtel-ügy adta meg a „kegyelemdöfést” a városnak, korábban is voltak igen költséges, sikkasztástól sem mentes projektek. Ilyen volt az Amerika Kupa vitorlásverseny, amelyet 2007-ben Valenciában rendeztek, valamint a kikötő utcáin kialakított Forma-1 pálya, amelyet végül nem lehetett fenntartani, s idővel be kellett zárni.
A spanyol politikában most kétségtelenül új korszak kezdődött. Az viszont egyelőre kérdéses, hogy az Aquarius „megmentése” csupán egy jól sikerült PR-fogás volt-e, vagy tényleges irányváltást jelzett.
