1923-ban született. 1938-tól betűszedőként, majd nyomdászként dolgozott. 1940-ben lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, amelynek 1945 és 1946 között kispesti titkárhelyettese volt. 1946-1947-ben lapunk, a Népszava kiadóhivatalában dolgozott, majd 1947-ben az SZDP Pest megyei és Pest környéki titkárhelyettese, később titkára lett. Az SZDP és az MKP (kényszerű) egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének (KV) póttagja, a párt Pest Megyei Bizottságának szervezőtitkára. 1948-ban a lemondatott Kisházi Ödön helyére hívták be az országgyűlésbe, melynek 1953-ig maradt tagja. 1951-ben a Belkereskedelmi Minisztérium zöldség- és gyümölcs főosztályának vezetőjévé nevezték ki. Ugyanebben az évben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, 1954-től a Kossuth Akadémia tanulója is volt. Mindkét helyen 1956-ban végzett. 1954-ben a Szövetkezetek Országos Szövetségének (Szövosz) elnökhelyettese és az MDP KV tagja lett. 1956-ban Hegedüs András kormányában rövid ideig élelmiszeripari miniszter volt. Alapító tagja az 1956-os forradalom leverése után megalakult Magyar Szocialista Munkáspártnak. A Kádár János vezette Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány közellátási kormánybiztosa, majd 1957-ben a Szövosz elnöke és az MSZMP Központi Bizottságának tagja lett. 1958–tól 1998-ig, amikor visszavonult a politikától országgyűlési képviselő.
Nyers Rezső államminiszter(balra), Németh Miklós és Pozsgay Imre társaságában Fotó: AFP/MTI
1960-ban kinevezték pénzügyminiszterré, majd 1962-ben az MSZMP KB titkárává, 1966-ban lett a Politikai Bizottság tagja. 1968-ban Fock Jenővel, a Minisztertanács akkori elnökével dolgozták ki a gazdasági reformcsomagot, az új gazdasági mechanizmust, amelyet aztán a párt Komócsin Zoltán-féle konzervatív szárnyának térnyerése folytán leállítottak. Ekkor egy időre politikai parkolópályára került. 1974-ben a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatójává nevezték ki, emiatt távozott a párt KB-titkári posztjáról, majd 1975-ben kikerült az MSZMP PB-ből is. 1976-ban a Közgazdasági Szemle szerkesztőbizottságának elnöke lett. A párton belüli reformmozgalmak erősödése idején, 1987-ben először az Országgyűlés reformbizottságának elnökévé választották, majd 1988-ban újra az MSZMP PB tagja és államminiszter lett. Emellett az Új Márciusi Front (ÚMF) alapítója is volt. 1989 júniusában az MSZMP elnökévé és a Politikai Intéző Bizottság tagjává választották, e tisztségeket az októberi pártkongresszusig töltötte be.
Amikor az MSZMP 1989-ben kimondta feloszlását és megalakult a Magyar Szocialista Párt, annak elnöke lett. Pozícióját 1990-ig töltötte be. 1993 és 1995 között a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának tagja volt. A Budapesti Corvinus Egyetem címzetes egyetemi tanára.
Nyers Rezső azon kevesek egyike volt, akinek egész élete, pályafutása tükrözi nem csak a magyar baloldal küzdelmét egy igazságosabb társadalomért, hanem vívódását önmagával is. Halálakor nem csak arra kell emlékeznünk és emlékeztetnünk, hogy – Békesi László szavaival élve – Nyers Rezső volt az a nagy formátumú és elvhű politikus, aki irányította és személyes bátorságával – akkor elfogadható kompromisszumok árán – keresztül vitte az 1968-as gazdasági reformot, aminek hatására Magyarország kiemelkedett a létező szocializmus többi országának szürkeségéből, nyomorából, reménytelenségéből. De emlékeznünk és emlékeztetnünk kell arra is, hogy az MSZP megalakulásakor egy modern szociáldemokrata párt felépítéséért szállt síkra. Ő volt az, aki taktikázás és túlélés helyett a német szociáldemokraták bad godesberg-i modernizációs programja nyomán a szociális piacgazdaság és a jóléti állam megteremtését tekintette az új párt stratégiai céljának. Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült, s alighanem ennek is következménye, hogy a párt – sem morálisan, sem politikailag - máig nem talált önmagára.
