A belső-erzsébetvárosi szlengben diplomatáknak nevezik azokat a tajtrészeg alakokat, akik hajnalonta összemocskolják az utcákat, a lakókat pedig fölverik az álmukból. Valamelyik turisztikai főhalljakend azt volt kedves ugyanis mondani, hogy a Bulinegyed az országimázs kitüntetett része, az ott szórakozó külföldi fiatalok pedig diplomaták, akik jó hírét viszik hazánknak.
Budapest évtizedek óta ugyanezen okból kénytelen tűrni a közlekedést napokra megbénító városi futóversenyeket is. Ugyancsak a páratlan reklámértékkel indokolta tavaly a kormány, hogy 3,1 milliárdért belebetonoztak egy tornyot a Dunába, ahol tíz nő és huszonkét férfi három napon keresztül ugrándozott, igaz, kétségkívül a világörökségi látképbe ágyazottan. És mi más, mint a város népszerűsítése magyarázza, hogy 2003 óta röpködnek műrepülők belvárosi hidak alatt, a városnak a névlegesnél is szerényebb bevételt hozva, viszont 2016 óta (és a szerződés szerint legalább 2020-ig) milliárdos állami támogatással a szárnyuk alatt.
A város lakóinak mindebből lényegesen kevesebb a hasznuk, mint amennyi macerát kénytelenek elszenvedni. Ezek az imázsfényező izék drágák, hangosak, szennyezik a környezetet - aki pedig keres rajtuk, annak esze ágában sincs visszacsorgatni a pénz legalább egy részét a közösbe. Mindennek tükrében örvendetes, hogy Tarlós István főpolgármester legalább arra felfigyelt: az általa vezetett város fele megőrül a napokon át robajló repülőgépektől. Felfigyelt, elgondolkodott, intézkedést ígért.
A hírt kommentelők egytől egyig úgy értékelik ezt a politikusi megmozdulást, hogy lám, Tarlós elfogadta Orbán felkérését, és jövőre újra elindul a főpolgármester-választáson. Izgatottan várjuk, hogy a helyette minden fontosabb kérdésben döntő Fidesz-kormány milyen megoldással segíti majd jövőre a kampányát.
