Az Unió jövője szempontjából döntő jelentőségű lesz az Európai Tanács következő ülése. Ha a tagállamok nem találnak közösen megoldást a migránsok és a menedékkérők áradatának megfékezésére és szabályozására, az egész európai uniós projekt végzetes csapást szenvedhet. Az EU és tagállamai túlságosan soká vették tudomásul a jelenséget, hagyták magukat sodródni az eseményekkel, a válaszuk pedig kimerült abban, hogy megpróbálták mérsékelni a károkat a határoknál.
Afrika népessége 2050-ig megduplázódik, és meg fogja haladni a 2,5 milliárdot. Ha nem cselekszünk azonnal, a jelenlegi több százezer migránsból milliók lesznek, aminek pusztító következményei lesznek Európára nézve. A migrációs áramlások oka a szegénység, az éhínség és az éghajlatváltozás mellett az Afrika és a Közel-Kelet kiterjedt térségeiben kialakult instabilitás és bizonytalanság. Csak 2014 és 2017 között legalább 13 ezer ember vesztette életét a Földközi-tengeren, nem számítva a több tízezer halálos áldozatot a Szaharában.
Polgáraink már nem hajlandók elfogadni, hogy Európa tétlen és nem képes kezelni ennek a tragikus helyzetnek a gyökereit. Olyan Uniót szeretnének, amely szolidáris az üldöztetések és a háborúk elől menekülőkkel, azonban határozottan fellép azokkal szemben, akik nem jogosultak Európába belépni vagy itt tartózkodni. A ma kezdődő uniós csúcstalálkozó lesz az utolsó alkalom arra, hogy ne okozzunk csalódást félmilliárd európai számára. Bátorságra és egy olyan valódi, rövid, közép- és hosszú távú stratégiára van szükség, amely két pilléren nyugszik.
Egyrészt azonnal meg kell állítanunk a tranzitországokból és az afrikai partokról útra kelőket, és csak azokat kell beengednünk Európába, azokat viszont biztonságos módon, akik valóban jogosultak menedékre. Másrészt a menedékkérőket egy automatikus és kötelező mechanizmus alapján el kell osztani az európai országok között.
Azonnal meg kell állítanunk az útra kelőket, és meg kell akadályoznunk, hogy az embercsempészek több tízezer ember életét veszélyeztessék. Nem hagyhatjuk a gátlástalan embercsempészek kénye-kedvének kiszolgáltatva azokat, akiknek valóban menedékre van szükségük. Az útra kelők megállítása azt is jelenti, hogy megfosztjuk nyereségüktől az emberkereskedőket.
A balkáni útvonal lezárását lehetővé tevő, Törökországgal kötött megállapodás példájára az EU-nak legalább 6 milliárd eurót kell befektetnie a földközi-tengeri útvonalak lezárása érdekében. Az EU–Niger együttműködéshez hasonlóan fokoznunk kell az együttműködést a tranzitországokkal, többek között Mauritániával, Malival, Csáddal, Tunéziával, Marokkóval, Algériával és magával Líbiával is. 2016 előtt Nigerből évente 150 ezer migráns kelt útra. 2018-ban számuk 5000-re csökkent. Lehetővé vált 1500 menedékkérő evakuálása is Líbiából, akiket ideiglenesen Nigerben fogadtak be.Hogy szorosabbra fűzzük együttműködésünket Nigerrel, július közepén egy európai vállalkozókat is magában foglaló gazdaságdiplomáciai küldöttség élén ellátogatok Niameybe és Agadezbe.
A 2017 során az EU-ban benyújtott 650 ezer menedékjog iránti kérelemből 416 ezret három országban adtak be: Németországban, Olaszországban és Franciaországban. Ez a kirívó igazságtalanság a dublini rendelethez kapcsolódik, amely egyre több konfliktushoz és feszültséghez vezet tagállamaink között. Ezért módosítanunk kell ezeket a szabályokat. Igazságosabb és hatékonyabb európai menekültügyi rendszerre van szükség. Az Európai Parlament már 2017 novemberében nagy többséggel elfogadott egy javaslatot a menedékkérők igazságos elosztására. Levélben fordultam az uniós állam- és kormányfőkhöz, és arra kértem őket, hogy támaszkodjanak erre a javaslatra a menekültügyi rendszer átalakítása során.
Annak érdekében, hogy meggyőzzük az elosztást elfogadni leginkább vonakodó államokat, mindenképpen meg kell nyugtatni őket afelől, hogy az Unió képes ellenőrizni külső határait, és meg tudja állítani az Észak-Afrikából útra kelőket. Ily módon csak az tudna eljutni Európába, aki az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által igazgatott áttelepítési program keretében védelemre jogosult. Ezek a személyek biztonságos módon érnének el Európába, és igazságosan osztanák el őket a befogadó uniós tagállamok között, amint az már a törökországi, jordániai és libanoni táborok esetében történik.
Ha nem tudunk egyezségre jutni egy hiteles európai stratégiában, amely e két pilléren nyugszik, akkor a különérdekek logikája fog érvényesülni, a migrációs politikák újra nemzeti keretek közé kerülnek, a határokat lezárják, a schengeni rendszer pedig összeomlik.
Ezzel párhuzamosan az Uniónak össze kell hangolnia a Líbia stabilizálását célzó erőfeszítéseket, hogy az olyan állammá váljon, amellyel az EU partnerséget tud kiépíteni. Hamarosan Líbiába látogatok, hogy megvitassuk, milyen szerepet játszhat Európai Parlament ebben a folyamatban és a jövőbeli demokratikus választások megszervezésében. Készek vagyunk forrásokat és szakértelmet rendelkezésre bocsátani akár egy olyan, az Európai Parlamentben megrendezendő konferencia keretében is, amelyen valamennyi érdekelt fél részt vesz.
Egy valóban eredményes stratégiának az exodus valódi okaival is foglalkoznia kell. Azt kérjük, hogy a következő uniós költségvetésben biztosítsanak forrásokat egy afrikai Marshall-tervre. Legalább 40 milliárd euróra van szükség annak érdekében, hogy a következő évtizedben 500 milliárd euró értékű beruházást lehessen mobilizálni. A cél az, hogy hazájukban adjunk perspektívát és reményt az afrikai fiataloknak, és ezzel győzzük meg őket a hazájukban maradásról. Ezek a beruházások – határozott gazdaságdiplomácia és legális bevándorlási kvóták mellett – megkönnyíthetik visszafogadási megállapodások kötését a származási országokkal.
A bevándorlási válság az európai álom végét jelentheti. Nem fogadhatjuk el és nem is kell elfogadnunk, hogy ez megtörténjen. Bátorságra, elszántságra és ambícióra van szükség ahhoz, hogy együtt új utakat találjunk.
Az Európai Parlament azzal veszi ki a részét ebből, hogy javaslatot tesz egy részletes és hiteles stratégiára. Felhívom az állam- és kormányfőket, hogy tegyék félre a nemzeti érdekeket, együtt lépjenek fel, és így akadályozzák meg közös Európánk összeomlását.