Tarr Béla és Herbai Máté is dönthet az Oscar-díjakról

Publikálás dátuma
2018.06.26. 11:40
Tarr Béla FOTÓ: Népszava
Minden eddiginél több, 59 országból 928 tagot, köztük Tarr Béla rendezőt és Herbai Máté operatőrt is meghívta soraiba az amerikai filmakadémia – írja az MTI.

Tarr Bélát rendezőként is, íróként is meghívták. Herbai Mátét, Enyedi Ildikó Testről és lélekről című Arany Medve-díjas és Oscar-díjra jelölt filmjének operatőrét, a Camerimage nemzetközi filmoperatőr-fesztivál fődíjasát az operatőr szekció hívta meg.

Az Oscar-díjakról is döntő testület korábbi ígéretéhez híven igen széles körből választotta ki új tagjait, akik közül a legfiatalabb 14, a legidősebb pedig 86 éves. Tizenheten Oscar-díjasok, 92-en Oscar-díjra jelöltek voltak.

Az új tagok 49 százaléka nő, így az egész testületben 31 százalékra emelkedett a 2015. évi 25 százalékról a nők aránya. A meghívottak között 38 százalék a nem fehérek aránya, ezzel 2015 óta megduplázódott számuk a testületben és arányuk elérte a 16 százalékot.

A meghívott színészek között van Tiffany Haddish, Daniel Kaluuya, Kumail Nanjiani, Gina Rodriguez, Amy Shumer, Lea Seydoux, Chrisitne Baranski, Dave Chappelle, Sarah Silverman és Kya Sedwick, csakúgy mint a 84 éves Eileen Atkins és a 14 éves Quvenzhané Wallis, A messzi dél vadjai című film főszerelője, akit Oscar-díjra jelöltek. A színészek alkotják most már a több mint 9200 tagú filmakadémia legnagyobb szekcióját, arányuk 20 százalék.

A rendezők, írók, operatőrök között meghívták J.K. Rowling brit írót, a Harry Potter-regénysorozat szerzőjét, Ali Aszgari iráni rendezőt, Joe Rober Cole-t, a Fekete Párduc forgatókönyvíróját, Luca Guadagninót, Chloe Zhaót, Nadine Labakit, Ziad Doueirit és Michel Gondryt is.

Kendrick Lamar, Melissa Etheridge, Sufjan Stevens és Questlove a zenészek soraiba kapott meghívást.

Az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) 2016 januárjában jelentett be a tagság összetételét befolyásoló jelentős változtatásokat, amikor egymást követő két évben a színészi kategóriákban csak fehér színészek kaptak Oscar-jelölést.

Szerző

A gyűrűk ura a császárvárosban

Publikálás dátuma
2018.06.26. 07:46
VASKOS IRÓNIA - Nem csupán zenei szórakoztatást kapott a tízezres közönség FOTÓ: AFP/OLIVIER MORIN
Bécsben lépett fel Ringo Starr, s természetesen sok magyar rajongó utazott el, hogy élőben hallja az egykori Beatle-t. Köztük Benedek Szabolcs író is. Íme, az ő beszámolója.

Ringo Starr az egyetlen Beatle, aki kétszer is járt Magyarországon. Először 1972 februárjában, amikor részt vett Elizabeth Taylor exkluzív 40. születésnapi partyján, amelyet a Duna Intercontinentalban tartottak, lévén, hogy a színésznő akkori férje, Richard Burton éppen a magyar fővárosban forgatott. Ringo az első felesége és a színész Michael Caine társaságában érkezett két napra Budapestre, a repülőtéren pedig mindjárt interjút adott az MTI-nek, ám az soha nem került nyilvánosságra, mint ahogy a korabeli magyar sajtó is meglehetősen szűkszavúan, bár annál több gúnnyal számolt be a számtalan celebritást fölvonultató nagyszabású eseményről. Az egykori Beatles legendás dobosa ezt követően legközelebb 2011 júniusában fordult meg Magyarországon, amikor is a Budapest Papp László Sportarénában koncertezett – családias hangulatban, az érdeklődők gyér száma okán a színpadot és a nézőteret egyaránt át kellett rendezni. Ez viszont a szó szoros értelmében villámlátogatás volt: Ringo közvetlenül a koncert előtt érkezett és rögtön utána távozott.

A legidősebb Beatle-nek egyébként Richard Starkey a polgári neve (sőt immáron Sir Richard Starkey, miután II. Erzsébet ez év elején a brit kultúráért tett szolgálatainak elismeréseképpen lovaggá ütötte), ám mindig is legföljebb a családtagjai szólíthatták Ritchie-nek – valamint annak idején a zenésztárs John Lennon, aki hírhedten fittyet hányt a konvenciókra –, a világ több mint fél évszázada művésznevén ismeri, amelyet egyes legendák szerint Ringónak a gyűrűk iránti szenvedélye ihletetett. Mostani turnéján nem ejti útba fővárosunkat, ám a magyar Beatles-rajongók e hét szerdán Bécsben (kedden pedig Prágában) vigasztalódhattak.

A szellemes elnevezésű Ringo & His All-Starr Band formáció harminc évvel ezelőtt alakult, a tagok azóta többször cserélődtek, a kezdeti fölállásból már csak Ringo maradt, de a többiek is rendre jó nevű zenészek. A banda kizárólag koncertezik és koncertlemezeket ad ki, stúdióalbumokat nem készít, ellenben évtizedek óta járja a világot, bár Európába viszonylag ritkán jut el. Mostanság viszont éppen itt turnézik, és a bécsi Stadthalle színpadán is hamisítatlan, a szó legjobb értelmében vett old boys hangulatot teremtett. A műsor ugyanis kizárólag régi nótákból áll – dacára annak, hogy Ringo Starr tavaly ősszel vadonatúj stúdióalbumot adott ki (amelyen a másik még élő Beatle, Paul McCartney is közreműködött, aki egyébként épp a bécsi koncert napján adta közzé két vadonatúj dalát). A nyitódal például Carl Perkins rock and roll klasszikusa, a Matchbox volt, amelyet a Beatles 1964-ben játszott lemezre, ugyancsak Ringo énekével, mint ahogy az est folyamán fölcsendült rajta kívül hét másik is abból az összesen 11 dalból, amelyben annak idején a Beatles lemezein Ringo szólót énekelt. Köztük olyan klasszikusok, mint az I Wanna Be Your Man, a Yellow Submarine, vagy a műsort záró With A Little Help From My Friends (amelynek végén hagyományosan minden koncerten megszólal néhány taktus Lennon legendás békedalából, a Give Peace A Chance-ből). Ezeken kívül a repertoár részei feldolgozások Santanától, vagy éppenséggel olyan zenekaroktól, mint a Toto, a Men at Work, vagy a 10cc, amelyek nevei nálunk talán nem mindenki körében annyira ismertek, a mostani turnén is felhangzó legnagyobb slágereik azonban ismerősen csengenek, és nem mellesleg az All-Starr Band aktuális tagjai ezekben az együttesekben is játszottak vagy játszanak.

Nemrég Ringo betegség miatt egy nappal későbbre csúsztatta hamburgi koncertjét. A Stadthalle színpadán azonban nyoma se volt se kórnak, se kornak: Sir Richard Starkey július 7-én lesz 78 éves, ám nem az elfogultság mondatja velünk, hogy ez a majdnem nyolc évtized nem látszik meg rajta. Régi slágerek ide, a színpadon lévő zenészek nagyapányi életkora oda, ez az este is ékesen bizonyította, hogy a rock and roll nem csupán időtálló, ám segít megőrizni a fiatalságot is. Ringo Starr hol a színpad elején táncolva, hol a dobok mögött ülve énekelt – pár akkord erejéig egyszer még az orgona mögé is beállt –, egy-egy dal között pedig kiszólások formájában ugyanazzal a vaskos iróniával szórakoztatta a szép számmal összegyűlt közönséget (lényegében teltház, ez a Stadthalle nagytermében több mint 10 ezer embert jelent), ami a Beatlesre is jellemző volt. Gyűrűt ellenben mostanság nem visel – elvégre fontos, hogy az ember bármikor képes legyen a megújulásra.

Szerző

Akik napfényre vágynak

Publikálás dátuma
2018.06.26. 07:45
FOTÓK: MAGYAR SZÍNHÁZAK KISVÁRDAI FESZTIVÁLJA FACEBOOK-OLDALA
Koncert, zenélés, nosztalgikus slágerek, szemtelenül feleselős örömszínház, ez a sepsiszentgyörgyi teátrum Chioggiai csetepatéja a kisvárdai fesztiválon.

Jubileumhoz érkezett a kisvárdai színházi fesztivál, az idei sorozat a harmincadik. Évek óta szakmai rangot jelent, ha egy határon túli magyar társulat, ez a profilja fesztiválnak, meghívást kap a szabolcsi városba. Bár az utóbbi időben a sajtónak főként a stadionépítés és egyéb beruházások szolgáltatnak témát, a színházi fesztivál még mindig fontos eseménynek számít Kisvárdán. A költségvetés ugyan nem nő, egyes, a színházzal kapcsolatos fejlesztések elmaradnak, a társulatokért, bizonyos előadásokért mégis érdemes Kisvárdára utazni. Ezek közé tartozik a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Goldoni adaptációja, A Chioggiai csetepaté.

Nemrégiben a MITEM-en is szerepelt a sepsiszentgyörgyiek Alice című előadása Bocsárdi László színrevitelében. Most a kisvárdai sorozat keretében Debrecenben játszották. Annak műfaja koncertszínház, és a Chioggiai csetepaté is mintha ezt az utat követné: a zene, a dalok óriási szerepet kapnak Sardar Tagirovsky rendezésében. Nagyon mai és hatásos Török Tamara fordítása. A hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek olasz slágereit halljuk, kisebb zenekar is van, de maguk a színészek is zenélnek. Olyan az egész, mint egy hatalmas buli. Majdnem mindenkinek külön dal is jut. A dalok magyar fordítását pedig a színpad fölötti feliraton követhetjük.

A derűt keresték
Az idei Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja díszvendége Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi teátrum művészeti vezetője 1995 óta, 2005-től pedig igazgatója. Pályája, rendezései emlékképeiből kiállítás is nyílt a Művészetek Házában. „ A színházi útkeresésünk egyértelműen Kisvárdához kötődik – fogalmaz Bocsárdi László – ez volt az a hely, ahol szakmai visszajelzést kaptunk, ami sokszor nagyon igazságtalannak tűnt, de szembe tudtunk nézni a magyar színjátszás trendjével és ami bizonyos fokig ellentmondott annak az élménynek, amit a román színház jelentett számunkra. Mert mi a kettő között vergődtünk, ami egyszerre jelentett konfliktust és áldást a számunkra. A két színházi kultúra mezsgyéjén haladtunk és arra törekedtünk, hogy egy sajátos színházi nyelvet hozzunk létre, a Hamvas Bálától származó gondolat szerint, hogy a derű és a melankólia egy tőről fakad. A művészetnek szerintem ez a lényege: a derű! ” – jegyzi meg.

Nagyon jó ötlet, egész más értelmezést kap így, hogy nem csak a fülünkben lévő dallammal és a bevésődött olasz szövegfoszlányokkal találkozhatunk újra. A chioggiai nők története pedig ebbe a sajátos örömszínházba beleágyazva élővé, sőt maivá válik. A pletyka, a szóbeszéd, a féltékenység, a szenvedély lángra kap, és szinte mindent letarol. Tétje lesz, de úgy, hogy közben valahogy mégis rálátunk az egészre, sőt nevetni is tudunk rajta. Nagyszerű a társulat. Teljes erőbedobással veti bele magát a játékba, a színészek élvezik, hogy zenélhetnek, énekelhetnek, együtt lehetnek, egymásra reflektálhatnak. A chioggiai nők – Szalma Hajnalka, Gajzágó Zsuzsa, Kórodi Janka és Benedek Ágnes – pedig tényleg magukkal ragadják a nézőt. És nem csak a nézőt, hanem a férfiakat is: a Toffolót játszót Mátray Lászlót, a Titta-Nanét alakító Kónya-Ütő Bencét és a jegyzőt megformáló különösen elemében lévő Pálffy Tibort. A rendező egyfajta ellenpontként, kitekintésként több szereplőt is bevon a játékba például egy tolókocsis alakot, aki néma rezonőrként végig figyeli az eseményeket. Bocsárdi László fogalmazott úgy a szakmai beszélgetésen, hogy a napfényre vágyunk. Igen, ez az előadás kivisz minket a napfényre, és szerencsére ott is tart, jó sokáig.

Infó
Goldoni: Chioggiai cseteopaté
Sepsiszsentgyörgyi Tamási Áron Színház
Rendező: Sardar Tagirovsky
A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja verseny előadása

Szerző
Témák